A hónap bandhája: február

Sarad

Hosszú szünet után ismét hónap bandhája interjú. Eddig sem volt könnyű válogatni az izgalmasnál-izgalmasabb bandhás astanga gyakorlók közül, ki legyen az adott hónap „bandhája”, de pár hónapja igazán különleges szituációba „keveredtünk”. Bejelentkezett hozzánk egy indai úriember, hogy astanga vinyásza jógát szeretne tanulni nálunk. Hogyan sodorta az élet Magyarországra, miért éppen astanga jóga, miért épp a bandhaworks? Megtudhatjátok a következő interjúból, fogadjátok szeretettel Sharad-ot.

BW: Mondd, Sharad, hogyan került egy magadfajta indiai úriember Budapestre?
Sarad: A munkám miatt kerültem ide. Független management tanácsadóként dolgozom, ügyfelem egyik futó projektje 3 ország piacán van jelen: Magyarországon, Ausztriában és Lengyelországon. Ahelyett, hogy a londoni cégközpontból minden héten ezen országok valamelyikébe utazgattam volna, a bennem élő “nomád szellem” végül úgy döntött, hogy itt Budapesten, ebben a csodálatos városban akar – bár csak egy rövidebb időre – letelepedni és tapasztalatokat szerezni.

BW: Hogy találtál a Bandha Works-re? Volt esetleg már tapasztalatod az astanga jógával?
Sarad: Könnyen és gyorsan Rátok találtam: budapesti astanga jóga iskolákra kerestem rá az interneten, és a Bandha Works volt a legelső a találati oldalon. Felkerestem a honlapotokat, megnéztem még néhány másik honlapot is a találati listából és a látottak alapján egyértelmű volt, hogy a Bandha Works “A Hely”, ahol Budapesten az astanga jógát tanulnom érdemes – itt a fókusz az astanga jógán van, tradícionális Mysore stílusú gyakorlással, míg a többi helyen – az indiai gasztronómiából ismerős khichri-hez hasonlóan – keverednek az oktatott irányzatok.
A második kérdésedre válaszolva pedig, a jóga 8 ága nem ismeretlen számomra, általános iskolában ismerkedtem meg vele, volt egy kevés ászanagyakorlás is akkoriban, de aztán abbamaradt. Az Astanga Vinyasza Jóga mint módszer ugyanakkor teljesen új élmény számomra.

BW: Nem tűnik egy kissé furcsának számodra, hogy szülőhazád ősi tudományát itt nyugaton, nyugati oktatóktól tanulod?
Sarad: Haha..milyen érdekes kérdés! Várjunk csak, hadd gondolkozzak egy kicsit.
Oké, egyetértek, elsőre furcsának tűnik, de ha jobban belegondolunk, amikor egy tanító mellett döntünk, a nemzetiségnek nincs döntő szerepe, mivel nem árul el semmiféle információt magáról a tanítóról és annak személyiségéről, tudásáról.
Mit számít, hogy a tanító indiai vagy éppenséggel nem? Még egyetlen egy olyan indiai írással, tradícióval, vagy akár indiai jógamesterrel sem találkoztam, aki azt mondta volna, hogy a nyugati emberek nem taníthatnak jógát. Kezdetben az a fontos, vagy az kellene, hogy fontos legyen a tanítvány számára, hogy a tanító tudjon tanítani, átadni, és tanítson jól; illetve ami szerintem még további döntő tényező – legalábbis számomra az – hogy a tanító hű maradjon valamelyik tradícióhoz. És itt szeretném megragadni az alkalmat és elmondani, hogy Benned jó tanítóra találtam.

BW: Az Astanga Vinyasa Jógát sokan a nehezebb jógatípusok közé sorolják. Te miért döntöttél mégis emellett a módszer mellett?
Sarad: Nehezebb lenne? Nos nézd, nem feltétlenül értek egyet ebben veled – de válaszolva a kérdésedre – amikor elkezdtem, fogalmam sem volt róla, hogy melyik módszer vagy iskola nehezebb vagy könnyebb; egész egyszerűen nem foglalkoztattak ezek a kérdések. Az történt csupán, hogy magával ragadott a Vinyásza rendszer filozófiája, amivel egy honlapon találkoztam – több dolog is volt benne, ami megragadott.

Először is, amit az izzadásról írt a cikk, úgy értve, hogy az Astanga Vinyásza Jógát gyakorlók gyakorlás közben rengeteget izzadnak és mivel én nem vagyok izzadásra hajlamos típus, de ezen szívesen változtattam volna, úgy gondoltam, hogy adok neki egy esélyt.
Másodszor – és azt hiszem ez volt a döntésem fő oka – az, hogy a Vinyásza rendszer filozófiája nagyon hasonlónak tűnt a már meglévő meditációs gyakorlásomhoz, amelyben nagyon sok figyelmet fordítanak a légzés tudatosítására.
Szóval abban a pillanatban, amikor felfigyeltem erre a hasonlóságra, világossá vált számomra, hogy csakis ezt a módszert szeretném megismerni, amennyiben lehetőségem nyílna rá.

BW: Van esetleg valami indokod, ami miatt nem értesz egyet azzal, hogy az astanga nehezebb?
Sarad: Oké, azt elismerem, hogy nem könnyű, de nem akarom azt mondani, hogy nehéz vagy nehezebb, mint a többi módszer. Az utóbbi hetekben úgy éreztem, hogy magával a gyakorlással teremtjük meg magunknak azt a fajta erőt és stabilitást, amire szükségünk van. A mai gyakorlásom megalapozza a holnapi gyakorlásomat, a holnapi a holnaputánit – és ez így megy szépen tovább és tovább.
A gyakorlás önmagán, önmagunkon keresztül vezet. Minden, amit tennünk kell az az, hogy gyakoroljunk és tegyük ezt rendszeresen.
Szóval valóban, abból a szempontból nehéz, hogy a gyakorlás rendszerességet követel, ugyanakkor maga a gyakorlás nem olyan nehéz. Ha én meg tudom csinálni, akkor mindenki képes rá,

BW: Mesélnél arról, milyen változások történtek az életedben amióta astangázol?
Sarad: Ohh, ez egy elég bonyolult kérdés. Nehéz a változásokat külön-külön kielemezni és azokat egy-egy hatóerőre visszavezetni – az élet számomra a gyakorlás előtt is jó volt és most is az – talán nem én vagyok a megfelelő ember, aki erről mesélni tudna, ne haragudj!
Ugyanakkor szilárdan hiszek abban, hogy a gyakorlásba előbb sok-sok időt, erőfeszítést és odaadást kell beletenni, és majd csak ezek után számíthatunk bármiféle változásra.
Máskülönben pedig, én még csak kezdő vagyok – ez egy másik nyomós indok arra, hogy ne válaszoljak erre a kérdésre. Kérném is a következőt! 🙂

BW: Azt említetted az interjú elején, hogy független management tanácsadóként dolgozol. Ez számomra amolyan “komoly üzletember” típusú munkának tűnik. Akadt bármikor is konfliktus a “jógi Sharad” és az “üzletember Sharad” között?
Sarad: (mosolyog) Nahát, megleptél; hirtelen most nagyon fontos embernek érzem magam – ami végtelenül messze áll az igazságtól. De mivel elhangzott ez a kérdés, megpróbálok rá válaszolni; azt hiszem nehéz lesz pontosan megfogalmaznom a választ így hirtelen – hadd szedjem össze a gondolataimat előbb. néhány másodperc szünetet tart)
Szóval, én ezt úgy látom, hogy az az “igazi” Jógi, aki nem azonosul a konfliktus mögött megbújó érzelmi mintázattal – jelentkezzen ez az ellentét akár a szakmai életben, akár emberi kapcsolatokban stb. Másképpen kifejezve, mindaddig nem Jógi valaki, amíg ellentéteket érzékel és él meg, éppen ezért még több odaadással és hittel kell folytatnia a gyakorlását – vagy még egy másik megfogalmazás: a Jógi az az ember, aki nem érzékel semmiféle ellentétet, ehelyett mindenütt harmóniát lát. Érthető voltam?

BW:  Nos, azt hiszem, igen.
Sarad: Akkor nézzük: ebben a pillanatban tapasztalok bármiféle ellentétet? A válaszom az, hogy nem. És akkor ez azt jelenti, hogy “igazi” Jógi vagyok? A válaszom egy hatalmas “NEM”. Én csak egy vagyok azon szerencsések közül, akiket nagyszerű társaság és sok jó ember vesz körül.

BW: Sharad, mi a kedvenc ászanád és mi az ami a legnagyobb kihívást okozza számodra?
Sarad: Melyik a legkevésbé kedvelt ászanám? Lássuk csak…hm…egy ilyen sem jut eszembe. De a kedvenc ászanám az határozottan a Paschimottanasana és variációi – egész egyszerűen jól esik ebben a pózban lenni és lassú, mély lélegzeteket venni. Van valami megmagyarázhatatlan ebben az ászanában, ami hihetetlen örömmel tölt el.

BW: Arra még nem kaptunk választ, hogy melyiket nem szereted.
Sarad: Haha…látom nem menekülhetek…Oké…ha választanom kellene, azt mondanám, nem vagyok túlzottan oda az első néhány bevezető pózért – Napüdvözletek, trikonásana stb.

BW: Valóban? És miért nem?
Sarad: Tetszik az arckifejezésed – úgy nézel most rám, mintha valami rosszat mondtam volna a legjobb barátodról. Hűha – azt hiszem holnap Sukhāsana közben valaki le fog csapni 😉

BW: Dehogy, nem tennék ilyet. De kíváncsi vagyok, hogy miért nem szereted a Napüdvözletek-et.
Sarad: Nem is tudom. Talán amiatt, hogy a gyakorlás kezdetekor még egyfajta nyomott hangulatban vagyok, és ilyen tudatállapotban nehéz átadni magamat bármelyik ászanának is – ez így érthető valamennyire?

BW: Rendben, elfogadom a választ. A következő kérdés az lenne, hogy Te kinek ajánlanád  fől a gyakorlásod?
Sarad: A mediációs hagyományban, amit követek, azt tanultuk, hogy gyakorlásunkat ajánljuk fel az összes szenvedő lénynek. Ugyanígy, az astanga tradíció zárómantrájában is ugyanezt találjuk: “Lokah Samastah Sukhino Bhavantu”. Legyen minden élőlény a világon boldog.
Így ez az én ajánlásom is ez. És látod, ismét nincs ellentét! 🙂

BW: Köszönjük szépen az interjút Sharad!
Sarad: Köszönöm én is!

Fordította: Müller Fruzsina

After a longer period of silence, the interview series of “Bandha of the Month” is continuing. It had always been hard to chose the actual interviewee among the fascinating astanga yoga practicioners, but a few months ago we encountered an extraordinary situation. A gentleman from India contacted us in order to learn Astanga Vinyasa Yoga in our Yoga School.
What brought an Indian man down here to Hungary ? Why astanga yoga and why Bandha Works? Let the following interview answer all the questions. Please welcome the interview with Sharad.

BW: How come that an Indian gentleman like you lives in Budapest?
Sarad: Work! I am an independent management consultant and my client has a project that is across three markets : Hungary, Austria and Poland and instead of travelling every week from my base location (London, UK) – the ‘nomad’ in me chose to move to Budapest (only for short term though)  – and that is how I am here – to experience life in this very very beautiful city of yours.

BW: How did you find Bandha Works? Did you practice ashtanga yoga before?
Sarad: Finding BandhaWorks was easy – I tried searching for Ashtanga Yoga schools in Budapest and BandhaWorks was right top on the list. I looked at its website and the websites of few other schools and it was very clear in my head that BandhaWorks is “THE” place to learn Ashtanga Yoga in Budapest – they seemed focussed on Ashtanga Yoga (unlike other places that offer a khichri of different courses) – they offered Mysore style classes.
As a child, I did some Yoga in primary school – and then never afterwards. So yes, I have done Ashtanga Yoga – but I had never practised Vinyasa Yoga before.

BW: Isn’t it strange for you to practice yoga, the ancient science of your homeland here, in a Western country with Western teachers?
Sarad: Haha..,interesting question. Hmm..let me think about it for a bit. Ok, I agree, that it may sound a bit strange at the outset – but if one thinks carefully – the nationality of a teacher isn’t even a valid parameter or qualification when deciding upon a teacher. Whether a teacher is Indian or not – how does it matter? I am not aware of any Indian text, tradition or an Indian Yoga teacher claiming that westerners cannot teach Yoga. At the basic level, what matters to a student, or what should matter to a student is that the teacher is able to teach and teach well – and an additional perspective, at least for me, would be if the teacher is able to teach as per the tradition. And I will admit that I have found a good teacher in you.

BW: Ashtanga vinyasa yoga is said to be amongst the ‘harder’ types of yoga! Why have you chosen this method anyway?
Sarad: ‘Harder’ – well I am not sure I agree with you on that – but to answer your question – when I started, I had no clue which method or school was harder or easier than the rest – I was not thinking on those lines at all. I was merely inspired and intrigued by the philosophy of Vinyasa which I happened to read online – there were a couple of things. One, the article mentioned that people sweat a lot while doing this form of Yoga and since I do not tend to sweat much and I wanted to, I thought I should give it a try. Second, and probably the main reason has been that the philosophy of Vinyasa felt very much in sync with my meditation practice where there is a lot of focus on breath awareness. So it was in that very moment, very clear in my head that this was the only method I would go for – whenever I would get an opportunity.

BW: Any why do you not agree that Ashtanga is ‘harder’?
Sarad: Ok, granted that it is not easy – but I don’t want to say it is hard or even harder than the rest – because in the past several weeks I have felt that with practise one builds the stamina that is needed. Today’s class gives you the stamina to do the next day’s class and so on and so forth. The practise leads you by itself. All ones needs to do is practise and practise regularly. So yes, it is hard from the perspective that it asks for you to be fairly regular – but the practise in itself isn’t that hard. If I can do it, than everybody can do it.

BW: What sort of changes has Ashtanga brought into your life?
Sarad: Ohh…this is a real difficult question. I find it difficult to analyse changes and attribute the reasons behind the changes – and further – life has been good and continues to be good – so I am the wrong person to ask this question – sorry!  Also, I firmly believe, that one has to invest time, effort and sincerity in the practise first – and only then expect some change. And I am only a beginner – so this is another reason for me to not answer this question. Next one please! 🙂

BW: As you told us you are an independent management consultant a sort of serious businessman. Has there ever been a conflict between the “yogi Sharad” and the “businessman Sharad”?
Sarad: (Smiles) Now, you make me feel really important – which is faaar from truth. Anyhow, since you have asked, I am going to try and answer this and I think I am going to struggle to articulate my response – so bear with me on this one. (takes a pause) Ok, so this is how I think – a true Yogi is someone who does not experience the emotion of ‘conflict’ – be that conflict in the professional space or be that in relationships etc. In other words, one is not a Yogi, if one perceives conflict and he or she needs to continue working with more sincerity and faith – OR one is a Yogi and does not perceive any conflict and instead sees harmony. Simple?

BW: Well, sort of.
Sarad: Now, do I experience conflict? The answer is no. And does that mean I am a true Yogi and the answer is a big NO. I think I am just someone who is lucky enough to be surrounded by great companies and good human beings.

BW: Sharad, what’s your favourite Asana and which one do you like the least?
Sarad: Which one do I like the least? Let me think….hmm…nothing comes to mind. But I think I can tell you which one I like – I definitely like Paschimottanasana and its variants – I just love being in that asana and taking several slow deep breaths. Something about that asana and I dont know what exactly – but it gives me lot of joy.

BW: And you have not answered which ones you do not like?
Sarad: Haha..you are very insisting! Ok., if I have to make a choice – I’d say I am not a huge fan of the first few starting ones – Surya Namaskar, Trikonasana etc.

BW: Really, and why is that?
Sarad: I like your expression – you look at me as if I have told something against your best friend. Gosh, when I do sirsasana tomorrow, looks like someone is going to push me down 😉

BW: No, I wont do that. But tell me why do you dislike Surya Namaskar?
Sarad: I dont know. It could be that I feel a little lethargic at the start of the practice – and it is difficult to enjoy any asana with that mindset – Makes sense?

BW: Ok fair enough, next question is who would you offer the ashtanga vinyasa yoga practice?
Sarad: In the meditation tradition that I follow, we have been taught to dedicate our practise for the benefit of all sentient beings. And even in the Ashtanga tradition the ending prayer has ‘Lokah Samastah Sukhino Bhavantu’ – which is the same thing – May all worlds be happy. So that is my offering. And you see, no conflict again! 🙂

BW: Thank you very much for the interview!
Sarad: Thank you very much!

Sorsalakítás a jógi szemével

Szerző: TÓTH ERZSÉBET LAURA

gkj

Govinda Kai többek között Gwyneth Paltrow-nak, Christy Turlingtonnak, Tobey Maguire-nek és Sting feleségének is oktatott már jógát. Az elmúlt hetekben nálunk is elérhetővé váltak a tanításai, hiszen másfél hónapot töltött Budapesten.

Egy budai jógaközpontba beszéltük meg a találkozót. A késő délutáni időszakra jellemző városi zsúfoltság miatt nehezen találtam parkolóhelyet, és kis késéssel értem a helyszínre. Kétségbeesetten tébláboltam két bejárat között, miközben az arra járók majd’ fellöktek, hiszen mindenki akkor szabadult ki a mókuskerékből, és sietett a jól megérdemelt szabadsága felé. Ekkor egy férfira lettem figyelmes, aki türelmesen várakozott az út szélén, mintha nem is ennek a világnak a része volna. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy talán ő a mester, de a sztereotípiáim erre gyorsan rácáfoltak. A jógagurukat eddig lepelbe öltözött jelenségnek képzeltem, ezzel szemben az ott álló férfi átlagos öltözetet viselt, ám a lényében olyan ösztönösséget és szabadságot véltem felfedezni, amely nem az itteni emberek sajátja. Ő volt Govinda Kai, akit, miután otthonosan lótuszülésbe helyezkedett a jógaiskola egyik termében, arról kezdtem faggatni, hogyan látja a mai nők életútját.

„Amikor egy női lélek leszületik a Földre, a legfontosabb sorsfeladata embernek lenni, és ennek egy szelete az, hogy a női sorsából a legteljesebbet hozza ki. Alapvetően mindenki arra törekszik, hogy megvalósítsa önmagát, még akkor is, ha ennek nincs tudatában. A nők helyzete azért nehezebb ebből a szempontból, mert a patriarchális felfogású társadalom miatt a belső igényeik és az emberi mivoltuk összeütközésbe kerülhet.”

Author Photo
Govinda

Miután a budapesti kurzusára járó lelkes astangások nagy része nő, arra is kíváncsi voltam, hogyan lát minket, magyar nőket.

„A nők eredendően kevésbé öntudatosak, mint a férfiak, de ez az itteni lányokra, asszonyokra még inkább jellemző. Sokuk önbizalomhiánnyal küzd, nincsenek tisztában az értékeikkel. A nőkben együtt van a gyengédség és az erő, de tudni kell, hogy a kettő közül mikor melyikre van szüksége a társuknak és a világnak.”

Author Photo
Govinda

Természetes intelligencia

A jógaguru szerint figyelembe kell venni, hogy a nők sorsfeladata ma teljesen más, mint száz évvel ezelőtt.

„Most a világ egy spirituális időszak felé közeledik, a spiritualitás jegyei pedig sok esetben megegyeznek a női értékekkel: ilyenek az empátia, a nyitottság és a befogadás is. Azzal, hogy a nők aktív részesei a világ megváltoztatásának, még több sorsfeladat hárul rájuk, ezáltal az addig materiális, kezdetben csupán az anyaságra korlátozódó szerepük tovább bővül. A mai korra maszkulin jegyek jellemzőek. Világunk tele van háborúskodással, vérengzéssel, kegyetlenséggel, gazdasági szempontok irányítják a mindennapjainkat. Szükség van a női energiákra.”

Author Photo
Govinda

A jó hír, hogy a bennünk lévő férfi és női energiákat megtanulhatjuk kezelni: ennek egyik eszköze lehet például a jóga.

„Minden női tulajdonságban ott lakozik a bölcsesség, egyfajta természetes intelligencia – folytatta a jógi. – Most a világnak arra van szüksége, hogy minél több nő ébredjen rá önmaga erejére. A nők évszázadokon át a kevés erejüket is a férfiaknak adták, de ez az alárendeltség nem törvényszerű. A szülés csak a nőnek adatott meg, ez is azt támasztja alá, hogy nem lehet alárendelt, hiszen ő adja az életet.”

Author Photo
Govinda

A jógi szerint a nők többsége elfojtja a nőiességét, ám ekkor felborul az egyensúly, és a szervezet női betegségek formájában jelez nekünk. Azt mondja, a jógafoglalkozások során akkor érhető el gyógyulás, ha a gyakorlatok során nemcsak a tökéletes fizikai megvalósításra törekszünk, hanem arra is, hogy áthasson minket önmagunk megértésének és megélésének a vágya.

haj2

A sikeres nők attitűdje

Govinda számos híres és sikeres nőnek volt a jógaoktatója, ami jó tapasztalattal szolgált számára ahhoz, hogy megértse, mi a különbség köztük és a „hétköznapi” nők között. Tapasztalata szerint az előbbiek szenvedélyszintje jóval magasabb, nagyobb akaraterővel rendelkeznek, több az életenergiájuk és fokozottabb a rezgés körülöttük. A guru csupán a rezgések és a kisugárzás alapján meg tudja állapítani, hogy valaki hol tart az önmegvalósításában.

„Azzal, hogy megváltoztatjuk a rezgéseinket vagy a rezgéseink minőségét, megváltoztathatjuk a sorsunkat is. Ha olyan rezgéseket erősítünk magunkban, amelyek egy »sikeres« attitűdhöz tartoznak – és itt a siker azért van idézőjelben, mert mindenkinek mást jelent –, akkor közelebb kerülünk ahhoz, hogy mi is megvalósítsuk önmagunkat. Mindenkiben megvan a szükséges erő ahhoz, hogy az életfeltételeit átalakítsa.”

Author Photo
Govinda

Hamarosan kezdődik az órája, de azt még elárulja, hogy egész életében szerelmes volt a nőkbe, már kisgyerekként az édesanyjába is, most pedig egy magyar hölgy a legfontosabb a számára, akit a jógaiskolával kapcsolatban ismert meg. Egyébként úgy érzi, sok emberbe „szerelmes” egyidejűleg.

Mire e sorok megjelennek, már elhagyja Budapestet. De ahogy mondta, bár nagyon sokat utazott életében, nálunk mindig otthon érzi magát, jobban, mint bárhol másutt, ezért júniusban újra visszatér hazánkba.

goré

Govinda Kai a mysore-i KPJAYI (K. Pattabhi Jois Astanga Jógaintézet) által minősített tanár. Eredeti neve Russell Paul Yamaguchi. 1959-ben született San Franciscóban. Ősei japán bevándorlók voltak, akik Dél-Japánból, Kiusuból érkeztek az Államokba. Édesanyja tanítónő volt, édesapja gimnáziumi matematikatanár, aikidómester és -oktató. Életszemléletére és egyéniségére nagy hatással voltak az 1960–70-es évek rasszizmusellenes, a nők egyenjogúságáért és a szexuális jogokért vívott megmozdulásai. Édesapja korai halála pedig arra ébresztette rá, hogy spirituálisan is meg kell ismernie a világot.

Forrás: Ridikül magazin

Govinda Kai Astanga Mysore Program a Bandha Worksben

govinda2

Ha azt mondanánk, hogy egy álom vált valósággá, az nem lenne igaz, mivel erről még álmodni sem mertünk… Köszönet Patandzsalinak amiért úgy alakult, hogy Govinda Kai másfél hónapra átveszi a Bandha Works Mysore Astanga programjának irányítását. Ez felér egy kisebb csodával, ilyen szintű tanár még nem töltött ennyi időt hazánkban, kivételes lehetőség mindannyiunk számára, hogy megtapasztaljuk milyen is egy KPJAYI Certified* tanár felügyelete alatt gyakorolni nap mint nap. Részletek hamarosan honlapunkon!

*A mysore-i KPJAYI (K. Pattabhi Jois Astanga Jóga Intézet) vagy más néven MainShala az astanga vinyásza jógatradíció központja. Az intézménynek nincsen oktatóképzés, a tanárok nem futószalagon kerülnek ki a falai közül. Korábban Pattabhi Jois, most pedig Sharath Jois a tanítványai gyakorlását és elkötelezettségét figyelembe véve, egyénileg adományozza az oktatói címeket azoknak, akik készen állnak a tanításra. “Authorized” lehet egyes szintű (ekkor az első sorozat tanítására hatalmaz fel), vagy kettes szintű (azaz engedély az első és a második sorozat oktatására). Később, ha valaki hosszú ideig, akár évtizedekig rendületlenül gyakorol, és bizonyítja az elkötelezettségét, akkor megkaphatja a legmagasabb szintű elismerést, amely az astanga világában szerezhető, azaz “Certified” tanárrá avatják. Ilyenkor az összes sorozatot oktathatja, amelyet ő már elsajátított, illetve workshopokat is tarthat szerte a világon. A Govindához hasonló certified oktatók nem csak az ászanák területén jártasak, hanem mélyen megértették és megtapasztalták az astanga jóga filozófiáját, ezért valóban hitelesen képviselhetik ennek az önmegvalósítási folyamatnak az üzenetét. Ezt az elismerést az egész világon mindössze kb. negyvenen érdemelték ki.

Sharath konferencia – 2014. október 11.

konferencia1011

Elkezdődött a 2014/2015-ös évad Mysore-ban, a KPJAYI-ban, és így végre újra olvashatjuk a konferenciák jegyzeteit. Fogadjátok szeretettel Sharath évnyitó beszédét!

A jóga az emberiség legnagyobb ajándéka. Sok ember azt gondolja, hogy az astanga túlságosan is a fizikai testre fókuszál, akár egy edzésforma. De a jóga teljesen különbözik az edzésektől, hiszen a fókusz a légzésen van, mivel tudjuk, hogy a légzés szabályozza a testet és az elmét. Amikor levertek, aggodalmasak vagy dühösek vagyunk, akkor csak figyeljük meg a légzésünk. Észre fogjuk venni, hogy még a túlzott öröm, vad nevetés is hatással van rá, és a légzés szabálytalanná válik.

Az ászana a vinyásza által nyugtatja meg az elmét, mivel ha a mozdulatokat összhangba hozzuk a légzéssel, akkor az elme automatikusan megnyugszik. A légzésünket úgy hangolhatjuk, mint az énekesek a hangjukat. A klasszikus zene csak akkor kellemes a fülnek, ha az énekhang és a hangszeres kíséret egy hangnemben szólalnak meg, és így van ez a vinyásza esetében is.

A kezdők lehet, hogy a Szúrja namaszkárát csak 50 légzés alatt tudják végrehajtani, amíg ki nem fejlődik a koordinációs képességük. Ahogyan növekszik a test és az elme intelligenciája a gyakorlással, úgy a Szúrja namaszkára légzésszáma is lecsökken a helyes kilencre. Minden egyes ászanát időbe telik megérteni, a koordinációt és a nyugalmat megtapasztalni. Ha helyes az ászana, akkor csökken az erőfeszítés és növekszik a pozitív hatása. A szukha ebben az értelemben kényelem, vagyis kényelem az ászanában. A fejlett ászanában a test könnyű és erős.

K: Meg lehet tanulni az első sorozatot tökéletesen kivitelezni, amikor minden légzés a helyén van?
V: Igen, ez mindenki számára lehetséges! Minél többet gyakorlod, annál jobban hozzászokik a tested. Időd kell neki hagyni, türelemre van szükség. Az emberek úgy viselkednek, mintha azonnal meg kellene tanulniuk, pedig csak hosszantartó gyakorlás által válhat könnyeddé. Ha egy adott póz nagyon nehéz, akkor tölts el benne több lélegzetet, hogy kényelmesebbé váljon. Egyszerre egy ászana tökéletesítésén dolgozz.

K: Mennyire fontos az anatómiailag pontos kivitelezés? Úgy vettem észre, hogy vannak Krishnamacharyának más tanítványai, akik főként erre fókuszálnak.
V: Ha folyton csak egyetlen ászanát akarsz tökéletesen végrehajtani, akkor nem termelsz elég hőt és hajlékonyságot. Ha itt megragadsz, akkor nem fog semmi történni. Természetesen fontos a helyes kivitelezés, de nem gyakorolhatod a trikónászanát három órán keresztül, úgy, hogy minden apró részletet alaposan kielemzel. Így 80 évbe telne az első sorozat elsajátítása!

K: Hogyan mérhetjük az előrehaladásunk a jógában?
V: A haladás az ászanán és azon túl a bekövetkező változásokon keresztül mérhető. Minél többet gyakorlod a jógát, annál inkább észre fogod venni az átalakulásokat magadban, és a másokhoz való hozzáállásodban. A spiritualitás belül történik: jó gondolatok, jó cselekedetek. Az ászana segít, hogy a jó dolgok növekedjenek benned.

K: Hogyan tarthatjuk fenn a dósák egyensúlyát ilyen intenzív gyakorlás mellett?
V: Olajfürdővel, a gyakorlóknak rendszeresen olajfürdőt kell venniük, hogy egyensúlyban maradjanak. Néha a gyakorlás által annyi változás történik, hogy megfázhatunk vagy túlhevülünk, amíg a test alkalmazkodik. A kókuszolaj nagyon jó, de az olíva és a ricinus is kiváló.

K: Mennyire fontos a szanszkrit nyelv ismerete?
V: Ha szeretnél mélyebbre menni, akkor tudnod kell olvasni szanszkritul. Nincsenek pontos fordítások a szentírásokról, így szükséges az eredeti szövegeket is olvasni.

K: Annyi jógatanár gyakorol itt, milyen szerinted az ideális tanár?
V: Sok tudás, évek tapasztalata és saját szádhana. A magaznok olvasása nem elég, sem a 2500 dollárért vásárolt, 15 nap alatt szerzett oklevél. Milyen jógához vezetne az? Márkanév, hollywoodi tanárok…

Fontos, hogy a tanárok saját szádhanával rendelkezzenek. Először meg kell tapasztalniuk azt, amit később tanítani fognak. Mindenki tanár akar lenni, sokkal kevesebben tanítványok. Ha egyszer kijelented, hogy a birtokodban van a tudás, akkor elértél az út végéhez. A jóga olyan, mint egy óceán, visszatérhetsz hozzá megtölteni a korsódat, több tudást szerezhetsz, de az óceán attól még teli marad.

K: Mennyire fontos az önálló gyakorlás távol a tanárunktól?
V: Miért akarsz egyedül gyakorolni, talán nem szereted a tanárod? /nevetés/

Minél több időt töltesz a tanároddal, annál többet fogsz tanulni. Egyszer megsérült a hátam a sok igazítástól, de ennek ellenére elmentem gyakorolni a nagyapámhoz. Azt akarta, hogy fogjam meg a derekam csakra bandhászanában, de én szóltam neki a sérülésemről. Ő azt mondta, hogy azért csak csináljam, amit mondott. Én így tettem, és másnapra elmúlt a sérülésem. Tanulj ugyanattól az egy tanártól, aki így jól megismer majd téged. A sok különböző tanár cask összezavar. Az elszigeteltség rossz szokásokat és lustaságot erdményezhet.

Az odaadást nem lehet erőltetni, a különböző kultúrákból származó embereknek különböző az értékrendje. Az odaadás az egyéntől függően növekszik. Lassan, lassan elkezd szárba szökkenni a gyakorlásodban, talán már néha érzed is. Érzed azt, hogy kapcsolódsz egy láncolathoz és a régi idők tanáraihoz. A gurum már nincsen itt, mivel öt éve eltávozott közülünk, de az energiáját hátrahagyta nekünk.

Astanga ikonok: Mariela Cruz

MC

Mariela Cruz a KPJAYI által autorizált jóga tanár (2-es szint), a costa ricai San Joséban él, és boldog édesanyja hét gyönyörű gyermeknek: Hernán (23), Adriana (22), Ariel (18), Gabriel (16), Gael (6), Theo (4) és Matías (2 és fél). Marco rendkívül boldog felesége is egyben, aki segítő támogatója a mindennapokban. A képen 6 hónapos terhesen ászanázik…

Astanga jóga a terhesség alatt – Amikor átadjuk magunkat az áldásnak

Ahogy elkezdek írni, érzem, hogy már nagyon közel van a pillanat; a kisbabám és én felkészültünk a nagy találkozásra és az első ölelésre. Az elmúlt kilenc és fél hónapban ő lett a tanítóm, a gurum és a megváltóm.
A 38. hetemnél járok, már nincs sok hátra. Ez a cikk egy kísérlet arra, hogy megragadja és a jóga szemszögéből mutassa be azt a csodálatos élményt, amelyet a bébi jelent nekem és a gyakorlásomnak egyaránt.
Az elengedést olyan mértékban tapasztaltam meg, ahogyan soha, de soha nem gondoltam volna. Éppen amikor a gyakorlásom addigi csúcsán jártam, nagyon erősnek és elkötelezettnek éreztem magam, ez a baba engem választott. A harmadik sorozat elképesztő volt és a testem ennek a csodálatos sorozatnak minden extrém kihívására reagált.

Rendkívül hajlékony testtel lettem megáldva és kivételesen fiatalon kezdtem jógázni. Az édesanyám egyike volt azoknak a furcsa lényeknek (jó értelemben, most már látom), akik folyamatosan keresték, kutatták azt a valamit, ami fölöttünk áll. Akkoriban a jóga gyakorlása Costa Ricában, egy erős hagyományokkal rendelkező katolikus országban, halálos bűnnek számított. Akárhogy is, megtalálta a módját, hogy magával vigyen az órákra, pedig még csak 10 éves voltam. Az egyetlen emlékem, ahogy nézem azokat a csodálatos, ragyogó teremtményeket a sálában – mintha angyalok lettek volna – és azóta érzem áldásnak a jógát.

Ahogy az életem haladt tovább, négy gyermekem született és ügyvéd lettem. Annak ellenére, hogy nagyon sikeres voltam ügyvédként, végtelenül nyomorúságosnak éreztem magam ebben a szakmában, mert egyáltalán nem volt nekem való.

Először hét évvel ezelőtt látogattam el Mysore-ba (az eredeti cikk 2008-ban íródott). Nagyon nehéz lenne leírni, hogy milyen varázslatos ott gyakorolni: csak azt tudom mondani, hogy Guruji és Sharath energiája azóta is visszahív és amikor otthon vagyok, akkor is folyamatosan Indiába vágyom. Egyedül gyakorolni csekély áldozat volt (San Joséban, ahol élek nincs tanárom) amíg vissza nem tudtam térni szeretett Gurumhoz minden évben.

Az élet nagyon gyorsan változott. Építettünk egy stúdiót, elkezdtek jönni az emberek és én boldogan adtam fel az ügyvédkedést és kezdtem főállásban tanítani.

Amikor előző év júniusában megtudtam, hogy ismét terhes vagyok, mélységes öröm keveredett a nyomasztó aggodalommal. És a gyakorlásommal mi lesz? Egy dolog elmélkedni arról, hogy milyen csodálatos dolog gyermeket vállalni, különösen, ha szerelmes az ember és a társa mellette áll, de szembe kell nézni a valósággal is, hogy a testnek mi mindenen kell majd keresztül mennie. Az első három hónap maga volt a pokol. Mindemellett elhatároztam, hogy visszatérek Indiába, hogy befejezzem, amit elkezdtem és megkapjam az autorizációt Gurujitől és Sharathtól. Ez egyáltalán nem volt jó ötlet, de a vágyódás, hogy a tanáraim közelében lehessek és egy szakasz végére pontot tegyek, túl erős volt ahhoz, hogy lemondjak róla.

Tavaly augusztusban érkeztem Mysore-ba egyedül, 12 hetes terhesen 26 óra folyamatos repülés és átszállás után. A terhesség nagyon érzékeny időszak. Nyitottabbnak és sebezhetőbbnek éreztem magam, mint valaha, és így átrepülni a világot Costa Ricából Németországon át egészen Bangalore-ig, majd onnan Mysore-ba a legnagyobb kihívás volt, amivel valaha szembesültem. A folyamatos émelygés, hányás és magány miatt ez volt életem legnehezebb utazása. Egyedül vágtam neki az útnak, de nagyon vágytam rá, hogy a férjemmel és a gyerekeimmel lehessek, így ez is csak nehezítette a megérkezést.

Az egyik kedves barátom kiadta nekem a lakását. Nagyon kényelmes kis apartman volt, felszerelve minden szükséges berendezéssel. Mr. és Mrs. Chinnappa, a főbérlők rendkívül kedvesek és figyelmesek voltak velem, jól esett ez a törődés. Volt, hogy egész éjjel fent voltam, az időeltolódás miatt egyáltalán nem tudtam aludni, folyton a szeretteimre gondoltam és csak sírtam, majd reggel hatkor a Shalaban voltam, hogy gyakoroljak. Saraswathihoz voltam beosztva. Egy részem belül azonban Sharathoz vágyott, hogy öttől a tanárommal és a barátaimmal, az egész csapattal gyakorolhassak, ahogy szoktam.

Mariela Cruz

A kezdőkkel gyakorolni hatalmas alázatot követelt, de Saraswathi gyengéd közeledése és törődése mindent sokkal könnyebbé tett, még akkor is, ha a gyakorlások alatt tízpercenként ki kellett mennem hányni. A testem egyszerűen nem tudott alkalmazkodni egyszerre ennyi változáshoz: a baba, az étel, az időzóna és a magányos szív…

Mivel megszoktam, hogy a testem ezidáig mindenre képes volt, amit csak szerettem volna, ezért nagyon zavaró volt ez a helyzet. Annyira dühített már végül, hogy elkezdtem bánni a történteket és nyomasztó gondolatok kezdtek eluralkodni az elmém felett.

A jóga elfogadásra tanít. Ez mindaddig rendben is van, amíg jól mennek a dolgaink, de mi a helyzet akkor, ha hirtelen minden a feje tetejére áll?
A napi három órás gyakorlásomat le kellett rövidítenem az első sorozat felére és még így is rengeteg módosítást kellett alkalmaznom. Érdekes volt, hogy Saraswathi rögtön kivette a sorozatból a csavarásokat (marícsjászana C és D).
Mindaddig a gyakorlásom rengeteg energiát és erőt adott az anyaság és a tanítás kihívásaihoz, de most kimerültnek és mélységesen depressziósnak éreztem magam. A férjem ekkor érkezett Indiába életében először, talán megérezte, hogy szükségem van a támogatására.

Végül ennek a mysore-i látogatásnak során megkaptam az autorizációt, és visszautaztunk Costa Ricába. A dolgok azonban ekkor sem lettek könnyebbek. Guruji és Saraswathi nem engedi a gyakorlást a terhesség első időszakában, viszont normál esetben az émelygés és a hányás meg is szűnik az első három hónap után. Az én esetemben azonban nem ez volt a helyzet. Miután visszatértünk valahogy rosszabbra fordultak a dolgok. Alig bírtam felkelni az ágyamból. Minden homályos volt, és nem is tudtam gyakorolni. Nagyon nehéz volt tanítani, de nem hagytam abba.

Borzasztóan éreztem magam, és a gyakorlás, az egyetlen gyógymód, amelyet a test és a szív fájdalmaira ismertem, nem működött. Tanácstalan voltam.
Rá kellett jönnöm, hogy a terhesség valami olyanra tanított, amire a megszokott gyakorlásom sose tudott volna. Hirtelen mintha elvettek volna tőlem mindent, amit szerettem. Amikor azt mondom, hogy mindennél jobban szeretem ezt a rendszert, az azért van, mert annyira becsülöm azokat a távlatokat, amiket nyitott számomra ebben az emberi tapasztalásban.

Feladni ezt a szerelmet nem egyszerű feladat. Mindent előröl kellett kezdenem, egy Szúrja namaszkára után összeestem és 20 percig pihentem baba pózban, mert forgott velem a terem.
Rá kellett jönnöm, hogy ez a mélységes szeretet a gyakorlás iránt egyben ragaszkodás is. A testem hozzászokott azokhoz a kémiai anyagokhoz, amik a gyakorlás során termelődnek és most át kellett esnem egy „elvonókúrán” és mindenen, ami ezzel jár: hangulatingadozások, szomorúság, és az intolerancia olyan foka, amely már szinte a depresszió határát súrolta.

Aztán a dolgok lassan elkezdtek változni. Rájöttem, hogy egyetlen lehetőségem az, hogy megadom magam. És amikor teljesen átadtam magam mindannak, ami történik, ez a pici kis tanár belül új erőt és lendületet adott. Teljesen megváltozott a gyakorlásom, különösen, ahogy elkezdtem egyre nagyobb lenni. Ahogy minden nap szembe kellett néznem a matraccal, féltem attól, hogy nem leszek képes teljesíteni, de éppen ekkor kezdtem igazán közel kerülni valódi önmagamhoz. Újfajta örömöt és hálát fedeztem fel ebben az áldott állapotban; valaki növekszik bennem és valahogy segít megérteni új dolgokat. Kizárólagos szádhanámnak tekintettem, hogy ennek a léleknek a tiszta csatornájává váljak, és ne avatkozzak bele vagy kérjek bármit is saját magamnak; csak adjam meg neki, amire szüksége van tőlem, túl azon, hogy én mit szeretnék vagy mit nem.

A jóga rengeteg erőt biztosít, és ezt az erőt számtalan módon használhatjuk. Saját magunk javára is fordíthatjuk, de arra is, hogy adjunk és segítsünk másoknak. Annak ellenére, hogy úgy gondoltam, önzetlenül teljesítem a küldetésemet anyaként és jógatanárként, már tudom, hogy egy részem legbelül még mindig saját magának akart dolgokat.

Ahogy Krisna mondja Ardzsunának: mondj le a cselekedeteid gyümölcséről. Az elmúlt 38 hétben ezt tanultam meg. Már boldogan mondom, hogy Gael születése óta a gyakorlásom is teljesen új értelmet kapott; őszintén szeretnék szolgálni és adni; a gyakorlásomat pedig arra használni, hogy felkészítse a testemet és az elmémet erre.

Ez a „kis-hatalmas” lény valódi áldás az életemben. Megjárta már velem Indiát és tervezem, hogy a következő alkalommal is magammal viszem Mysore-ba. Gael örökké emlékeztetni fog arra, hogy a jóga célja nem az, hogy elérjünk valamit, hanem az, hogy megtanuljunk hálásnak lenni mindazért, amit az élettől kapunk. Ahogy most a családunkban mindannyian nekivágunk ennek az új kalandnak a bébivel, nap, mint nap köszönöm a gyermekeimnek, hogy megtanítanak egyre önzetlenebbé válni.

Amit az „autorizáció” jelent számomra

Jois család

Az astanga jógában szeretet van…
Megmagyarázhatatlan ez a szeretet, amely túlmutat minden papíron, „autorizáción” vagy „certifikáción”. Csak azok érthetik ezt meg igazán, akik már többször jártak Mysore-ban és Gurujival és Sharathtal tanultak.

Manapság már a világ minden tájáról özönlenek a diákok Mysore-ba, és az iskolánk sokak szerint a jóga „Harvadjává” vált. Számomra azonban mindig ugyanaz a kis Shala marad, amelyet rendkívül erős és következetes tanárom, Gurum, Sri K. Pattabhi Jois őriz. Mind az iskola mérete, mind pedig a diákok száma nőtt, de Mysore esszenciáját, a csodát amelyet ott találtam, egy titkos kis kamrába mélyen a szívembe zártam.

Az én történetem egyáltalán nem mindennapi, és azt súgja a szívem, hogy osszam meg. Sokan mondják, hogy Mysore-ba utazni azért, hogy ott gyakorolhasson az ember, drága és a családi kötelezettségek rovására megy. Amikor találkoztam a Gurummal, a depresszió szélén lévő, egyedülálló anya voltam négy gyermekkel a hátamon. Sosem tudom meghálálni a Guruimnak, hogy reményt adtak és új megvilágításba helyeztek mindent.
Az első indiai utam akkora áldozat volt sok szempontból, hogy megfogadtam, nem lesz több. Mégis többször visszatértem és csak annyit mondhatok, hogy Kegyelem költözött az életembe, amely lehetővé teszi, hogy (meg)történjenek a dolgok.

Minden kezdett a helyére kerülni és az élet újra ragyogó volt. A costa ricai szülővárosomban nem volt tanárom, de a Gurjival és Sharathtal való találkozások (egyszer vagy kétszer egy évben) feltöltötték a lelkemet boldogsággal és lelkesedéssel. Ismét férjhez mentem és még három kis fiam született. Sosem éreztem őket tehernek vagy akadálynak, akik hátráltatnának a spirituális felfedező utam során. Épp ellenkezőleg, inspirálnak, hogy összeszedett és koncentrált maradjak és erősítenek, hogy visszatérjek Indiába. Mindig vissza…

Mysore nyomot hagy. A Shala egész évben veled marad. A közösségi eseményeken túl az idő, amit Mysore-ban töltök számomra szent. Ez befelé fordulás, az elmélkedés időszaka, hogy érezzem, hol is tartok az életemben. A kis lányom is volt már ott velem, a férjem is négy alkalommal és a harmadik legidősebb fiam életében először eljön velem gyakorolni. Az a célom, hogy elvigyem az egész csapatot: hét lélek, aki engem választott édesanyjának, mert valahogy tudták, hogy kellően elkötelezett, odaadó, lelkes és komoly is vagyok.

Minden alakul és az astanga jóga szeretete egyre terjed…
A gyakorlás biztosítja azt a tiszta tudatot és energiát, amely lehetővé teszi, hogy elvégezzem a feladataimat, rendezzem az elvarratlan szálakat, összepakoljak és menjek.

Ráadásul mindig minden rendben van amikor hazatérek San Joséba. Isten vigyáz mindannyiunkra. Otthon a férjemre és a gyermekeimre, a Shalaban pedig a tanítványaimra. A bizalom egyre mélyül és nő. Nem én irányítok, én csak követem ezt a szeretetet. Minden autorizációtól” vagy „certifikációtól” függetlenül vissza fogok térni Mysore-ba. Többségünk számára ez nem a darab papírról szól, hanem a tanáraink iránti szeretetről és az irántuk érzett mélységes tiszteletről, akik ezt a varázslatos transzformációt elindították bennünk. Természetesen időközben nekünk kell gyakorolni; korán kelni, izzadni, megsérülni, türelmesnek lenni és folytatni. Mintha részei lennénk valaminek, ami sokkal nagyobb nálunk. Valaminek, ami szavakkal nem kifejezhető, szent és kedves nekünk. Ahogy egyre több a formalitás, mert nő a diákok száma, azon tűnődöm, hogy vajon hányan tudnak majd igazán ráhangolódni erre a szeretetre; hogy vajon ez a gyakorlásukban és a tanításukban jelen lesz-e majd; tisztelik és védelmezik-e a tanárainkat az életük árán is, ha szükséges. Mint a közeli családtagjaik, vagy talán még annál is mélyebben. A Guru bennünk lakozik és a szívünkben él a fizikai testtől függetlenül. A jelenléte pedig minden nap megerősíti a gyakorlásunkat.

Mi lenne velünk nélkülük…
Szóval, hogy számít-e nekem az „autorizáció”… igen. A Gurum áldása azt jelenti, hogy védelmezett vagyok és biztonságban érzem magam. Az úton sok akadály van, ami megpróbál eltéríteni minket, de minden félelmemnél erősebbek Guruji szavai:

„Miért félsz? Imádkozz Istenhez!” ~ Vandé Gurúnám Csaranáravindé

Ezek a kedves szavak minden nap velem vannak, és ha elkalandoznék, visszahoznak a jelenbe és a szeretetbe.
Ez az, ami nekem igazán számít.

A gyakorlás könnyen meneküléssé és a közvetlen valóság megtagadásává válhat. A gyermekeim miatt erős alapokon kell állnom. Mindig történik valami: nevetés, sírás, összetört szívek, kalandok, zsibvásár és szeretet – Istenem, mennyi szeretet! Anyaként, feleségként és nőként mindig azt kérdezem magamtól, hogy mit és hogyan adhatok ma. Hogyan adhatom tovább azt az áldást, amit ettől a gyakorlástól és a tanáraimtól kaptam? Rájöttem, hogy a hűség, az elkötelezettség, a hit, az igazság és a transzformáció iránti égető vágy, az alázatosság és az öröm tölti meg a szívemet ebben a jelen pillanatban is. Ahogy az a rengeteg kép, élmény is, ami nyomot hagyott bennem: emlék az egyik szerető tanáromról, aki 8 hónapos terhesen is fogadott az iskolájában, aggódva az ágyam és a hideg víz miatt; egy másikról, aki az anyaság erejét mutatta meg nekem ahogy folyton utaznia kellett a kislányával és a fiával és számos más fantasztikus ember, akik a szeretteik közelében vannak minden nap.

Azon tűnődöm, hogy vajon a mai napom arról szóljon-e, hogy azon aggódóm, hogy hét terhesség után elvesztettem a bandháimat és újra küzdelem lesz a „tic-toc”-okat gyakorolni, vagy talán menjek le a konyhába és fejezzem be a fiam születésnapi tortáján a díszítést még az esti ünneplés előtt. Vajon nem ugyanaz a szeretet és prána hatja hát ezt az egészet? Megnyitom a szívem, ahogy lélegzem és vágyom a Gurum igazítására a hátrahajlítások során; annyira hiányzik.
Az egyik legnagyszerűbb tanárom, aki csodálatos zenész, egyszer azt mondta nekem, hogy a legnagyobb áldás tudni, hogy az ember hogyan szolgálhat másokat. Én úgy, hogy alázatosan jelen vagyok a matracomon, közel engedem és tartom a szívemhez a gyermekeimet, az indiai utazásaim során táplálom a lelkemet ennek a gyönyörű országnak a színeivel és sajátosságaival. Úgy szolgálok, hogy másokat is ösztönzök, hogy rátaláljanak az álmaikra és dolgozzanak keményen, hogy megvalósítsák őket. Úgy szolgálok, hogy a Gurum emlékét életben tartom – Guruji emlékét, aki megmutatta, hogyan lépjem át az elmém korlátait, engedjem el a félelmeimet, törődjek a szeretteimmel és legyek boldog édesanya.
Szeretlek, Guruji, bárhol is legyél.

Forrás:

http://ashtanganews.com/2008/02/16/ashtanga-during-pregnancy-another/
http://www.ashtangamagazine.com/#!Authorization-Matters-To-Me/c1nzk/8D4BECE3-B1DB-4D35-8D36-EF6CD4030AC8
http://www.elephantjournal.com/2013/02/babies-born-tic-tocs-gone-mariela-cruz/

Astanga ikonok: Matthew Sweeney

Matthew Sweeney

Amikor fiatal voltam, annyira elbűvölt a Csillagok Háborúja, hogy én is jedi lovag akartam lenni és olyan tanítókra vágytam, mint Obiwan Kenobi vagy Yoda Mester. Elkezdtem különböző harcművészetekkel foglalkozni, és a 14 éven át tartó periódus alatt két fekete és egy barna övet szereztem. Tinédzserként találkoztam először a jógával, az egyik harcművészet tanárom javaslatára kezdtem el heti egyszer Satyananda jógát gyakorolni, hogy fejlesszem a hajlékonyságomat.

1990-ben beiratkoztam egy Zen Shiatsu kurzusra, amit három év alatt teljesítettem. A kurzus végén ugyanannál a szervezetnél elvégeztem az Oki-do Yoga tanárképző traininget is. A jóga pózok alkalmazásához kapcsolódóan a tanfolyam keretein belül tanultam anatómiát, pszichológiát, korrekciós fizikoterápiát, transzcendentális meditációt és meridián elméletet. Ismerkedtem az Iyengar jógával és astanga jógával. Az első tanárképzőmet 1993-ban fejeztem be, de a végén okozott némi fejtörést eldönteni, hogy Indiában Pune-ba menjek Iyengar jóga tanfolyamra vagy Mysore-ba Sri K. P. Jois-szal astanga jógát tanulni. Az utóbbit választottam.

Mysore-ba 1994-ben érkeztem először és a rákövetkező három évben hat-hat hónapot töltöttem ott. 2006-ig rendszeresen visszatértem. 1998 óta személyes gyakorlásom része az úgynevezett “Advanced B” vagy más néven negyedik sorozat. Az „Advanced C”-t, vagyis az ötödik sorozatot már saját magam kezdtem el felfedezni. Pattabhi Jois-szal való kapcsolatom döntő szerepet játszott abban, hogy Mysore-ban maradtam, ahelyett, hogy elmentem volna Poonaba Iyengarhoz. Érkezésem napján véletlenül találkoztunk az ajtajában és rögtön elmagyarázta a riksa vezetőjének, hogy merre van a diákok szállása és hol tegyen le engem. Annyira kedves és barátságos volt velem (még ha kicsit szigorú is, amit lüktetve dobogó szívem jelzett), hogy azonnal megszerettem.

A mysore-i módszer nagyban hozzájárul a magas fokú koncentráció kifejlesztéséhez, ez segített meghatározni az erősségeimet és a gyengeségeimet. Csak miután Mysore-ba mentem, éreztem, hogy szívom magamba a tradíció egy olyan aspektusát – nevezzük élő történelemnek – amelyet azelőtt nem tudtam igazán megérteni. 1996 óta tanítok astanga jógát. Az elmúlt 18 év során sokat változott a tanítási stílusom és főleg az utóbbi évtizedben mozdult a hagyományos ortodox megközelítés felől egy sokkal holisztikusabb módszer felé. Habár nagyon szeretem az astanga sorozatokat és a tradíciót, egyre inkább az iránt érdeklődöm, hogy a jógát minden létező és működő szempontból gyakoroljam és tanítsam. Ahelyett, hogy egy nézőponthoz ragaszkodnék, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy olyan közvetlenül kapcsolódjak minden diákomhoz, amennyire csak lehet.

Sok sok év gyakorlás után kifejlesztettem a saját vinyásza sorozataimat (Chandra Krama: The Moon Sequence vagy Hold sorozat; Simha Krama: The Lion Sequence vagy Oroszlán sorozat), amelyek a hagyományos sorozatok mellett lehetséges alternatívaként szolgálhatnak. Ezek az egyedi vinyásza órák úgy zajlanak, hogy terápiás megközelítésre ösztönözzék a diákokat saját gyakorlásuk során, valamint bátorítsák a kalandvágyó szíveket. Ezek a sorozatok hasznosak lehetnek azok számára, akik esetleg nem tudnak rendszeresen astanga jógát gyakorolni, de a gyakorlás egészében is segítenek egyensúlyt hozni. Ezért ajánlom minden astanga gyakorlónak, hogy kezdje el a vinyásza krama sorozatok gyakorlását is. A vinyásza krama növeli az általános jóllétet és a következő évtizedek harmonikus és örömteli gyakorlásának kilátásait.

Máté

Az elmúlt 20 évet önvalóm tanulmányozásával is töltöttem különböző meditációs technikák, 10 napos Vipassana kurzusok, tantra workshopok, gestalt terápia, transzperszonális terápia és a celluláris memória átalakításának segítségével. Mindezek nagyban hozzájárultak a jóga tudományában való elmélyülésemhez és ahhoz, hogy jobban megértsem az összefüggést a test, a lélek és az isteni között.
Partneremmel, Laurennel a Balin található Ubudban nyitunk jógaközpontot, ahol a kurzusaink nagy részét fogjuk tartani. Háromhónapos képzésektől kezdve minden második évben oktatóképző tanfolyamot is tervezünk. Emellett folyamatosan utazom és tartok workshopokat Ausztráliában, Ázsiában, Észak-Amerikában és Európában és különböző jóga programokat vezetek egyedülálló helyszíneken szerte a világban.

Chandra Krama: Hold sorozat

Az astanga tradíció szerint holdnapokon nincs ászanagyakorlás. Ennek sok más megközelítés mellett az is az oka, hogy a hold hatással van a testben lévő folyadékra ugyanúgy, mint a földön lévő vizekre. Teliholdkor és az azt megelőző pár nap során úgynevezett belső dagály keletkezik, ami megemeli az energiaszintet. Ez a túlzott stimuláció érzetét keltheti, ezért az intenzív gyakorlás veszélyes lehet. Az újholdat megelőző napokon (néha sötét holdnak is nevezik) a testnedvek szintje csökken, ahogy az energiaszint is, és szárazabbak az ízületek. Ilyenkor nagyobb a sérülés valószínűsége.
Az astanga jóga gyakorlása során a figyelem fokozatosan az egyre apróbb részletek felé irányul. Először a tested fizikai részét érzed, majd később, kitartó gyakorlással, a test és a környezet finomabb aspektusait is.
Minél lassabban mozogsz a gyakorlás alatt egészen, amíg végül mozdulatlanul ülsz a meditációban, annál kifinomultabb lesz a figyelmed. Ha gyorsabban mozogsz, akkor ez kevésbé igaz. Viszont a dinamikus vinyászagyakorlás olyan energiákat mozgat, amelyek segítenek a fizikai blokkokat könnyebben elengedni. Ez pedig felszabadítóan hat a testre.

Ami az aktív, szúrja (Nap energia) alapú astanga gyakorlást kiegyensúlyozza, az a rendszeres meditáció és időnként egy puhább és lágyabb ászanagyakorlás. A Chandra Kramát vagy valami ehhez hasonló sorozatot szükségesnek tartok minden astanga gyakorló számára, akár férfi, akár nő az illető. Ez a sorozat segít az energetikai, pszichológiai és fizikai egyensúly helyreállításában. Mivel az astangások 80%-a nő, különösen fontos egy olyan sorozat, amelynek a fókuszában a menstruáció, az ovuláció és a holdfázisok állnak.

A Hold sorozat leveszi a terhet a vállakról és a felsőtestről (ami a radzsasztikus astanga gyakorlás elemeit képviseli), és ez főleg azoknak a diákoknak fontos, akik túl sokat vagy túl hamar kezdenek az előre és hátra ugrásokon dolgozni. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a test alsó felére, a csípőre és a lágy, mégis erős hasi részre.

Chandra Krama

Az astanga jóga belső fűtő hatása összekapcsolva a heti hat napos gyakorlással vagy az arra való törekvéssel, a legtöbb nő számára nem megfelelő. Hosszú távon ez az intenzitás a férfiak számára is alkalmatlan lehet. Sok gyakorló ezt persze nehezen fogadja el, de ez az igazság. Véleményem szerint pont azoknak lenne a legnagyobb szüksége a Hold sorozatra, akik ezt a legkevésbé szeretnék gyakorolni. Naponta két óra astanga gyakorlás heti hat alkalommal jelentős fogyáshoz vezethet és a folyamatosan ismétlődő erőfeszítés az ízületeket is megterhelheti. Ezen túl a sok éves tanítói tapasztalat azt mutatja, hogy az astangázók nagy százaléka fizikai adottságánál fogva nem tudja elsajátítani a további sorozatok ászanáit, így az első sorozat gyakorlására kényszerül a tradíció szerint. Ez fiziológiai szempontból egyáltalán nem tekinthető terápiásnak, könnyen sérülésekhez vezethet és unalmassá válhat. Előbb utóbb sokan ezért abba is hagyják a gyakorlást.

Nőknél a túlzásba vitt gyakorlás felboríthatja a menstruációs ciklus és a teherbeesésnél is nehézséget okozhat. Még ha ez utóbbi nem is aktuális, az intenzív ászanagyakorlás olyan sorozatok nélkül, mint a Chandra Krama  kiegyensúlyozatlansághoz vezethet, fizikailag vagy egyéb más téren.
A Hold sorozat célja, hogy segítsen a holdciklusokkal összhangban lenni és ösztönzi az intuitív képességet is. Egyáltalán nem arra irányul, hogy az astanga, vagy bármilyen más gyakorlást teljes egészében kiváltson, sokkal inkább támogatja és kiegyensúlyozza a heti rutint.

Az erő legyen Veled,
Matthew Sweeney

Forrás: http://www.yogatemple.com
Matthew Sweeney Interjú: https://www.youtube.com/watch?v=kHHDx9oN_bA
Matthew Sweeney: Ashtanga Yoga As It Is
Hold Sorozat WS: http://bandhaworks.hu/hold-sorozat-workshop/

Bandha Works

Bandha Works

Kedves Olvasóink!

Örömteli hírt szeretnénk Veletek megosztani!

A sors úgy rendezte az életünket, hogy abban a megtiszteltetésben és áldásban részesülünk, hogy 2013. augusztus 25-én megnyithatjuk saját jógaiskolánkat. Szeretnénk a blogon eddig csak írásban átadott értékeket a jógamatracon is közvetíteni, úgy, ahogyan mi kaptuk a tanítóinktól.

Az astanga és vinyásza krama jógarendszer lényege a gyakorlás általi egyéni megtapasztalás, ehhez szeretnénk segítséget és útmutatást nyújtani mindenkinek, aki az önmegvalósítás ezen útján jár. A jógaiskolában ezért nem csak ászanaórák lesznek, nagy hangsúlyt fektetünk majd a filozófiára és az életmódra is Patandzsali Jógai szútráinak szellemiségében. A nyitott hozzáállásért és újabb nézőpontok megismeréséért pedig rendszeresen külföldi vengégoktatókat is hívunk majd.

Az iskola neve Bandha Works Astanga és Vinyásza krama Jógaiskola. Pattabhi Jois szerint a bandhák annyira fontosan a jógikus úton, hogy egész nap tartani kellene őket. Hasonlóan mi is azt szeretnénk, ha a gyakorlás senkinek nem érne véget a jógaórákat lezáró relaxáció után, hanem a nap minden percében fenntartanánk a jógikus elmeállapotot.

Végezetül szeretnénk mindenkinek megköszönni aki segített minket az álom megvalósulásában. Hálánk kifejezéseként mindenki, aki régóta velünk gyakorol ingyen jöhet az első héten az összes órára. Hálásan borulunk le az összes tanítónk lótuszlába előtt, akik feltárják előttünk az Igazság útját, és kigyógyítanak bennünket az anyagi lét okozta mérgezésből!

Köszönettel: István és Dorka

Részletek a Bandha Works Jógaiskoláról:

Amennyiben szeretnéd nyomon követni iskolánk programjait, kedveld a Bandha Works Facebook oldalát:
Bandha Works

A gyakorlás intenzitása

Astanga konferencia

A jógaoktatás szintjeit már áttekintettük egy korábbi bejegyzésben. Patandzsali a Jóga szútrákban azonban mindig a jóga gyakorlóihoz szól, akik csak azután gondolnak az önmegvalósítás tudományának tanítására, miután önmaguk már elérték a megvilágosodást. Nézzük meg tehát, hogy Patandzsali milyen kategóriákat különböztet meg a jógagyakorlók között.

tīvrasaṁvegānām āsannaḥ
mṛdu madhya adhimātratvāt tataḥ api viśeṣaḥ
(Patandzsali: Jóga szútrák I.21-22.)

Akik erőteljesen, teljes odaadással (tívra) gyakorolnak, azok gyorsan elérik a jóga végső célját. A gyakorlás lehet intenzív (adhimátratvá), közepes intenzitású (madhja) és gyenge (mridu).

Az előbbi két szútra tehát értelmezés szerint három, illetve négy típust különböztet meg a gyakorlók körében aszerint, hogy mennyi energiát fektetnek a céljuk megvalósításába. Egyesek szerint a teljes odaadással gyakorlók (tívra) az intenzív csoportba sorolhatók, köztük is a legkiválóbbak, tehát a kategóriák száma három, más iskolák pedig külön kezelik a négy felsorolt szintet.

Nem mindegy azonban, hogy mire is vonatkozik az intenzitás. Természetesen nem arról van szó, hogy valaki minden nap, mind a hat ászanasorozatot gyakorolja, hiszen az eredmény borítékolható: sérülés, kimerültség, betegségek. Patandzsali itt az elme szabályozására, és a gondolathullámok lecsillapítására utal, illetve az idevezető előkészítő gyakorlatokra. A kezdők számára (általában a gyakorlás első 30-40 éve) pedig Krishnamacharya véleménye szerint az astanga jóga első négy ága, tehát a jama, a nijama, az ászana és a pránájáma a megfelelő szádhana (spirituális gyakorlatok). Ezeket párhuzamosan kell végezni addig, amíg tökéletességet nem érünk el mind a négy területen. Éppen ezért a gyakorlás intenzitása azonos kell, hogy legyen mindegyik esetében. Nem érhetünk el sikereket a rádzsa jóga területén, ha csak az ászanára és a benne foglalt pránájámára koncentrálunk nagy vehemenciával, de elhanyagoljuk a szabályozó elveket. Sőt, a túlzott hangsúlyeltolódás még el is téríthet minket a jógikus útról. Nézzük sorra, hogy az egyes szabályozó elvek hiánya az életünkből milyen károkkal járhat:

Jamák

Ahimszá: sérülések miatt abbahagyjuk a gyakorlást.
Szatja: önámítás vagy a tanárunkkal nem vagyunk őszinték, elkendőzünk olyan problémákat, amelyek megoldása kulcsfontosságú lenne. Testi szinten a női pihenőnapok meg/letagadása visszafordíthatatlan betegségeket is okozhat.
Asztéja: olyan ászanák végzése önkényesen, amelyek nem nekünk valók: sérülések. Oktatás megkezdése a tanítónk jóváhagyása, és saját felkészültségünk hiányában: mások is elfordulnak a jógától, mi pedig csalódottságunk miatt térülünk el.
Brahmacsarja: érdeklődésük középpontjában külsőnk áll, ha elérjük az áhított alakot, abbahagyjuk a gyakorlást. A időnket önpusztító szórakozzással töltjük, és nem marad időnk gyakorolni.
Aparigrahá: energiáinkat felesleges anyagi tárgyak megszerzésére fordítjuk a gyakorlás helyett. A “haladó” ászanák hajszolása miatt nem vesszük észre, ha a testünk már készen állna a felsőbb ágak gyakorlására.

Nijamák

Saucsa: káros, nem tiszta gondolatok dédelgetése akár gyakorlás közben is (pl. másokhoz hasonlítgatjuk magunkat). A test elhanyagolása betegségekhez vezet, amelyek akadályozzák a gyakorlást.
Szantósa: nem maradunk a jelenben, nem ismerjük fel a határainkat egy ászanában, ezáltal sérüléseket okozunk magunknak.
Tapasz: ha nem gyakorlunk önuralmat például az étkezésben, akkor az ászanáink sem fognak fejlődni. Az előírt böjtnapok tartása által fejleszthetjük legkönnyebben az akaraterőnket. Lustaságba süllyedhetünk, ha nem gyakorlunk önfegyelmet.
Szvádhjája: ha nem hallgatjuk a tanítónk szavait, vagy nem olvassuk a hiteles szentírásokat, akkor sosem fogjuk megérteni, hogy merre is tart a gyakorlásunk, ezáltal folyton újabb és újabb utakat fogunk keresni, ahelyett, hogy bíznánk a Jóga szútrák tudományában.
Ísvara pranidháná: amíg nem válik felajánlássá a gyakorlásunk, hanem csak önző céljaink vezérelnek (szépség, egészség, intelligencia, erő, hatalom, gazdagság stb.) addig sosem érhetjük el a végcélt. Mihelyt megadja a szádhanánk az áhított, ám átmeneti állapotot, annak élvezetébe merülünk és nem haladunk tovább.

Az intenzitás tehát ideális esetben azonos mind a négy ágon. Ezért természetesen az is problémákat okoz, ha az ászanákat és a pránájámát hanyagoljuk: a fizikai és energetikai testünk sosem válik alkalmassá a komolyabb meditációra. Ha egyensúly-eltolódást érzünk a saját életünkben, akkor igyekezzünk az astanga azon elemeit erősíteni, amelyek gyengébbek a többihez képest. A jóga szempontjából nem okoz semmilyen problémát, ha nagyon intenzívvé válik a gyakorlásunk, amíg mindegyik ág azonos erősségű. Így a négy ág összefonódva, egymást támogatva növekedhet, míg ha valamelyik túlságosan erőre kap, akkor a többitől vonhatja el az energiát.

Pattabhi Jois lakshmipurami shálájában kezdetben nem volt ritka, hogy a lelkes nyugati tanítványok napi kétszer gyakoroltak: reggel az első, délután pedig a második sorozatot. A fejlődésük elképesztően gyors volt, a lelkesedésük pedig töretlen maradt (legtöbbjüknek mind a mai napig) még a legendásan erős igazítások ellenére is. Hogyan lehetséges ez? Guruji rendkívüli hangsúlyt fektetett a megfelelő légzésre, emellett pedig az elkötelezett tanítványok a teremből kilépve sem hagyták abba a jógázást, nap további részét is a jamák és nijamák elveivel összhangban töltötték, a jógairodalom tanulmányozásával, építő beszélgetésekkel és pihenéssel. Természetesen ebbe az életmódba már nem férne bele napi nyolc-tíz óra munka, tehát a gyakorlásunk intenzitását mindig az adott életkörülményeinkhez kell igazítani, nincs értelme napi kétszer két órát gyakorolnunk, ha a nap további részét feszült, netán agresszív hangulatban töltjük, és nem tudunk elég időt szánni a megfelelő táplálkozásra és a szentírások tanulmányozására.

Nem probléma az sem, ha az életkörülményeink miatt a gyakorlásunk intenzitása mérsékelt egészen addig, amíg tudjuk és elfogadjuk, hogy ezáltal a szamádhi nem ebben az életünkben vár ránk. Ekkor bízzunk abban, hogy a következő születésünk már kedvezőbb körülményeket fog biztosítani a gyakorlásunkhoz, és így a siker biztosan nem marad el.

Sharath konferencia 2012. szeptember 23.

Astanga konferencia

A következő összefoglalóban elolvashatjuk Sharath véleményét a bandhákkal és a pránájáma gyakorlással kapcsolatban. A konferenciák jelentőségéről egy korábbi blogbejegyzésünkben írtunk.

A konferencia elején egy tanítvány múlt vasárnapi kérdésére visszatérve Sharath részletesen elmagyarázta a bandhák működését. Mi a bandhák jelentősége? Sharath kifejtette, hogy számos írás utal a bandhákra, ő maga pedig Sankarácsárja személyes tapasztalatain alapuló a műveire és a gurujától tanultakra hivatkozott. A bandhák rendkívül fontos technikák a hosszú élet eléréséhez. Sharath azt mondta, hogy bár nincs konkrét írásos bizonyíték a régi idők szentjeinek és jógijainak hosszú élete és a bandhák gyakorlása közti kapcsolatra, de ő úgy gondolja, hogy ezen technikák alkalmazása által váltak képessé száz évet bőven meghaladó, akár ezer éves kor elérésére. Bár számos bandha létezik, mi rendszeresen hármat használunk. Az első a dzsálandhára bandha (az állát leengedve demonstrálja is), amely főleg a pránájáma gyakorlatok közben fontos. A második a múla bandha, amikor a végbélzáró izmok környékét húzzuk be, és emeljük meg. Az uddijána bandha a köldök alatti terület aktivizálása. Kilenc nyílás van a testünkön. A pránájáma gyakorlatok során lezárjuk ezeket a nyílásokat, ezáltal a levegő nem tud bejutni rajtuk. Ez azért fontos, mert amikor levegő áramlik be rajtuk, akkor az elme nem képes fókuszálni, a gondolatok hullámoznak. A tisztátalan levegő pedig zavarja a pránájáma és a meditációs gyakorlatokat. Nézzük a Pancsa Mahá Bhútát – az öt elemet (föld, víz, tűz, levegő és éter) – ki mindezen energiák forrása? Ki a lélegzet forrása? Isten a forrás. Ezért szintén a felsőbbrendű energia a bandhák forrása. A múla bandhát akármilyen helyzetben lehet végezni, ülve, sétálva, bárhogyan. Sharath megáll, és megjegyzi, hogy néhány mozzanatot leszámítva folyamatosan fenn kell tartani. Majd nevetve hozzáteszi, hogy „remélem, ezt nem kell elmagyaráznom”. A bandhák megvalósítása időbe telik, nincs harminc napos villámmódszer a múla bandha elsajátítására. Segítenek az ászanák hatására tisztuló energiaáramlás fejlesztésében, valamint stabillá teszik a testet és az elmét. A návászana, az utpluthi és az, amikor kiemeljük magunkat hátraugrás előtt segít fejleszteni a bandhákat. Ezért kell ezeket hosszabb ideig végezni a vezetett órákon. Illetve azért, mert Sharath ilyenkor jól szórakozik rajtunk. A folytatásban bemutat még pár mozdulatot, amelyek megfelelő módon fejlesztik a bandhákat: a hátraugrást utkatászanából (ami nem zsugorkézenállás, hanem inkább a csípőtájék emelése) és vírabhadrászanából (azonos az előzővel, csak egy lábbal). Ezek nem magas kiemelések, de rendkívül kontrolláltak. Végül leül padmászanába és megmutatja, hogyan kell behúzni az alhasat. Hozzáteszi, hogy szomorúan tapasztalja, hogy sok tanítvány engedi az alhasi területet mozogni be- és kilégzés során. A légzésnek akadálytalannak és erőlködéstől mentesnek kell lennie, és csak a tüdőbe kell lélegeznünk. Ez a pránájáma megvitatásához vezetett. Azt mondta, hogy általánosságban a bandhák azért fontosak a pránájámához, mivel általuk tanuljuk meg szabályozni a légzésünket. A pránájámát csak az ászanák mesteri fokon történő elsajátítása után szabad elkezdeni egy guru vagy mester felügyelete mellett. Ha helytelenül végezzük, akkor betegségeket okoz ahelyett, hogy megszabadítana minket tőlük.

Kérdések és válaszok

Kérdés: Hogyan kell Napüdvözlet A és B-ben hátraugrani?
Sharath: Csak csináljuk – nem számít, hogy hajlítva vagy nyújtva vannak-e a lábak.

Kérdés: Az álló ászanákat ugrással vagy lépéssel vegyük-e fel szamaszthitihiből?Sharath: Ez sem számít igazán. A vinyásza fontos, de az nem fontos, hogy a lábak egyenesek, vagy keresztezzük-e őket, ugrunk-e vagy lépünk, amíg tartjuk a helyes vinyászaszámolást. Nézzük például az evést. Én kézzel eszem, míg a legtöbben közületek kanállal. Miért változtatnánk rajta? Korábban én is próbálkoztam evőpálcikákkal, de kézzel a legkényelmesebb. Ezek apró különbséget, amelyek az eredményen nem változtatnak.

Kérdés: Sok tanítvány felváltva az első sorozat első vagy második felét is elvégzi, mielőtt rátérne a második sorozat elejére. Mi itt a helyes módszer?
Sharath: Sokan nincsenek eléggé bemelegedve ahhoz, hogy azonnal rátérjenek a második sorozat ászanáira, ezért számukra előnyös, ha előtte elvégzik az első sorozat egy részét. Ez azokra vonatkozik, akik legfeljebb éka páda sírsászanáig vagy dvi páda sírsászanáig végzik a második sorozatot.

Kérdés: Mitől lesz valaki jó tanítvány?
Sharath: Ez nehéz kérdés. A jó tanítvány önmagát szeretné áttranszformálni a gyakorlás által. Nincs semmi más vágya, csak a megvilágosodás. Pattabhi Jois nem azért tanult, hogy híres legyen. Nektek sem kell brahminná válni, vagy beavatási szertartásokon keresztülmenni. Ezáltal nem válnátok automatikusan megvilágosodottá, és a megvilágosodást nélküle is el lehet érni. Ez Guruji karmája volt. Ő Indiában született, ezért neki ez volt az útja. Az egyetlen kötelességünk, hogy emberek legyünk. Ne viselkedjünk állatokként! Védelmezzük a dharmát, és a dharma is megvédelmez bennünket. Pusztán az ászanák végzése nem elegendő. Felelősségteljesebbnek kell lennünk és nem csak magunkra gondolni. Ez pedig 24 órás gyakorlás.

Záró gondolatok

A konferencia végén Sharath ismét leült lótuszülésbe, és bemutatta helyes bandha- és légzéstechnikát, közben hangsúlyozta az egyenes hát jelentőségét. Bemutatott néhány padmászana variációt, amelyek segítik az emésztést. Először támaszkodjunk meg a hátunk mögött a tenyereken, és nyissuk a tüdőnket, miközben teljesen hátraengedjük a fejünket. Lélegezzünk itt. Ez segíti az emésztést, illetve segít megfázással vagy aszthmával kapcsolatos légzési problémák esetén. A gyakorlásunkhoz ezt a kiegészítő sorozatot úgy érdemes hozzáadni, hogy előtte elvégezzük az utpluthit, majd hátraugrunk pihenni. A pránájámát és a légzőgyakorlatokat az ászanagyakorlás befejezése után érdemes végezni.

Forrás: http://joisyoga.com/2013/07/03/conference-notes-with-sharath-jois-kpjayi-23-september-2012/

Krishnamacharya interjú

Guru

Izgalmas interjú a guruk gurujával, Sri T. Krishnamacharyával. A teljes beszélgetés Mala Shivatsan: Yogacharya Krishnamacharya – The Purnacharya című könyvében található, amely számos érdekes részletet tartalmaz Krisnamacharya életéről, különös tekintettel azokra az évekre, amelyeket gurujával töltött a Himalájában. Sajnos azonban csak egy kiadás jelent meg, amelyet nem meglepő módon gyorsan elkapkodtak, így jelenleg nem lehet megvásárolni a művet.

Kérdés: Mit nevezünk jógászanának?
Válasz:
1Akiknek van hitük, számukra a jógászana egy kényelmes és stabil testhelyzet (szthíra és szukha). Az ilyen személyek azért végzik az ászanákat, hogy ráleljenek a dzsívátma és a paramátma közti kapcsolatra.

2. Akiknek nincs Istenbe vetett hitük, de valóságosnak fogadják el a dzsívát, azok számára a jógászana olyan testhelyzet, amely segíti a dzsíva és az elme szamjógamját.

3. Azok, akik nem fogadják el a dzsíva valóságosságát, azok száma a jógászana egy adott testhelyzet, amely segít szabályozni az érzékeket és a pránát.

Ha egy személy érdeklődik a bhakti (Isten iránti odaadás*), az ahangraha upászana (egyesülés a Brahmannal*), vagy a manasz sánti iránt, akkor képessé kell válnia a dhjána állapotának megszilárdítására. A dhjánát pedig ülőhelyzetben kell végezni.

Kérdés: Mi a mantra szerepe az ászanák gyakorlásban?
Válasz: Az indiaiak általában a tanítójuktól kapják a mantrát, és hisznek a kortalan hatalmában, ezért számukra áldásos, ha bevonják az ászanagyakorlásba. Ezt nevezzük szamantraka ászanábhjászának. Sajnos azonban ez a képesség már csak kevés családban maradt fenn a Bháratában bekövetkezett nagy zűrzavar és változások miatt.

Kérdés: Milyen hosszú legyen a pránava (OM) a mantrázás alatt?
Válasz: A pránava hossza pránájáma gyakorlás alatt hat másodperc legyen.

Kérdés: Egy kezdő számára mi az első lépés a dhjána irányába?
Válasz: Kezdők számára nagyon áldásos egy gyönyörű múrti (istenszobor) alkalmazása.

Kérdés: Milyen korban érdemes a jógászana gyakorlását elkezdeni?
Válasz: Minden személy alkalmas a gyakorlásra, aki képes önállóan enni.

Kérdés: Hány ászana létezik?
Válasz: Annyi, ahány faj az élőlények között.

Kérdés: Mindenki képes az összes ászana végrehajtására?
Válasz: Mindenkinek a testalkatát és a testi problémáit figyelembe véve, a számára megfelelő ászanákat kell gyakorolnia. Ezért csak valódi szaktekintélyek képesek megfelelően vezetni a tanítványokat. Viszont legalább néhány tanítványnak az ászanák mesterévé kell válnia.

Kérdés: Változnia kell az életkorral az ászanagyakorlásnak?
Válasz: A jóga szádhanát három kramára oszthatjuk:

1. Szristi krama: 25 éves korig tart, tehát a brahmacsárja ásrama időszakával esik egybe. Ekkor nincs szükség a csikitszára, mivel a szádhanát azért végezzük, hogy megerősítsük a testet, az érzékeket és az elmét. A test sosem válhat gyengévé. Azonban, ha valaki mégis beteg ebben az életkorban, akkor a szristi és a szthiti krama kombinációját kell gyakorolnia. Az ősi időkben 25 éves korig mindenki gurukulamban élt. A guru gondoskodása mellett nem volt szükség a szthiti kramára. Patandzsali számos módszert kínál mindegyik szádhanához az egyéni szükségleteknek megfelelően. A tanító felelőssége, hogy eligazítsa ezek között a tanítványait.

2. A szthiti krama 25-től 75 éves korig tart, amikor a legtöbben grihasztaként élnek. Egy családos ember számára fontos az egészség megőrzése. Valójában azonban számos betegségen eshetünk át. A testi erőben, az érzékekben és az elme működésében is zavar keletkezhet, rövidülhet az életkor és váratlan halál következhet be. De a jóga szádhana biztosan segít elkerülni és meggyógyítani ezeket, és senkinek sem kell az egészsége miatt aggódnia.

3. A 75 éves kortól 100 éves korig tartó gyakorlás időszakát szamhára kramának nevezzük. Ekkor már csak azokat a jóga szádhanákat szabad végezni, amelyek elősegítenik a para apara vairágjamot, éppen ezért gjánam és bhakti jógát kell gyakorolni. Ha valaki jógászanákat is végez megfelelő be- és kilégzés nélkül, akkor akkor azonnali és hosszútávú károkat okoz vele, amelyek akár betegségekhez is vezethet.

Kérdés: Lehetséges képek alapján gyakorolni az ászanákat?
Válasz: A jógát, a zenét, a gyógyítást és a táncot csak gurutól lehetséges elsajátítani, másképp veszélyes.

Kérdés: Hányszor kell a jógászanákat gyakorolni?
Válasz: Egy órát reggel és egy órát este, étkezés előtt.

Kérdés: Mennyi ideig maradjunk az ászanákban?
Válasz: Mindegyik ászanában legalább tizenöt percet kell tölteni.

Kérdés: A régi korok bölcsei mennyi időt töltöttek a jóga gyakorlásával?
Válasz: Napi kilenc órát. Ebbe beletartozik a napi három szandhjávandanam is.

Kérdés: Mi képezze a napi gyakorlásunk nélkülözhetetlen részét?
Válasz: Legalább tíz perc antah-trátakam (tekintet fókuszálása egy belső pontra*) és sanmukhí mudrá (pratjáhára gyakorlat*) vagy mahámudrá elengedhetetlenül szükséges.

Kérdés: Mit tegyünk, ha nincs elég időnk a gyakorlásra?
Válasz: Ha nincs elég idő, akkor lehet a sírsászanára és a szarvángászanára szánt időt csökkenteni.

Kérdés: Mennyi idő után fogjuk látni a gyakorlásunk eredményét?
Válasz: Három hónap folyamatos gyakorlás után.

Kérdés: Mi legyen az ászana, a pránájáma és a dhjána gyakorlás aránya?
Válasz: A pránájámára szánt idő legalább annyi legyen, mint amennyit ászanákkal töltünk. A dhjána pedig ugyanannyi, mint a pránájáma. A dzsada jóga a mantrák, és az Ísvara  Pranidháná szellemisége nélkül végzett gyakorlás.

Kérdés: Miért ne legyen gyors az ászanagyakorlás?
Válasz: A gyors mozdulatok összezavarják a keringés és a légzés ritmusát. Ez sérülésekhez és egyéb problémákhoz vezet a különböző testrészekben. A megfelelő légzéssel kísért lassú ászanagyakorlás nem csak eltávolítja a test betegségeit, hanem csitta ékágratához is vezet. Ennek ellenére hangsúlyoznom kell, hogy a gyakorlást mindig a tanár utasításai alapján kell végezni.

Kérdés: Mit jelent a dzsitászana (ászana dzsajam)?
Válasz: A dzsítászana az a képesség, hogy egy ászanában hosszú ideig, fájdalom nélkül tudunk marani. Az ősi időkben a bölcsek képesek voltak több, mint három órát tölteni egy ászanában pránájáma és dhjána gyakorlásuk alatt.

Kérdés: Mit értünk dzsitasvászam alatt?
Válasz: Ha valaki képes bármilyen hosszú báhja kumbhakát (kilégzés utáni légzésvisszatartást) és anta kumbhakát (belégzés utáni légzésvisszatartást) végezni anélkül, hogy elfáradna, akkor őt dzsitasvászinak nevezzük.

Kérdés: Mennyi időt kell sírsászanában és szarvángászanában tölteni?
Válasz: Mindegyik ászanában ugyanannyi időt kell tölteni. A sírsászanában töltött légzések száma ugyanannyi legyen, mint a szarvángászanában. Továbbá minden légzés legyen azonos hosszúságú. Ezek a testhelyzetek olyanok, mint a jóga szeme. Erősítik az érzékeket és a légzőszerveket. A szívproblémákkal küzdőknek különösen óvatosan kell ezeket az ászanákat végeznie. A tanár csak akkor gondolhat a sírsászana oktatására, ha a tanítvány már képes a szarvángászana kivitelezésére. Az asztmásoknak problémát okozhat ezen ászanák végzése, kezdetben ezért csak 2-3 légzést töltsenek benne.

Kérdés: Mi a különbség a nők és a férfiak gyakorlása között?
Válasz: A hajadon nők gyakorlása ugyanolyan, mint a férfiaké, kivéve a menstruációjuk napjait.

Kérdés: Hogyan tanítsuk a túlsúlyos embereket és az állapotos nőket?
Válasz: Nekik nem szabad tanár felügyelete nélkül gyakorolniuk. Ha túlsúlyos emberek egyedül gyakorolnak, akkor mellkasi fájdalmat, hányást vagy szédülést tapasztalhatnak. Az állapotos nők felügyelet nélküli gyakorlása közben elmozdulhat a méhük a légzésritmus változása következtében.

*A fordító megjegyzései

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved