Sharath konferencia – 2014. október 18.

1018

A jógának nincs kiindulási időpontja. Nektek és nekem is van születésnapunk, de a jógával nem ez a helyzet, senki sem tudja, hogy mikor kezdődött. Ezen a paramparán keresztül követhetsz különböző láncolatokat, szenteket vagy risiket, akik mindannyian gyakorolták a jógát és elvégezték a saját kutatásukat. De mégsincs kezdete a jógának.

Számos definícióval találkozhatunk. Patandzsali Szútrái az elme szabályozásaként írják le, ami néhány ember számára ijesztőnen hangozhat, ezért mondhatjuk úgy is, hogy az elme lecsendesítése. A majomként ugráló elmét meg kell zabolázni. A vrittik folyamatosan szaladgálnak az elménkben, ezért ki kell fejlesztenünk a koncentrálóképességet. Néha mondhatjuk, hogy tudatosak vagyunk, néha viszont nem. Ez a jóga kezdeti szakaszára jellemző. Később egyre mélyebbre juthatunk, de ahhoz nagyon sokat kell dolgoznunk. Most a magasabb szintű tudatosságról beszélek, amelyet dháranával és dhjánával érhetünk el, és amelynek a tökéletessége a szamádhi.

A jóga nem pusztán a fizikai szinten hat, hanem három fontos eleme van. Az ászana egészséget és stabilitást eredményez. A légzés – amint azt a múlt héten is elmondtam – szabályozza az elmét, és az elme szabályozza a testet. A tekintet fókuszt visz a gyakorlásunkba. Nehéz mélyre jutni, ha mindenfelé nézelődünk, de azoknál a tanítványoknál, akik rendszeresen visszajárnak ide, már látom ezt a fókuszáltságot. Ha sikerül tökéletes összpontosítást elérni a gyakorlás közben, akkor az meditációvá válik.

A pránájámát kiterjesztésként és összehúzásént lehet definiálni. A légzés a test automatikus cselekedete, és ha légzőgyakorlatokat végzünk, akkor meghosszabbíthatjuk az életünket. Egy nap van 24 óránk, de ha sikerült kiterjeszteni a légzésünk, akkor 26 óránk is lehet. Így lesz 80 évből 100 év! Réges-rég sok risi alkalmazta ezt a technikát, hogy tovább élhessenek.

Van a közelben egy kis falu, Hasszán, amely most már kezd elvárosiasodni. Hasszántól 6 km-re Mysore irányába található Kousika (Kowshika), egy gyönyörű falu teli spirituális energiával. Visvámitra risi, aki a Gájatrí-mantrát alkotta is élt ott egy ideig. Ő király volt, aki mután megérkezett Kousikába rengeteget dolgozott, míg végül elérte a megvilágosodást. Észak-Indiában 10.000 évet élt, délen pedig 5.000-et miközben vándorolt. Képzelhetitek micsoda élete volt!

Tehát a jóga nem új. A jóga definíciója mostanában megváltozott az üzleties szemléletű oktatóképzések korában. 25 év eltelt, és még mindig próbálok tanárrá válni, próbálok megvilágosodni. De már közel vagyok! (nevet) Legalábbis közelebb, mint ti! (még jobban nevet)

A jógát nem lehet megvásárolni. Minden benned történik. Az, hogy kívülről hogyan fejlődünk attól függ, hogy belül mi történik, hogyan követjük a jamákat és nijamákat, ez különösen fontos. Az ászana haszontalan a jamák és nijamák nélkül. Csak ezen a folyamaton keresztül tehetünk szert megértésre.

Az ahimszá a kezdet. Ha ászanázol, de utána csak pletykálkodsz és veszekedsz, akkor mi haszna az egésznek? Pusztán fizikai gyakorlássá válik az egész. Ha gyakoroljuk a Szúrja namaszkárát, akkor nagy erőre teszünk szert, de ha ezt az erőt rossz célra használjuk, az nem jóga. Szatja: légy őszinte önmagadhoz!

Az asztéja nagy probléma manapság: ászanákat lopunk, sőt saját jógát alkotunk! Nem kapcsolódunk semmilyen láncolathoz vagy paramparához. A guru megtanítja a módszert, az ászanákat, de nem csak ennyi a szerepe, tőle kapjuk az áldást. A tanító áldása rendkívül fontos. A dósza csak csatnival finom, önmagában nem nagy élmény. Így van ez a tanítóval is, az áldása a csatni! Lehet, hogy azonnal meg akarsz kapni egy kriját vagy ászanát, de a tanár nem adja oda. Az emberek minden tudást azonnal ki akarnak facsarni, de a guru mindig tudja, hogy mikor állsz készen. Ha adsz egy hangyának egy aranyrögöt, ő nem tud vele mit kezdeni. Lassan, lassan sok-sok év alatt, lépésről-lépésre összegyűlik a tudás. A Szútrákat nem lehet egy alkalom alatt megérteni.

Krishnamacharyának hatalmas lexikai tudása volt, nyolc diplomát szerzett, és számos elismert személytől tanult. Vitákon is részt vett, akkoriban, ha tudós akartál lenni, akkor vitáznod kellett, válaszolni a professzorok körmönfont kérdéseire. Ő pedig nyolc diplomát szerzett így! De ő gyakorlati tudást is szeretett volna, ezért északra utazott Rámamohanhoz, és nyolc évig tanult tőle. Számos történet született erről az időszakról. A gurunak mindig adni kell valamit a tudásért, Krishnamacharja díja viszont nem pénz volt, hanem azt az utasítást kapta, hogy terjessze ezt a tudást és tanítson.

Ez a parampará.

Ez az év a 25. évem, jövőre lesz a 26., ha a gyermekkoromat nem számítom, amikor csak tudásmorzsákat szedegettem. 25 éve kelek fel hajnali 1-kor, gyakorlok, majd tanítok, ez nem könnyű. Ezen a gyakorláson kívül semmihez sem értek. (nevet) A feleségem zsörtölődik, ha nem tanítok, folyton kérdezgeti, hogy mikor megyek végre órát tartani. Én is mogorva leszek, ha nem taníthatok. (nevet)

Néha egy-egy tanítvány megkérdezi, hogy gyakorolhat-e minden nap, tarthat-e pihenőnapot. A gyakorlás napi 24 órát igányel, a jógát nem csináljuk, hanem történik. Az ászanákat csináljuk, és fontosak is, de nem túlságosan, nem kell minden egyes ászanát órákig végezni, ne vigyük túlzásba.

Konferencia_grafika másolat

Kérdés: Ahogy az astanga egyre nagyobbá válik, néha felüti a fejét a versenyszellem, amikor a hírnéven van a hangsúly. Viszont az összetartó közösség fontos a tanítványoknak. Mit tanácsolsz, hogyan támogathatjuk egymást egy egységes világszintű közösség fenntartásában?
Sharath: A jóga nem tartozik egy adott személyhez. Ahol a jógát megfelelően megértették, ott nincs helye konfliktusnak, a jógatanárnak meg kell szabadulnia az egójától. Ezt neked kell otthon megoldanod, én nem ismerem a helyzetedet, én sosem mártottam magam bele az efféle politizálásba. Senki sem nagyobb, mindenki egyenlő. Az a fontos, amit teszel. Ha a belső világod a helyére kerül, akkor a külvilág is széppé válik, gyönyörűvé. Ehhez a problémához szerintem már elég bölcs vagy. Valaki elmesél nekem egy sztorit, más pedig teljesen máshogy adja elő. Ezért úgy gondolom, hogy ezt a helyzetet neked kell megoldani. Ha megfelelően gyakorlod a jógát, akkor megszűnnek a konfliktusok.

Idén júliusban és augusztusban tartottam egy kurzust az authorized tanároknak, és csodálatos időt töltöttünk együtt. Nagyon jó volt látni a sok régi tanítványt, ahogy eljöttek és együtt gyakoroltak, igazi jóga történt itt. A jóga egyesülést is jelent, ez is egyfajta egyesülés, ha mindannyian összegyűlünk.

Kérdés: A vezetett órákon a zárómantra után milyen mantrát szoktál mondani?
Sharath: Egy hálamimát az elődöknek, minden gurunak, a paramparának. Sok ember megfeledkezik a gurukról, pedig nélkülük ez az egész nem lenne lehetséges. Nem válhatsz a jóga mesterévé ha csak videókat nézel. Csak ászana, semmi erkölcs. Csak csavargatjuk a testet… Csak a guru tudja megmutatni a helyes utat.

Kérdés: Hogyan kezeljük a gyakorlás során felmerülő kétségeket?
Sharath: A kétség mindig felbukkan, kétség nélkül nem kaphatnánk válaszokat sem. Ha tanulni szeretnél, akkor szükséged van a kétségekre. Ez teljesen általános. Csak erőltesd kicsit meg magad, gyakorolj még intenzívebben. A jóga útja kihívásokkal teli, ha csak ülsz, akkor bármi elterelheti a figyelmed. Néha a tanítványok elmennek egy-egy Vipassana meditációra, első nap még lelkesek, és örülnek a sikereknek, de másnap már jönnek a zavaró gondolatok.

Ez a gyakorlás olyan gyönyörű! Ott van a kétség, megannyi gondolat, kifogás, fájdalom, ez mindenkinél így van. De ezek lassan-lassan eltűnnek, és eltűnik a kényelmetlenség! Akkor leszel instabil, ha nem gyakorolsz. Próbáld ki, hagyd abba a gyakorlást, és figyeld meg, hogy érzed magad!

A külvilág nagy hatással van a gyakorlásunkra, az elme és a gondolatok mindig velünk vannak. Ezért hát szakadj el mindentől, amikor a matracra állsz, és ne gondolj semmi másra!

Kérdés: Itt, Indiában olyan sokféle más gyógyító módszer van, ajánlod a kipróbálásukat?
Sharath: Nem feltétlenül, csak ha beteg vagy, de nem ajánlom mindenkinek. (Sharath elmondott egy viccet az orvosról, aki mindenkinek ugyanazt a gyógyszert írja fel, aki belép a rendelőjébe, még a postásnak is, aki csak levelet hozott.) Sok méreganyag távozik a testből gyakorlás során, erre való az első sorozat. A terápiákra asztma, allergiák vagy egyéb betegségek esetén van csak szükség. Ha túlzásba viszed őket, akkor legyengíthetnek.

Egy karma is elegendő, minek akarnál ötöt? (nevetés) Én 19 évesen kezdtem komolyan gyakorolni, és mindent tökéletesen akartam végrehajtani, minden nap 3 órát gyakoroltam Gurujivel, és sok fájdalmat éltem át. Egyik nap háromszor netiztem, másnap pedig nem tudtam beszélni, olyan száraz volt a torkom.

Sharath konferencia 2014. március 23.

Sharath: Ebben a szezonban ma van az utolsó konferencia, ezért várom kérdéseiteket, ha bármivel kapcsolatban kételyetek merült volna fel. Hiszen ha sosem kételkedünk, akkor válaszokat sem fogunk kapni.

Kérdés: Próbáljuk a nap minden percében gyakorolni az ahimszát, de a legnagyobb igyekezetünk ellenére akaratlanul is ártunk élőlényeknek pusztán azzal, hogy lélegzünk, közlekedünk, étkezünk stb. Ennek pedig visszahatásai lesznek ránk. Tudnál erről kicsit beszélni?
Sharath: Csak akkor nem ártunk senkinek, ha nem csinálunk semmit, úgy viszont nehéz lenne életben maradnunk. Éppen ezért mérlegelnünk kell: ha nem szándékosan ártunk valakinek, akkor nem tehetünk semmit, azonban egyéb esetekben használjuk az intelligenciánkat. Itt a sálában például sosem öljük meg a csótányokat: ha látunk egyet, akkor egy papírdarabon kivisszük őt az utcára, és szabadon engedjük. Azért kaptuk a eszünket Istentől, hogy használjuk is, például arra, hogy próbáljuk a segítségével elkerülni az erőszakot. Ha valaki meg akar minket támadni, akkor keressünk módot arra, hogy közömbösen továbbmenjünk. A jógával ez a fajta bölcsesség automatikusan kialakul bennünk, megtanuljuk a himszát, aszatját stb. elkerülni.

További példa az ahimszára az utcai koldusokkal szembeni magatartás. Ha pénzt adunk nekik, azzal nem segítünk, hanem csak elkényeztetjük őket. Delhi utcáin például gyakran látunk fiatal lányokat karjukon kisbabával koldulni. Azonban ezeket a gyerekeket folyamatosan nyugtatózzák, hogy aludjanak, és többen adjanak az aranyos kisbabának pénzt.

Patandzsali azt mondja, hogy:
“jógángánusthánád-asuddhiksajé-gjánadíptirévivékakjátéhé”
/Jóga-szútrák II.28./

A jóga nyolc ágának gyakorlásával a test és elme tisztátalanságai eltűnnek, és felragyog bennünk a spirituális tudás. Éppen ezért ahelyett, hogy az időnket vesztegetjük pletykálással, vagy azzal, hogy másokkal foglalkozunk, inkább nézzünk magunkba. Milyen hibáim, tisztátalanságaim vannak? Hogyan tehetnék szert spirituális tudásra? Ha ezek a kérdések merülnek fel bennünk, akkor kezdődik a jóga, nem az ászanákkal. Az ászanák csak belépők a jógába, de önmagában nem jelentenek semmit. Mivel ti nem Indiába születtetek, ezért a legtöbben nem is hallottatok gyerekkorotokban az ahimszáról vagy a jógáról. Viszont elkezdtetek ászanákat gyakorolni, és természetesen merült fel bennetek az igény, hogy ezekről a témákról halljatok, és éppen ez az ászanák célja.

Kérdés: Holdnapokon, szombaton, illetve hölgyeknek a pihenőnapjain mit gyakoroljunk, ha nem ászanázhatunk?
Sharath: Dzsapázzatok, minden héten elmondom, hogy dzsapázzatok.

Kérdés: Az astangások körében gyakori, hogy beleerőltetik magukat ászanákba, vagy túlhajtják magukat. Szerinted hol van a határ, meddig erőltethetjük a gyakorlást?
Sharath: Fájdalomig. A testünk nagyon okos, ellen fog állni, ha túlfeszítenénk, ezért figyelnünk kell a jelzésere. De sajnos az elménk nem hallgat a testre, inkább ránéz a többi gyakorlóra, és azt gondolja “hiszen neki is megy, akkor én is erőltetem még egy kicsit”, és így sérülünk meg. Inkább a testünkre hallgassunk. Továbbá azt is tudom, hogy sokan reggel gyakorolnak velem, aztán délután mindenféle csípőnyitő és hátrahajlító gyakorlatokat végeznek. Erre semmi szükség, sőt inkább károsak. Elég napi egy gyakorlás.

Kérdés: Milyen történek lapul a “Shala time” mögött? (megjegyzés: a mysore-i Main Shalában 15 percet siet az óra)
Sharath: Nem akarjuk, hogy ellustuljanak a tanítványok. (nevet) Természetesen ez is a paramparán szállt alá, Gurujitől. Az ő órája mindig sietett, és sosem késett sehonnan. Sőt, ha megbeszélt valakivel egy találkozót, akkor ő már öt perccel korábban odaért.

Kérdés: Beszélnél a bandhákról?
Sharath: Mióta gyakorolsz?
Kérdező: Fél éve.
Sharath: Akkor kérdezz meg két év múlva, most még korai ez a kérdés, nem értenéd meg a választ. Röviden: három fő bandha, azaz zár van, a múla bandha a végbélzáró izmok környékének összehúzását jelenti, és ha gyakoroljuk, az automatikusan aktiválja az uddijána bandhát, az alsó hasizmokat. A harmadik bandha, a dzsálándhára, amelyet főleg pránájáma közben, illetve néhány ászanában alkalmazunk.

Kérdés: Mikor alkalmazzuk a krijákat?
Sharath: Amikor betegek vagyunk. Például ha megfázunk, akkor a neti segíthet, ha pedig székrekedésünk van, akkor a baszti. De ha rendszeresen gyakorlunk, akkor minderre nincs szükség, mert a sorozatok sok betegséget meg tudnak gyógyítani.

Kérdés: Az első sorozat úgy látom, hogy főként az előrehajlításokról és a csípő nyitásáról szól. Mi emögött a koncepció?
Sharath: Ahogy a sorozat neve, jóga csikitszá is mutatja, a célja a belső szervek gyógyítása. Aktivizál, megszépít és növeli az életerőt. Például az ardha-baddhapadma-pascsimatánászanában a sarkunk mályen a hasüregbe fúródik, aminek erőteljes terápiás hatása van. Az előrehajlítások erősítik a hátat, és szintén jót tesznek a belső szervekre. Ha pedig egészségesek a szerveink, és erősek vagyunk, akkor könnyű lesz a második sorozatot gyakorolni. Sok túlsúlyos ismerősöm kérdezi, hogy mit csináljon, hogy visszanyerje az egészségét. Nekik mindig előrehajlításokat tanítok, amelyek segítenek lefogyni a has környékéről, hiszen a deréktáji túlsúly előbb-utóbb betegségeket fog okozni. Ezen kívül az első sorozat kiválóan erősíti a bandhákat is.

Kérdés: Mikor kezdhetjük el a drop-back gyakorlását?
Sharath: Azután, hogy a teljes első sorozatot gyakorlod, különben túlságosan hajékonnyá tenné a hátat. Ennek pedig az lenne a hatása, hogy a mély előrehalító ászanakát, mint a kúrmászana nem tudnátok kivitelezni. Vannak olyanok, akiknek extrém módon jó a hátrahajlításuk, nekik általában a kúrmászanával vagy az ékapáda sírsászanával problémáik vannak. Nálam is ez volt a helyzet: hátrahajlítások mindig jól mentek, viszont mikor Guruji elkezdte tanítani az ékapáda-sírsászanát, akkor néha napokig nem tudtam járni, annyira fájt a derekam.

Ezért nagyon helytelen, mikor sokan kezdőknek tanítanak kézenállást, egyensúlytalanságot okoz a testben. Kérj meg valakit, akinek nagyon könnyen megy a kapótászana, hogy mostantól fél évig minden nap álljon kézen. ha letelt az idő, nézd meg újra a kapótászanáját: hidd el, az már nem ugyanaz az ászana lesz. Ezért törekedjünk mindig az egyensúlyra.

Kérdés: Mit gondolsz a gyakorlás közbeni/utáni fájdalomról? (megjegyzés: sajnos nem hallottam jól a kérdést)
Sharath: A test változik, ez pedig fájdalommal jár, mint például nekem az ékapáda sírsászana. De kitartóan gyakoroltam, és a testem alkalmazkodott. Azt tanácsolom, hogy ahelyett, hogy mindenféle “célzott nyújtásokat” és gyakorlatsorokat végeznétek délután, inkább a reggeli órák után alaposan dörzsöljétek be a fájó területeket kókuszolajjal, majd forró vízzel mossátok le. Ez jót tesz az ízületeknek, és lazítja őket.

Kérdés: Miért balra kezdjük a pásászanát, és miért nincs vinyásza a két oldal között?
Sharath: Melyik vállat viszed a térded mögé először? A jobbat. Vannak olyan ászanák, ahol egyből a másik oldalt végezzük, és nem ugrunk hátra. Mellesleg a pásászana egy csapda, ezt is jelenti: hurok, csapda.

Kérdés: Mit tanácsolsz a gyakorlás utáni reszkedés, rázkódás ellen?
Sharath: Ha gyakorlás közben remegsz, azt a félelem okozza. Sok félelem van bennetek. Ha gyakorlás után, azt a gyakorlás közben keletkezett többlet energia okozza, amellyel nem tud mit kezdeni a test, illetve az állóképesség hiánya. Ez különösen igaz itt, Mysore-ban, ahol sokkal intenzívebb a gyakorlás, mint otthon. A test pedig nem tanulta meg kezelni, és levezetni a keletkezett energiát. Ezért előfordulhat, hogy feszült vagy ideges leszel a hatására. Ugyanez igaz azokra is, akik túl sok, számukra nem megfelelő ászanát gyakorolnak: idővel ideges, agresszív természetűvé válnak.

Kérdés: miért kell hátrahajlításban megfogni a bokánkat?
Sharath: Nézd meg a régi idők nagy jógijait: mindig egyenes háttal ültek, sosem györnyedtek. Guruji még nyolcvan évesen is gyönyörűen ült. A mély előre- és hátrahajlításoknak az a célja, hogy megerősítsék a gerincet, és ne okozzon gondot a hosszú ideig tartó ülés. A további célját pedig akkor fogod megérteni, a gyakorlod: azonnali szamádhi (nevet). Olyan erősen kell koncentrálni, hogy megszűnik a külső világ, és teljesen eggyé válsz a koncentráció tárgyával: az ászanával.

Kérdés: Akkor is szükséges a hölgyeknek havi pihenőnapot tartaniuk, ha semmilyen panaszuk nincsen a menstruáció alatt? Nem elég csak a fordított helyzeteket kihagyni?
Sharath: Nagyon fontos három teljes pihenőnapot tartani. Ilyenkor teljesen megváltozik a belső szervek működése, és nagyon nagy károkat okozhattok, ha gyakoroltok. Aki még szeretne a jövőben kisbabát, arra ez különösen igaz, visszafordíthatatlan következményei lehetnek a gyakorlásnak.

A konferencia végén Sharath megköszönte a munkánkat, és áldását adta a tanítványokra. Közben megjelent a porondon a kisfia, Sambhav is, aki egy nagy NAMASZTÉval zárta az eseményt.

sambhav

Sharath konferencia 2014. február 16.

konferencia20140216

Annyi ászana létezik, ahány faj az élővilágban, lehetetlen egyetlen élet alatt mindet elsajátítani. Ezért a vinyászarendszer úgy lett megalkotva, hogy leginkább a javunkra váljék. Az astanga vinyásza rendszerben három sorozat van:

  1. Jóga csikitsza: a betegségeket gyógyítja,
  2. Nádi sódhana: az idegrendszert tisztítja (az elsőnek is van ilyen hatása, de az sokkal kevésbé intenzív),
  3. Szthira bhága: magas szintű erő és hajlékonyság. Sok mély hátrahajlítás, láb a váll mögött ászanák és erőgyakorlatok.

Sokaknak azonban nincs türelme ehhez a fokozatos építkezéshez, és azonnal kézen akarnak állni. Sok workshopot szerveznek mostanában, ahol kifejezetten kézenállás órákon vehetünk részt. Azonban ennek az a hátránya, hogy túl izmosak és kötöttek leszünk, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem megy a marícsjászana D. Ezért először az első két sorozatot kell gyakorolni, és ha már kifejlesztettünk egy bizonyos szintű hajlékonyságot, akkor mehetünk tovább a harmadikra. Nem kell minden előre- és hátraurgásnál felmenni kézenállásba, mert eltolódik az egyensúly. Persze YouTube-on nézhetjük a videókat, ahol minden Napüdvözletben felmennek kézenállásba, és ámuldozhatunk, hogy “óh, ez milyen gyönyörű”, de inkább törekedjünk az egyensúlyra és a biztonságra.

Az ászana rendkívül erős eszköz, ezért óvatosan és megfontoltan kell használni. A Hathajóga-pradípiká azt mondja, hogy

haṭhasya prathamāngghatvādāsanaṃ pūrvamuchyate |
kuryāttadāsanaṃ sthairyamāroghyaṃ chānggha-lāghavam || HJP 19 ||

“Az ászana a hatha jóga első eszköze, ezért először ezt jellemzem. Az ászanának stabilnak kell lennie, a test pedig egészségessé és könnyeddé válik általa.”

Tehát stabilitást és kényelmet kell találnunk az ászanában. Például marícsjászana C és D-ben ezért nyitjuk a mellkast és a vállat, hogy később a bhúdzsapídászana és a kúrmászana kényelmes legyen. Viszont ha túl sokat állunk kézen, akkor ez nem fog működni.

A nagyapám mindig azt mondta, hogy ezerszer kell elvégezni egy ászanát, hogy megfelelően menjen. Időt kell hagyni a testnek arra, hogy változzon, évről évre. Gyakoroljuk az ászanákat, és ne járjunk mellette sportolni, például edzőterembe, mert teljesen ellentétes a kettő hatása. Másrészt mindenki teste más. Jönnek olyan új tanítványok, akiknek nagyon könnyen megy a marícsjászana D, másnak pedig egyáltalán nem megy. Van aki az előre-, van aki a hátrahajlításban jó. Manapság kevesen áldottak hajlékony testtel, de ha dolgozunk rajta éveken keresztül, akkor elérhetjük ezt is.

Amikor Gurujivel gyakoroltam minden nap, akkor utána néha olyan fáradt voltam, hogy csak feküdtem, és szinte nem is tudtam magamról. Mély dhjánába merültem (nevet). Később persze hozzászoktam. “Új ászana, új fájdalom.” Nem szabad tehát sietni. Van száz, vagy mondjuk nyolcvan évünk az ászanákra. Fontos, hogy erősek és stabilak legyenek, mert ezek képezik a spirituális épületünk alapját, erre épül majd a többi ág (pratjáhára, dháraná, dhjána és szamádhi).

Taszmin szati prása prasvászajór gati viccshédah pránájámaha
(Jóga-szútra 2.49.)

Ha az ászana mesterévé váltunk, akkor és csak akkor kezdhetünk hozzá a pránájáma (kumbhaka) gyakorlásához. Most viszont azt látjuk, hogy 15 napos kurzusok indulnak, ahol mind a nyolc ágban mesterfokot ígérnek. Ez nagyon vonzó lehetőség, de a sásztrák szerint ez nem lehetséges.

prāṇāyāmena yuktena sarva-rogha-kṣhayo bhavet |
ayuktābhyāsa-yoghena sarva-rogha-samudghamaḥ || HJP 16 ||

A megfelelően végzett pránájáma minden betegséget képes meggyógyítani, de legyünk óvatosak, mert ha nem megfelelően végezzük, akkor csak még több betgséget okoz. Az óvatosság itt azt jelenti, hogy megfelelően képzett mestertől tanulunk, és pontosan követjük az utasításait.

Sankarácsárja azt írja, hogy ha kumbhkakával teljesen megtisztítjuk az idegrendszerünket, akkor az anáhatában meghallhatjuk az isteni hangot (Visnu hangját). Ezután mindenben az istenit fogjuk látni, és semmi nem állhat az utunkba. Erre egy dél-indiai megvilágosodott jógi kiváló példa, következzen két történet róla:

A jógi éppen mély meditációban ült a kunyhójában, amikor megjelent nála az édesanyja, és közölte vele a hírt, hogy másnap érkezik a menyasszonya, akit válaszottak neki (pár száz éve Indiában gyakori volt, hogy a családok elrendezték a házasságot úgy, hogy a fiatalok nem is tudtak róla). Édesanyja mondta neki, hogy üljön ki a kunyhó elé amíg készít neki ennivalót, ám amikor kiment utána az étellel, akkor nem találta sehol a fiát. Mindenhol kereste őt, de sehol nem lelte. Ám egyszer csak meglátta, hogy egy szemétdombról eszik valamit. Ez nagyon elkeserítette őt, hiszen ő szeretettel készítette neki az élet, ő pedig mégis a szemetet eszi. Mivel nagyon aggasztónak találta ezt a viselkedést, ezért elvitte a fiút egy nagy tiszteletnek örvendő bölcshöz, aki azonnal felismerte, hogy a fiú nem közönséges személy, hanem egy megvilágosodott jógi, akit nem kötik a társadalmi szabályok, és nincs szüksége ételre sem a teste táplálásához.

A másik történetben ugyanez a bölcs mély dhjánába merülve sétált. Csak ment előre, nem volt semmi célja, sőt nem is volt tudatában annak, hogy mit csinál. Egyszer elért egy királyságba, és besétált a palotába. Ott sem állt meg, hanem egyenesen ment tovább a király személyes fürdőjébe, ahol az uralkodó számos gyönyörű hölgy társaságában élvezte a fürdőzést. Ám rendkívül feldühödött, amikor meglátta a betolakodót, és utána is rohant kezében a kardjával, hogy számonkérje őt, mit keres a palotájában. Azonban a jógi csak ment tovább, ezért lesújtott rá, és levágta a bal karját. A jógit ez sem billentette ki a meditációjából, csak sétált, mintha mi sem történt volna. Ekkor a király rádöbbent, hogy mekkora hibát követett el, hiszen ez a férfi nem lehet közönséges személy. Így a levágott karral együtt utánaszaladt, felajánlotta hódolatát, és visszatette a kart az eredeti helyére. A jógi pedig csak sétált tovább.

A történetek tanulsága az, hogy egy megvilágosodott személyt nem kötik az anyagi világ szabályai, és nincsenek rá hatással a külső körülmények. A jógit szülőfalujában, Nehruban a mai napig tisztelik, és a kis templomukban minden nap áldozatot mutatnak be neki.

 

Sharath konferencia 2012. szeptember 23.

Astanga konferencia

A következő összefoglalóban elolvashatjuk Sharath véleményét a bandhákkal és a pránájáma gyakorlással kapcsolatban. A konferenciák jelentőségéről egy korábbi blogbejegyzésünkben írtunk.

A konferencia elején egy tanítvány múlt vasárnapi kérdésére visszatérve Sharath részletesen elmagyarázta a bandhák működését. Mi a bandhák jelentősége? Sharath kifejtette, hogy számos írás utal a bandhákra, ő maga pedig Sankarácsárja személyes tapasztalatain alapuló a műveire és a gurujától tanultakra hivatkozott. A bandhák rendkívül fontos technikák a hosszú élet eléréséhez. Sharath azt mondta, hogy bár nincs konkrét írásos bizonyíték a régi idők szentjeinek és jógijainak hosszú élete és a bandhák gyakorlása közti kapcsolatra, de ő úgy gondolja, hogy ezen technikák alkalmazása által váltak képessé száz évet bőven meghaladó, akár ezer éves kor elérésére. Bár számos bandha létezik, mi rendszeresen hármat használunk. Az első a dzsálandhára bandha (az állát leengedve demonstrálja is), amely főleg a pránájáma gyakorlatok közben fontos. A második a múla bandha, amikor a végbélzáró izmok környékét húzzuk be, és emeljük meg. Az uddijána bandha a köldök alatti terület aktivizálása. Kilenc nyílás van a testünkön. A pránájáma gyakorlatok során lezárjuk ezeket a nyílásokat, ezáltal a levegő nem tud bejutni rajtuk. Ez azért fontos, mert amikor levegő áramlik be rajtuk, akkor az elme nem képes fókuszálni, a gondolatok hullámoznak. A tisztátalan levegő pedig zavarja a pránájáma és a meditációs gyakorlatokat. Nézzük a Pancsa Mahá Bhútát – az öt elemet (föld, víz, tűz, levegő és éter) – ki mindezen energiák forrása? Ki a lélegzet forrása? Isten a forrás. Ezért szintén a felsőbbrendű energia a bandhák forrása. A múla bandhát akármilyen helyzetben lehet végezni, ülve, sétálva, bárhogyan. Sharath megáll, és megjegyzi, hogy néhány mozzanatot leszámítva folyamatosan fenn kell tartani. Majd nevetve hozzáteszi, hogy „remélem, ezt nem kell elmagyaráznom”. A bandhák megvalósítása időbe telik, nincs harminc napos villámmódszer a múla bandha elsajátítására. Segítenek az ászanák hatására tisztuló energiaáramlás fejlesztésében, valamint stabillá teszik a testet és az elmét. A návászana, az utpluthi és az, amikor kiemeljük magunkat hátraugrás előtt segít fejleszteni a bandhákat. Ezért kell ezeket hosszabb ideig végezni a vezetett órákon. Illetve azért, mert Sharath ilyenkor jól szórakozik rajtunk. A folytatásban bemutat még pár mozdulatot, amelyek megfelelő módon fejlesztik a bandhákat: a hátraugrást utkatászanából (ami nem zsugorkézenállás, hanem inkább a csípőtájék emelése) és vírabhadrászanából (azonos az előzővel, csak egy lábbal). Ezek nem magas kiemelések, de rendkívül kontrolláltak. Végül leül padmászanába és megmutatja, hogyan kell behúzni az alhasat. Hozzáteszi, hogy szomorúan tapasztalja, hogy sok tanítvány engedi az alhasi területet mozogni be- és kilégzés során. A légzésnek akadálytalannak és erőlködéstől mentesnek kell lennie, és csak a tüdőbe kell lélegeznünk. Ez a pránájáma megvitatásához vezetett. Azt mondta, hogy általánosságban a bandhák azért fontosak a pránájámához, mivel általuk tanuljuk meg szabályozni a légzésünket. A pránájámát csak az ászanák mesteri fokon történő elsajátítása után szabad elkezdeni egy guru vagy mester felügyelete mellett. Ha helytelenül végezzük, akkor betegségeket okoz ahelyett, hogy megszabadítana minket tőlük.

Kérdések és válaszok

Kérdés: Hogyan kell Napüdvözlet A és B-ben hátraugrani?
Sharath: Csak csináljuk – nem számít, hogy hajlítva vagy nyújtva vannak-e a lábak.

Kérdés: Az álló ászanákat ugrással vagy lépéssel vegyük-e fel szamaszthitihiből?Sharath: Ez sem számít igazán. A vinyásza fontos, de az nem fontos, hogy a lábak egyenesek, vagy keresztezzük-e őket, ugrunk-e vagy lépünk, amíg tartjuk a helyes vinyászaszámolást. Nézzük például az evést. Én kézzel eszem, míg a legtöbben közületek kanállal. Miért változtatnánk rajta? Korábban én is próbálkoztam evőpálcikákkal, de kézzel a legkényelmesebb. Ezek apró különbséget, amelyek az eredményen nem változtatnak.

Kérdés: Sok tanítvány felváltva az első sorozat első vagy második felét is elvégzi, mielőtt rátérne a második sorozat elejére. Mi itt a helyes módszer?
Sharath: Sokan nincsenek eléggé bemelegedve ahhoz, hogy azonnal rátérjenek a második sorozat ászanáira, ezért számukra előnyös, ha előtte elvégzik az első sorozat egy részét. Ez azokra vonatkozik, akik legfeljebb éka páda sírsászanáig vagy dvi páda sírsászanáig végzik a második sorozatot.

Kérdés: Mitől lesz valaki jó tanítvány?
Sharath: Ez nehéz kérdés. A jó tanítvány önmagát szeretné áttranszformálni a gyakorlás által. Nincs semmi más vágya, csak a megvilágosodás. Pattabhi Jois nem azért tanult, hogy híres legyen. Nektek sem kell brahminná válni, vagy beavatási szertartásokon keresztülmenni. Ezáltal nem válnátok automatikusan megvilágosodottá, és a megvilágosodást nélküle is el lehet érni. Ez Guruji karmája volt. Ő Indiában született, ezért neki ez volt az útja. Az egyetlen kötelességünk, hogy emberek legyünk. Ne viselkedjünk állatokként! Védelmezzük a dharmát, és a dharma is megvédelmez bennünket. Pusztán az ászanák végzése nem elegendő. Felelősségteljesebbnek kell lennünk és nem csak magunkra gondolni. Ez pedig 24 órás gyakorlás.

Záró gondolatok

A konferencia végén Sharath ismét leült lótuszülésbe, és bemutatta helyes bandha- és légzéstechnikát, közben hangsúlyozta az egyenes hát jelentőségét. Bemutatott néhány padmászana variációt, amelyek segítik az emésztést. Először támaszkodjunk meg a hátunk mögött a tenyereken, és nyissuk a tüdőnket, miközben teljesen hátraengedjük a fejünket. Lélegezzünk itt. Ez segíti az emésztést, illetve segít megfázással vagy aszthmával kapcsolatos légzési problémák esetén. A gyakorlásunkhoz ezt a kiegészítő sorozatot úgy érdemes hozzáadni, hogy előtte elvégezzük az utpluthit, majd hátraugrunk pihenni. A pránájámát és a légzőgyakorlatokat az ászanagyakorlás befejezése után érdemes végezni.

Forrás: http://joisyoga.com/2013/07/03/conference-notes-with-sharath-jois-kpjayi-23-september-2012/

Sharath konferencia 2013. január 20.

Astanga konferencia
Sharath Jois a Mysore-ban található Shri K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute vezető jógaoktatója. Az intézet az astanga jóga világközpontja, a legismertebb gyakorlók többsége Sharath tanítványa. A jógaoktatás főként Mysore-stílusban zajlik, tanítványok százai gyakorolnak minden hajnalban a shálában. Az ászanatanítás mellett az elméleti alapokra is nagy hangsúlyt fektetnek, ezért vasárnap délelőttönként az összes tanítvány összegyűlik a teremben, és kérdés-felelet formában tanulhatják a gurujuktól az astanga jóga tudományát.

Ezeken az úgynevezett konferenciákon az astanga jóga minden aspektusa szóba kerül: vannak kérdések konkrét ászanákkal vagy a sorozatokkal kapcsolatosan; a jamákkal és nijamákkal, illetve a tágabb értelemben vett jógikus életmóddal; sőt mélyebb filozófiai témák is felmerülnek. Természetesen a leghasznosabb az, ha a gyakorló a teremben ülve, közvetlenül a tanító szavait követheti végig, de nagyon tanulságos az elhivatott tanítványok jegyzeteit is elolvasni. Ezért időről időre mi is megjelentetjük néhány érdekes konferenciajegyzet fordítását.

„A mai konferencia üdítő, felemelő, mókás és tanulságos volt. Sharath számos témát említett meg, megválaszolt néhány kérdést, bemutatott pár egyszerű légzőgyakorlatot, beszélt az áldozatokról, az elhivatottságról és arról, hogy mi a jóga, sőt még viccekre is jutott idő.

Egy tanítvány azt kérdezte, hogy miért van különbség a rangidős tanárok (akik Gurujitől, azaz Srí K. Pattabhi Joistól* tanultak évekkel ezelőtt) oktatási módszere és a mai tanítás között. Sharath nem tudta visszafojtani a nevetést, majd megpróbálta elmagyarázni, hogy a jóga nem a testhelyzetekről szól; a testhelyzetek azért vannak, hogy segítsenek megszilárdítani a testet és az elmét – ez minden. A tanítvány újra és újra feltette ugyanezt a kérdést, mivel nem kapta meg a várt választ… Nem értette a lényeget… A jóga nem a testhelyzetekről szól, és nem is arról, hogy néhány úgynevezett rangidős tanár azt tanítja, hogy magunk előtt emeljük a karunkat szamaszthitiből, Sharath pedig azt, hogy oldalt vigyük őket… a jóga arról szól, hogy jövünk és gyakorlunk annak érdekében, hogy megszilárdítsuk a testet és az elmét, semmi más nem lényeges. A tanítvány újra kérdezett, ezúttal egy példát is hozott: ezek a rangidős tanárok azt mondják, hogy Guruji annak idején megengedte nekik, hogy elkezdjék a második sorozatot akkor is, ha nem tudtak felállni hídból, akkor ez most miért nincs így? Sharath elmagyarázta, hogy ez másképp van, mivel a testünknek készen kell állnia, és ha nem tudunk hátrahajlításból felállni, akkor a rendszer még nem készült fel a második sorozat ászanáira; nem lenne biztonságos. Az nem jóga, ha azért végzünk egy haladó gyakorlatot, mert mi azt akarjuk. Ennek a jógarendszernek az a lényege, hogy a lényegünkig hatoljon, megváltoztasson minket, éppen ezért ehhez időre és elhivatottságra van szükség, valamint arra, hogy képesek legyünk meghódolni amikor a változás elindul bennünk. Ugyanez a tanítvány kitartóan próbálkozott, hogy másik választ kapjon, ami kissé elkezdte zavarni Sharathot, így végül elmagyarázta, hogy az, hogy valaki eljött Mysore-ba három hónapra tanulni a 60’-as vagy 80’-as években, még nem szükségszerűen teszi őt rangidős tanárrá, és ha ezek a tanárok azzal büszkélkednek, hogy ők másképp tanítanak, úgy ahogy Guruji tanított, akkor ők sem értik a jóga lényegét. Röviden megemlítette, hogy számos ún. rangidős tanár sosem tanulta meg megfelelően az ászanákat, ők maguk sem tudják helyesen végezni őket, és ráadásul túl sok ászanát adnak a tanítványaiknak egyszerre mindössze azért, hogy szeressék őket, vagy azért, mert a tanítvány ezt akarja, függetlenül attól, hogy készen áll-e rá vagy sem. Ez nem jóga. Sharath elmagyarázta, hogy ő azért tanít így, mivel azt szeretné, hogy a tanítványai megértsék a jóga lényegét, a filozófiát, az ászanákat, azt, hogy mit jelent jógázni. Az, hogy a tanítványok tökéletességet érjenek el az ászanákban azért fontos neki, mivel ez bizonyítja, hogy elkötelezték magukat annak érdekében, hogy ezzel a jógával mélyre jussanak, hogy több legyen számukra, mint pusztán mozdulatok sorozata. Ez nagyon fontos, mivel a testnek készen kell állnia a soron következő testhelyzetre, és a tanár igazságtalanságot követ el a tanítvánnyal, ha túl sok ászanát ad neki, akár készen áll, akár nem. Sharath azt is megemlítette, hogy amikor Guruji fiatal volt, nagyon szigorúan tanított. Néhány ember, akik már nem ismerik el az intézetet, azzal büszkélkedik, hogy ők rangidős tanárok, sőt talán azzal is, hogy jobbak, mint Sharath, de lehet, hogy pont a jóga lényegét nem értik. Sharath gyönyörűen kifejezésre juttatta, hogy ő sem tud mindent; annyi mindent kell még tanulnia.

Ezután egy tanítvány azt kérdezte, hogy mit tegyünk, ha nem engedhetjük meg magunknak, hogy Indiába jöjjünk tanulni, de mégis szeretnénk elhivatott gyakorlást fenntartani. Nagyon tetszett a válasz a kérdésre. Azt megengedhetjük magunknak, hogy legyen mobilunk, finom ételünk, szép ruháink, stb. de a jógát már nem? Arról beszélt Sharath, hogy mennyi tanítványa van, akik hatalmas áldozatokat hoznak azért, hogy minden évben eljöhessenek tanulni tőle, hozzák a gyermekeiket, számos dolgot feladnak, hogy előkerítsék a pénzt az indiai útra és a tanulmányaikra, mivel az igazságot akarják tanulni arról, hogy mi a jóga, megfelelően akarják a gyakorlást elsajátítani az ő felügyelete alatt. Ha ennyi ember képest ezt megtenni, akkor bárki képes rá. Sok család jön gyerekekkel együtt, feladják az életüket, hogy megfelelő gyakorlást tanuljanak, hogy megértsék a jógát, hogy kifejezzék elkötelezettségüket a tanítói láncolat iránt – ha a szülők ilyen óriási áldozatra képesek, és elhozzák a gyerekeket, akkor ez bárki számára lehetséges. Kuncogott, és azt javasolta, hogy minden nap hagyjanak ki egy étkezést addig, amíg összegyűlik a pénz az útra.

Valaki azt kérdezte, hogy mit tegyünk, ha az emberek szidják a tanárunkat. Sharath egy pillanatra hátradőlt a székében, majd azt válaszolta: “A kutyák ugatása nem hallatszik fel a Mennybe.” Sokan sok mindent szidalmaznak. Nekünk figyelmen kívül kell hagyni a szavaikat.

Arról is beszélt, hogy lesznek olyanok, akik hiába jönnek gyakorolni, nem segít majd rajtuk, mivel nem akarják igazán őszintén, vagy lehet, hogy nem állnak rá készen… Ez olyan, mintha egy gyémántot adnánk egy majomnak. Nem fogja megérteni, hogy milyen értékes drágakövet kapott, és arra fogja használni, hogy krikettet játsszon vele. Ugyanígy vannak olyanok, akik gyakorolnak, de nem értik a lényeget, és nem arra használják a módszert, hogy stabillá tegyék az elméjüket és a testüket. Ez annak is lehet az eredménye, ha nem megfelelő módszerrel tanulnak. Ha valaki túl sok olyan ászanát kap, amelyre még nem áll készen, akkor ennek negatív hatása lesz a testre és az elmére, inkább felfújja az egót, nem pedig puhítja azt. Tehát nem csak a test számára fontos, hogy valóban mesterévé váljunk egy ászanának, így adva időt a testnek , hogy stabillá és kényelmessé tegye azt mielőtt tovább haladna a következőre, hanem az elme számára is létfontosságú.

Egy tanítvány azt kérdezte, hogy hogyan változott ez a módszer az évek alatt, ahhoz képest, ahogy Guruji tanította a korai években. Sharath azt válaszolta, hogy nem változott, egyáltalán nem. A jóga az idők kezdete óta jelen van, a Védák létezése óta. A jóga semmit sem változott, de az előfordulhat, hogy néhány ember próbálja megváltoztatni. Manapság vannak, akik már nem arra használják, amire szolgál – az elme és test megszilárdítására. Néhányan inkább arra használják, hogy YouTube videókat töltsenek fel a gyakorlásukról és számos rajongót szerezzenek, és megmutassák az embereknek, hogy képesek végrehajtani ezt vagy azt az ászanát. De nem ez a jóga célja. Ezek az emberek bizonyos módon megváltoztatták a jógát, de csak azt, hogy ők miért jógáznak, maga a jóga nem változott.

A pránájámával kapcsolatban Sharath elmagyarázta, hogy nem szabad tanulni addig, amíg az ászanák mesterévé nem válunk, ahogy a jóga szútrák is leírják. Szintén nem szabad könyvekből tanulni, mivel ezt tanártól tanítványnak kell átadni, és CSAKIS akkor, ha a tanítvány készen áll. Máskülönben nagyon rossz hatással lesz az elmére. Arra is szánt időt a konferencián, hogy bemutasson egy egyszerű váltott orrlyukas légzőtechnikát kumbhaka (légzésvisszatartás*) nélkül. A demonstráció után megkért mindenkit, hogy végezzék vele a gyakorlatot. Megmutatta a helyes kéztartást, és mindannyian vettünk öt lélegzetet a bal orrlyukon keresztül. Majd a következő belégzéskor átváltottunk a jobb oldalra és ott is ötször lélegeztünk. Azt tanácsolta, hogy ne tartsuk vissza a levegőt, engedjük szabadon áramolni. Ez segít az ászanagyakorlásban, a meditációban és a prána áramoltatásában.

Sharath arról is beszélt, hogy milyen fontos jó tanárnak lenni. Bárki képes az ászanákat helyesen végrehajtani, de a tanításhoz már tanulni és tanítani is megfelelően kell, ami nagyon nehéz, mivel minden ember más, és a testünk sem egyforma. Emberek vagyunk, de különböző helyekről jöttünk, másképp nézünk ki, ezért másképp is kell gyakorolnunk. Néhányunknak a kapótászana egyszerű, másoknak hosszú ideig kell rajta dolgoznia. Az ászanatanulásba fektetett kemény munka lényege az, hogy megtanuljuk a helyes módszert és tiszteljük a tanításokat. Ha valaki nem képes végrehajtani egy ászanát, akkor a tanár nem adhat neki többet csak azért, mert a tanítván többet akar. Elmesélt egy vicces történetet Rameshről, Guruji fiáról, aki már régen elhunyt. Sharath nagy szeretettel beszélt arról, hogy Ramesh milyen elkötelezett gyakorló és tanár volt. Nagyon spirituális volt, és rendíthetetlen a helyes módszer átadásában. Guruji nagyon szigorú tanár volt akkoriban, ezért Ramesh is úgy tanított, ahogy Guruji tanította őt. Volt egy indiai tanítvány, aki minden nap új ászanát akart! Egy napon Ramesh tartotta az órát, és ez a tanítvány azt mondta neki, hogy újabb ászanát kér. Ramesh tudta, hogy még nem áll készen erre (sem a teste, sem az elméje), ráadásul nem akart Guruji módszerével ellentétben új ászanát adni neki. Ehelyett azt mondta a tanítványnak, hogy ma egy nagyon különleges ászanát fog tanítani, a Rangászanát. Azt kérte a tanítványtól, hogy feküdjön az oldalára miközben a kezeivel a fejét fogja, majd végezze ezt a másik oldalra is, és ismételje ötször. A tanítvány nagyon izgatott volt, hogy új ászanát kap. Ekkor Guruji belépett a terembe, és megkérdezte a tanítványtól, hogy mit csinál, aki boldogan újságolta neki, hogy új ászanát kapott Rameshtől, a Rangászanát. Guruji felnevetett… hiszen nincs is ilyen ászana! Ranganátha valójában egy Dél-Indiában jól ismert istenség, az Úr Visnu pihenő formája.

A jegyzet forrása: http://www.theyogashala.org/2013/conference-notes-january-20-2013/

*a fordító megjegyzése

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved