Sharath konferencia 2013. január 20.

Astanga konferencia
Sharath Jois a Mysore-ban található Shri K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute vezető jógaoktatója. Az intézet az astanga jóga világközpontja, a legismertebb gyakorlók többsége Sharath tanítványa. A jógaoktatás főként Mysore-stílusban zajlik, tanítványok százai gyakorolnak minden hajnalban a shálában. Az ászanatanítás mellett az elméleti alapokra is nagy hangsúlyt fektetnek, ezért vasárnap délelőttönként az összes tanítvány összegyűlik a teremben, és kérdés-felelet formában tanulhatják a gurujuktól az astanga jóga tudományát.

Ezeken az úgynevezett konferenciákon az astanga jóga minden aspektusa szóba kerül: vannak kérdések konkrét ászanákkal vagy a sorozatokkal kapcsolatosan; a jamákkal és nijamákkal, illetve a tágabb értelemben vett jógikus életmóddal; sőt mélyebb filozófiai témák is felmerülnek. Természetesen a leghasznosabb az, ha a gyakorló a teremben ülve, közvetlenül a tanító szavait követheti végig, de nagyon tanulságos az elhivatott tanítványok jegyzeteit is elolvasni. Ezért időről időre mi is megjelentetjük néhány érdekes konferenciajegyzet fordítását.

„A mai konferencia üdítő, felemelő, mókás és tanulságos volt. Sharath számos témát említett meg, megválaszolt néhány kérdést, bemutatott pár egyszerű légzőgyakorlatot, beszélt az áldozatokról, az elhivatottságról és arról, hogy mi a jóga, sőt még viccekre is jutott idő.

Egy tanítvány azt kérdezte, hogy miért van különbség a rangidős tanárok (akik Gurujitől, azaz Srí K. Pattabhi Joistól* tanultak évekkel ezelőtt) oktatási módszere és a mai tanítás között. Sharath nem tudta visszafojtani a nevetést, majd megpróbálta elmagyarázni, hogy a jóga nem a testhelyzetekről szól; a testhelyzetek azért vannak, hogy segítsenek megszilárdítani a testet és az elmét – ez minden. A tanítvány újra és újra feltette ugyanezt a kérdést, mivel nem kapta meg a várt választ… Nem értette a lényeget… A jóga nem a testhelyzetekről szól, és nem is arról, hogy néhány úgynevezett rangidős tanár azt tanítja, hogy magunk előtt emeljük a karunkat szamaszthitiből, Sharath pedig azt, hogy oldalt vigyük őket… a jóga arról szól, hogy jövünk és gyakorlunk annak érdekében, hogy megszilárdítsuk a testet és az elmét, semmi más nem lényeges. A tanítvány újra kérdezett, ezúttal egy példát is hozott: ezek a rangidős tanárok azt mondják, hogy Guruji annak idején megengedte nekik, hogy elkezdjék a második sorozatot akkor is, ha nem tudtak felállni hídból, akkor ez most miért nincs így? Sharath elmagyarázta, hogy ez másképp van, mivel a testünknek készen kell állnia, és ha nem tudunk hátrahajlításból felállni, akkor a rendszer még nem készült fel a második sorozat ászanáira; nem lenne biztonságos. Az nem jóga, ha azért végzünk egy haladó gyakorlatot, mert mi azt akarjuk. Ennek a jógarendszernek az a lényege, hogy a lényegünkig hatoljon, megváltoztasson minket, éppen ezért ehhez időre és elhivatottságra van szükség, valamint arra, hogy képesek legyünk meghódolni amikor a változás elindul bennünk. Ugyanez a tanítvány kitartóan próbálkozott, hogy másik választ kapjon, ami kissé elkezdte zavarni Sharathot, így végül elmagyarázta, hogy az, hogy valaki eljött Mysore-ba három hónapra tanulni a 60’-as vagy 80’-as években, még nem szükségszerűen teszi őt rangidős tanárrá, és ha ezek a tanárok azzal büszkélkednek, hogy ők másképp tanítanak, úgy ahogy Guruji tanított, akkor ők sem értik a jóga lényegét. Röviden megemlítette, hogy számos ún. rangidős tanár sosem tanulta meg megfelelően az ászanákat, ők maguk sem tudják helyesen végezni őket, és ráadásul túl sok ászanát adnak a tanítványaiknak egyszerre mindössze azért, hogy szeressék őket, vagy azért, mert a tanítvány ezt akarja, függetlenül attól, hogy készen áll-e rá vagy sem. Ez nem jóga. Sharath elmagyarázta, hogy ő azért tanít így, mivel azt szeretné, hogy a tanítványai megértsék a jóga lényegét, a filozófiát, az ászanákat, azt, hogy mit jelent jógázni. Az, hogy a tanítványok tökéletességet érjenek el az ászanákban azért fontos neki, mivel ez bizonyítja, hogy elkötelezték magukat annak érdekében, hogy ezzel a jógával mélyre jussanak, hogy több legyen számukra, mint pusztán mozdulatok sorozata. Ez nagyon fontos, mivel a testnek készen kell állnia a soron következő testhelyzetre, és a tanár igazságtalanságot követ el a tanítvánnyal, ha túl sok ászanát ad neki, akár készen áll, akár nem. Sharath azt is megemlítette, hogy amikor Guruji fiatal volt, nagyon szigorúan tanított. Néhány ember, akik már nem ismerik el az intézetet, azzal büszkélkedik, hogy ők rangidős tanárok, sőt talán azzal is, hogy jobbak, mint Sharath, de lehet, hogy pont a jóga lényegét nem értik. Sharath gyönyörűen kifejezésre juttatta, hogy ő sem tud mindent; annyi mindent kell még tanulnia.

Ezután egy tanítvány azt kérdezte, hogy mit tegyünk, ha nem engedhetjük meg magunknak, hogy Indiába jöjjünk tanulni, de mégis szeretnénk elhivatott gyakorlást fenntartani. Nagyon tetszett a válasz a kérdésre. Azt megengedhetjük magunknak, hogy legyen mobilunk, finom ételünk, szép ruháink, stb. de a jógát már nem? Arról beszélt Sharath, hogy mennyi tanítványa van, akik hatalmas áldozatokat hoznak azért, hogy minden évben eljöhessenek tanulni tőle, hozzák a gyermekeiket, számos dolgot feladnak, hogy előkerítsék a pénzt az indiai útra és a tanulmányaikra, mivel az igazságot akarják tanulni arról, hogy mi a jóga, megfelelően akarják a gyakorlást elsajátítani az ő felügyelete alatt. Ha ennyi ember képest ezt megtenni, akkor bárki képes rá. Sok család jön gyerekekkel együtt, feladják az életüket, hogy megfelelő gyakorlást tanuljanak, hogy megértsék a jógát, hogy kifejezzék elkötelezettségüket a tanítói láncolat iránt – ha a szülők ilyen óriási áldozatra képesek, és elhozzák a gyerekeket, akkor ez bárki számára lehetséges. Kuncogott, és azt javasolta, hogy minden nap hagyjanak ki egy étkezést addig, amíg összegyűlik a pénz az útra.

Valaki azt kérdezte, hogy mit tegyünk, ha az emberek szidják a tanárunkat. Sharath egy pillanatra hátradőlt a székében, majd azt válaszolta: “A kutyák ugatása nem hallatszik fel a Mennybe.” Sokan sok mindent szidalmaznak. Nekünk figyelmen kívül kell hagyni a szavaikat.

Arról is beszélt, hogy lesznek olyanok, akik hiába jönnek gyakorolni, nem segít majd rajtuk, mivel nem akarják igazán őszintén, vagy lehet, hogy nem állnak rá készen… Ez olyan, mintha egy gyémántot adnánk egy majomnak. Nem fogja megérteni, hogy milyen értékes drágakövet kapott, és arra fogja használni, hogy krikettet játsszon vele. Ugyanígy vannak olyanok, akik gyakorolnak, de nem értik a lényeget, és nem arra használják a módszert, hogy stabillá tegyék az elméjüket és a testüket. Ez annak is lehet az eredménye, ha nem megfelelő módszerrel tanulnak. Ha valaki túl sok olyan ászanát kap, amelyre még nem áll készen, akkor ennek negatív hatása lesz a testre és az elmére, inkább felfújja az egót, nem pedig puhítja azt. Tehát nem csak a test számára fontos, hogy valóban mesterévé váljunk egy ászanának, így adva időt a testnek , hogy stabillá és kényelmessé tegye azt mielőtt tovább haladna a következőre, hanem az elme számára is létfontosságú.

Egy tanítvány azt kérdezte, hogy hogyan változott ez a módszer az évek alatt, ahhoz képest, ahogy Guruji tanította a korai években. Sharath azt válaszolta, hogy nem változott, egyáltalán nem. A jóga az idők kezdete óta jelen van, a Védák létezése óta. A jóga semmit sem változott, de az előfordulhat, hogy néhány ember próbálja megváltoztatni. Manapság vannak, akik már nem arra használják, amire szolgál – az elme és test megszilárdítására. Néhányan inkább arra használják, hogy YouTube videókat töltsenek fel a gyakorlásukról és számos rajongót szerezzenek, és megmutassák az embereknek, hogy képesek végrehajtani ezt vagy azt az ászanát. De nem ez a jóga célja. Ezek az emberek bizonyos módon megváltoztatták a jógát, de csak azt, hogy ők miért jógáznak, maga a jóga nem változott.

A pránájámával kapcsolatban Sharath elmagyarázta, hogy nem szabad tanulni addig, amíg az ászanák mesterévé nem válunk, ahogy a jóga szútrák is leírják. Szintén nem szabad könyvekből tanulni, mivel ezt tanártól tanítványnak kell átadni, és CSAKIS akkor, ha a tanítvány készen áll. Máskülönben nagyon rossz hatással lesz az elmére. Arra is szánt időt a konferencián, hogy bemutasson egy egyszerű váltott orrlyukas légzőtechnikát kumbhaka (légzésvisszatartás*) nélkül. A demonstráció után megkért mindenkit, hogy végezzék vele a gyakorlatot. Megmutatta a helyes kéztartást, és mindannyian vettünk öt lélegzetet a bal orrlyukon keresztül. Majd a következő belégzéskor átváltottunk a jobb oldalra és ott is ötször lélegeztünk. Azt tanácsolta, hogy ne tartsuk vissza a levegőt, engedjük szabadon áramolni. Ez segít az ászanagyakorlásban, a meditációban és a prána áramoltatásában.

Sharath arról is beszélt, hogy milyen fontos jó tanárnak lenni. Bárki képes az ászanákat helyesen végrehajtani, de a tanításhoz már tanulni és tanítani is megfelelően kell, ami nagyon nehéz, mivel minden ember más, és a testünk sem egyforma. Emberek vagyunk, de különböző helyekről jöttünk, másképp nézünk ki, ezért másképp is kell gyakorolnunk. Néhányunknak a kapótászana egyszerű, másoknak hosszú ideig kell rajta dolgoznia. Az ászanatanulásba fektetett kemény munka lényege az, hogy megtanuljuk a helyes módszert és tiszteljük a tanításokat. Ha valaki nem képes végrehajtani egy ászanát, akkor a tanár nem adhat neki többet csak azért, mert a tanítván többet akar. Elmesélt egy vicces történetet Rameshről, Guruji fiáról, aki már régen elhunyt. Sharath nagy szeretettel beszélt arról, hogy Ramesh milyen elkötelezett gyakorló és tanár volt. Nagyon spirituális volt, és rendíthetetlen a helyes módszer átadásában. Guruji nagyon szigorú tanár volt akkoriban, ezért Ramesh is úgy tanított, ahogy Guruji tanította őt. Volt egy indiai tanítvány, aki minden nap új ászanát akart! Egy napon Ramesh tartotta az órát, és ez a tanítvány azt mondta neki, hogy újabb ászanát kér. Ramesh tudta, hogy még nem áll készen erre (sem a teste, sem az elméje), ráadásul nem akart Guruji módszerével ellentétben új ászanát adni neki. Ehelyett azt mondta a tanítványnak, hogy ma egy nagyon különleges ászanát fog tanítani, a Rangászanát. Azt kérte a tanítványtól, hogy feküdjön az oldalára miközben a kezeivel a fejét fogja, majd végezze ezt a másik oldalra is, és ismételje ötször. A tanítvány nagyon izgatott volt, hogy új ászanát kap. Ekkor Guruji belépett a terembe, és megkérdezte a tanítványtól, hogy mit csinál, aki boldogan újságolta neki, hogy új ászanát kapott Rameshtől, a Rangászanát. Guruji felnevetett… hiszen nincs is ilyen ászana! Ranganátha valójában egy Dél-Indiában jól ismert istenség, az Úr Visnu pihenő formája.

A jegyzet forrása: http://www.theyogashala.org/2013/conference-notes-january-20-2013/

*a fordító megjegyzése

Bernoulli mester és a légzés fizikája

Bernoulli astanga legzes

A jóga gyakorlása éppen olyan, mint amikor egy finom narancsot eszünk. A gyümölcs tele van hasznos tápanyagokkal és vitaminokkal, amelyek táplálják és gyógyítják a testünket. Vajon ismernünk kell-e a biokémiai műveletek pontos mechanikáját ahhoz, hogy megfelelően végbemenjenek? Természetesen az emésztési és felszívódási folyamatok működése nem csak a biokémikusok testének kiváltsága, hanem mindenkiben automatikusan lezajlanak. Éppen ezért, a vinyásza krama jóga rendszeres gyakorlói minden bizonnyal tapasztalták és jól ismerik a hosszú, mély és egyenletes hangos légzés hatását, de érdekességként nézzük meg, hogy milyen fizikai folyamatok adják a jelenség hátterét!

Miért van szükség a belső tűzre?

A vinyásza krama rendszer (astanga vinyásza jóga is ide tartozik) gyakorlása során a test és az elme intenzív tisztulási folyamaton megy keresztül. Ennek egyértelmű tünete az izzadás, később pedig ennek eredménye a ragyogó bőr, egészséges emésztőrendszeri működés és tiszta tekintet. Ahhoz, hogy az izzadás meginduljon természetesen hőre van szükség, akárcsak a finomabb szintű tisztulási folyamatokhoz. De hogyan is tudjuk feléleszteni a belső tüzet? Egyszerűbben, hogyan lehetséges a testünkön belül hőforrást létrehozni? A jóga elmés megoldást kínál: megfelelő légzéssel.

A hangos légzés kivitelezése

Az alkalmazott technika eltér a mindennapokban használt természetes légzésünktől, mivel a gégefedőt (amely megakadályozza, hogy étel vagy folyadék jusson a légcsőbe) részben le kell zárnunk (kb. 70%-ban). Emiatt keletkezik a jellegzetes sziszegő hang. Közben figyelni kell arra, hogy a hangszalagok lazák maradjanak, így elkerülhető, hogy “morgó” hangot adjunk ki, és felesleges feszültséget tartsunk fenn.

A következő rávezető technika segítségünkre lehet, amennyiben nehézségeink adódnának a kivitelezéssel: orron keresztül belélegzünk, lentről felfelé megtöltjük a tüdőt oxigénnel. Majd szájon át lassan ki, miközben suttogó “h” gégehangot hallatunk. Ha ez már stabilan megy, lassan váltunk a szájon való kilégzésről orron keresztülire úgy, hogy a légzés hangja megmaradjon. Figyeljünk arra, hogy a be- és kilégzések egyenlő hosszúak legyenek, a kiadott hang pedig minél egyenletesebb. Valójában azonban sohasem fogunk azonos hangot kapni ki- és belégzéskor. A belégzés mindig “sziszegőbb”, a kilégzés pedig inkább zöngétlen “h”-hoz hasonló. Fontos, hogy a ki- és belégzés között nincs légzés kint- illetve benntartás, folyamatosan vegyük a levegőt. A légzéshossz legalább négy másodperc irányonként, amit fejlődésünk előrehaladtával egyre inkább növelhetünk.

Bernoulli és a hangos légzés

Ennek a légzéstechnikának további előnye, hogy szabályossá teszi a levegő áramlását, ezáltal sokkal mélyebben tudjuk megtölteni oxigénnel a tüdő mindhárom szakaszát. A gégefedőt úgy lehet elképzelni, mint egy áramlásszabályzót a légcső bejáratánál. Mély lélegzet során a levegőáram elindul a tüdő felé, és elérkezik a gégefedőhöz, amely fojtásként viselkedik. A keskenyebb átmérőjű csőszakaszon nő az áramlási sebesség, és a Bernoulli-törvénynek megfelelően nyomásesés következik be. Az energiamegmaradás elve szerint egy rendszer összenergiája mindig állandó. Ha tehát a nagy áramlási sebesség miatt a mozgási energia megnő, egy másik energiafajtának csökkennie kell. Ebben az esetben a nyomóenergia alakul át mozgási- és hőenergiává. A keletkezett hő egy része pedig a rendszeren kívülre kerül, azaz mintegy belső kályhaként fűti a testünket. Innen ered tehát a hangos légzés fűtő hatása.

keplet

Látszik tehát, hogy fizikailag alátámasztott tény, hogy a hangos légzés felmelegíti a gyakorló testét. Azonban meg kell említeni, hogy a közvetlen hatás mellett számos egyéb olyan folyamatot is támogat, amelyek szintén részt vesznek a gyógyító folyamatokban. Éppen ezért az egyik legfontosabb elem az ászanagyakorlás során az egyenletes, mély és hangos légzés folyamatos fenntartása.

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved