A hónap témája: hús, vér, csontok, üres tér

Dorka

A Jivamukti jógairányzat alapítói, Sharon Gannon és David Life az ászanagyakorlás mellett nagy hangsúlyt fektetnek a jóga egyéb aspektusainak (erőszakmentesség, odaadás, meditáció, spirituális hangvibrációk, szentírások tanulmányozása) megvalósítására, amelyeket egyedülálló módon az órarendi órákba is beépítenek. Minden hónapban megadnak egy központi témát, amelyről Sharon vagy David ír egy esszét, és a tanárok a világ minden pontján az aktuális üzenet köré komponálják a Jivamukti órákat. Következzen tehát az aktuális, júniusi téma:

Kāyākāśayoh Sambandha-Samyamāl
Laghu-Tūla-Samāpatteś Cākāśa-Gamanam

A test és az éter közti kapcsolaton való szamjamával a test pillekönnyűvé válik, és elérhető a lebegés állapota.

PJSZ 3:43 Shri Brahmananda Sarasvati fordítása

A világról való tapasztalatunk tele van mindenféle szilárd test egymásba ütközésével. Különösképpen akkor figyelhetjük meg ezt, amikor a világ bármely nagyvárosában tömegközlekedést használunk! Teljesen biztosak vagyunk abban, hogy a többi ember teste szilárd, és hogy ezek össze tudnak ütközni a mi szilárd testünkkel. Abban is teljesen biztosak vagyunk, hogy nehezek vagyunk és hogy a testünk súlya a Föld felé húz bennünket. Általában amiatt aggódunk, hogy elesünk és meghalunk, nem pedig amiatt, hogy elrepülünk vagy elszállunk. Le vagyunk sújtva a dolgok súlya által és rettegünk a naptól, amikor a világunk végleg összeomlik körülöttünk. A komoly dolgokat mindig úgy említjük, mint amik nehezek, súlyosak, míg a komolytalan dolgok könnyűek. Gyerekkorunk óta arra vagyunk utasítva, hogy küzdjünk a gravitáció ellen. Először azzal, hogy álljunk fel, majd járjunk, stb. A gravitáció az ellenségünkké vált, amiatt a látszólagos ok miatt, hogy a szilárd testek emiatt ütköznek egymásba. Ahogy öregszünk, a testünk különböző részei feladják a küzdelmet a gravitációval és a föld felé ereszkednek. A gerincünk előrefelé gördül, ahogy az élet nehézségei terhelik a szívünket és a tüdőnket.

De itt a jó hír: az, hogy ezek a szilárd testek egymásba ütköznek, csak egy olyan elképzelés, amelyet a körülöttünk lévő világra vetítünk. Látjuk, ahogy történik, mivel azt hisszük, hogy ez történik. A testünk és a többi test, amivel találkozunk, szilárdnak tűnik. Szilárd személyként gondolunk magunkra, míg az üres térre úgy tekintünk (ami valójában a fő része a testnek), mint ami nem azonos a testünkkel. Szilárd tárgyakként azonosítjuk magunkat, meghatározott tulajdonságokkal, mint pl. a forma, a szín és a súly. Amikor a formával, a színnel és a súllyal azonosítjuk magunkat, akkor kitesszük magunkat annak a tévhitnek, hogy korlátozott erővel, hajlékonysággal és állóképességgel rendelkezünk.

Ha fenntartjuk a szilárdság elképzelését, akkor mind a test, mind pedig az elme merevvé, tudatlanná és intoleránssá válhat. A keménységgel és a szilárdsággal azonosulunk inkább, minthogy a könnyedséggel és a finom minőséggel tennénk. Valójában, ha összepréselnénk az összes emberi lényt egy szilárd csomóba, nem hagyva helyet köztük, akkor ez a csomó megegyezne egy kockacukor nagyságával – mivel nagyrészt üresek vagyunk. Napi, gyakorlati szinten úgy érzékeljük a testünket, mint ami az üres térben mozog, de valójában jobb leírás lenne a folyamatról, hogy az üresség mozog az ürességben.

Sokunk úgy érzékeli a gravitációt, mint egy misztikus vonzó erőt, amely kinyúlik a Földből és lefelé húz bennünket. Einstein kijelentette, hogy a gravitáció valójában egy görbe a tér-idő kontinuumban, amely egy olyan nehéz test jelenlétéből fakad, mint a Föld. Számára a gravitáció inkább jelentette azt, hogy lecsúszik egy nyúl üregébe, mint azt, hogy átzuhan az üres téren! Néhány kvantumfizikus arra a következtetésre jutott, hogy a gravitáció talán egy univerzális erő, amely a létezés minden lehetséges dimenzióján átnyúlik. Például a jógagyakorlás során, ahol különböző formákat táncolunk el a gravitáció segítségével, valójában üzeneteket küldünk más dimenziókba szöveghullámokként a gravitáció mezején.

Ne tévesszük össze a gravitációt az elektromágnesességgel – ez a valódi kulcsa a levitáció megértésének. Ez csak az elektronokról szól. Minden egyes atomnak, amely felépíti a testünk molekuláit, van egy elektronburka, amely negatív töltésű. Amikor ezek a negatív energiák találkoznak más atomok elektronjaival, akkor visszaverik egymást, mint a mágnes két negatív pólusa. Ez az elektromágneses erő olyan erős, hogy a gravitáció húzásának ellen tud állni. Az atomok elektronjai a talpunk alján ütköznek a talpunk alatt lévő padló atomjaival. Azt gondoljuk, hogy a talajon járunk, miközben valójában egy kicsivel a felszíne felett lebegünk. Az elektronburok leadhat elektronokat, vagy megoszthatja őket a közelben lépvő atomokkal – ez kapcsol minket össze más dolgokkal és ez tartja össze a molekulákat.

Bodhi rupam bodhi-sattvam, bodhi-gamyam anamayam.
 Param-satyam param-shantam, param-brahma parat-param.

Ez az intelligencia formája és esszenciája, amely intuíció által tapasztalható meg. Ez tiszta, egyszerű és transzcendentális. Ez a legfontosabb valóság, a legfontosabb igazság, a legvégső nyugalom: amit Brahmannak neveznek. Ez a Brahman kisebb, mint egy atommag, de hatalmasabb a leghatalmasabbnál. Hogy lehet valami kisebb a legkisebbnél, ugyanakkor nagyobb a legnagyobbnál – egyazon időben? A válasz egyszerű: üres.

Az atomok, amelyek felépítik a testünkben lévő molekulákat 99,99999…%-ban üresek. Ha felnagyítanánk egy atomot egy hatalmas futball stadion méretűre, akkor a sejtmag nagyjából egy narancs méretű lenne a pályán, míg az elektronok a stadion ülésein lennének elosztva. Minden más üres tér – oly könnyed, mint a pamut piheszála.

2015. június – David Life

Guru a Jóga-szútrákban

pat_2

Időről-időre felkapja magát az a nézet, miszerint a jóga gyakorlásához nincs szükség gurura, hiszen nézzük csak meg a sok eltévedt tanítómester példáját, akik a figyelmüket inkább a pénz és a csinos tanítványok hajszolására fordítják. Sőt, az érvek néha odáig merészkednek, hogy “dehát Patandzsali sem említi a guru jelentőségét a Jóga-szútrákban”. Kövessük inkább a belső hangot, és tegyük, amit ő diktál!

A tanítók szintjeiről már írtunk korábban, és fontos, hogy ne keverjük össze a gurukat a még kevésbé tapasztalt tanárokkal. Illetve az is lényeges, hogy senki nem jelentheti ki magáról, hogy ő guru, ezt mindig a megvalósítási szintje és a tanítványai viselkedése alapján lehet csak eldönteni. A mai világban sok a hamis, önjelölt guru, így tényleg óvatosnak kell lenni, mielőtt bárkibe is ilyen szintű bizalmat helyezünk. Viszont a mai napig élnek köztünk valódi mesterek, ezért a bejegyzés célja az, hogy megnézzük, Patandzsali szerint szükséges-e hozzájuk hasonló hiteles tanítómestert felkeresnie a jóga útjára lépő szádhakának.

Valóban igaz, hogy nem találhatunk olyan szútrát, amely közvetlenül azt mondja, hogy “keress fel egy gurut”. A tanárom, Prof. Narasimhan mindig hangsúlyozta, hogy a Jóga-szútrák nem arra valók, hogy egy kezdő levegye a polcról, és a könyv alapján elkezdjen egyedül gyakorolni, hiszen ez lehetetlen megfelelő magyarázat nélkül, ráadásul mindenféle téveszmék rabjává válhat. A mű célja elsősorban a guru-parampará torzítatlan formában történő fenntartása a mai és későbbi korokban, amikor az emberek feledékenyek és rövid életűek.

Patandzsali Maharisi tehát a guruja tanításai és a saját gyakorlása által birtokába jutott a tudásnak, hogy hogyan érhető el a tárgynélküli szamádhi, induljunk bármily mélyről. Megértette a köztes állapotokat, a lehetséges utakat és a buktatókat is. Szerette volna, ha ez a tudás sokáig fennmarad, ezért írásban is rögzítette mindezt. Azonban ez nem azt jelentette, hogy szerte Indiában publikálták “8 lépéssel a boldogsághoz” címmel, és nem vált bestsellerré. Alighanem azok a tanítványai jutottak csak hozzá, akik később maguk is továbbadták ezt a tanítást a művel együtt. Nagy segítség volt ez, hiszen többszáz év múlva is tudták ellenőrizni, hogy a tanítás nem változott-e. Emellett természetesen rendelkeztek azzal a szabadsággal, hogy a tanításukat mindig be tudták illeszteni az adott kor kultúrájába (lásd ista dévatá*), miközben a lényeg állandó maradt. Ehhez persze elengedhetetlen volt, hogy a guruk a tanítói láncolathoz tartozzanak, hiszen csak így kaphatták meg a megfelelő magyarázatot a szútrákhoz.

Emellett van egy másik fontos aspektusa is a szútra formának: pont a fent leírtak miatt saját belső védelmi rendszere van, így nem érthetik meg az üzenetét azok, akik nem csatlakoznak a hiteles paramparához. Bárki megszerezheti az iratot, de a gyakorlást nem lehet végezi pusztán a szútrák alapján. Gondoljunk csak bele, hogyan gyakorolnánk az ászanákat, ha csak annyit tudnánk róluk, hogy legyenek “stabilak és kényelmesek”? Tehát a lámpás a guru, aki rávilágít a szavak valódi jelentésére. Ez természetesen nem önzőségből vagy kirekesztésből van így; pont az a cél, hogy a sikertelenül próbálkozó gyakorló előbb-utóbb felkeressen egy hiteles tanítót, ami elengedhetetlen része a folyamatnak. Illetve attól is megvéd, hogy például felkészületlenül jussunk sziddhikhez, amelyek a vesztünket okoznák.

A fentiekből talán már látszik, hogy nem lett volna értelme Patandzsalinak leírni, hogy “keress egy tanítót”, hiszen a Jóga-szútrákról a tanulók közvetlenül a gurujuktól hallottak, tehát ez olyan lett volna, mintha egy tankönyv tizedik oldalára azt írnák, hogy “az olvasáshoz nyisd ki a könyvet”. Arról nem is beszélve, hogy abban a korban feltételezték, hogy a szádhaka korábban már áttanulmányozott olyan jelentős műveket, mint a Bhagavad Gítá, így ez nem is kérdés számára. Egy kvantumfizikáról szóló könyv sem kezdi el az első fejezetben az összeadás és kivonás szabályait magyarázni.

De nézzük, mit ír a Bhagavad Gítá a témáról:

“Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megérteni az
igazságot! Tudakozódj alázatosan, és szolgáld őt! Az
önmegvalósult lélek képes tudásban részesíteni téged, mert ő
már látta az igazságot.”
Bhagavad Gítá IV. 34.

Végül, arról se feledkezzünk meg, hogy Patandzsali is ír a gurukról, az 1.26.-os szútrában:

sza ésah púrvésám apiguruh kálénánavaccshédát
“Ísvara az összes guru tanítómestere, mivel ő nincs kitéve az idő korlátainak.”

Tehát a guruk személye annyira különleges, hogy Ísvara jellemzésénél is azt emeli ki, hogy Ő minden guruk legkiválóbbika. Ez pedig egyértelműen tükrözi Patandzsali véleményét a tanítómester jelentőségéről. Bár nagyon szép a belső guru szavaira hallgatás, és ha valakinek ez megadatik, az igazán ritka szerencse, viszont egy átlagos földi halandó számára biztonságosabb, ha felkutatja az emberi testben élő guruját, és tőle fogad el tanításokat. Kívánom, hogy mindenki találjon rá tanítómesterére, és még ebben az életben érje el a megvilágosodást!

*ista dévatá: Patandzsali szerint a szamádhi Isten iránti odaadással is elérhető. Azonban nem kötötte egy kiemelt valláshoz sem ezt a folyamatot, hanem az ista dévatá kifejezést használta, amely azt jeleni, hogy “kedvelt istenforma”, tehát minden kultúrába és vallásba beépíthető a jóga.

A Jóga szútrák éneklése – Interjú Dr. M. A. Jayashree-vel

jayashree
Ősi időkbe repülhetünk vissza, ha Dr. Jayashree-t hallgatjuk miközben szanszkritul a Jóga Szútrákat énekli; olyan korokba, amikor ezt a nagyszerű szöveget még szóbeli hagyomány útján adták tovább. Különleges élményt nyúlt dallamos hangja, tökéletes kiejtése és klasszikus artikulációja, amelyek jelentéssel és jógikus rezgésekkel töltik meg a szöveget. A következő interjúban arról mesél, hogy miért tartja a Szútrákat lenyűgözőnek, és mi motiválja a tudás továbbadására minden kereső számára generációtól és kultúrától függetlenül, még India határain túl is.

Integral Yoga Magazine (IYM): Milyen áldásos hatásai vannak a Jóga Szútrák éneklésének?
M.A. Jayashree (MAJ): Az éneklésnek két fő hatása van. Egyrészt a Jóga Szútrák tanulmányozása során segítségünkre lehet, ha memorizáljuk az egyes szútrákat, mivel így könnyedén felidézhetjük őket, ha kétségeink vannak a saját gyakorlásunkkal kapcsolatban, vagy ha úgy érezzük, hogy nem fejlődünk megfelelően. Másrészt recitálás állandósult békés légkört (manana) teremt az elmében, amely segít, hogy egyszer csak bevillanjon a legmélyebb jelentésük, és rádöbbenjünk a lényegre. Ezt az élményt talán háromdimenziós megértésnek is nevezhetjük. A szútrák ismétlése és memorizálása alapvető jelentőségű ahhoz, hogy a tudásunk bölcsességgé alakuljon. Bármilyen szöveget is tanulmányozzunk, a szóbeli ismétlés nagy segítségünkre lehet. Ez egyfajta tapasz, amely egyesíti az elme fizikai, racionális és érzelmi rétegeit. Ezáltal pedig nem csupán megértés, hanem kinyilatkoztatás történik!

IYM: Milyen különleges rezgések jellemzik a szanszkrit nyelvet és a Jóga Szútrák hangos recitálását?
MAJ: Indiában az ősi látnokok nem elégedtek meg azzal, hogy a nyelv csupán a napi kommunikáció eszköze legyen. Olyan nyelvre vágytak, amely megérinti és átalakítja a szellemet is. Ezért megalkották a szóbeli hagyományt (srúti-parampará), amelyben szigorú szabályok szerint hallgatjuk és ejtjük ki a hangzókat, valamint azok kombinációit: a szavakat, a mondatokat, a szövegrészleteket és a teljes tudásrendszereket, ezáltal pedig torzítás nélkül adható tovább a tanítás a tanítótól a tanítványnak.

A Védikus látnokok azért is érdeklődtek a szövegek recitálása iránt, mivel ez a gyakorlat képes átalakítani a szellemet, ezért tovább tökéletesítették a szanszkrit nyelvet. Az éneklés és a szövegek tanulmányozása együtt olyan hatékony kommunikációs módszert kínál, amely lehetővé teszi a tudás hatékony átadását, és megkísérli a szellem mélyebb, érzelmi és spirituális szinten történő átalakítását is. Ez a szöveg tanulása közben alkalmazott hangértékek, a ritmus, és a dallam bölcs kombinációjával érhető el. Ez az átalakító hatás olyan erős, hogy még most, ötezer évvel később is érzékelhető recitálás közben, ráadásul a nyelv ismerete sem szükséges ahhoz, hogy megértsük a szöveg jelentését.

A hangos recitálás továbbá segít a hangképző szervek és a tüdő tisztításában, és abban, hogy képesek legyünk a saját hangunkra figyelni. Ugyanazon szövegrész ismétlése megkönnyíti a memorizálást. Az elmének hihetetlen képessége van arra, hogy emlékezzen olyan szavakra és mondatokra, amelyeknek nem is ismeri a jelentését. A tanulási folyamat kapcsolatokat épít ki különböző agysejtek között. A mai korban a vizuális ingerek dominálnak, ez a gyakorlat viszont a hallást fejleszti. A teljes figyelmet a hangok érzékeléséhez viszi, valamint tökéletesíti a szöveg kiejtését. Használja a hangképző szerveket, fejleszti a memóriát és egyre jobban kiterjeszti a légzést, amely topránájámához, azaz mély, meditatív állapothoz vezet. Önmagában a hangok kombinációjának sorozata képes változásokat okozni a személyiségünkben.

IYM: Hogyan érdemes elkezdeni a Jóga Szútrák tanulmányozását?
MAJ: A Jóga Szútrák tanulmányozási módszertanának három szintje van. Az első szint az astanga jóga rendszeres gyakorlása, amely magában foglalja a jamákat és a nijamákat is, amelyek elengedhetetlenek a felszabaduláshoz vezető úton. Patandzsali azt mondja, hogy a jógát hosszú ideig, megszakítás nélkül kell gyakorolni erős hittel és meggyőződéssel ahhoz, hogy legyen eredménye. A következő két szint lényegében ezt a hitet növeli a gyakorlásunkban. A második szint a Jóga Szútrák memorizálása recitálással, ezáltal mélyebben megérve a felszabaduláshoz, azaz kaivaljához vezető út egyes lépéseit. A harmadik szinten a már megtanult szútrák lelkiismeretes recitálása segít katalizálni a felemelkedés folyamatát, és a tudás megvalósítássá, kinyilatkoztatássá válik.

IYM: Mi Patandzsali legfontosabb üzenete?
MAJ: Az, hogy rámutasson arra, hogy az emberiség önként végzett gyakorlással képes felszabadítani magát a világ összes szenvedésétől, és felemelkedni a legmagasabb tudatszintre – az örök tudatosság és boldogság szintjére. Ez pedig nem külső, hanem belső úton érhető el. Patandzsali szerint mindenkiben benne lakozik az isteni, amelynek az ötvözetlen boldogság a megnyilvánulási formája…

IYM: Mit kínálnak a Jóga Szútrák a világnak?
MAJ: Mi Indiában úgy érezzük, hogy az emberek a saját teremtményük áldozatai; tigrisháton lovagolnak, de már belefáradtak az utazásba. Az emberiség minden problémájára pusztán a tudomány és technológia eszközeivel próbál megoldást találni, azonban eközben megteremtette ezt a misztikus tigrist, és úgy érzi, hogy őt irányítják, ahelyett, hogy ő irányítana. Tehát az emberiség a mentális és érzelmi biztonságot egyre több tudás felhalmozásával és biztonságtechnikai eszközökkel keresi, holott az csakis belső úton érhető el. A technológia segíthet a külső támadások ellen, de hogyan védhetne meg a belülről érkezőktől?

Ezen a ponton kapcsolódhatunk Patandzsalihoz. Ő gyakorlati útmutatót ad egy belső biztonsági rendszer kiépítéséhez. A módszere pedig egyetemes. Ha alaposan tanulmányozzuk és megértjük az indiai felfogást a Jóga Szútrák mögött, akkor kiváló szövegre lelünk a világ pszichológusai számára, amely egyszerűbb és jobb módszert kínál az emberiség felszabadításához a képzelt bizonytalanságaiktól. Annak a felismerésében is segít, hogy a boldogság belső állapot, és felszabadít abból a kényszerképzetből, hogy a boldogság külső tárgyakhoz kötött lenne.

IYM: Mi teszi számodra a Jóga Szútrákat ilyen jelentőségteljessé?
MAJ: Én rendkívül ortodox családban nevelkedtem, amely évszázadok óta a Védánta szövegek tanulmányozására szakosodott. Ennek ellenére számomra csak azután tárult fel a Jóga Szútrák valódi célja és jelentése, miután kapcsolatba kerültem az ászana, a pránájáma és bizonyos szintig a dhjána gyakorlóival. A nem indiai jógik kételkedő beállítottsága szintén segített a belső és finomabb rétegek feltárásában, amelyekhez a szanszkrit tudósok általában nem jutnak el. Miután több mint egy évtizedig tanítottam a Jóga Szútrák éneklését felismertem, hogy a mindennapos éneklés fizikai, mentális és érzelmi szinten is megváltoztatott engem. Azóta mélyen hiszem, hogy a recitálás valóban a felszabadulás elérésének katalizátora. A Jóga Szútrák alaposabb megértése segített, hogy inkább a megfigyelője legyek a körülöttem zajló eseményeknek. Erőt tudok meríteni belőle ahhoz, hogy nyugalommal és kiegyensúlyozottan nézzek szembe az előre nem látható eseményekkel, anélkül, hogy érzelmileg elmerülnék bennük. Emellett többet nevetek, mint valaha. Az együttérzésem is erősebb, ami segít, hogy minden helyzetben megfelelően cselekedjek.

Dr. M.A. Jayashree a mysore-i D. Banumaiah Főiskola Szanszkrit Tanszékének vezetője. Számos könyvet írt a szanszkrit nyelvről, az ősi tudományokról, valamint India történelméről, kultúrájáról és zenéjéről. A szanszkrit nyelv kiváló tanára, számos nyugati tanítvánnyal.

Forrás: Integral Yoga Magazine. Spring 2010, pp. 33-4.

A guru parampará

Astanga parampara

A jóga ősi út az önmegvalósítás felé. Nehéz, sőt lehetetlen megmondani, hogy honnan is származik, sok tanítás forrása a homályba veszett, amint a Bhagavad Gítá 4.2. verse is megerősíti:

“Évam parampará-práptam
imam rádzsarsajó viduhu
sza kálénéha mahatá
jógó nastah parantapa”

(E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncolaton keresztül szállt alá, s a szent királyok így értették meg azt. Idővel azonban megszakadt e lánc, ezért tűnik az eredeti tudomány elveszettnek.)*

Vajon miért van az, hogy a jóga tudományát több ezer évesnek mondják az indiai tanítók, de az ismert írásos emlékek, mint például Patandzsali Jóga szútrái jelen tudásunk szerint alig több, mint kétezer évesek?

Nézzük először arra a kérdésre a választ, hogy mi az oka egyes jógairányzatok visszanyomozhatatlan eredetének. Régen a jóga tudományát a guru hagyományosan személyesen, szóban adta át a tanítványoknak. A tudásra vágyó keresők felkutatták a tanító általában nyugodt, eldugott helyen lévő lakóhelyét. Ezután először bizonyítaniuk kellett, hogy valóban őszinte a szándékuk: nem önző vágyak vezérlik őket, valamint hajlandóak keményen tanulni és engedelmeskedni a tudás megszerzéséért. Ekkor a guru elfogadta őket tanítványnak. Együtt éltek vele az otthonában, segítettek neki a mindennapi feladatokban, és közben a bölcs tanította őket. A gyakorlati elemeket és az elméletet egyaránt közvetlenül oktatta, azaz a tanulók figyelték a guru minden szavát és tettét, amelyeket azonnal meg is jegyeztek, nem kellett leírniuk, hogy később memorizálják. Ezt a tanítói hagyományt, amely generációról generációra pusztán szóban adta át a tudást srúti paramparának nevezzük. A parampará tanítói láncolatot jelent, a tanuló számára ismert volt a tanítójának a tanítója, a tanítójának a tanítójának a tanítója… és így tovább akár évezredekig visszamenően. A folytonosság tehát adott volt, és ez, illetve az alkalmas tanítványok gondos kiválasztása biztosította a tiszta tudás fennmaradását.

Miután a tanító áldásával a tanítványok is elkezdték továbbadni a megszerzett tudást, ugyanezt a hagyományt követték. Láthatjuk, hogy ehhez a rendszerhez néhány tulajdonság elengedhetetlenül szükséges: kiváló memória, tiszta szándékok és tisztelet a tanítónk iránt.

Természetesen az alkalmas tanítónak is egyedülálló tulajdonságokkal kellett rendelkeznie. B.K.S. Iyengar a következő jellemvonásokat tartja elengedhetetlennek a Pránájáma új megvilágításban című könyvében:

  • kifogástalan az észrevételeiben és ismereteiben ,
  • rendezettség a személyes gyakorlásában,
  • szilárd és eltökélt a tanulásban,
  • mentes a tettek gyümölcse utáni vágytól és
  • igaz szívű abban, amit annak érdekében tesz, hogy tanítványait a tudás igazi lényegét illetően eligazítsa.

A mi korunkban a fent említett magas követelmények miatt már nagyon ritkán alkalmazzák ezt a tanítási módszert, de azért találhatunk rá példát: az astanga jógában a pránájáma oktatást az én Tanítóm a mai napig így végzi. Ha felkészültnek találja a tanítványt, akkor egyénileg tanítja őt. Nincsenek jegyzetek vagy csoportos tanórák, csak a tanár példája és szavai. Ezeket a kivételesen értékes gyakorlatokat ugyanis így a leghatékonyabb és legbiztonságosabb átadni, hiszen megfelelő útmutatás nélkül akár árthatnak is a jóhiszemű gyakorlónak.

Egy másik példa az astanga vinyásza jóga eredetéhez kötődik. Tirumalai Krishnamacharya 16 évesen álmában utasítást kapott Nathamunitól, hogy keresse fel Alvar Tirunagari városát. A fiatal jógi engedelmeskedett, és mikor elért a céljához transzba esett. Ekkor megjelent előtte három bölcs, köztük Nathamuni is. Meghallgatta tőlük a rég elveszett legendás könyv, a Jóga Rahaszja verseit, amelyeket azonnal memorizált, és ébredése után is emlékezett rájuk. Írásban is rögzítette, így az ő kegyéből számunkra is elérhetővé vált a remekmű. Később tanulmányai befejezése után zarándokútra indult a Himalájába, ahol  egy barlangban rátalált mesterére, Srí Ramamohan Brahmacarira. Hét és fél évet töltött vele és családjával, mialatt ászanát, pránájámát és jógafilozófiát tanult a bölcstől. Mikor véget értek a tanulóévei, megkérdezte a tanítóját, hogy mit kér fizetségül. Srí Ramamohana Brahmacari azt válaszolta, hogy “keress magadnak feleséget, alapítsatok családot és tanítsd a jógát”. Krishnamacharya nem csak eszményi jógamester volt, hanem tanítvány is, hiszen a kérést tökéletesen teljesítette.

Sajnos az idő múlásával a srúti parampará továbbfűzéséhez szükséges jellemvonások gyengültek az emberiségben, és a tudás lassan kezdett eltorzulni. Az astanga jóga** esetében is eljött az a pont, ahol a tanítók és tanítványok alkalmatlansága miatt már nem lehetett tisztán fenntartani a hagyományt a srúti parampará útján. Alighanem ez volt az az időpont, amikor a nagy bölcs, Patandzsali Maharishi színre lépett; látta, hogy a tanítványok már nem tudják pontosan továbbadni a tanítójuk tudását, sőt az is elképzelhető, hogy addigra már teljesen eltűnt az astanga jóga tradíció, megszakadt a tanítói láncolat. Viszont mivel rendkívül értékes és hasznos tudásról van szó, ezért a nagy bölcs úgy döntött, hogy igazodik a kor igényeihez, és írásban rögzíti az astanga jóga legfontosabb elemeit.

A szútra műfaját választotta, azaz rendkívül rövid és tömör aforizmákban foglalta össze az önmegvalósítási út leglényegesebb pontjait. A Tanítóm, prof. Narasimhan találó hasonlatot használt a műfaj jellemzésére, amely szerinte olyan, mint a rövid vázlatpontok, amelyeket a modern kor előadói vetítenek ki előadásuk során. Meg lehet-e érteni például egy tantárgy előadását csupán a prezentáció szövegéből? Valljuk be, meglehetősen nehezen. Félremagyarázások táptalajaként szolgálna, ha mindenki csak olvasná a kivetített szöveget, de nem hallaná az előadót. Ezért feltétlenül szükséges mellé a szóbeli magyarázatot is nyomon követni. De ha például az előadó tanár gyakornoka már meghallgatta az előadást, és meg is valósította a benne foglaltakat, akkor számára elegendő, ha a tanára átadja neki a prezentáció diasorozatát, és a segítségével ő is megfelelően elő tudja adni az anyagot a diákoknak.

A példából látszik, hogy ma is változatlanul fontos találni egy megfelelő tanítót, aki az ő tanárai tudását átadja nekünk. A különbség annyi, hogy nekünk szerencsére már rendelkezésünkre állnak az irányadó pontok, amelyekhez lehet viszonyulni, és ezért végtelen hálával tartozunk Patandzsali Maharishinek.

*A fordítás forrása: A Bhadavad Gítá úgy, ahogy van, Bhaktivedanta Book Trust 2006. második kiadás.
**Nyolcágú jógarendszer

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved