A hónap témája: higgadt intelligencia

jiva

“Mayy eva mana adhatsva / mayi buddhim nivesaya /
nivasisyasi mayy eva / ata urdhvam na samsayah”

Elmédet szögezd Rám, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, és Velem kapcsolatban használd minden értelmedet; így kétségtelen, hogy mindig Velem fogsz élni.*
Bhagavad Gítá XII.8.

A (Kali júgaként is ismert) viszályok korszakában, amelyben jelenleg élünk nagyon nehéz fenntartani a higgadt elmeállapotot. A konfliktusok a nemzetek között, a konfliktusok a munkánk során, a konfliktusok a barátainkkal, a konfliktusok otthon, sőt a konfliktusok önmagunkkal könnyen megzavarhatják az elménket és elpusztíthatják a boldogságot. Gyakran gyanakodva nézünk a boldog és nyugodt emberekre azt gondolva, hogy biztosan tudatlanok, tanulatlanok, buborékban élnek vagy talán mentális zavarral küzdenek. Azt hisszük, hogy az intelligens, másokkal törődő embereknek zavarodottnak és aggodalommal telinek kell lenniük, sőt odáig megyünk, hogy ha valaki vigaszt keres a spirituális gyakorlatok által, akkor ő eszképista, tagadásban él és a fejét a homokba dugja.

A buddhim vagy buddhi szó “intelligenciát” jelent. Az intelligencia a legmagasabb rendű és legfontosabb aspektusa annak a képességnek, hogy megragadjuk és megértsük az igazságot. Sok ember az elméjét relatív igazságokra fókuszálja, amelyek megkötnek az átmeneti lét folyamatos vándorlásában, miközben a spirituális gyakorló célja megérteni és elmerülni az abszolút igazságban. Az abszolút igazság az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló tudás. Krisna a Gítá versében azt mondja Ardzsunának, hogy ha az intelligenciáját rá, azaz Istenre fókuszálja, akkor kétségkívül (szamsajah) helyet kap Isten szívében. Isten maga a Szeretet. Isten Hatalmas. Márpedig hatalmas szeretettel minden lehetséges. Ismerni Istent annyi, mint szeretni Istent, és éppen ez a jógik célja. Ahhoz, hogy megvalósíthassuk ezt a célt, az egész lényünket ennek kell szentelnünk. Ahogy Patandzsali javasolja: Ísvara pranidhánád vá (PJSz. I.23), és aki ezt teszi, annak számára a siker teljes mértékben garantált (vá).

A csitta az “elme tartalmát” jelenti – az elme intelligenciáját – a praszád pedig “áldást”. Az áldott elme higgadt elme. Mivel számunkra úgy tűnik, hogy a számos aggodalmat mindig mások okozzák – feldühítenek, álnok módon viselkednek, igazságtalanok, gorombák, és még sorolhatnánk – ezért Patandzsali azt mondja az I.33. szútrában, hogy a csitta praszádam, azaz higgadtság az elme eredeti állapota. De hiszen ez jó hír! Akkor csak legyen hitünk ebben az igazságban és tegyünk meg mindent, hogy megvédjük ezt az áldott állapotot a beszennyeződéstől. Patandzsali ad is néhány tanácsot, hogy hogyan tegyük ezt: legyünk boldogok mások boldogsága láttán, érezzünk együtt a szenvedőkkel, örüljünk az erényeseknek és maradjunk közömbösek a gonoszokkal szemben. Ha mégsem tartjuk be a tanácsát, akkor a saját negatív érzelmeink rabságába kerülünk, és nem tudunk majd Istenre emlékezni vagy felajánlani magunkat az ő szolgálatának. Az intelligenciánkat felőrli az aggodalom, és képtelenek leszünk bármit is élvezni ebben vagy bármelyik másik világban.

Ha másokban keressük a hibát, az a legjobb módja, hogy megzavarjuk az elménket és elpusztítsuk az intelligenciánkat. Ha felmerül bennünk a mások feletti ítélkezés, akkor próbáljuk minden erőnkkel elengedni. Engedjük, hogy Isten rendezze a dolgokat. Ha emlékszünk arra, hogy ő a legfelsőbb cselekvő, akkor képesek leszünk megadni magunkat és elengedni az egónk hajlamát arra, hogy minden helyzet végkimenetelét irányítani akarja. Az a dolgunk, hogy megvédjük az elménk higgadtságát. Ahogy a tanárom, Srí Brahmánanda mondja: “törődj a magad dolgával!” Kövesd a jamák és nijamák irányelveit, és fordulj kedvességgel, őszinteséggel, gondoskodással és nagylelkűséggel mások felé! Szabadulj meg a büszkeség, az irigység, a düh, a lustaság, a kéj, a kapzsiság és a torkosság kórjától! Senki sem állítja, hogy ez könnyű feladat, és képesek leszünk egyedül végrehajtani, ezért ha segítségre van szükségünk időről időre, akkor érdemes a szent lényektől kapott praktikus tanácsokon elmélkedni, és mindent megtenni, hogy gyakorlatba ültessük őket. A segítség szatszang formájában áll a rendelkezésünkre, és a szatszang a szentek által írt szent tanítások által válik elérhetővé, mint a Bhagavad Gítá vagy a Jóga-szútrák, illetve a kortárs tanárok, mint Shyamdas művei által.

A szótárban az intelligencia egy másik jelentését is megtaláltam: “titkos információ”. Azt  hiszem, hogy Shyamdas szintén valahogy így értelmezi az intelligenciát, amikor arról beszél, hogy milyen fontos megvédeni a titkos információkat, az odaasó bhávát: “a viszályok korszaka elérkezett és midenki intelligenciáját elpusztíthatja. Légy hát óvatos! Ez a Kali júga csúnyán rászedhet, ezért védelmezd az odaadó elméd, őrködj felette, mintha egy értékes ékszer lenne. Őrizd a bhávád!” (Síksá Pátra 29.1, Shyamdas és Vallabhdas fordítás alapján). A Kegyelem ösvénye praktikus szemszögből közelíti meg a csitta praszádamot: csak praszádomot fogyassz, azaz olyan ételt, amelyet előzőleg felajánlottak Istennek, és még a vizet is ajánld fel, mielőtt megiszod; tarts jó társaságot (szatszang); hallgass történeteket Srí Krisna liláiról; énekeddel Őt dicsőítsd és mindig zengesd a menedékmantrát: Srí Krisna Saranam Mama.

Amint láthatjátok, a szent tanácsoknak számos forrása áll rendelkezésünkre. Úgy tűnik, hogy ha képesek lennénk legalább párat beépíteni ezekből az áldott lényektől kapott értékes drágakövekből a mindennapi életünkbe, megtapasztalhatnánk egy kis higgadtságot ezekben a nehéz időkben. Én legalábbis őszintén remélem, hogy ez így van!

—Sharon Gannon

*A fordítás forrása: A Bhagavad Gítá úgy, ahogy van, Bhaktivedanta Book Trust 2006. második kiadás.

Szthira szukham ászanam – Mysore stílusban

patPatandzsali Jóga-szútráinak alighanem a leghíresebb aforizmája a “szthiraszukhamászanam” (II.46.), amely azt jelenti, hogy az ászana legyen stabil és kényelmes. Ha ezt sikerül elérnünk, onnantól többé nem zavarnak minket a kettősségek, és alkalmasak leszünk a pránájáma megkezdésére. De mit is jelent ez a stabilitás és kényelem? Természetesen, ahogy az összes többi szútra esetében, itt is igaz az, hogy a valódi jelentés csak guru útmutatásával, gyakorlatba ültetés által tárulhat fel előttünk.

Pattabhi Jois mindig azt mondta, hogy akkor mondhatjuk, hogy egy ászanát valóban elsajátítottunk, ha órákig tudunk benne minden különösebb kellemetlenség nélkül tartózkodni, és ha kijövünk belőle, akkor sem fáj semmink. Az astanga vinyásza rendszerben azonban legtöbbször mindössze öt légzést töltünk a testhelyzetekben, így ezt az órákig tartó “stabilitásvizsgálatot” nem tudjuk napi szinten elvégezni. Akkor mi jelezheti az astanga jóga gyakorlói számára, ha kezdenek megszilárdulni az ászanagyakorlásban?

A tradicionális mysore stílusú ászanagyakorlás heti hat nap gyakorlásból áll, amely során vasárnaptól csütörtökig a számunkra meghatározott utolsó ászanáig haladunk, majd szombaton, valamit teli- és újholdkor pihenőnapot tartunk. Az előbb említett pihenőnapok előtti napokon pedig attól függetlenül, hogy melyik sorozatnál járunk éppen, mindenki első sorozatot gyakorol (természetesen, ha nem végezzük végig az első sorozatot, akkor ilyenkor is megállunk az utolsó “kapott” ászanánk után). A gyakorlást korán reggel végezzük, lehetőleg minden nap ugyanabban az időben. Kezdetben meglehetősen szigorú előírásoknak tűnhetnek az előbbiek, és nem biztos, hogy rögtön fel tudjuk venni ezt a ritmust. A szthira és szukham ezért az astanga jógában leginkább azzal mérhető, hogy mennyire sikerül követni a tradicionális gyakorlási módszert. Ha minden nehézség nélkül fel tudunk kelni hajnalban, és annyira természetes számunkra a reggeli gyakorlás, hogy eszünkbe sem jut továbbaludni, még akkor sem, ha aznap éppen fáradtabbak vagyunk, az annak a jele, hogy kezdjük megtalálni a stabilitást és a kényelmet. Ugyanígy az is nagyon jó jel, ha minden nap különösebb szenvedés nélkül végig tudjuk gyakorolni a saját rutinunkat megfelelő vinyászaszámolással, és nem állunk le valamelyik korábbi ászanánál. Természetesen ezek a változások a gyakorlásunkban fokozatosan következnek be, időt kell hagyni magunknak arra, hogy alkalmazkodjunk az új életmódunkhoz.

A stabilitás és a kényelem hiányát jelzi, ha ingadozik a gyakorlásunk; ha például egy hosszabb munkanap után másnap inkább ágyban maradunk ahelyett, hogy a matracra állnánk, ha pedig éppen jó formában vagyunk, akkor továbbhaladunk a sorozatban, mint kellene, vagy mindenféle extra gyakorlatokat végzünk. Az is instabil gyakorlásra utal, ha nehezünkre esik tartani a pihenőnapokat, és esetleg elvesztegetett időnek könyveljük el őket ahelyett, hogy megértenénk, milyen nagy jelentőségük van az abhjásza (gyakorlás) és a vairágja (elkülönülés) közti egyensúly megtalálásában, és a szattvikus gyakorlásban.

Korábban már írtunk arról, hogy milyen előfeltételei vannak a második sorozatra való továbblépésnek, és ez az aktuális témánkhoz is szorosan kapcsolódik, hiszen csak akkor érdemes újabb ászanákat beépítenünk a gyakorlásunkba, ha az első sorozat már szthira és szukham. Erre általános szabályként azt szokták mondani, hogy akkor állunk készen, ha még egy rendkívül nyűgös napunkon is különösebb megterhelés nélkül végig tudunk haladni a sorozaton (természetesen megfelelő vinyászaszámolással).

Patandzsali azt mondja, hogy ha az ászana stabil és kényelmes, akkor a kettősségek nem fognak minket többé zavarni. Amikor hajnalban megcsörren az ébresztőóránk és kinézünk az ablakon láthatjuk a felkelő Nap melengető sugarait vagy éppen szélvihart és villámlást, mi akkor is kipattanunk az ágyból, és örömteli szívvel gondolunk arra, hogy nemsokára hálaimát énekelhetünk a tanítóinknak, és minden élőlény boldogságáért munkálkodhatunk.

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved