Miért gyakoroljunk ászanákat?

David Robson

A Jivamukti jógairányzat alapítói, Sharon Gannon és David Life az ászanagyakorlás mellett nagy hangsúlyt fektetnek a jóga egyéb aspektusainak (erőszakmentesség, odaadás, meditáció, spirituális hangvibrációk, szentírások tanulmányozása) megvalósítására, amelyeket egyedülálló módon az órarendi órákba is beépítenek. Minden hónapban megadnak egy központi témát, amelyről Sharon vagy David ír egy esszét, és a tanárok a világ minden pontján az aktuális üzenet köré komponálják a Jivamukti órákat. Következzen tehát az aktuális, júniusi téma: Miért gyakoroljunk ászanákat?

Miért gyakoroljunk ászanákat?

         Egy gyakorló mostanában azon töprengett, hogy néhány jóga tradícióban, mint például a Bhakti Jóga, miért elenyésző vagy egyáltalán semmilyen hangsúly nincs az ászanák gyakorlásán, míg a Dzsivamukti Jógában és a legtöbb egyéb kortárs nyugati jóga diszciplínában az ászanák fő szerepet játszanak. Igaz, hogy léteznek olyan tradíciók, melyek elsődlegesen más gyakorlatokra helyezik a hangsúlyt, mint az ászanák. A jógának négy fő ösvénye van, mindnek ugyanaz a célja – a megvilágosodás, vagyis a lét egységének megtapasztalása – de mind mást hangsúlyoz a cél elérése érdekében.

A Bhakti Jóga, az imádat ösvénye elsősorban a japa-t hangsúlyozza (Isten neveinek ismételgetése), mantrázás és rituálék segítségével. Annak a gyakorlata, hogy személyes kapcsolatot alakítsunk ki Istennel, melyen keresztül a múlt karmája megtisztul. Néhány jelentős Bhakti jógi például Neem Karoli Baba, Shyamdas, Krishna Das, Rumi és Mirabai.

A Dzsnána Jóga az intellektus ösvénye, elsősorban a meditációra, az írásokra és a Szanszkrit tanulmányokra fekteti a hangsúlyt. Arra a kérdésre koncentrál, hogy „Ki vagyok én?” és az erre a kérdésre adható minden lehetséges választ felkutatja. A Dzsnána jógi arra jön rá, hogy semmilyen válasz, amely a materiális, relatív világból származik, nem lehet helyes, és ami megmarad az a valóság igaz természete. Sri Nisargadatta Maharaj és Ramana Maharshi Dzsnána jógik.
A Karma Jóga az önzetlen szolgálat ösvénye, elsősorban azt emeli ki, hogy tetteink eredményét Istennek ajánljuk fel – „legyen meg a Te akaratod, és nem az enyém.” Mások szolgálatán keresztül látjuk meg önmagunkat – és Istent – másokban, a különálló én illúziója szertefoszlik. Úgy tartják, ha egyetlen önzetlen tettre is képesek vagyunk – egy olyan cselekedetre, amely mentes az egónktól – azonnal megvilágosodunk. Swami Sivananda és Teréz Anya Karma jógik.

A Rádzsa Jóga a nyolcfokozatú ösvény (vagy Ashtanga Jóga), melyet Patanjali írt le a Jóga Szútrában. Főképpen az elme tendenciáinak és sajátságainak megfigyelését és vizsgálatát hangsúlyozza, és arra tanít, hogy identitásunkat eltávolítsuk elménk fluktuációitól, melynek hatására megvalósítjuk a létezés Egységét. Sri Krishnamacharya és Sri K. Pattabhi Jois mindketten Rádzsa jógik.

A 20. század elején Sri Aurobindo azt tanította, hogy a jóga négy ösvényét be lehet integrálni ha mind a négy ösvényből merítünk nem csak azért, hogy a gyakorló tudatállapota emelkedjen és megvilágosodjon hanem, hogy pozitív változás induljon meg a világban. A Dzsivamukti Jóga a jóga egy ilyen integrált rendszere.

Az ászanákat a Rádzsa Jógához tartozó gyakorlatoknak tartják, de az ászanák tulajdonképpen minden jógatípusba besorolhatóak. Ahhoz, hogy jógát gyakoroljunk inkarnálódnunk kell – vagyis fizikális testben kell élnünk. A bhakta szíve és torka mantrázik, ezek testrészek, a dzsnáni ül és meditál a testében, a karma jógi teste segítségével viszi véghez az együtt érző tetteket. Az ászana a Földdel és minden mással való kapcsolatunkra vonatkozik, és arra is, hogy a másokkal való kapcsolatunk fizikális. Az ászanák gyakorlása közvetlenül elvezethet minket a megvilágosodáshoz, mivel az egyetlen dolog, ami köztünk és a megvilágosodás közt van, az önmagunk és mások percepciója. A karma, mely a másokkal való interakciónkból jön létre, a testünk szöveteiben tárolódik – tulajdonképpen a karmánk teszi ki a testünket – a testünk ászanákkal történő átmozgatásának hatása karmatisztítás, segít nekünk kellemesebben érezni magunkat a testünkben, másokkal való kapcsolatainkban, és végül a szabadsághoz és a felszabaduláshoz vezet el.

         Ha megnézzük az emberiség történelmét azt látjuk, hogy a civilizáció és a szervezett vallások megerősödtek és így a mások iránt mutatott előítéletek is. A két legősibb ilyen előítélet a nőgyűlölet és az állatok gyűlölete, a fizikális testről alkotott negatív kép körül forog, mely a testtel úgy bánik, mintha a kegyvesztettséget reprezentálná, és megzabolázni, degradálni vagy formára kellene kovácsolni. Az idők során az emberek egyre inkább elszakadtak a Földtől, a fizikális testüktől, és a többi állat közti helyüktől. Hajlamosak vagyunk arra, hogy magunkat speciális esetként értelmezzük és arroganciával törekszünk arra, hogy megkülönböztessük magunkat az állatok fizikalitásától. Ez odáig vezetett, hogy hibásan úgy gondoljuk, ahogy élünk és ahogy a Földdel és más lényekkel bánunk, annak nincs káros következménye számunkra, más lények vagy a Föld számára.

Ha a jóga történetét nézzük meg, a gyakorlatoknak egyre részletesebbé és kifinomultabbá kellett válniuk annak érdekében, hogy saját egyre fokozódó élettől való elidegenedésünket meg tudják szólítani. A legkorábbi írások a boldogságról, a megvalósításról, a harmonikus életről, Isten és magunk megismeréséről nagyon idealisztikusnak, filozofikusnak és nagyon bonyolultnak tűnnek a ma emberének megértés és a gyakorlatban való megvalósítás szempontjából. A Rig Véda például azt tanítja, hogy „Ezt ki tudja? Senki sem tudja.” Legtöbbünk számára egy kicsit több útmutatásra van szükség. Ezért a Védák tanításainak kivonataként születtek meg az Upanisádok, tehát narratívákká, történetekké és parabolákká alakították őket. Sok embernek még konkrétabb instrukciók kellenek, így született a Jóga Szútra és a Bhagavad Gita, melyek nagy részét vonatkoztathatjuk a jelenre, nagy részük mégis absztraktnak tűnik számunkra. A középkorban jött a Hatha Jóga Lámpása, mely részletes instrukciókat ad 15 ászanához, számos egyéb gyakorlat mellett.

         Úgy tűnik, ahogy telt az idő egyre nehezebbé vált az élet misztériumának megértése a konfliktusok korában, a Kali Yugában. A kereső hagyományosan talált egy tanítót, aki talán ellátta egy mantrával, melyet ha a mester iránti teljes odaadással és hittel recitált, eljutott a megvilágosodásig. Napjainkban csak kevesen rendelkeznek ekkora hittel egy mester vagy egy mantra iránt. Elmondhatjuk, hogy a testünk –  fizikális, energetikai, mentális és emocionális szempontból is – eltompult, elvesztettük az érzékenységünket, azt a képességünket, hogy a szubtilis minőségeket megtapasztaljuk. Sokat feladtunk annak érdekében, hogy „civilizált” életet élhessünk. Az ászanák gyakorlásának hatalma van élesíteni az érzékeinket, és visszaállítani minket természetes állapotunkba – minden létezés teljes egységének az állapotába, az örök boldogság állapotába.

 Sharon Gannon

Forrás: Why Asana?
Fordította: Szabó Nóra

A hónap témája: a bhakti az ászok ásza

“Az Úr nem tartózkodik azok szívében, akik mindig az anyagi világban merülnek el, … és tévesen a cselekvés útjához ragaszkodnak.”
Siksá-pátra 32.4.*

A gyakorlónak ügyelnie kell arra, hogy ne veszítse szem elől a jóga végső célját, azaz Isten megvalósítását. Az elménket és a szívünket szüntelenül azzal kell lefoglalnunk, hogy Istenre emlékezünk, és készen kell állnunk az ő szolgálatára. Fontos, hogy ez a hozzáállás járja át minden cselekedetünket. Amikor úgy imádkozunk, hogy “Tégy a Te Akaratod eszközévé, a Te akaratod teljesüljön ne az enyém, szabadíts meg a dühtől, a féltékenységtől és a félelemtől,  és töltsd meg a szívem örömmel és odaadással”, akkor tulajdonképpen azt kérjük Istentől, hogy foglalja el a helyét a szívünkben és használjon minket eszközeiként. Ez a könyörgés pedig alázatot ébreszt a szívünkben, és eltünteti a büszkeséget és a hajlamot, hogy cselekvőként azonosítsuk magunkat ahelyett, hogy felismernénk, hogy Isten az egyedüli cselekvő.

A Jivamukti Jóga legegyszerűbb definíciója az, hogy “út a megvilágosodáshoz minden előlény iránti együttérzés által.” Habár a bhakti és az ahimszá egyaránt a Jivamukti Jóga alapelve, mégis hajlamosak vagyunk megfeledkezni a bhaktiról, azaz az Isten iránti odaadásról, és túl nagy fókuszt helyezünk az állatok jogainak védelmére, a vegán életmódra és a környezetvédelemre, vagy röviden azt is mondhatjuk, hogy az ahimszá és az együttérzés gyakorlására a mindennapi életben. Azonban ügyelnünk kell arra, hogy az aktivizmus ne élvezzen előnyt az Isten iránti odaadással szemben. Mert ha ez történik, akkor minden kétséget kizáróan az avidjá, az aszmitá (tudatlanság és azonosulás az egóval) és az ezek következményeként felébredő bűnök (pl. büszkeség, düh, bosszúvágy, türelmetlenség) hálójába kerülünk.

Érthető, hogy amikor valaki vegánná válik, és megtapasztalja az igazságot, amelyről egész addigi életében fogalma sem volt, hatalmas, katartikus élményként éli meg a változást. Ráébred, hogy mennyire korlátolt volt, meglátja, hogy belenevelték egy olyan kultúrális rendszer elfogadását, amely előítéleteket táplál a többi állattal szemben, kizsákmányolja, lemészárolja és megeszi őket, éppen úgy, ahogy visszaél a Föld erőforrásaival is pénzszerzés céljából. Nem csoda hát, ha ez az ébredés heves igyekezettel és az aktivizmusban történő teljes elmerüléssel jár együtt. Végtére is, az, hogy az életed a feje telejére állt, és kiderül, hogy a “normálisnak” tűnő vélekedések valójában hatalmas hazugságok, természetes módon motivál arra, hogy a tettek mezejére lépj. A szenvedélyes együttérzés jó dolog, amelyet becsülni és támogatni kell. De ha megszállottan azt gondolod, hogy csakis te mentheted meg a világot, akkor könnyen büszkévé válhatsz és azt gondolhatod, hogy számodra különleges, fontosabb életfeladatok vannak előírva.

Emlékezz arra, hogy a karma jóga az önzetlen szolgálat jógája. A Bhagavad Gítá azt írja, hogy csak akkor tudjuk gyakorolni, ha készek vagyunk a cselekedeteink összes gyümölcséről lemondani. A karma jógi önzetlenül cselekszik a jó szolgálatában, alázatos és nem vár semmilyen jutalmat, még csak szóbeli elismerést sem.

Nem azt mondom, hogy apatikusnak kell lennünk, és ne törekedjünk elkötelezett életre, amely mások felemelésére koncentrál, és próbálja a világot jobb hellyé tenni. Éppen ellenkezőleg, igyekeznünk kell, hogy úgy éljünk, hogy általunk mások élete is jobbá váljon, és próbáljuk megakadályozni az állatok és a Föld kegyetlen és önző kizsákmányolását. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ne feledkezzünk meg Istenről az odaadó aktivizmus forgószelében, és ne veszítsük szem elől a végső célt. Ne várjunk ki nem érdemelt elismerést, amely még mélyebbre ránt minket a tudatlanság és a hamis azonosulás csapdájában. A megoldás az, hogy odaadóan ajánljuk fel minden gondolatunkat, szavunkat és tettünket Istennek, és törekedjünk arra, hogy minél jobban ráhangolódjunk Istenre és szeressük őt. Legyünk alázatosak és emlékezzünk arra, hogy Isten mindennek az oka. Ne póbáljunk mindent egyedül megoldani. Tudjunk elengedni és engedni, hogy Isten cselekedjen; válunk az eszközévé, a csatornájává. Ha képessé válsz Isten csatornájává válni, akkor képes leszel mindenre. Engedd, hogy Isten dolgozzon rajtad keresztül és értsd meg, hogy minden elismerés Őt illeti a tetteidért. Ha mások gratulálnak neked, akkor azonnal emlékezz arra, hogy ki a valódi cselekvő a tettek mögött, és mondd “Minden dicsőség az Úr Krisnát illeti!”. Ha Krisna említését túl vallásosnak találod, azzal sincs semmi baj, de legalább légy elég alázatos, és ismerd el, hogy a saját korlátolt, halandó lényednél sokkal nagyobb erő cselekedett.

Sharon Gannon

*Shyamdas és Vallabhdas angol fordítása alapján

Karma jóga

karma

Dr. Norman Sjoman is megemlítette a workshopján, hogy Mysore városa az astanga jógán kívül a kiváló panditjairól híres. Ebben az évben ismét abban a szerencsében részesültem, hogy megismerhettem egy ilyen tudóst, és az ő útmutatásai alapján tanulmányozhatom a Bhagavad Gítát. Lakshmanjan Tatacharya a Mysore szomszédságában lévő Melkoteban található Sri Veda Vedanta Bodhi Főiskola alapítója és professzora, aki hagyománytisztelő brahmin családban nőtt fel, a Mysore-i Szanszkrit Főiskola hallgatója volt, és a védikus értékrend megőrzését tekinti életcéljának.

Ma a karma jógáról beszélt a professzor úr, amiről talán mindenki hallott már, bár nyugaton meglehetősen szerteágazóan értelmezik ezt a kifejezést. Vannak akik számára vallásos életvitelt jelent; mások a fizetésük felét mindig karitatív célokra ajánlják fel; illetve az is előfordul, hogy azt nevezik karma jógának, ha valakitől munkát várnak el, de nem adnak érte fizetést (cserébe “jó karmát halmozol fel”). Nézzük, hogy a professzor úr mit mondott a témáról.

A karma jógát a Bhagavad Gítá második és harmadik fejezete mutatja be. Hagyományosan azt jelentette, hogy mindenki a saját varnájának (társadalmi rend) és ásramájának (lelki rend) megfelelő cselekedeteket hajt végre. Tehát a fiatalok tanulnak, jól viselkednek és tisztelik a feljebbvalóikat, a családosok pedig hűségesek párjukhoz, becsületesen dolgoznak és tisztességes gyermekeket nevelnek. A varnát mai szemmel tekinthetjük a hivatásunknak: onnan tudhatjuk, hogy megfelelő munkát végzünk, ha nem csak várjuk, hogy végre hétvége legyen, hanem valóban élvezzük, amit csinálunk, és sikeresek is vagyunk benne. Ahogy a Bhagavad Gítá írja:

śreyān sva-dharmo viguṇaḥ
para-dharmāt sv-anuṣṭhitāt
sva-dharme nidhanaḿ śreyaḥ
para-dharmo bhayāvahaḥ

“Sokkal jobb saját előírt kötelességeinket hibásan, mint másokét tökéletesen végrehajtani. Jobb, ha az embert saját kötelessége végzése közben éri a halál, mint ha más feladatait végzi, mert más útját követni veszélyes.”
(Bhagavad Gítá 3.35.)

Tehát keressük meg azt a foglalkozást, amelyben valóban örömünket leljük, és akkor biztosak lehetünk benne, hogy teljesítjük a szvadharmánkat (egyéni, számunkra előírt kötelességünket), és így a nap minden percében “jógázni” fogunk.

Ezen kívül természetesen az is lényeges, hogy milyen hozzáállással végezzük a munkánkat. Három fontos tényezőre kell odafigyelni:

  1. Phalaszanga tyága: ne ragaszkodjunk a cselekedeink eredményéhez. Ne azért dolgozzunk, mert tudjuk, hogy fizetést kapunk érte, hanem találjuk meg az örömet magában a munkában. Az út a fontos, nem a cél. Ne azért gyakoroljunk minden nap, hogy szépen fel tudjunk magunkat emelni kézenállásba a Napüdvözletekkor, és feltölthessünk magunkról egy videót a YouTube-ra egzotikus háttér előtt. Helyette inkább figyeljünk minden egyes légzésre, érezzük, ahogy az elménk békésebbé válik napról napra.
  2. Mamatá tyága: adjuk fel a cselekvéshez való ragaszkodást. Erre a professzor úr nagyon szemléletes példát hozott: ha nyugaton valaki ír a jógáról egy könyvet, akkor egyből ráteszi a copyright logót, és büszkén hirdeti, hogy ő írta a könyvet, mindez az ő tudása. Ezzel szemben Indiában, ha valaki ír egy magyarázatot például a Bhagavad Gítához, hogyan is írhatná, hogy őt illeti minden érdem?! Ő inkább azt mondja, hogy minden, amit leírt, a tanárától származik, aki alighanem ugyanezt mondaná, és így tovább egészen a tanítói láncolat elejéig. Tehát próbáljuk levetkőzni ezt az egoisztikus hozzáállást, és fogadjuk el, hogy senki nem képes új tudást létrehozni, hiszen minden tudás forrása Isten, mi legfeljebb csak megértünk egy icipici szeletet az egészből, amely mindig is jelen volt.
  3. Kartritta tyága: ne gondoljuk soha azt, hogy egy cselekvés ötlete tőlünk származik. Itt ismét a nyugai-keleti hozzáállás közti ellentétre helyezte a hangsúlyt a tanár úr. Ha végrehajtunk egy jócselekedetet, például kimentünk egy fuldoklót a vízből, akkor ne váljunk önteltté. Minden erényes tett az Úr akaratából történik, mi csak a végrehajtók vagyunk, semmi többek.

Ha ezt a három pontot minden cselekedetünk közben tiszteletben tudjuk tartani, akkor mondhatjuk, hogy valódi karma jógik vagyunk függetlenül attól, hogy kapunk-e fizetést a munkánkért vagy sem. A lényeg az, hogy a tőlünk telhető legjobban hajtsuk végre az előírt kötelességeinket, de ne az anyagi eredményért vagy elismerésért, hanem pusztán kötelességtudatból. Persze felmerülhet a gondolat, hogy hogyan lesz így bárki sikeres, hiszen, például ha nem tesszük rá a copyright logót a könyvünkre, akkor mások esetleg sajátjukként fogják értékesíteni, mi lesz így velünk? A professzor úr azonban mindenki megnyugatására hozzátette, hogy akik végzik a kötelességüket, az eredményt pedig az Úrnak ajánlják, biztosak lehetnek benne, hogy a Legfelsőbb gondoskodni fog róluk, és sosem fognak semmiben hiányt szenvedni. Ráadásul, az ilyen személyek a tudás lámpásaként hatnak a környezetükre: ez a tiszta hozzáállás átragad azokra, akikkel kapcsolatba kerülnek, így nem fogják őket akadályozni, helyette gyönyörű együttműködések jönnek létre. Mindez csak idő és türelem kérdése.

*A fordítás forrása: A Bhagavad Gítá úgy, ahogy van, Bhaktivedanta Book Trust 2006. második kiadás.

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved