Olvasónapló: Kezdd onnan, ahol állsz – az első szilárd alap a tested

yogis

Pal Pandian Sziddhák, az alapok mesterei (Ford.: Kasza Borbála) című könyve olyan gazdag ismeret anyagot tartalmaz, hogy megér egy újabb részletet:

[…]

Az élet egyszerűsége a puszta létezésben rejlik.

birtoklás és a puszta létezés közti választás lehetőségével mindig úgy élünk, hogy az utóbbitól tartózkodunk. Amikor választásaink súlya ránk nehezedik, és gyógyíthatatlan rendellenességekhez vezet, nehezebbekhez, mint amiket már eleve hurcolunk, akkor keresni kezdünk.

Közvetlenül lenni és ahogy van, áramlásban lenni ennek az örökké áramló folyamnak, elvezet az igazság valódi birodalmába, amely nagyban különbözik a szokásos világi létünktől. Úgy nyilvánul meg, hogy összeköti belső létszikránkat a nagyobb szikra minden arcával, a világgal.

Nem nehéz megtapasztalni ezt a folyékony érzékenységet a testben. Először lazítsd a tested és engedj el annyi feszültséget, amennyit csak tudsz! A tested tedd rugalmassá, élénkké, és maradj így lazán! Most érzékelheted a tested belső melegét, úgy érezheted, hogy ez egy enyhe meleg folyadék. Egyszerűen figyelj, és engedd, hogy ez a meleg folyadék-természet rezonálni kezdjen! Hirtelen tudatába kerülsz tested élő jelenlétének. Ez a te lényeglátó érzékenységed, amely tested minden sejtjét átjárja. Ez az érzet, a szüntelenül áramló meleg életenergia olyan, mint amikor az egész test laza, és ezt tudatosan szemléljük. Ennek az érzékenységnek a természete határozottan megkülönböztethető. Tiszta, érintetlen, nem cenzúrázott, töredékeire nem hullott, torzulatlan; mentes az előírásoktól és az ideáktól. Ez a valódi lét-tapasztalat, ahogyan az van az elme által érintetlen állapotában.

Ha sikerült megérezni, akkor visszavezettük magunkat ehhez az érzékenységhez, itt és most a testünkön belül. Élővé vált számunkra, hiszen a legközelebbi és legbensőbb környezet, amit ismerünk, az a testünk.

BELÉPÉS…

Ezért van az, hogy saját testünket használjuk kapuként; ez a legstabilabb környezetünk, amelyet ismerünk. A lélegzetünkkel ellentétben, amelyet érzékelünk ugyan, de megérinteni nem tudunk, és elménkhez sem hasonlít, amely túl gyors ahhoz is, hogy kövessük.

A leghaladóbb meditációs táborokban is gyakori panasz az, hogy meditáció során az elme nem csendesedik el. Mindenfelé vándorol megállás nélkül. Haszontalan gondolatok sokasága állandóan támadja az elmét.

Meditáció címen általában kitűzünk egy célt – azt, hogy lecsillapítjuk az elmét, azaz megpróbálunk visszatartani, korlátozni egy tevékenységet. De álljunk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el – amikor a meditációs párnádon ülsz, érzékeny vagy-e egyáltalán arra, hogy milyen is az? Puha, lágy vagy éppen kemény? Valójában nem hibádzik semmi az elmével kapcsolatban. Az a saját természete szerint működik. Amíg az intellektus, vagy az érzelmek, vágyak nem elégedettek teljes mértékben, az elme össze-vissza rohangál. Mivel egész nap teljesen más dolgokkal vagyunk elfoglalva, a belső érzéseink a külvilág dolgaitól, azok támogatásától függnek. Így amikor erőszakkal a kötelességtudat vagy a gyakorlás miatt felveszünk egy meditatív testhelyzetet, és megparancsoljuk az elmének, hogy nyugodjon meg és gondolatmentes állapotban időzzön, mit gondolsz, mi lesz ennek az eredménye?

Amíg nem ébredt fel a bennünk rejlő belső érzékenység, hogyan is csendesedhetne el azonnal elménk pusztán a szóbeli parancsunkat követően – a bal agyféltekére jellemző berögződött megközelítés hatására?

Ezért a bölcs Sziddhák azt hangsúlyozzák – hogy kezdd onnan, ahol állsz. Az első szilárd alap a tested, és az embernek szüksége van arra, hogy az újra felfedezett érzékenységet tápláló utazáshoz hozzászoktassa magát. Ahhoz, hogy érzékeljük a test jelzéseit, nyilvánvalóan le kell lassítanunk. A lassítás elegendő arra, hogy megszokd ezt, és elkezdj arra figyelni, amit eddig nem vettél figyelembe. Ez az utazás a hajnala egy fokozatos, progresszív és csodálatos kibontakozásnak, amely nagyban különbözik egy egyéjszakás felfedezéstől vagy bármiféle tervezett küldetéstől. Ez a haza vezető utazás.

A fogékonyságunktól függően testünk kapuja megnyit egy lehetőséget, amely egyébként hiányzik a világi és korlátolt látásmódumkból. Gondolkoztál-e már azon, hogy testednek tényleg léteznek-e azok a fizikai korlátai, amelyekről azt hiszed, hogy igen?

Ezt a határtalanságot egyszerű, hétköznapi jelenségen keresztül is érzékelhetjük, például amikor a horizontot megosztó Napot nézzük. Figyeld a Napot! Engedd, hogy magával ragadjon a forma, a látvány, érezd létezését, és maradj vele! Apránként, ahogy örömöd leled abban, hogy eggyé válsz a tested által érzékelt jelenségekkel, azok feltárulnak és kiterjednek. Ez a kiterjedés feloldja az elképzelt korlátokat, amelyeket létezőnek hittél, és felismered saját lényeglátó érzékenységedet, amely kitágul, és szétterjed a térben.

Nem csak a tárgyakat érzékeljük ezen az érzékenységen keresztül, hanem a mozdulatokat is. A lényeglátó érzékenységnek ez az aspektusa lassan, de biztosan természetesen tükröződik a hétköznapi létezés minden pillanatában. Ezt nem lehet a dolgoktól elszigetelten gyakorolni néhány sötét, meditációs teremben végzett gyakorlatként.

Ha az életmódoddá teszed ezt a megközelítést, akkor nem fogsz többé azon gondolkodni, hogy mit látsz, és hogyan viszonyulsz ahhoz, egyszerűen csak érzékeled annak minőségét. Ha következetesen fenntartod ezt az érzékenység hullámot minden tevékenységedben, az érzékelt tárgyak minőségére jellemző energiát élesen felismered majd. Így, amikor egy kutyával találkozol, nemcsak egy kutyát látsz, hanem felismered a “kutyaságát”, mint élő minőséget, a saját testedben lévő energiában.

Ezen keresztül elkezded érzékelni a téged körülvevő dolgok, mozgások minőségét a testben jelen lévő energia érzeteként, majd felismered azt is, hogy ennek az érzékenységnek megvan a saját folyékony intelligenciája. Ez a folyékony intelligencia a szíve az örökké áramló életnek, amelyen keresztül a dharma, az életben eleve benne rejlő rend működik.

Ez a jóga művészete. Azt üzeni, hogy a jóga a létezésünk része, nem pedig elszigetelt gyakorlat. A jóga szó jelentése kapcsolat vagy egyesülés. A jóga tudatosítja a bennünk rejlő kapcsolatot, az összeköttetést, amelyben az Egy több arcúként rezeg.

Az emberi természetre jellemző több megnyilvánulás közül a test egyedül állandó. A prána vagy vitális erő dinamikus; az elméhez hasonlóan alig megfogható. Mi van akkor, ha a test szilárdságával felruházzuk az elmét, az elme élességét és világosságát pedig összhangba hozzuk a testtel? Az elme most, ahogy a testet tükrözi, stabil, minősége pedig könnyű és tiszta, ahogy a test-tudatot áthatja.

A test-elme kifejezi a mindenben ott lakozó csendes szellemet. Akadálymentes belső kapcsolatot hoz létre minden bennünk rejlő emberi képességgel – az érzékenység az igazi kapocs.

A test könnyűvé válik, mégis stabil marad. Az életenergiát pedig megszabadítjuk a szokásos korlátaitól. Az elme teljesen tudatában van annak, ami az adott pillanatban történik, csak ekkor és ezután tud a felébredt érzékelés áramlani, egyenletesen és folyamatosan, mint lényeglátó érzékenység.

A töredékes tudat lomha, tehetetlen testben nyilvánul meg és nyughatatlan, felületes elmében tükröződik.

Tehát, ne téveszd szem elől soha a mindig jelen lévő áramlást! A tehetetlenség szintén átváltozhat a kiegyensúlyozott ellentétébe; stabilitássá és állhatatossággá. Vagy a nyughatatlanság és a felszínesség is átalakulhat az őt kiegészítő eredetiségbe és élességbe bármikor, amikor valaki ráébred a benne rejlő érzékenységre.

Így a jóga tulajdonképpen az önmagunkkal és másokkal való kapcsolatra való érzékennyé válás. Ezt nevezik tiszteletteljesen jamának és nijamának. A jóga megmutatja tudatos kapcsolatodat a lélegzeteddel, érzelmeiddel, az elméddel és a tiszta magoddal, a lelkeddel. A jóga a kapcsolatok művészete!

[…]

Olvasónapló: A látók asztrológiája

Astrology of the Seers

Részlet David Frawley A Guide to Vedic/Hundu Astrology – Astrology of the Seers című könyvéből:

Asztrológia mint spirituális tudomány

Az asztrológiának spirituális tudománynak kellene lennie. A születési diagramunk a lelkünk és egyedi megtestesülésünk tükre. Belső lényünk növekedését és fejlődését látjuk a csillagokban életről életre. Ez nem azt jelenti, hogy pusztán az asztrológiai képlet olvasásával rátalálhatunk az igazságra vagy a felszabadulásra. Ez azt jelenti, hogy az asztrológia kulcsot ad a szellem kibontakoztatásához és felhasználható belsőnk feltárásához.

A csillagok és a bolygók nem csupán külső entitátok; irányjelző fényekként léteznek a saját elménkben. Azt is mondhatnánk, hogy a saját belső fényeink csillagokként és bolygókként öltenek testet, hogy vezéreljék a világ fejlődését. A külső a belsőből jön, és nem fordítva, még ha a külső hatással is van a belsőre. A teremtés egyanazon sugarai működnek kívül az égbolton és belül saját, magasabb elménk egén. A csillagok meghatározzák aktivitásunk területét az életben. Visszatükrözik azokat az energiákat, melyeket lelkekként ebbe az életbe vetítünk. Ahogyan mi a visszatükröződésük vagyunk, úgy ők a mi visszatükröződéseink. A csillagok megformálják a kozmikus embert csakúgy, mint mi, emberi lények megformáljuk magunkban a naprendszert.

Lelkünk maga egy csillag, a Nap, a kozmikus fény egy pontja. A saját lelkünk − amit gyakran “kauzális lénynek” hívunk, mert ez a kauzális, vagyis az okozati erő életünk és gondolataink mögött − tartalmazza az egész univerzum megteremtéséhez szükséges erőt. A lelkünk fénye közvetlenül kapcsolódik a kozmikus fényhez, az egy Isteni fényhez, ami a Napban és minden csillagban benne van.

Mivel az asztrológia az univerzum visszatükröződése, az élet minden területének a vizsgálatához használhatjuk. Tanulhatunk belőle az egészségünkről, vagyoni helyzetünkről, karrierünkről és kapcsolatainkról; materiális, mentális és spirituális meghatározottságainkról. Megmutatja az energiák teljes szerkezetét, ami szerint cselekednünk kell az életben. Ekként a legátfogóbb tudományunk. A legmagasabb szinten művelt asztrológia már a jóga része, a szellem tudománya. Az a célja, hogy elvezessen minket a külső erők mögött húzódó forráshoz. Ez a forrás nem az egekben van, sem a fizikai, vagy szubtilis világokban. Nem valami misztikus vagy idegen erő, hanem az, amik valójában vagyunk, amikor szabad az elménk a elkülönült én torzításától.

A bolygók megmutatják azokat az energiákat, amiken dolgoznunk kell annak érdekében, hogy lecsendesítsük az elménket. Pédául a harag, ami a Mars egy tipikus alacsony szintű energiája, az igazság ereje, ami kinyilvánítja azt, ami helyes és nem tágít tőle. Haragként jelenik meg, amikor az igazságot én-központú nézettel vagy érzelemmel azonosítjuk. A bolygók minden alacsony szintű jelzése pusztán a magas szintű erők küzdelme egy korlátolt állapotban. Ezek a felvilágosult elme drágakövének különböző oldalai, melyek sokkal inkább helyreállítást, mintsem elnyomást igényelnek.

A spirituális tudomány lényegi alapelve az önismeret. Ahogy a nagy bölcsek több ízben mondták, “az önismeret minden tudás alapja.” Az önismeret pedig valami sokkal több, mint pszichológiai elemzés. Nem a külső személyiségünk vagy feltételekhez kötött énünk, hanem belső tudatosságunk és feltétlen énünk ismerete. Az emlékek elemzése lényünk egy felszínes szemléletébe börtönöz minket. Ám az önismeret az előző életek ismereténél is többet jelent. Hisz ez csupán egy kiterjesztett emlékezet, ugyanúgy beszorultan a forma fedésében és az idő korlátaiban.

Az önismeret annak az ismerete, akik mi valójában vagyunk, az igazi lényünk, ami a tudatosság fénye. Ez az Én, amihez képest minden megtestesülés csupán álarc. Nem lehet az által rátalálni, hogy megismerjük, kik voltunk, és miért váltunk ezzé vagy azzá; úgy találhatunk rá, ha levetkőzünk minden különálló identitást és helyreállítjuk a szívünkben nyugvó világot. Ehhez szükséges minden életet látnunk magunkban. Ez a látás az isteni jelenlét felismerése mindenhol.

A helyesen művelt asztrológia megmutatja nekünk a bennünk lakozó világot. Egy eszköz ahhoz, hogy elmozdítsuk a tudatunkat az emberi agy fizikai korlátaitól a teremtés sugarain keresztül az egész univerzum felöleléséig. Egy eszköz a meditációhoz, amiben a bolygók képviselik azokat a minőségeket, melyeket meg kell valósítanunk magunkban. A bolygók a kozmikus személy végtagjai, melyeket újra össze kell illesztenünk, hogy visszaforduljunk a kegyelem eredeti állapotához. Az asztrológia megértésével tudatunk a bolygókon és a csillagokon keresztül szárnyalhat az Igazság központi Napjához mindannyiunk belső szívében.

Minden világ, bolygó, csillag, galaxis és bármi más ezeken túl a teremtés hét sugarának a megnyilvánulása. A teremtésnek ugyanez a hét sugara a lelkünk fénye is. Az egész természet nem más, mint ezeknek a kauzális fényeknek különféle kombinációja különböző szinteken. A naprendszerünk arra lett tervezve, hogy kinyilvánítsa ezeket a kreatív energiákat a kettősség erejével Napként és Holdként, valamint az ötszörös változatossággal az öt fő bolygóként, Marsként, Merkúrként, Jupiterként, Vénuszként és Szaturnuszként.

Minden bolygó egy tanítás. A kozmikus lény egy lényegi aspektusát jeleníti meg megnyilvánulásában. Az egyes bolygók a kozmikus lény egy-egy szemléletét mutatják. A bolygók által megjelenített energiák integrálásán keresztül visszaszerezzük igazi teljességünket mint kozmikus lények. Ezért minden bolygó egy kapu a felszabaduláshoz. Ha nem értjük meg egy bolygó energiáját magunkban, meg fog kötni minket, bánathoz és konfliktusokhoz fog vezetni. Ha túl sokat vagy túl keveset veszünk egy bolygó energiájából, kiegyensúlyozatlanságot és rendetlenséget okozunk magunkban és magunk körül mind fizikilag és lelkileg. Ha egy bolygó energiájához megosztóan vagy felületesen viszonyulunk, szétesést fog okozni bennünk. Ha ezt az energiát a mélyebb énünk részeként kezeljük, nagyszerű és magas szintű felfedezéshez vezet minket.

A bolygók óriási energiák. Mi pedig részei vagyunk ennek a különös univerzumnak és rendelkezünk hatalmas erejével önmagunkban. Nagy erő lakozik a lelkünkben, hogy az élet hihetetlen energiáival bánni tudjon. Az egónknak össze kell törnie vagy el kell távoznia. Önvizsgálattal és odaadással a bolygókat és csillagokat uralni képes erő elő tud jönni. Ezáltal elménk csillagköde összeáll, koncentrálódik és végül felizzik a Nap közvetlen felfogásaként.

Minden bolygó egy bizonyos fajta jógát képvisel, a tudat kiterjesztésének egy meghatározott módját. Egy bolygó jellemző sugarát visszakövetve az eredetéig meg fogunk érkezni az igazság fényéig annak magasabb és szubtilis potencialitásában. A bolygók különböző fény-ajándékok, hogy visszavezessenek minket spirituális otthonunkba. A megközelítésük szöge eltér, de a céljuk egy. Ebben a visszatérő irányban energiáik fokozatosan egyesülnek.

A különböző lelkek különböző bolygók sugarai alá esnek. Különböző bolygó-családokhoz tartoznak. Az adott bolygóhoz tartozó teremtő sugár fejlesztésén dolgoznak, hogy előmozdítsák evolúciós előrehaladását, némelyik alacsonyabb, a másik magasabb szinten. A lélek és az univerzum fejlődése ily módon egybeesik. Minden lélek egy vezérlő erő a kozmikus evolúcióban és ha felszabadul, felszabadítja a világ egy részét.

A különböző országok, fajok és vallások szintén különböző bolygó-sugarak alá esnek. Mindannyian részei vagyunk az istenek játékának, ami a bolygók játéka. Bár nem csak bábok vagyunk ebben a játékban, mégis gyakran elfogadjuk ezt a kozmikus rabszolgaságot, míg tudatlanok maradunk nagyszerű belső lehetőségeinkkel kapcsolatban. Belül irányítói vagyunk ennek a játéknak, vezérlő intelligenciájának. Évmilliók kozmikus evolúciójának eredményeképpen minden intelligencia a csillagokban rejlik, bennünk pedig mint saját természetes intuíciónk és spontán ösztönös megérzéseink van jelen.

Azt mondják, hogy bizonyos ősi látók a Jupiter bolygó családjába tartoztak, míg mások a Vénuszéba, a Brahmin vagy papi kaszt két bolygójáéba. Az ősi Egyiptom és Amerika olyan naptárat követett, melyben a Vénusz volt a középpontban. Az ősi India és Kína pedig olyat, melyben a Jupiter. Az ő kultúráik ezeken a bolygókon alapultak és az ő teremtő sugaraik voltak irányadóak a számukra.

Az ősi rishiket különböző csillagképekkel azonosították, elsősorban a Göncölszekér csillagaival, melyet a hét bölcsnek hívtak, valamint a Fiastyúk csillagaival, melyeket a bölcsek feleségeinek tartottak. Ez megint csak a kozmikus fény miatt volt, amit a tudatuk erejével lehoztak a Földre. A csillagok a bolygóink. Lények más világokból, más naprendszerekből, más Napok által létrehozva. Mi is így hozunk létre világokat cselekedeteink erejével. Nincs szükség más világokba utazni; folyamatosan küldjük a gondolatainkat a kozmikus elmébe, ahol kifejtik hatásukat ezen a számunkra adott világunkon túl. Amikor ráébredünk az igazságra, rátalálunk a bennünk lakozó teremtő Napra. A belső vagy isteni Napunkban egy egész világnak adhatunk életet, nem a karma vakságán keresztül, hanem lelkünk természetes kiáradása által.

Néhány lélek testbe születik. Más lelkek csillagokként vagy bolygókként öltenek testet, hogy irányítsák a fejlődés folyamatát. Bizonyos lelkek világokká válnak; mások lényekké a világokban. Nem feltétlenül az előrehaladottság jele bolygóvá vagy csillaggá válni. Néhány világi lény archetipikus lény és nincs bennük fejlődési lehetőség, bár hatalmas és magas rangú kozmikus erőket képviselnek. Egy ilyen létezés sokkal inkább karmikus jutalom vagy a fejlődési folyamat egy állomása, mint a felszabadulás megnyilvánulása. Az ilyen lelkek a világok félistenei lesznek, belül lakozó szellemeik.

A legnagyobb kihívás és belső növekedés a materiális világokban valósulhat meg, mint például a Földön. Ahol a korlátok és a tudatlanság a legnagyobb, az igazság a legerőteljesebben képes megjelenni kontrasztként. Ezért van az, hogy egy emberi lénynek igazságra lelni a legnagyobb csoda és a legmagasabb teljesítmény, amiben még az istenek sem érnek fel hozzájuk.

A halálkor a lélek visszatér a bolygó sugarak és a képviselt elemeik mentén. Beleolvadunk az egyik ilyen sugárba, általában a Holdon vagy a Napon keresztül. Az aktuális fejlődési állapotunktól függően megőrizhetjük a tudatunkat ez alatt az utazás alatt − attól a ponttól vagy nyílástól függ, amin keresztül elhagyjuk a testet. Az alsó nyílások alacsonyabb, míg a felsők magasabb szintű világokba visznek minket. A bolygókon keresztül átvezető kapukra lelhetünk más naprendszerek és Napok bolygóihoz.

A Hold tipikusan az asztrál világokba átvezető kapu, a szubtilis vagy álom síkok világaiba. Ez magában foglalja az általános vallásos hitek mennyországait és poklait az alacsonyabb asztrális síkon, csakúgy mint a vallásos miszticizmus művészetét magasabb asztrális síkokon. Ilyen világokból elkerülhetetlen az újraszületés a fizikai világba.

A Nap, amit a fejünk tetején vagy a korona csakránkon keresztül érünk el, kapu a kauzális világokhoz, a tiszta intelligencia világaihoz. Ezek nem általános értelemben vett világok, mert formátlanok és kizárólag gondolatokból állnak. A kauzális a kozmikus törvény birodalma. Ott van az individuális lélek igazi otthona, ahol megőrzi a karmikus maradványokat és amiben megláthatja egy másik születés anyagait.

Ez a bolygó sugaraiba olvadás egy fénybe olvadás. Megtapasztalhatjuk egy határozott fényközpontként vagy bizonyos világokként. A fejletlen lelkek számára kevés tapasztalható ebből a halál után, inkább egy hosszú alvásként élik meg ezt a szakaszt. Néhány lélek azonnal visszatér a fizikai világba a Földön zajló spirituális munka részeként és szubtilis síkon lehetnek halál utáni élményei.

A bolygók egy asztrális síkon léteznek, akkor is, ha fizikai síkon halottak a számunkra. Alváskor is az ő tartományukban járunk. Az emberi lények lelkei asztrális szinten különböző világokba és naprendszerekbe utaznak az idők kezdete óta, és többnyire öntudatlanul, minden éjjel.

Kultúránk büszke technikai vívmányaira, amik lehetővég tették, hogy Holdra szálljunk. Azt viszont nem értjük, hogy rendszeresen járunk a Holdon, bár egy asztrális, nem pedig fizikai szinten. Legtöbbünk ritkán jut túl rajta, mert az alacsonyabb szintjén a Hold az emlékezetünk, a múltunk, avagy karmikus raktárunk. A földi élet elmúlt benyomásai a Holdon vannak elraktárazva. Az életünk során szerzett tapasztalataink táplálják a Holdat és segítenek neki a fejlődésben. A Hold birodalma feltételekhez kötött terület, melyben csapdába van ejtve az elménk. A Hold szférájában találhatók azok a világok, melyeket közös karmikus fixációink teremtettek, mint a mennyországunk és a poklunk. A csoda nem az, hogy űrhajóval a Holdra szállunk. A csoda az, hogy néhányan közülünk belül túl is jut rajta.

Éjszaka, amikor alszunk, elménk kiterjed egy asztrális vagy álom testbe, ami magába öleli az ébrenléti tapasztalataink egész területét. Aztán a mély alvás során visszatérünk az kauzális testünkbe, ami magába öleli mind az ébrenléti mind az álombéli élményeinket. Az ébrenléti állapot olyan, mint a Föld. Az álmodás állapota olyan, mintha keresztül hatolnánk az atmoszférán a bolygók szférájába. A mély alvás pedig olyan, mint a visszatérés a csillagokhoz az égben. Ebben az ébrenléti és alvási folyamatban összegyűjtjük a csillagokat magunkban, belsőnkbe fogjuk az egész univerzum fényét és tudatosságát.

A tudatnak ugyanez a kiterjesztése történik egy maradandóbb módon, amikor meghalunk. Ha nem kapcsolódnánk a fizikai formához, a halált természetes visszatérésként élnénk meg a kozmikus tudatossághoz és szabadsághoz. Az igazi pihenés csak mély alvásban lehetséges, amikor az elménk átmenetileg feloldódik a fény forrásában, a lélek belső Napjában.

Az asztrál test, amikor teljesen kifejlődött, a teljes fizikai univerzumot tartalmazza. Azon belül bármerre mehet, de nem avatkozhat bele a természetes működésekbe. Hasonlóképpen a kauzális test tartalmazza mind a fizikai, mind az asztrális univerzumokat. Nap mint nap elnyeljük és sugározzuk a csillagok fényét. Egyáltalán nem különleges vagy idegen ez a lényünk számára; sokkal inkább teremtő fények, amin keresztül természetesen és spontán vissza és előre haladunk a lélek táncában a véges és a végtelen között.

Tudatlanságunkban tudatunk mégis marad a testhez és az érzékekhez kötötten. Táplálékává válunk a Holdnak, ahogy korábban. Elakadunk saját visszatükrözött fényünkben a külső világban és elveszítjük igazi szoláris képességünket a független tudatosságra. Rabul ejtettek vagyunk időben és anyagban, és a tudatunk megosztott. A világ átalakítása helyett töredezett energiáink táplálják a negatív erőket a világban. Ez fenntartja a kozmikus energiák alacsony szintű működését és korai fejlődési szintek primér erőihez láncolva tart bennünket. Az energiánk az alacsonyabb lunáris körbe van kerítve, a vágy birodalmába.

A legnagyobb problémánk az életben a saját egónk, amin keresztül azonosítjuk magunkat a külső világgal. Eltulajdonítjuk a természet egy bizonyos részét magunknak, hogy “Én ez vagyok” vagy “ez az enyém.” De természetből csak egy van, a természet világában pedig egy törvény, a kozmikus energiáknak egyetlen megvalósulása. Amikor dühös vagyok, akkor nem “Én” vagyok valójában dühös. A düh a kozmikus tűz energiájának csak egy aspektusa. Ha a sajátunknak tartjuk, az azt jelenti, hogy félreértjük és a rombolás erejévé alakítjuk. A probléma az, hogy nem értjük meg az adott energia kozmikus jelentőségét és ennél fogva egy korlátolt formában próbáljuk használni. Bármit is használunk én központúan, az korlátolt lesz és ártalmas a maga korlátoltságában, hiszen maga a korlátoltság eleve roncsolt.

A bolygók csak adják az energiát. Mi alakítjuk ezeket az energiákat pozitívvá vagy negatívvá az által, ahogy használjuk őket. Ami negatívvá teszi, az az egó, ami az energia kisajátítása. Például ha nem lenne egó, ami a Marsból jövő energiára kapcsolódik, akkor a bolygó energiája tűzként nyilvánulna meg, nem pedig haragként. Ez a tűz növelné az életerőnket és emelné érzékelésünket. Megengedné nekünk, hogy szabad döntésünk szerint cselekedjünk, de nem tenné ártalmassá a cselekedeteinket.

Ahhoz, hogy spirituális tudománnyá tegyük az asztrológiát, ahogy azt eredetileg szánták, meg kell értenünk a bolygók spirituális jelentéseit. Meg kell értenünk, hogy a kozmikus energia melyik aspektusát képviselik. Ismernünk kell a helyüket, szerepüket a teremtés tervében. Harmonizálásuk és integrálásuk által képesek leszünk felszabadítani energiáikat magunkban.

Az asztrál testünk, a fény, amivel az aurába láthatunk, csillagok és bolygók befolyásában alakul ki. A születési diagramunk olyan, mint egy fotó az asztrál testünkről. A fizikai testünk egy durvább másolat, az asztrális alakmás külső mefelelője. Az asztrológia természetszerűen az asztrális tudomány, az asztrál test tudománya. Ez aza asztrál test az elme, beleértve az emlékezetet, a képzeletet, intellektust és értelmet. Az asztrológia lehetővé teszi, hogy feltérképezzük az elme szélesebb hatáskörét, mind az ösztönös és intuitív területeket, valamint az előző életek befolyásait.

Ahogy ki tudjuk olvsni a fizikai test állapotát a születési diagramból, úgy a kauzális testet is láthatjuk benne, bár több nehézséggel jár. Ez sokkal inkább a Nappal függ össze. Az asztrológiát felhasználhatjuk egy kauzális tudományban egy magasabb felfogás megvalósításához. Ezen a szinten felfedezhetjük lelkünk mozgását életről életre és igazi szándékunkat lélekként, hogy minek a beteljesítésére rendeltettünk aktuális megtestesülésünkben. Az igazi lényünk minden testet meghalad mint tiszta tudatosság. Az asztrológia, mint bármi a teremtés birodalmából, egyszerűen csak vissza tud mutatni vagy tudtunkra tudja hozni ezt az igazságot.

Tulajdonképpen nem létezik valóságos külső világ. A külső világ pusztán az elménk érzékelési benyomásainak kombinációja. Az elme lencséjén meggörbült tudatosság fényéből lesznek az érzékek tárgyai. Amikor rájövünk erre, megszabadulunk a vágytól és felfedezzük igazi énünket minden lényben. Ez szintén alapvető célja az asztrológiának − nem a csillagok és bolygók mint befolyásoló erők elfogadása, amit vakon követnünk kell. Az asztrológia megmutatja nekünk azt a módot, ahogy ezek a befolyásoló erők működnek bennünk, így irányítást szerezhetünk az egész univerzum felett.

Lehet azt mondani, hogy az asztrológia bármennyire is igaz, nem spirituális tudomány, nem egy út a felszabaduláshoz, hanem egyszerűen csak egy okkult tudomány. Csak a tudatlan teljesen tárgya a születési diagramjának, mondhatják sokan; a bölcset nem érdekli az ilyesmi. Az asztrológia, ahogy általában gyakorolják, bizonyára nem spirituális. Be van zárva a világiasság, egó és személyiség varázslatába. Persze létezik az asztrológiának egy magasabbrendű formája, ami visszatükrözi magasabbrendű Énünket. Ez nem csak isteni, de univerzális is és az egész kozmoszban tükröződik. A spirituális asztrológia védikus víziója ebből ered.

Egy igazi spirituális kultúra létrehozásához az asztrológiának ez az újraértékelése mély szükségszerűség. Nélkülözhetetlen az élet nyelvének megértéséhez és a magasabbrendű emberi örökség visszanyeréséhez az ősi spirituális elődeinktől.

Bernoulli mester és a légzés fizikája

Bernoulli astanga legzes

A jóga gyakorlása éppen olyan, mint amikor egy finom narancsot eszünk. A gyümölcs tele van hasznos tápanyagokkal és vitaminokkal, amelyek táplálják és gyógyítják a testünket. Vajon ismernünk kell-e a biokémiai műveletek pontos mechanikáját ahhoz, hogy megfelelően végbemenjenek? Természetesen az emésztési és felszívódási folyamatok működése nem csak a biokémikusok testének kiváltsága, hanem mindenkiben automatikusan lezajlanak. Éppen ezért, a vinyásza krama jóga rendszeres gyakorlói minden bizonnyal tapasztalták és jól ismerik a hosszú, mély és egyenletes hangos légzés hatását, de érdekességként nézzük meg, hogy milyen fizikai folyamatok adják a jelenség hátterét!

Miért van szükség a belső tűzre?

A vinyásza krama rendszer (astanga vinyásza jóga is ide tartozik) gyakorlása során a test és az elme intenzív tisztulási folyamaton megy keresztül. Ennek egyértelmű tünete az izzadás, később pedig ennek eredménye a ragyogó bőr, egészséges emésztőrendszeri működés és tiszta tekintet. Ahhoz, hogy az izzadás meginduljon természetesen hőre van szükség, akárcsak a finomabb szintű tisztulási folyamatokhoz. De hogyan is tudjuk feléleszteni a belső tüzet? Egyszerűbben, hogyan lehetséges a testünkön belül hőforrást létrehozni? A jóga elmés megoldást kínál: megfelelő légzéssel.

A hangos légzés kivitelezése

Az alkalmazott technika eltér a mindennapokban használt természetes légzésünktől, mivel a gégefedőt (amely megakadályozza, hogy étel vagy folyadék jusson a légcsőbe) részben le kell zárnunk (kb. 70%-ban). Emiatt keletkezik a jellegzetes sziszegő hang. Közben figyelni kell arra, hogy a hangszalagok lazák maradjanak, így elkerülhető, hogy “morgó” hangot adjunk ki, és felesleges feszültséget tartsunk fenn.

A következő rávezető technika segítségünkre lehet, amennyiben nehézségeink adódnának a kivitelezéssel: orron keresztül belélegzünk, lentről felfelé megtöltjük a tüdőt oxigénnel. Majd szájon át lassan ki, miközben suttogó “h” gégehangot hallatunk. Ha ez már stabilan megy, lassan váltunk a szájon való kilégzésről orron keresztülire úgy, hogy a légzés hangja megmaradjon. Figyeljünk arra, hogy a be- és kilégzések egyenlő hosszúak legyenek, a kiadott hang pedig minél egyenletesebb. Valójában azonban sohasem fogunk azonos hangot kapni ki- és belégzéskor. A belégzés mindig “sziszegőbb”, a kilégzés pedig inkább zöngétlen “h”-hoz hasonló. Fontos, hogy a ki- és belégzés között nincs légzés kint- illetve benntartás, folyamatosan vegyük a levegőt. A légzéshossz legalább négy másodperc irányonként, amit fejlődésünk előrehaladtával egyre inkább növelhetünk.

Bernoulli és a hangos légzés

Ennek a légzéstechnikának további előnye, hogy szabályossá teszi a levegő áramlását, ezáltal sokkal mélyebben tudjuk megtölteni oxigénnel a tüdő mindhárom szakaszát. A gégefedőt úgy lehet elképzelni, mint egy áramlásszabályzót a légcső bejáratánál. Mély lélegzet során a levegőáram elindul a tüdő felé, és elérkezik a gégefedőhöz, amely fojtásként viselkedik. A keskenyebb átmérőjű csőszakaszon nő az áramlási sebesség, és a Bernoulli-törvénynek megfelelően nyomásesés következik be. Az energiamegmaradás elve szerint egy rendszer összenergiája mindig állandó. Ha tehát a nagy áramlási sebesség miatt a mozgási energia megnő, egy másik energiafajtának csökkennie kell. Ebben az esetben a nyomóenergia alakul át mozgási- és hőenergiává. A keletkezett hő egy része pedig a rendszeren kívülre kerül, azaz mintegy belső kályhaként fűti a testünket. Innen ered tehát a hangos légzés fűtő hatása.

keplet

Látszik tehát, hogy fizikailag alátámasztott tény, hogy a hangos légzés felmelegíti a gyakorló testét. Azonban meg kell említeni, hogy a közvetlen hatás mellett számos egyéb olyan folyamatot is támogat, amelyek szintén részt vesznek a gyógyító folyamatokban. Éppen ezért az egyik legfontosabb elem az ászanagyakorlás során az egyenletes, mély és hangos légzés folyamatos fenntartása.

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved