Sharath Jois arról, hogy miben nyújt többet egy helyi Shala mint egy hagyományos edzés

Paramaguru Sharath Jois

A jóga shala ahova járunk nem csupán egy hely ahol ászanákat gyakorlunk. Egy adott jóga stúdióhoz tartozással az alábbiak szerint emelkedhet életünk minden szinten magasabbra.

Nagyon fontos, hogy legyen egy jóga shala amihez kötődünk. Egyrészt mert a shala motivál. Az ember lát másokat gyakorolni és ettől maga is kedvet kap hozzá. Amikor a tanulók otthon gyakorolnak, különösen igaz ez kezdőkre, akkor figyelmük könnyen elterelődik vagy könnyű szerrel megzavarhatók. Ugyanakkor a shalában a tanár egy olyan környezetet teremt, amely létrehoz egy bizonyos energiát. A tanár iránymutatást ad a tanuló számára és ezzel kezdetét veszi az értékes tanár-diák kapcsolat.

India ősi szövegei a tanár-diák kapcsolat meghatározására nagy hangsúlyt fektetnek és gyakran, még mielőtt bármely tanításhoz hozzákezdenénk az Upanishadsban található alábbi mantrát énekeljük:

Om sahana vavatu, sahanau bhunaktu
Saha veeryam karavaa vahai
Tejasvi naa vadhee tamastu maa vidvishaa vahai 
Om Shaanti Shaanti Shaantihi

Fordítás:

Óvjon meg mindkettőnket (a tanárt és a diákot is). 
Tápláljon mindkettőnket. 
Adassanak kettőnk munkájához nagyszerű energiák. 
Tanulásunk vezessen a megvilágosodás felé és legyen gyümölcsöző. 
Ne gyűlöljük egymást. 
Om Béke, Béke, Béke.

Sahana azt jelenti „együtt” és ebben az énekben, mindketten, a tanár és a diák is azt kérjük, hogy egy bizonyos nyugalom és elfogadás járjon át bennünket a másik irányába. Sok év gyakorlást és sahanát követően a tanárnak van egy bizonyos tudása és a diák számára a közös munka rendkívül fontos, azért hogy ő maga is ezen tudás birtokába jusson. Mindezt olyan egyszerűen kell elképzelni mintha a tanár egyfajta közösségi szolgálatot végezne és ebben diákjai segítenék. Ahhoz, hogy a tudás továbbadásra kerülhessen ezen kölcsönös megértésre, támogatásra és elfogadásra van szükség.

Habár ászanákat a testünkkel végezzük a jóga shalában, mindez nagyon más mint a konditeremben történő edzés. A konditeremben az ember fizet, edz, de nincs más kapcsolódási pont. Mindez a jóga esetében nem így van. A jóga velejárója a diák és a tanár közötti kapcsolat. A shalában a tanár figyelemmel kíséri a gyakorlást, a pózokat, és amelyeknél segítségre van szükség azokban segít; valamint a diákok egymástól is tanulhatnak. Lehet, hogy egyesek haladóbbak, jobban összpontosítanak vagy fegyelmezettebbek, mint mások, de a tanárral közösen, mindenki jó energiákat hoz létre, amelyek áthatják a gyakorlást is.

Sok tekintetben a jóga shala hasonlatos egy szentélyhez, vagy egy olyan kegyhelyhez ahova azért járunk, hogy egy magasabb rendű, isteni szinttel lépjünk kapcsolatba és elszakadjunk az anyagi dolgoktól, átadva magunkat a gyakorlásnak. A szentélyekben és a templomokban a papok életüket a spiritualitásnak szentelték. Minden nap korán kelnek, hogy gyakorolják a púdzsát és egy olyan sajátos környezetet teremtenek, amelyet a hívek amint belépnek megéreznek. Ezen szent helyen az emberek maguk mögött hagyhatják otthoni, munkahelyi és társasági problémáikat. Önmaguk lehetnek és közelebb érezhetik magukat egy magasabb rendű szellemi világhoz. Otthon is lehet imádkozni, ugyanakkor az ima nagyobb erővel bír a szent helyen. A jóga hasonló.

A tanárral átadhatjuk magunkat  a tanulásnak és a pozitív energiák szétáradnak bennünk. Amikor azt mondom átadjuk magunkat, azzal azt akarom kifejezni, hogy a diákok nyitottak legyenek a tanultak befogadására, különben megrekednek. Minden különösebb program nélkül, helyes lenne a tanárunktól tanulni. Ha a diák úgy érzi, hogy már mindent tud, többet mint a tanár úgy az energia nem fog a tanártól a diák felé áramlani. A jóga a keresés útja, az ember keres és mindig valamilyen új dolgot tanul. Ez nem arról szól, hogy azt mondjuk: „Én mindent tudok.” Ami azt illeti az „Én” fogalmát ki kellene törölni a jógából. Amennyiben az ember ilyen beállítottságú úgy az egója a spirituális fejlődésének útját állja.

Az egyik első lépés a változás megtapasztalásának útján nem más mint egyszerű tanítások követése. A jógát nem egy adott értelmezés uralja, viszont az igaz jóga megtapasztalásához vannak következetes jóga alapelvek, vagy tanítások, amelyek a terjedelmes Védikus írásokban megtalálhatóak és amelyeket az embereknek követniük kellene.

Egy olyan shala, amely rendelkezik bizonyos tanításokkal vagy alapelvekkel segít az önfegyelem kialakításában is. Egy nagyon egyszerű példa, hogy amikor az ember elmegy a shalába az aznapi gyakorlás végett, akkor a gyakorlás kezdete és vége közötti idő egyfajta időrést vagy időablakot teremt. Mondjuk, hogy reggel hétkor kezdődik a gyakorlás. Ez esetben az ember hatkor felkel és megmosakszik. Előző este már figyel arra mit eszik, és hogy mikor eszik. A jóga tehát egy idő után többet fog jelenteni, mint a test hajlítgatását. Az egészség általánosan javulni kezd mivel az ember egész élete fegyelmezettebbé válik. Erre lassan és idővel kerül sor, de ezek azok az irányelvek, amelyek az embert a spirituális úton vezetik.

Sokan járnak ashramokba azért, hogy egy-egy tanítást elsajátítsanak, és előadásokat, satsangokat (szentbeszédeket) hallgassanak egy swamitól vagy egy spirituális vezetőtől. Jó gondolatokért mennek oda és amikor jó gondolatok járják át az embert, akkor a tettei is jókká válnak. Ebben az értelemben a shala is egyfajta ashram. Az ashramokban a tanárok életüket a gyakorlásnak szentelik. Korán kelnek és a diákjaiknak szentelik magukat. Azt szeretnék, hogy a diákjaik is azt a jót tapasztalják, amelyet ők maguk is megtapasztaltak.

Amikor az ember rátalál a megfelelő jóga környezetre, úgy az magához vonzza. Elméje, teste és a lelke automatikusan vissza akar térni, hogy gyakoroljon. Az, hogy magát a teret, hogyan ápolják, gondozzák, az a tanártól függ. Ha pletykálnak, összevissza beszélnek, úgy ilyen légkör alakul ki és az átalakulás folyamata csekély mértékben tapasztalható meg. Ha a tanár lelkiekben gazdag környeztet teremt, spirituális beszélgetésekkel és gondolatokkal, úgy a tanuló elméje is sok tekintetben átalakuláson megy keresztül. Ami egyedül otthon ülve szintén nem történik meg.

Forrás: Sonima.com
Szöveget fordította: Szabó Gergő
Mantra ének: Endrődy Zsófia

Az astanga nyitó és zárómantráról 2. rész

GuruJi's

A cikk előző része az alábbi linken olvasható.

A mantrák jelentése

Nyitómantra

Most, hogy már ismerjük a mantrák fordítását, érdemes elgondolkozni rajta, hogy vajon miért pont ezek a mantrák kerültek a gyakorlásunk elejére és végére. Az ászanák helyes kivitelezését, a légzéssel és a tekintettel történő összekapcsolását lehetetlen könyvekből vagy videókról megtanulni, elengedhetetlen közvetlenül egy tanár felügyelete alatt elsajátítani őket. Ráadásul az ászanák egymásra hatása olyan bonyolult rendszert hoz létre az astanga jógában, hogy a gyakorlók sosem próbálnák felcserélni őket, kihagyni elemeket vagy akár új sorozatot létrehozni, kivéve azokat a különleges és nagy jógikat, akik hosszú évtizedek alatt megértették a rendszer lelkét, és úgy találják, hogy szükséges hozzáhangolni azt az adott kor igényeihez. Ezért a tanárok pontosan úgy adják tovább a gyakorlást, ahogy azt ők is kapták. Így hosszú tanítói láncolatokat hoznak létre, amelyeket legegyszerűbben az alapító megnevezésével tudunk jellemezni. Az astanga jóga esetében Patandzsali a legrégebbi ismert láncszeme ennek a füzérnek, így természetes, hogy mielőtt belekezdenénk a gyakorlásunkba megköszönjük neki, hogy leírta ezt a technikát, és most mi is részesülhetünk az áldásos hatásaiból.

Mielőtt azonban közvetlenül Patandzsalihoz fordulnánk végighaladunk a hozzá vezető úton, és minden őt követő gurunak hálát mondunk, hiszen ha ők nem lettek volna, akkor megszakad a lánc, és elveszik a tudás. A konkrét láncolathoz fűződő gurunkon kívül érdemes ilyenkor hálás szívvel megemlékezni a személyes gurujainkról is: a szüleinkről, a tanárainkról és mindenkiről, aki úgy formált minket, hogy végül a jógamatracon kötöttünk ki. Hiszen mit mond róluk a mantra? Olyanok ők, mint a dzsungelben élő gyógyítók, akik még a kígyómarást is képesek semlegesíteni. Ugyanígy, ezek a guruk képesek a szamszára illúziójának (ismétlődő születés és halál körforgásának) mérgéből is kigyógyítani minket. A mantra természetesen itt is többféle értelmezést enged meg: sokan azt mondják, hogy maga a szamszára a méreg, és a gyógymód az, hogy kikerülünk belőle, azaz nem születünk meg többé. Én azonban mostanában másképp gondolom ezt, véleményem szerint nem a szamszára a méreg, csak a móha, vagyis az illúzió az. A jóga célja ennek az illúziónak a megszüntetése, vagyis az, hogy meglássuk saját valódi ragyogó lényünket. Ha pedig ez egyszer sikerül, akkor teljesen mindegy, hogy emberi testben élünk-e, sosem érezzük magunkat többé elveszettnek. Míg ha méregként tekintünk a születésre, az életre és a halálra, akkor könnyen előfordulhat, hogy a jógában a menekvést látjuk, és „tűnjünk el a földi fertőből mihamarabb” szemléletmódot vehetünk fel, ami nem fog segíteni rajtunk. Úgy is felfoghatjuk, hogy a guruk abban segítenek, hogy megszűnjön az a téves szemléletünk, hogy a szamszára méreg.

A rövid kitérő után térjünk vissza a mantra alapgondolatához, amely talán legegyszerűbben a „hála”, az „alázat” és a „bizalom” szavakkal ragadható meg. Van-e vajon jobb módja a gyakorlásunk elkezdésének, mint hálával telve felállni a matracra, és a rendszer iránti nagy tisztelettel és alázattal elénekelni egy gyönyörű mantrát? Nagyon hasznos, ha nem csak belevágunk a hangos légzésbe és ugrálásba, hanem megállunk egy pillanatra, és végiggondoljuk, hogy milyen különleges élmény vár ránk, és milyen szerencsések is vagyunk, hogy a részesei lehetünk.

Zárómantra

Miután végeztünk a gyakorlással a testünk biztosan ujjong, mivel érzi, hogy igazán sokat tettünk az egészségéért, és alighanem az elménk is nyugodt, és bátran áll a nap kihívásai elé. Tehát érezzük, hogy nagyon jót tettünk magunkkal, de mielőtt lepihennénk ismét megállunk egy percre, és elmondjuk a záró békemantrát. A mantra kulcsszava az „együttérzés”, a célja pedig az, hogy felkeltse a szívünkben a vágyat arra, hogy azt a sok jót, amit magunkkal tettünk, osszuk meg másokkal is, és használjuk arra, hogy a világot egy picit jobb hellyé tegyük. A gyakorlásnak rengeteg pozitív hatása van, ami egyben veszélyes is, mert könnyű ezeket az érdemeket a saját önző céljaink eléréséhez felhasználni. Azonban ha odaadóan énekeljük ezt a mantrát, akkor a mások iránti együttérzés fel fog bennünk ébredni. Innentől pedig csak annyi a dolgunk, hogy minél tovább fenntartsuk ezt a szép hangulatot.

Fontos tehát a mantrák helyes kiejtése, de fontosabb a hittel teli éneklés; érdemes ismerni a jelentésüket, de az sem baj, ha magával ragad a hangulatuk a szavak értelméről mit sem sejtve; és hasznos, ha sokat elmélkedünk a szimbólumok mély filozófiai értelmezéséről, de néha engedjük meg magunknak, hogy önfeledten, nagy odaadással zengessük őket.

A hónap témája: mantra

mantra

Az ősi jógikus szövegek kijelentik, hogy Isten hang és a hang Isten: Sabda Brahman. Nincs más,  csak Isten. Isten a mindenség. Isten valódi. Isten a valóság. Isten a hang. A valóság minden formája hang – vagyis zene – mivel lényegében minden rezgésekből áll. Amit mi anyagi létezésnek látunk, az valójában szemmel érzékelhető, füllel hallható és a többi érzékszervünkkel is felfogható lelassult hangrezgés. A hang szüli az anyagot – kezdetben volt a szó.

Az elménk – a kimondott és a néma szavakon keresztül – megteremti a valóságot, amelyben élünk. A legtöbb ember nincs tudatában az erőnek, amelyet szavai gyakorolnak a világra. Senki nem szeret káoszban, konfliktusok között, bomlásban, szennyezésben, betegségeknek kitéve és kétségbeesésben élni, mégis kevesen ismerik fel, hogy a szavaink hozzák létre és tartják fenn az ilyen világot. Rosszul használjuk a szavakat amikor megtévesztésre, szitkozódásra, panaszkodásra vagy mások hibáztatásra fecséreljük őket. A haraggal és reményvesztetten kiejtett szavak romboló légkört teremtenek.

Ha úgy érezzük, hogy megköt és korlátoz a valóságunk, ha nem tetszik, amit látunk, akkor egy mantra segíthet megváltoztatni a történésekhez való hozzáállásunkat azáltal, hogy túljuttat azon, amit általában normálisként fogunk fel. A mantra szanszkrit szó, a jelentése “túljutni az elmén”: a man jelentése elme, a tra pedig keresztül jutni, átkelni. A mantrák varázsigék, amelyek képesek megváltoztatni a valóságot, vagy legalábbis a mi felfogásunkat róla, ami valójában jelentheti ugyanazt, mint az előbbi. De ahhoz, hogy alkalmazni tudjuk ezt a varázserőt, először el kell ismernünk, hogy a mantrák varázsigék, és éppen ezért csak akkor hatásosak, ha tiszta szándékkal és helyes kiejtéssel alkalmazzuk őket. A legtöbbünknek nagyon sokszor el kell ismételni egy mantrát ahhoz, hogy jelentkezzen a hatása. Ahogy a régi korok alkimistái mondták bátorításul: “az ismétlés  hozza működésbe a varázslatot”.

Felvetődhet a kérdés, hogy ha minden Isten, akkor miért van ennyi gonoszság és szenvedés a világban? Gondoljunk erre a következőképpen: jelenleg a Földet az emberi kapzsiság és tudatlanság rombolja. A természet harmóniában van Isten törvényeivel. Mi viszont elvesszük a természetesen fellelhető, eredeti forrásokat és átalakítjuk őket mindenféle anyagokká és árukká. A pénz tűnik az Istenünknek, és a pénz a mantránk. A legtöbb általunk termelt dolog végül szemétként végzi, és a mezőkre vagy az óceánokba dobva szabadulunk meg tőlük, így a környezetünk szennyezetté és mérgezővé válik. A Földünk szinte minden természetes nyersanyagforrását olyan módon alakítjuk át, hogy végül képtelen lesz természetesen lebomlani és visszakerülni a természet körforgásába. A termelt szemét mérgezi a világot és mindenféle szenvedést okoz – ez jelzi, hogy elveszítettük a zenei hallásunkat és elhangolódtunk a harmónia Kozmikus törvényétől. Isten biztosítja az alapvető nyersanyagokat, és fenntartja számunkra a lehetőséget, hogy eldöntsük, ezeket a természet törvényei szerint alakítjuk-e át vagy sem. Hasonló módon Isten adott nekünk hangot és választást, hogy az ő zenekarában  szeretnénk-e énekelni és játszani, vagy inkább alakítunk egy saját bandát az önzésünkkel és a rövidlátó egónkkal. Isten megadja a választás jogát, hogy mely szavakat akarjuk gondolni és kimondani, és a választásaink határozzák meg, hogy milyen világban fogunk élni most és a jövőben.

A Bhagavad Gítá és más szentírások szerint amire a halálunk pillanatában gondolunk, azt fogjuk a következő életünkben megkapni. Ezt hallva különösen szomorú, hogy sokakat váratlanul ér a halál, például baleset vagy repülőszerencsétlenség során a “hú, b.meg” mantrát zengetve, és ezáltal tudattalanul is irányt adnak a következő inkarnációjuknak. Gandhi, a nagy jógi a mantráját zengette amikor gyilkosa eltalálta őt, a tökéletes “Ram”-ra gondolt, amely kétségtelenül jó irányba terelte lelkét útja során.

Isten természete szatcsidánanda – örök létezés (szat), tudás (csit) és áldás (ánanda). Isten mindentudó és mindenütt jelenlévő, de ha Isten áldással teli formáját akarod megismerni – és ki ne akarná? – akkor erre kell koncentrálnod minden gondolatoddal és kimondott szavaddal. Isten udvarias, és nem avatkozik bele a dolgainkba addig, amíg nem fordulunk felé és kérjük a jelenlétét az életünkben. Ha fel akarod hívni magadra valaki figyelmét, akkor fontos tudni a személy nevét. Ugyanígy van ez Istennel is: ahhoz hogy Isten ránk figyeljen, ahhoz a nevén kell őt szólítani, a “hé, te ott!” nem elegendő. Jobb, ha egyértelműek vagyunk.

A szanszkrit a kifinomultság spirituális nyelve. Az Isten neveiből álló szanszkrit mantrák különösen erősek. A legtöbb ember tudattalanul olyan szavakkal tölti meg az elméjét, amelyek világias romboló formaként manifesztálódnak, ezáltal biztosítva a negatív hangulatot és szenvedést. A bölcsek viszont ezt a szenvedéssel teli valóságot Isten szent neveinek éneklésével bontják le. Az Ő neve (náma) megteremi a formáját (rúpa). Nincs különbség Isten és Isten neve között. Ha el akarsz merülni a bhávában, az isteniben, akkor használd a mantrákat, amelyek az Ő szent nevét dicsőítik, hogy felemeld az elméd a konfliktusok, a félelem, a düh, a kétségbeesés és minden egyéb gond fölé, és elérd az ánanda valóságát, amely a valódi otthonod!

Sharon Gannon

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved