Astanga Ikonok: Govinda Kai

Govinda Kai

“Govinda Kai az a személy, aki gyökereiben megváltoztatta az astangához való viszonyulásom, az addig kemény munkával összerakott koncepció, egy csapásra (egy hétvége alatt) tovaszállt, ezzel alapjaiban megrengett nemcsak a jógához való hozzáállásom, hanem az egész életem is. Jó ideig tartott, amíg sikerült rendezni a sorokat, az új alapok lefektetésre kerültek, az addigi főként fizikai gyakorlás új szintre emelkedett. Azóta is tart ez a csodálatos utazás, követve Govinda tanítói láncolatát, amelyet egyértelműen ennek a különleges képességekkel rendelkező embernek köszönhetek.”

Szalai István

Govinda Kai, eredeti nevén Russell Paul Yamaguchi, San Franciscóban született 1959 nyarán. Szülei japán bevándorlók leszármazottjai voltak, akik eredetileg a Dél-Japánban található Kyushuból érkeztek az Egyesül Államokba. Govinda édesanyja a berkeley-i Kaliforniai Egyetemen, valamint az oaklandi Művészeti Főiskolán szerzett diplomát és általános iskolában tanított; édesapja pedig szintén felsőfokú végzettséggel rendelkező gimnáziumi matematika tanár, Aikido mester és oktató volt.

A sötét családi múlt

Az 1940-es évek elején, a második világháború alatt Govinda szüleit és nagyszüleit is ún. gyűjtőtáborokban tartották fogságban. Az amerikai történelemnek ebben a sötét korszakában a japán leszármazottakat, akár amerikai állampolgárok voltak, akár nem, gyakran minden különösebb ok nélkül három évre is börtönbe zárhatták. Govinda szülei mindketten gyerekek voltak még, amikor elhurcolták őket. Nagyon nehéz időszak volt ez a családoknak és a raboknak is. A foglyok többségét egy életre megkeserítette ez a helyzet, de akadtak olyanok is, akik borzasztóan szerették volna bizonyítani Amerika iránti hűségüket.

A ’60-as évek gyermeke

Govinda a san franciscói öböl környékén nőtt fel az 1960-as, 1970-es években és ennek a korszaknak a kaotikus, zűrzavaros jellege nagy hatással volt rá. Ez a jelentős politikai, gazdasági és kulturális változás időszaka volt, ami tükröződött a zenében, a művészetekben és a társadalmi, technológiai átalakulásban is. Ez volt az az idő, amikor nagy csaták folytak különösen a faji, a női egyenjogúsági és a szexuális jogokért. Ezek a megmozdulások és változások erősen befolyásolták Govinda kialakulóban lévő egyéniségét és szemléletét is.

Egy Aikido Mester fia

Mester

Édesapja, Edward Yamaguchi, Aikido sensei volt, aki a nagymester Ueshiba vagy más néven O’Sensei-jel tanult és gyakorolt. Govinda, 7 évvel fiatalabb öccse, Tazuo és 2 évvel fiatalabb húga, Yukiko gyermekkoruk egy részét a Tokyoban található Kobubunjiban (egyéb források szerint Kokubunji) töltötték szüleikkel, hogy édesapja a shinjukui központban gyakorolhasson. Mélyen spirituális ember volt, hite és értékrendje meghatározó része volt Govinda fejlődésének.

Korai szembesülés a halállal

Édesapja 49 éves korában, rákos megbetegedés során felmerülő komplikáció miatt hirtelen meghalt. Govinda csupán 16 éves volt. A múlandóság felismerése keltette fel érdeklődését igazán a spirituális és filozofikus dolgok iránt. Élete első jógaórájára 19 évesen ment el, amelyet a helyi főiskolán egy harcművész tanár tartott, aki egyben Iyengar jógát is oktatott.

A Guru áldása

Swami

Szintén 19 éves volt, amikor egy asramban találkozott egy nagyon erőteljes, spirituális emberrel. A tanára mutatta be Swami Muktanandának, a Siddha Yoga mozgalom Gurujának és vezetőjének. A találkozás sorsfordító volt. Govinda ezt követően sosem kételkedett a jóga erejében; érezte, hogy szívét, elméjét, testét és szellemét igazán mélyen megérintette ez az élmény. Tudta, hogy élete már sosem lesz olyan, mint azelőtt volt. A Siddha jógával való kapcsolaton és ebben az irányzatban való részvételen keresztül tanulta és műveli a mai napig is odaadó gyakorlásának azon jellegeit, mint az éneklés, az önzetlen szolgálat és a filozófia.

A természet a legjobb tanítómester

A középiskola után Govinda rengeteg időt töltött kirándulással és táborozással. Az idő, amelyet a kaliforniai, oregoni, idahoi, és washingtoni vadonban töltött, nagy hatással volt rá és formálta világnézetét. A vadvilág szépsége, kiegyensúlyozottsága és ereje tanárként oktatták az életről. Ez a szoros kapcsolat, amely kialakult a természettel inspirálta Govindát, hogy biológiát és természettudományt kezdjen tanulni Santa Cruzban, a Kaliforniai Egyetemen. A fő kérdés, amit feltett magának az volt, hogy a vadon szépségét, tisztaságát és egyensúlyát hogyan tudnánk a mindennapi életünkbe integrálni. Ekkor ismét világossá vált, hogy a modern kultúránkból hiányzik valami, amit csak a természeten keresztül, mély spirituális megértéssel lehet kezelni.

Egy kiváló tibeti Tanító

Sogyal Rinpoche

Egyetemi évei során fantasztikus megtiszteltetésben volt része és találkozhatott korunk egyik legkiemelkedőbb spirituális tanárával, Sogyal Rinpochével. Miután befejezte nyugati tanulmányait az angliai Cambridge Egyetemen, a fiatal tibeti láma éppen akkor érkezett az Egyesült Államokba. Az ezt követő években Govinda meditációt és Tibeti Buddhizmust tanult Rinpoche közvetlen instrukcióival, és számos intenzív kurzuson és elvonuláson is részt vett. Nagyon különleges időszak volt ez, Govinda tudásszomja a lélek rejtelmei iránt egyre csak nőtt.

Az üzleti élet időszaka

AA026554

Miután elvégezte az egyetemet, Govinda úgy tervezte, hogy szerzetesi fogadalmat tesz és a spirituális magánynak és elmélkedésnek szenteli életét. Tanára, Sogyal Rinpoche azonban arra biztatta, hogy a „való világban” is próbálja megállni a helyét. Követve tanára utasítását, visszaköltözött San Franciscóba és ingatlanügynöki karrierbe kezdett. Pár éven belül saját céget indított és a következő 12 évre felépítette saját üzletét. Értékes tapasztalattal lett gazdagabb, sokat tanult erősségeiről és gyengeségeiről, a világi élet örömeiről és kihívásairól.

A jóga fénye erősödik

A jóga lángja továbbra is égett Govinda szívében, a mindennapi gyakorlás azonban háttérbe szorult az üzleti élet elfoglaltságai közepette. Figyelmének az anyagi és a világi dolgokra való összpontosítása spirituális gyakorlatai rovására ment. Azonban egy idő után üresnek és tompának kezdte érezni szívét és lelkét. Az 1990-es évek során talált rá az astanga jógára. Ez a különleges jóga irányzat azonnal belopta magát és gyökeret vert Govinda szívében. Az astanga jóga intenzitása és ereje szenvedélyes mély érzelmeket kavar fel és rendkívül inspiráló. Sok neves tanárral találkozott és gyakorolt, mint Tim Miller, Richard Freeman, John Smith, Eddie Modestini és Nicki Doane. Ezek a csodálatos tanárok ösztönözték Govindát, hogy látogasson el Mysore-ba és gyakoroljon az astanga jóga gurujával, Sri K. Pattabhi Jois-szal.

Az első út Mysore-ba

Gurudzsi Govinda Kai

1995-ben utazott Govinda először az indiai Mysore-ba, hogy elkezdje tanulmányait Sri K. Pattabhi Jois-szal. Különösen emlékezetes utazás volt, hiszen Guruji ekkor ünnepelte 80. születésnapját. Indiában a 80. születésnap rendkívül áldásos esemény. Hatalmas összejövetelt és ünnepséget szerveztek Guruji részére, ahova legrégebbi és legkedvesebb tanítványai is hivatalosak voltak a világ minden részéről. A lehetőség, hogy a világ legtiszteletreméltóbb astanga tanáraival (Tim Miller, Richard Freeman és még sokan mások) gyakorolhasson, különösen nagy hatással volt Govindára. Az elmélyült gyakorlás ereje és intenzitása fokozódott, ami nagyon mélyreható és tartós változást hozott számára fizikai, mentális és spirituális szinten egyarnánt. Ez az élmény szinte olyan volt, mint hazaérkezni, lehetőség arra, hogy elmélyüljön igazi önmagában úgy, mint azelőtt sosem. Govinda ismét tudta, hogy élete sosem lesz már olyan, mint azelőtt volt. Azóta az emlékezetes mysore-i látogatás óta, Govinda szinte majdnem minden évben visszatért. Valójában Mysore-t második otthonának tekinti.

Életének nagy változásai

Govinda Kai

Mikor első indiai útja után visszatért Amerikába, érezte, hogy minden megváltozott. Tudta, hogy többé nem tud abban a szektorban dolgozni, ahol annak idején. Tisztában volt vele, hogy jelentős döntéseket kell hoznia. Az első célja az volt, hogy teljesen kiszabaduljon az üzleti élet fogságából. Ennek érdekében minél több pénzt próbált gyűjteni minél kevesebb idő alatt. Kiköltözött a lakásából és a teherautója hátuljában kezdett élni. Sokan ezt nagy áldozatnak és nehéz döntésnek hihették, azonban Govinda kifejezetten felszabadítónak érezte azt, hogy nincs helyhez kötve és jelentős összegeket tud megtakarítani. Két év nomád élet után összegyűlt annyi pénze, hogy pár évre Indiába mehessen. A szabadság, hogy utazhasson, amikor és ahova csak kedve volt, hogy rendszeresen gyakorolhasson, ahogy a szíve diktálta olyan volt számára, mint egy valóra vált álom. A szabadság és a boldogság olyan formáját fedezte fel, amiről nem is hitte, hogy létezhet.

Mestersége címere: hivatásos astanga tanár

Govinda a mysore-i KPJAYI (K. Pattabhi Jois Astanga Jóga Intézet) által certified tanár. Az iskolában nincsen oktatóképzés, a tanárok nem futószalagon kerülnek ki a falai közül. Korábban Pattabhi Jois, most pedig Sharath a tanítványai gyakorlását és elkötelezettségét figyelembe véve, egyénileg határozza meg, hogy ki áll készen a tanításra. Először az “Authorized” címet adja, amely lehet egyes szintű (ekkor az első sorozat tanítására hatalmaz fel), vagy kettes szintű (azaz engedély az első és a második sorozat oktatására). Később, ha valaki hosszú ideig, akár évtizedekig rendületlenül gyakorol, és bizonyítja az elkötelezettségét, akkor megkaphatja a legmagasabb szintű elismerést, amely az astanga világában szerezhető, azaz “Certified” tanárrá avatják. Ilyenkor az összes sorozatot oktathatja, amelyet ő már elsajátított, illetve workshopokat is tarthat szerte a világon. A Govindához hasonló certified oktatók nem csak az ászanák területén jártasak, hanem mélyen megértették és megtapasztalták az astanga jóga filozófiáját, ezért valóban hitelesen képviselhetik ennek az önmegvalósítási folyamatnak az üzenetét. Ezt az elsimerést az egész világon mindössze negyvenen érdemelték ki.

A nagyváros szívében

Govinda adjustment

1999-ben költözött New Yorkba, nem is sejtve, hogy a nagyvárosi élet milyen élményeket tartogat számára. Azonnal elkezdett dolgozni a Jivamukti Jóga Iskolában Sharon Gannon és David Life felügyelete alatt. A diákok és a hatalmas, jól ismert iskola hangulata csodálatos lehetőséget nyújtott tanítani és tanulni a gyakorlás olyan irányzatairól, amikkel Govinda még addig nem találkozott. Gyakoriak voltak a kírtanok (odaadó éneklés) és a különböző vendégtanárok. Kiváló alkalom volt számára ennyire elkötelezett diákokat tanítani. A város energiája és a diákok közössége pedig remek hangulatot teremtett ahhoz, hogy a gyakorlásról és az életről magáról tanulhasson.

2001. szeptember 11.

szept11

Épp, amikor a Jivamukti korszak lezárult Govinda számára, eljött az amerikai történelem eddigi egyik legmeghatározóbb napja. Guruji egyik New Yorki látogatása során két eltérített utasszállító repülőgép a World Trade Center tornyaiba csapódott. A hatalmas káosz és trauma ezrek, de inkább milliók életét változtatta meg örökre. Azt az időszakot New Yorkban megélni óriási lecke volt arra vonatkozóan, hogy milyen törékeny és értékes az élet. A katasztrófa úgy szakította félbe a mindennapokat, ahogy az nagyon ritkán történik meg. A város lelkében történt valami és Amerika sem lesz már ugyanolyan, mint korábban. Nagyon különleges volt Gurujit figyelni, ahogy kezelte a helyzetet és törődött a diákokkal. A jóga és a gyakorlás valódi megnyilvánulása volt az a rendkívüli együttérzés, erő, érzékenység és szeretet, ami Guruji-ből áradt akkor. Mindaz, amit Govinda látott és tapasztalt azokban a napokban, felbecsülhetetlen mértékben járult hozzá fejlődéséhez mind tanárként és emberi lényként.

Hírességekkel dolgozni

sting

New yorki tartózkodása alatt Govindának megadatott a lehetőség, hogy számos hírességgel és nagyon magas beosztású emberrel foglalkozzon. Sok időt töltött azzal, hogy magánórákat adott Christy Turlingtonnak, Stingnek és feleségének, Trudie-nak, kicsit kevesebbet, de dolgozott Tobey Maguire-rel, Gwyneth Paltrow-val és sok más különleges ügyféllel. Híres és gazdag emberek tanítása során alkalma volt megfigyelni rendkívüli életvitelüket és körülményeiket. Az, hogy találkozhatott velük és közelről megfigyelhette őket, számos felismeréssel gazdagította Govindát a pszichológia, a kulturális mozgatóerők, a társadalom, a hírnév és az emberi tényezők és motivációk terén, amikbe egyébként nehezebben, vagy egyáltalán nem nyert volna betekintést.

A vízió

2009 May Miyazaki
Jelenleg hatalmas változások söpörnek végig világunkon. Számos hiedelem és intézmény, amelyeket eddig magától értetődőnek vettünk, mint a társadalmunk alapjait, vagy omladozik, vagy valami teljesen mássá alakul. Ez minden bizonnyal rendkívül nehéz és kihívásokkal teli, de egyben hihetetlenül izgalmas időszak, amit megélhetünk. A jelenség, amit jógának nevezünk, egyben a változás irányítója és az eszköz, ami segít, hogy megbirkózzunk az eseményekkel. Fogjunk hát össze, jobban, mint eddig valaha, ösztönözzük és inspiráljuk egymást, hogy rátaláljunk önmagunk legmagasabb kifejeződésére és az életre magára. Most van leginkább itt az ideje, hogy összegyűljünk, beszélgessünk, megvitassuk a dolgokat, hogy gyakoroljunk, énekeljünk, táncoljunk, sírjunk és nevessünk. Fedezzük fel a jóga nagyszerű hagyományát és a gyakorlás örömeit együtt olyan módon, szenvedéllyel és lelkesedéssel, ahogy eddig még sosem.

Felhasznált irodalom: http://www.lunaticmonk.com

A hónap bandhája: március

Pavitra_Snapseed

Kivételes alkalom, hogy március hónap bandhája nem egy Bandha Worksös növendék, hanem mysore-i lakos. Ebben a hónapban a rovat szerkesztője szokásos éves továbbképzésén tartózkodott Indiában, így “jobb híján itt kellett” találni egy izgalmas astanga gyakorlót. A választás egy KPJAYI-s (K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute) évfolyamtársra esett, aki dzsáin család sarjaként, mély spirituális gyökerekkel rendelkezik, így kivételes szemszögből enged betekintést az olvasónak egy indiai brahmin astangás gyakorlásába. Fogadjátok szeretettel Pavithrát.

BW: Mióta gyakorolsz astanga jógát?
Pavithra: 2008 óta gyakorlok astangát.

BW: Sharath volt az első tanárod?
Pavithra: Mi, mysore-i lakosok általában délután gyakorlunk. Amikor én elkezdtem járni, akkor Guruji már idős volt, az órák alatt a gyakorlók előtt ült egy széken, miközben Srimati Saraswati és Srí Sharath tanított. Néha Guruji is igazított, javított, például engem upavistha kónászanában. Mivel én 2001-ben már elkezdtem hatha jógát gyakorolni: azaz ászanákat vinyászák nélkül, ezért hozzászoktam, hogy ebben a testhelyzetben mindig a nagylábujjat fogtam. Ezért ő mindig rám szólt, hogy a lábfejet fogjam.

BW: A hatha jógát kitől tanultad?
Pavithra: A szülővárosomban volt egy tanárom, aki szintén Guruji tanítványa volt (Dr. K. Krishna Bhat, a Mangalore University Jóga tanszékének vezetője). Az egyetemen tartott jógaterápia tanfolyamokat, ahol csak ászanákat tanultunk, de nem vinyásza rendszerben.

BW: Szerinted, ha a hatha jóga órákon nem végeztetek vinyászákat, akkor az astanga jóga nem is a hatha jóga része?
Pavithra: Srí Sharath említette a legutóbbi konferenciáján, hogy mi hatha jógát gyakorlunk, nincs más rendszer, de manapság az a szokás, hogy ha vinyásza rendszerben gyakorlunk, azt astanga jógának hívjuk, különben hatha jóga az elnevezés. De a valójában nincs különbség a szentírások szerint, hiszen a hatha jóga jelentése az, hogy az idá és a pingalá kiegyensúlyozása, és éppen ezt tesszük a vinyásza jógában is. Csak a nevük különbözik.

BW: Milyen célból kezdtél el ászanákat gyakorolni?
Pavithra: Gyermekkorom óta nagyon érdekelt a spiritualitás. Dzsáin családban nőttem fel, és már nagyon fiatalon elkezdtük tanulmányozni a szentírásokat, amelyekben egyértelműen leírják, hogy élet célja az önmegvalósítás. Ez nagy hatással volt rám, és mindig is úgy gondoltam, hogy ez a gyakorlás spirituális gyakorlás. Amikor a jógaterápia tanfolyamra jártam, akkor a Jóga-szútrákat is tanulmányoztuk: jógascsittavritti niródhaha tadá drastuh szvarúpé ‘vaszthánam: tehát a jóga által meglátod a valódi Éned. Az ősi jógaírások már a legelején tisztázzák, hogy a jóga célja az önmegvalósítás, ezért én így tekintettem erre a gyakorlásra. A tanfolyam sokat segített egészségügyi szempontból is, mivel előtte elég gyenge volt az immunrendszerem, és sokat betegeskedtem. Az ászanák, a légzőgyakorlatok és a kriják ezt a problémát teljesen megoldották. Tehát nagyon hasznosnak éreztem, de mivel a gyakorlás elsődleges célja nem a testi egészség megőrzése volt számomra, ezért lassan elkezdtem azt érezni, hogy a gyakorlásom eltávolodott az általam keresett irányból, a jóga eredeti céljától. A jóga célja az önmegvalósítás, Istenen és az Önvalónkon végzett meditció, nem a testi egészség. Ez az orvosok és az ájurvéda feladata, amelyet az ezzel kapcsolatos írások meg is erősítenek. Ezek szerint a test három dósából épül fel, és ezek egyensúlyának a zavara okozza a betegségeket.Tehát az ájurvéda célja az egészség visszaállítása, míg a jóga célja a csittavrittiniródhaha. Ez egyértelművé teszi, hogy a jóga spirituális gyakorlás és nem terápia. Ha valaki egészséges, akkor együttérzésből segíthet másokon is jógaterápia által, de ez nem a jóga célja. Tehát én túl sok energiát kezdtem arra pazarolni, hogy különféle betegségeket tanulmányoztam, kezdtem kimerülni, és úgy éreztem, hogy ennél intenzívebb gyakorlásra van szükségem. Illetve a hatha jóga gyakorlatok hatására nem éreztem semmilyen fejlődést a spirituális életemben. A fejlődést számomra az astanga jóga jelenti, azaz a nyolc ág, ezért fontos fokozatosan fejlődnünk, hogy megerősödjön a tüdőnk a pránájáma gyakorlatokhoz, a testünk pedig a hosszan tartó üléshez. Ez az elv pedig hiányzott a hatha jógából, ezért megkérdeztem a tanárom, hogy ő mit javasolna. Ő nagyon elfoglalt volt az egyetemi órái miatt, ezért azt javasolta, hogy keressem fel Gurujit, amit 2003-ban meg is tettem. Ő megengedte, hogy járjak az óráira, de akkoriban az egyéb kötelességeim ezt nem tették lehetővé, ezért csak 2008-ban kezdtem meg a gyakorlást. Már a legelején éreztem, hogy ez olyan rendszer, amely működik és valóban segíti a spirituális életet. Nap, mint nap, amikor kilépek a sála ajtaján úgy érzem, hogy új ember vagyok.

BW: Tehát számodra ez spirituális szádhana?
Pavithra: Az astanga első öt ága a bahiranga (külső) jóga, míg az utolsó három antaranga (belső) jóga. Az ászana önmagában testgyakorlás, és semmi köze a spiritualitáshoz, egyszerűen testtartások. A spiritualitás csak akkor jön a képbe, ha meditálunk az Önvalónkon vagy Istenen. A spirituális gyakorlat olyan gyakorlat, amely kapcsolatban van a lélekkel. Tehát ez csak egy előkészület., mivel először képessé kell válnunk ülni, majd szabályozni a légzésünk. Ha a légzés szabályozott, akkor az elme is az, és elkezdhetünk az Önvalóra fókuszálni. Tehát ez egy előkészület, azonban ezzel együtt Krisna azt mondja a Bhagavad Gítában, hogy “aki Rajtam meditál, az valódi jógi”. A bhávana szamápatti akkor érhető el, ha ászanagyakorlás közben megfelelő elmeállapotban vagyunk. Tehát ha fizikai szinten ászanákat végez valaki, akkor nem tudjuk, hogy közben mire gondol. Ezért Krishnamacharya azt írja a könyveiben, hogy meditálhatunk Visnun vagy Ádisésán, illetve a Jóga-szútrában van három szútra az ászanáról: szthiraszukhamászanam (stabil és kényelmes), tatah dvandvánabhigátaha, akkor lesz az ászana könnyed, ha meditálunk Anantán. Anantát többféleképpen magyarázzák: az ateisták végtelenként (hang) értelmezik, a teisták pedig Ádisésaként, tehát egy személyként, aki az egész Univerzumot stabilan tartja, vagyis ő jelképezi a stabilitást. Így hát rajtunk múlik, hogyan meditálunk. Választhatunk egy spirituális tárgyat, és az ászana is lehet spirituális.

BW: Szerinted másképp kell az indiai brahminokat és a nyugati tanítványokat tanítani?
Pavithra: Guruji sosem foglalkozott azzal, hogy egy tanítvány nyugatról jött-e vagy a saját unokája volt, mindenkit ugyanúgy tanított. Ha gyakorlás elején még nem is ismeri valaki a jamákat és a nijamákat, idővel természetesen fel fog benne merülni az igény, hogy gyakorolja őket, Sharath konferenciái pedig arra valók, hogy minél többet hallhassunk ezekről a témákról. Az, hogy valaki brahmin családba születik, még nem jelenti automatikusan azt, hogy tiszta életet fog élni.

BW: Tudjuk, hogy sokat tanultál az ajurvédáról, szerinted minden testtípusnak megfelelő az astanga jóga sorozatainak gyakorlása?
Pavithra: Amint már említettem az ajurvéda célja a dósák kiegyensúlyozása, a jóga pedig az elmével foglalkozik. Tehát a Jóga-szútrákban nincs közvetlen utalás a dósákra, közvetett utalásokat találhatunk, például a kilenc testi akadályra, mint például a betegségek. Továbbá a hatha jóga írások is foglalkoznak a témával, mint a Hathajóga-pradípiká vagy a Ghéranda szamhita. Ezek a szövegek írnak a satkarmáról: akinek az egyensúlytalanság miatt túl sok nyálka vagy zsír van a testében, azoknak krijákat kell végeznie mielőtt a pránájáma gyakorlásába kezdenének. Tehát beszélnek a dósákról, és a kiegyesúlyozásukról kriják által. Illetve amikor az ászanákról és azok hatásairól van szó, akkor is említést tesznek róluk (például növelik az agnit, azaz pittát). De ennek ellenére sincsenek kifejezetten adott testtípusokra kidolgozott gyakorlatsorok még a hatha jóga írásokban sem. Ez azért van, mivel a jóga célja az önmegvalósítás nem az testi egészség.

BW: Utolsó kérdés: a Jóga-szútrák nem írják, hogy keressünk fel egy gurut és tőle tanuljunk. Szerinted mi a jelentősége a guru paramparának?
Pavithra: Igen, valóban nincs közvetlen utalás arra, hogy keressünk fel egy gurut, de a nijamák közvetetten erre is vonatkoznak: tapasszvádhjájésvarapranidháná. A szvádhjájá azaz az Önvaló tanulmányozása során olyan könyveket kell tanulmányozni, amelyek ezekkel a témákkal foglalkoznak. Számunkra ez elsősorban a Bhagavad Gítát jeleni, amely a védikus irodalom esszenciája. A Bhagavad Gítában pedig maga Srí Krisna mondja, hogy gurutól, parampará által kell tanulnunk, és találnunk kell egy mestert, mivel például orvoslást vagy mérnöki tudományokat sem tanulhatok akárkitől, vagy magamtól, hanem megfelelő szakembert kell találnom. Így van ez a jógában is: csak egy megvalósított személy tud tanítani, aki már látta az igazságot, különben félre fognak vezetni. Nem nehéz belátni, hogy pár könyv elolvasása és néhány videó megnézése nem lesz elég a téma mély megértéséhez. Gyakorolnunk kell egy megfelelő tanárral, aki ki tudja javítani a hibáinkat, amiket mi észre sem vennénk. Ő már bejárta ezt az utat, és minket is végig tud rajta segíteni. Ebben a tradícióban a szentírásokból kiderül, hogy az Ísvara pranidháná, azaz Istennek és a gurunak való meghódolás az egyik legfontosabb dolog az Önmegvalósításhoz. Még a Hathajóga-pradípiká is azzal indul, hogy a jógi keressen fel egy magányos helyet és kezdjen el gyakorolni a guruja utasításai alapján. Tehát a guru útmutatása alapján kell a szádhanát végezni. Ez nagyon fontos, mivel akinek az egója meghódolt, csak az pillanthatja meg az Önvalót. Ezt még a legnagyobb bölcsek életében is láthatjuk, mint Krishnamacharya, aki, amikor a maharadzsa meghívta őt Mysore-ba tanítani, akkor azt mondta, hogy “minek menjek, én boldog és elégedett vagyok a mostani életemmel is.” Az emberek viszont azt gondolták, hogy a király kérésének mindig  engedelmeskedni kell. Krishnamacharya azonban azt mondta, hogy ő csak két személy előtt hódol meg: guru és Isten előtt. Tehát a pénz nem érdekelte, és annyira nagy volt a tudása és a megvalósítása, hogy legyőzött minden félelmet. Ilyen megértése van a nagy bölcseknek. Sőt azt is hallottam, hogy megőrizte a guruja, Rámamohan Brahmacsári cipőjét, és még egészen idős korában is mindig a fejére helyezte, így fejezve ki a határtalan tiszteletét iránta. Az ilyen nagy szentek példáját pedig valóban érdemes követnünk.

BW: Köszönöm szépen az interjút!

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved