Govinda Kai Astanga Mysore Program a Bandha Worksben

govinda2

Ha azt mondanánk, hogy egy álom vált valósággá, az nem lenne igaz, mivel erről még álmodni sem mertünk… Köszönet Patandzsalinak amiért úgy alakult, hogy Govinda Kai másfél hónapra átveszi a Bandha Works Mysore Astanga programjának irányítását. Ez felér egy kisebb csodával, ilyen szintű tanár még nem töltött ennyi időt hazánkban, kivételes lehetőség mindannyiunk számára, hogy megtapasztaljuk milyen is egy KPJAYI Certified* tanár felügyelete alatt gyakorolni nap mint nap. Részletek hamarosan honlapunkon!

*A mysore-i KPJAYI (K. Pattabhi Jois Astanga Jóga Intézet) vagy más néven MainShala az astanga vinyásza jógatradíció központja. Az intézménynek nincsen oktatóképzés, a tanárok nem futószalagon kerülnek ki a falai közül. Korábban Pattabhi Jois, most pedig Sharath Jois a tanítványai gyakorlását és elkötelezettségét figyelembe véve, egyénileg adományozza az oktatói címeket azoknak, akik készen állnak a tanításra. “Authorized” lehet egyes szintű (ekkor az első sorozat tanítására hatalmaz fel), vagy kettes szintű (azaz engedély az első és a második sorozat oktatására). Később, ha valaki hosszú ideig, akár évtizedekig rendületlenül gyakorol, és bizonyítja az elkötelezettségét, akkor megkaphatja a legmagasabb szintű elismerést, amely az astanga világában szerezhető, azaz “Certified” tanárrá avatják. Ilyenkor az összes sorozatot oktathatja, amelyet ő már elsajátított, illetve workshopokat is tarthat szerte a világon. A Govindához hasonló certified oktatók nem csak az ászanák területén jártasak, hanem mélyen megértették és megtapasztalták az astanga jóga filozófiáját, ezért valóban hitelesen képviselhetik ennek az önmegvalósítási folyamatnak az üzenetét. Ezt az elismerést az egész világon mindössze kb. negyvenen érdemelték ki.

Hátrahajlítások – nézzünk a dolgok mögé

Ashtanga beckband

Az astanga jóga bármelyik sorozatát gyakoroljuk is, a levezető ászanák előtt mindig hátrahajlításokat végzünk. Ha már a teljes első sorozatot gyakoroljuk, és a drop back (azaz állásból lemenni hídba, majd újból felállni) is megy, akkor felkészültünk arra, hogy elkezdjük elsajátítani a tirjanmukha uttánászanát. A testhelyzet felvételéhez drop back során nem tesszük le a tenyereinket a talajra, hanem egyből megfogjuk a bokánkat, majd elkezdünk felfelé lépegetni a combunk felé, miközben nyújtjuk a térdeinket. A mysore-i Main Shalában az ászana végrehajtása (legalább a boka elérése) feltétele a második sorozatra való továbblépésnek (természetesen az egyéni anatómiai sajátosságokat mindig figyelembe véve). Ennek természetesen nem fizikai oka van, hiszen ha megnézzük a második sorozat hátrahajlításait, akkor láthatjuk, hogy még a kapótászanánál is nehezebb ezt az ászanát kivitelezni, ezért fizikai szempontból semmiképp nem tekinthető rávezető gyakorlatnak. Akkor vajon mi lehet az oka annak, hogy Sharath Jois mégis ragaszkodik ehhez a szabályhoz?

Természetesen van logikus magyarázat a fenti látszólagos ellentmondásra, amely személyes megértésem és tapasztalatom szerint a következő. Mysore-ban, a konferenciánkon minden héten szó esik arról, hogy az ászanagyakorlás egyik hatása az, hogy a jamák és a nijamák szinte automatikusan megjelennek az életünk minden területén. A második sorozatban már az idegrendszer és a nádík tisztítása zajlik, ezért komoly problémákat okozhatunk magunknak, ha idejekorán, felkészületlenül a jamák és a nijamák figyelmen kívül hagyásával vágunk bele. A tirjanmukha uttánászana tehát tulajdonképpen egy teszt, hogy elkezdtük-e gyakorolni az astanga jóga első két ágát.

A „szerencsésebb” gyakorlók, akik merevebb testtel kezdenek el gyakorolni, már az első sorozat elején megtanulják, hogy ne ártsanak maguknak (ahimszá), legyenek őszinték (szatja), tartsák tiszteletben a határaikat, és gyakorolják az asztéját és a szantósát, azaz elégedjenek meg azokkal az ászanákkal, amelyek valóban nekik szólnak. A hajlékonyabb, ám gyengébb gyakorlóknál azonban probléma lehet, hogy látszólag minden ászanát fel tudnak venni, ezért rövid ideig tartó gyakorlás után már meg is fordul a fejükben, hogy készen állnak a második sorozat megkezdésére. Ez pedig sokszor vezet az ászanák hajszolásához (aparigrahá figyelmen kívül hagyása), és az energiáink felesleges pazarlásához, (ami a brahmacsarjá megszegése). Itt siet a segítségükre Sharath a tírjanmukha uttánászanával. Ez az ászana a gerinc, a csípő és a váll nyitottságát igényli, de ennél is fontosabb az, hogy lehetetlen a bandhák használata nélkül stabilan tartani, úgy, hogy közben még lélegzünk is. Tehát ha az első sorozat fókuszai közül bármelyik felett elsiklottunk volna, akkor itt szembesülni fogunk a mulasztásunkkal. Ez a szatya, azaz őszinteség önmagunkkal. Ekkor a tapaszt és a szvádhjáját kell megvalósítanunk, azaz a gyakorlásunk alapos megfigyelése által fel kell derítenünk, hogy mit is hanyagoltunk eddig. Ha ez sikerül, akkor visszatérve az alapokhoz el kell kezdenünk dolgozni ezeken a területeken. A saucsára, azaz tisztaságra is szükségünk lesz, mivel ha az életmódunk, az alvási és a táplálkozási szokásaink nem megfelelőek, az szintén nehézségeket fog okozni a hátrahajlítások során.

Láthatjuk tehát, hogy ez az ászana fokozatosan az összes jamát és nijamát becsempészi a gyakorlásunkba, és így lehetőséget ad arra, hogy az élet többi területén is tudatosabbá váljunk. Egyetlen nijamáról nem esett még eddig szó, az ísvara pranidhánáról, amely a legfontosabb ennél az ászanánál: amikor Sharath megfogja a karunkat és odahúzza a lábakhoz, akkor megszűnik a külvilág, és csak a tanárunk iránti teljes bizalom marad, a legtöbb gyakorlónál heves imákkal vegyítve a túlélésért. Végezetül következzen egy videó, amelyben Sharath Jois mutatja be a hátrahajlító ászanákat:

Sharath konferencia 2014. február 16.

konferencia20140216

Annyi ászana létezik, ahány faj az élővilágban, lehetetlen egyetlen élet alatt mindet elsajátítani. Ezért a vinyászarendszer úgy lett megalkotva, hogy leginkább a javunkra váljék. Az astanga vinyásza rendszerben három sorozat van:

  1. Jóga csikitsza: a betegségeket gyógyítja,
  2. Nádi sódhana: az idegrendszert tisztítja (az elsőnek is van ilyen hatása, de az sokkal kevésbé intenzív),
  3. Szthira bhága: magas szintű erő és hajlékonyság. Sok mély hátrahajlítás, láb a váll mögött ászanák és erőgyakorlatok.

Sokaknak azonban nincs türelme ehhez a fokozatos építkezéshez, és azonnal kézen akarnak állni. Sok workshopot szerveznek mostanában, ahol kifejezetten kézenállás órákon vehetünk részt. Azonban ennek az a hátránya, hogy túl izmosak és kötöttek leszünk, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem megy a marícsjászana D. Ezért először az első két sorozatot kell gyakorolni, és ha már kifejlesztettünk egy bizonyos szintű hajlékonyságot, akkor mehetünk tovább a harmadikra. Nem kell minden előre- és hátraurgásnál felmenni kézenállásba, mert eltolódik az egyensúly. Persze YouTube-on nézhetjük a videókat, ahol minden Napüdvözletben felmennek kézenállásba, és ámuldozhatunk, hogy “óh, ez milyen gyönyörű”, de inkább törekedjünk az egyensúlyra és a biztonságra.

Az ászana rendkívül erős eszköz, ezért óvatosan és megfontoltan kell használni. A Hathajóga-pradípiká azt mondja, hogy

haṭhasya prathamāngghatvādāsanaṃ pūrvamuchyate |
kuryāttadāsanaṃ sthairyamāroghyaṃ chānggha-lāghavam || HJP 19 ||

“Az ászana a hatha jóga első eszköze, ezért először ezt jellemzem. Az ászanának stabilnak kell lennie, a test pedig egészségessé és könnyeddé válik általa.”

Tehát stabilitást és kényelmet kell találnunk az ászanában. Például marícsjászana C és D-ben ezért nyitjuk a mellkast és a vállat, hogy később a bhúdzsapídászana és a kúrmászana kényelmes legyen. Viszont ha túl sokat állunk kézen, akkor ez nem fog működni.

A nagyapám mindig azt mondta, hogy ezerszer kell elvégezni egy ászanát, hogy megfelelően menjen. Időt kell hagyni a testnek arra, hogy változzon, évről évre. Gyakoroljuk az ászanákat, és ne járjunk mellette sportolni, például edzőterembe, mert teljesen ellentétes a kettő hatása. Másrészt mindenki teste más. Jönnek olyan új tanítványok, akiknek nagyon könnyen megy a marícsjászana D, másnak pedig egyáltalán nem megy. Van aki az előre-, van aki a hátrahajlításban jó. Manapság kevesen áldottak hajlékony testtel, de ha dolgozunk rajta éveken keresztül, akkor elérhetjük ezt is.

Amikor Gurujivel gyakoroltam minden nap, akkor utána néha olyan fáradt voltam, hogy csak feküdtem, és szinte nem is tudtam magamról. Mély dhjánába merültem (nevet). Később persze hozzászoktam. “Új ászana, új fájdalom.” Nem szabad tehát sietni. Van száz, vagy mondjuk nyolcvan évünk az ászanákra. Fontos, hogy erősek és stabilak legyenek, mert ezek képezik a spirituális épületünk alapját, erre épül majd a többi ág (pratjáhára, dháraná, dhjána és szamádhi).

Taszmin szati prása prasvászajór gati viccshédah pránájámaha
(Jóga-szútra 2.49.)

Ha az ászana mesterévé váltunk, akkor és csak akkor kezdhetünk hozzá a pránájáma (kumbhaka) gyakorlásához. Most viszont azt látjuk, hogy 15 napos kurzusok indulnak, ahol mind a nyolc ágban mesterfokot ígérnek. Ez nagyon vonzó lehetőség, de a sásztrák szerint ez nem lehetséges.

prāṇāyāmena yuktena sarva-rogha-kṣhayo bhavet |
ayuktābhyāsa-yoghena sarva-rogha-samudghamaḥ || HJP 16 ||

A megfelelően végzett pránájáma minden betegséget képes meggyógyítani, de legyünk óvatosak, mert ha nem megfelelően végezzük, akkor csak még több betgséget okoz. Az óvatosság itt azt jelenti, hogy megfelelően képzett mestertől tanulunk, és pontosan követjük az utasításait.

Sankarácsárja azt írja, hogy ha kumbhkakával teljesen megtisztítjuk az idegrendszerünket, akkor az anáhatában meghallhatjuk az isteni hangot (Visnu hangját). Ezután mindenben az istenit fogjuk látni, és semmi nem állhat az utunkba. Erre egy dél-indiai megvilágosodott jógi kiváló példa, következzen két történet róla:

A jógi éppen mély meditációban ült a kunyhójában, amikor megjelent nála az édesanyja, és közölte vele a hírt, hogy másnap érkezik a menyasszonya, akit válaszottak neki (pár száz éve Indiában gyakori volt, hogy a családok elrendezték a házasságot úgy, hogy a fiatalok nem is tudtak róla). Édesanyja mondta neki, hogy üljön ki a kunyhó elé amíg készít neki ennivalót, ám amikor kiment utána az étellel, akkor nem találta sehol a fiát. Mindenhol kereste őt, de sehol nem lelte. Ám egyszer csak meglátta, hogy egy szemétdombról eszik valamit. Ez nagyon elkeserítette őt, hiszen ő szeretettel készítette neki az élet, ő pedig mégis a szemetet eszi. Mivel nagyon aggasztónak találta ezt a viselkedést, ezért elvitte a fiút egy nagy tiszteletnek örvendő bölcshöz, aki azonnal felismerte, hogy a fiú nem közönséges személy, hanem egy megvilágosodott jógi, akit nem kötik a társadalmi szabályok, és nincs szüksége ételre sem a teste táplálásához.

A másik történetben ugyanez a bölcs mély dhjánába merülve sétált. Csak ment előre, nem volt semmi célja, sőt nem is volt tudatában annak, hogy mit csinál. Egyszer elért egy királyságba, és besétált a palotába. Ott sem állt meg, hanem egyenesen ment tovább a király személyes fürdőjébe, ahol az uralkodó számos gyönyörű hölgy társaságában élvezte a fürdőzést. Ám rendkívül feldühödött, amikor meglátta a betolakodót, és utána is rohant kezében a kardjával, hogy számonkérje őt, mit keres a palotájában. Azonban a jógi csak ment tovább, ezért lesújtott rá, és levágta a bal karját. A jógit ez sem billentette ki a meditációjából, csak sétált, mintha mi sem történt volna. Ekkor a király rádöbbent, hogy mekkora hibát követett el, hiszen ez a férfi nem lehet közönséges személy. Így a levágott karral együtt utánaszaladt, felajánlotta hódolatát, és visszatette a kart az eredeti helyére. A jógi pedig csak sétált tovább.

A történetek tanulsága az, hogy egy megvilágosodott személyt nem kötik az anyagi világ szabályai, és nincsenek rá hatással a külső körülmények. A jógit szülőfalujában, Nehruban a mai napig tisztelik, és a kis templomukban minden nap áldozatot mutatnak be neki.

 

Egyről a kettőre, egykettőre?

jóga csikitsza, nádi sódhana, pásászana

Az astanga vinyásza jógarendszerben fix ászanasorozatokat gyakorlunk, szám szerint hatot, mindenki a számára megfelelő(ke)t, amelyeket változatlan formában végzünk.

Ha tovább szeretnénk lépni a következő szintre (sorozatra), akkor bizonyos feltételeknek meg kell felelnünk, és természetesen a tanárunk jóváhagyása is elengedhetetlen. Hogy mik is ezek a “bizonyos feltételek”, az az adott oktató/iskola tanítói láncolatából hozott hagyománytól függ (jó esetben), és esetenként igencsak eltérő lehet. 

A továbblépés sosem a tanuló egyéni ambícióján alapul – Mester, készen állok a második sorozatra, taníts – hanem a tanítónk instrukciója szerint történik. A guru-sisja (guru-tanítvány) kapcsolat sosem mellérendelt, hanem alárendelt viszony, a tanítvány engedelmességgel tartozik fogadott tanítójának. Nem illik, mi több igen csak nagy tiszteletlenség ászanát (vagy akár sorozatot) kérni, ezzel az oktatónk hozzá nem értését, illetve bizalmatlanságot fejezzük ki. Sharath Jois az újonnan megjelent könyvében még ennél is szigorúbban fogalmaz: az asztéja (nem lopás) elleni vétségnek minősíti, ha olyan ászanát gyakorolsz, amelyet nem kaptál meg a tanítódtól!

A jelenlegi astanga tradíció szerint a következő feltételek szükségesek az elsőről (jóga csikitsza) a második sorozatra (nádi sódhana) való továbblépéshez:

1. A vinyászaszámolás és az ászanák szanszkrit neveinek tökéletes ismerete.
2. Az első sorozat stabil gyakorlása.
3. 3 db drop back önálló végrehajtása (állásból lemenni hídba, majd onnan felállni).
4. Úrdhva dhanurászanában megfogni a bokát.
5. Végső igen a tanár intuíciója alapján.

A Main Shalában heti kétszer kötelező a chanting óra (amely itt szanszkrit kiejtésórát jelent), amely során a tanítványok elsajátítják az ászananeveket, a szanszkrit számokat és néhány fontosabb mantrát. Szintén az első feltételben szereplő másik kritérium, a vinyászaszámolás ismerete pedig kiolvasható a tanítvány gyakorlásából.

A stabil első sorozat annyit jelent, hogy nagyobb erőfeszítés nélkül kell kivitelezni az egyes ászanákat, a megfelelő vinyászaszámolás betartása mellett. A megannyi első sorozatos testhelyzet közül különös figyelmet szentelnek két “core” (kulcs)ászanának: a maricsjászana D-nek és szupta kúrmászanának. Jó hír a hölgyeknek, hogy az előre- és hátraugrásokat nem veszik szigorúan, legalábbis látványra nem, viszont itt is tartani kell az előírt légzésritmust.

Az astangában az egyik leglátványosabb technika a “drop back”, amikor a gyakorló állásból lemegy hídba (úrdhva dhanurászanába), majd innen feláll. Háromszor egymás után kell végrehajtani a mutatványt, természetesen mindezt külső segítség igénybevétele nélkül.

Sokak számára rossz hír (számomra is) a viszonylag új kritérium, a hídból bokafogás (Triyanmuka uttasana). Megfigyeléseim szerint ezt viszonylag lazán kezeli Sharath, ha már valaki megérinti a sarkát az ujjaival ebben a testhelyzetben, azt már el szokta fogadni.

Az alábbi videón meg is tekinthető ahogy Sharath Jois bemutatja az előírt gyakorlatsort:

Az utolsó pont a “végső igen a tanár intuíciója alapján” egy spekuláció a részemről, a Main Shalában tapasztalt “furcsaságokból”, “igazságtalanságokból” és a saját oktatási tapasztalatomból merítve. 
A tanító munkája során komplex ismeretanyagot transzformál át a tanítványra a hatékony fejlődés érdekében. A pozitív változás természetesen nem csak fizikai szintre értendő (a jóga nem sporttevékenység), ide tartoznak a mentális és spirituális rétegek is.

Nézzünk egy példát a jobb érthetőség kedvéért: előfordulhat olyan szituáció, hogy a rendszerre komplex rálátással rendelkező oktató nem engedi tovább diákját a második sorozatra annak ellenére, hogy fizikai szinten készen állna, mivel a tanítvány mentálisan labilis. A második sorozat hátrahajlításai és mély csípőnyitásai intenzív érzelmeket korbácsolhatnak fel, amelyeket a gyakorlónak tudnia kell kezelni. Ezzel ellentétben az is előfordulhat, hogy néhány év odaadó gyakorlás után egy tanítvány akkor is pásászanában (a második sorozat első ászanája) találja magát, ha a testalkata miatt egyes ászanákat nem képes kivitelezni. A tanár az egyéni testi sajátosságokat is figyelembe veszi a döntéshozatalkor, hiszen egyébként a gyakorló talán soha nem léphetne tovább.

A fenti szigorú feltételekből is látszik tehát, hogy ahogyan egy házat is csak szilárd alapokra lehet építeni, ugyanúgy az astanga vinyásza jógában is nélkülözhetetlen az első sorozat stabil gyakorlása a továbblépés előtt. Ez a tanuló érdekét szolgálja, hiszen haladó ászanák megfelelő előkészítés nélküli gyakorlása veszélyes lehet és nem is hatékony. Tartsuk tiszteletben a fizikai testünk határait és sose feledkezzünk meg arról, hogy tradicionálisan a gyakorlás elsődleges célja a spirituális fejlődés és nem látványos Facebook képek létrehozása!

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved