Vegánizmus

vegánizmus

R. Sharath Jois a KPJAYI igazgatója gyakran beszél a konferenciákon arról, hogy az astanga jóga nem egy napi 1,5-2 órás ászana gyakorlás, hanem a rendszer lelkét bele kellene illesztenünk a mindennapjainkba. Ezen nyolcágú rendszer (astanga jóga = nyolc ágú jóga) stabil alapjait az ászanákon túl – amik megtisztítják testünket a szennyezésektől – a rendszer lelkének is nevezhető, jamák és nijamák életvitelszerű gyakorlása biztosítja.

Ahogy ezt már az astanga gyakorlók többsége megtapasztalhatta a megfelelő időpontban, megfelelő mennyiségben, megfelelő minőségű ételek fogyasztása szoros összefüggésben van az ászana gyakorlásunk – és a közben “tanúsított” elmeállapotunk – minőségére. Ezen túl az “ínyencek” az étkezésen keresztül belekostolhatnak a jamák-nijamák fenséges világába is.

Mi tekinthető megfelelő táplálkozásnak az astanga jóga gyakorlói számára? Ez sok külső és belső tényezőtől függhet! Íme egy lehetséges alternatíva a vegetáriánus étkezés világából, a VEGÁNság.

A vegánizmus definíciója
A veganizmus egy életmód, mely igyekszik az állatok ételért, ruházatért vagy bármely más célért való kizsákmányolásának, az ellenük irányuló kegyetlenségnek minden formáját kizárni, amennyire csak lehet és a gyakorlatban kivitelezhető.

A gyorskaját fogyasztó vegánok és a nyers ételeket fogyasztó vegánok szélsőségei közt annyi fajtája létezik a veganizmusnak, hogy mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt. Egy dolog azonban közös bennük, ez pedig a növényi alapú étrend, amely mindennemű állati eredetű ételt kerül, mint például a hús (beleértve a halat, a kagylót és a rovarokat is), a tejtermékek, a tojás és a méz, valamint a bőrből készült termékek, vagy bármilyen termék elutasítása, amit állatokon teszteltek.

Történet
Bár a vegán étrendet 1944-ben definiálták, Leslie J Cross csak 1949-ben mutatott rá arra, hogy a veganizmus fogalmát még nem határozták meg. Javaslata: “az állatok emancipációjának elve az ember általi kizsákmányolás alól”. Ezt később úgy magyarázták, hogy “az ember megpróbál felhagyni azzal, hogy az állatokat ételnek, kényelmi cikkeknek, munkára, vadászatra, élveboncolásra, és bármi másra használja fel, mely az állatok ember általi kizsákmányolásával jár”.

Amikor a Vegán társaságot 1979-ben regisztrálták, a Memorandum és a Társaság cikkei következőképpen frissítették a “veganizmus” definícióját:

“Filozófia és életmód mely igyekszik az állatok ételért, ruházatért vagy bármely más célért való kizsákmányolásának, az ellenük irányuló kegyetlenségnek minden formáját kizárni amennyire csak lehet és a gyakorlatban kivitelezhető. Továbbá hozzájárul az állatmentes alternatívák kifejlesztéséhez és használatához, mely az emberek, az állatok és a környezet javát szolgálja. Ami az étrendet illeti ez részben vagy egészben állatokból nyert termékek mellőzését jelenti.”

Mit eszik, aki vegán?
Rengeteg finomságot. Hamarosan izgalmas ételek és ízek teljesen új világa nyílik meg előtted. A vegán étrend gazdag és sokféle, számos gyümölcsből, zöldségből, diófélékből, gabonafélékből, magvakból, babfélékből, hüvelyesekből áll. Mindet végtelen kombinációban készítheted el, ez biztosít arról, hogy soha ne und meg őket. A currytől a süteményekig, a pástétomoktól a pizzákig, minden kedvenced megfeleltethető a vegán étrendnek, ha növényi eredetű hozzávalókból készül.

Ági_vegán
Patrik_Vegán

Nem csak az étrendről szól

A vegánok elkerülik az állatok bármilyen szándék szerint történő kizsákmányolását. A fő indok az együttérzés, ami miatt sokan a vegán életmódot választják. A kiegészítőktől és a ruházattól a fürdőszobai kellékeken át több helyen találunk állati eredetű termékeket mint hinnénk. Szerencsére manapság szinte mindennek létezik megfizethető és könnyen beszerezhető alternatívája. Több mint 18.000 csak a Vegan márkánál regisztrált termék és szolgáltatás, a vegán életmód tehát soha nem volt egyszerűbb. Böngéssz online!

A vegán életmód további aspektusai

Gyógyászat
Nagy Britanniában jelenleg minden gyógyszert tesztelni kell állatokon, mielőtt emberi használatra biztonságosnak ítélik, de kérlek azt jegyezd meg, hogy a Vegán Társaság NEM JAVASOLJA senkinek, hogy kerülje a gyógyszereket, melyeket az orvosa felír, hiszen egy halott vegánnal nem megyünk sokra. Amit viszont megtehetünk, kérjük az orvosunkat vagy a gyógyszerészünket, hogy olyan gyógyszerrel lásson el minket, mely nem tartalmaz állati eredetű termékeket, mint például a zselatin vagy a laktóz. További információért látogass el a www.medicines.org.uk-ra, ahol a Nagy Britanniában felírt gyógyszerekről találsz adatokat, beleértve az összetevőket is.

Gyógyászati jótékonykodás
Ha a gyógyászat területén jótékonykodsz, ellenőrizd, hogy a választott szervezeted részt vesz-e állatkísérletekben. Jelenleg számos olyan jótékonysági szervezet létezik, amely nem végez tesztelést állatokon, és sok vegán olyan szervezeteknek adományoz inkább, amelyek a tesztelés alternatív módszereit szorgalmazzák.

Szórakozás
A vegánok úgy döntenek, hogy nem támogatják az állati kizsákmányolás semmilyen formáját, így elkerülik az állatkerteket, az akváriumokat, és nem vesznek részt kutyafuttatásokon vagy lóversenyeken sem. Nagyszerű alternatíva az állatszentélyek látogatása, melyek biztonságos és szerető otthont nyújtanak megmentett állatoknak.

Többet szeretnél megtudni a vegán életmódól? Iratkozz fel az ingyenes Vegan Pledge-re még ma. Számtalan vegán él a föld körül – Veled együtt pedig még erősebbek vagyunk.

Miért legyek vegán?

vaganfriendly

Az állatokért
Az állatok kizsákmányolásának megakadályozása nem az egyetlen oka annak, hogy valaki vegán lesz, de sokak számára ez a fő faktor, amikor amellett döntenek, hogy vegánná válnak és vegánok is maradnak. Az állatokhoz való érzelmi kötődés részét képezi tehát az oknak, míg mások abban hisznek, hogy minden érző lénynek joga van az élethez és a szabadsághoz. A jellegzetességektől eltekintve az állati termékek mellőzése az egyik legnyilvánvalóbb módja annak, hogy kiálljunk az állatok elleni kegyetlenség és kizsákmányolás ellen az egész világon. Részletesebb áttekintést itt olvashatsz arról, hogy a veganizmus hogyan szemlélteti az állatok iránti valódi együttérzést.

Az egészségedért
Egyre több ember választja a vegán étrendet az egészségre gyakorolt jótékony hatása miatt: a fokozott energikusság, a fiatalosabb bőr, és az örök fiatalság a lelkes növényfogyasztók néhány érve. Nos, az örök fiatalság lehet, hogy egy kicsit túl optimista kijelentés, de az biztos, hogy számos tudományosan bizonyított előnye van a vegán életmódnak, ha összehasonlítjuk a hagyományos nyugati étrenddel.
A gondosan megtervezett növényi alapú étrend gazdag fehérjékben, vasban, kálciumban, esszenciális vitaminokban és ásványi anyagokban. E tápanyagok növényi alapú forrásai kevés telített zsírsavat tartalmaznak, magas a rosttartalmuk és tele vannak antioxidánsokkal, melyek segítenek mérsékelni modern világunk legégetőbb egészségügyi problémájából néhányat, mint a túlsúlyosság, a szív- és érrendszeri megbetegedések, a cukorbetegség és a rák. Itt találod egy referenciákkal ellátott cikkünket az egészséggel és a vegán étrenddel kapcsolatban.

A környezetért
A háztartási hulladék szelektálásától a bicajjal a munkába tekerésig a zöldebb életnek számos módjáról tudunk. Az egyik leghatékonyabb dolog, amit szénlábnyomunk csökkentése érdekébentehetünk, hogy lemondunk az állati eredetű termékekről. Ez pedig messzemenően túlmutat a szarvasmarha flatulencián.

Miért annyira káros a hús és a tejtermék a környezet számára?
A hús és az állati eredetű termékek előállítása nagy terhet jelent a környezet számára – a takarmány és a víz miatt, ami az állatok etetéséhez szükséges, a szállítás és egyéb folyamatok miatt, míg a hús a farmról a tányérra kerül. A hatalmas mennyiségű gabona alapú takarmány, mely a hús kitermeléséhez szükséges nagyban hozzájárul az erdőirtáshoz, az élőhelyek elvesztéséhez és a fajok kihalásához. Csak Brazíliában 5,6 millió hektárnyi földterületet használnak szója bab termesztésére európai állatok számára. Ez az ország hozzájárul a fejlődő világ helytelen táplálkozásához azáltal, hogy arra kényszeríti az elszegényedett lakosságot, hogy értékesíthető terményeket termesszenek, ahelyett hogy maguknak termelnének ételt. A másik oldalon a vegán étrend fenntartásához lényegesen alacsonyabb mennyiségű termény és víz szükséges, így a vegán életmódra váltás az egyik legegyszerűbb, legélvezetesebb és leghatékonyabb módja annak, hogy csökkentsük a környezetre gyakorolt negatív hatást.

Az emberekért
Ahogy a veganizmus a legfenntarthatóbb választás, ha a bolygóról gondoskodnánk, úgy a növényi alapú élet sokkal fenntarthatóbb módja a család táplálásának is. A növényi alapú étrendhez a húson és tejtermékeken alapuló étrendhez szükséges földnek csak az egy harmada szükséges. Egyre növekszik a globális étel- és vízellátás bizonytalansága számos környezeti és szocio-ökonómiai probléma következtében, ezért soha nem volt időszerűbb az átállás egy fenntarthatóbb életmódra. Az állati eredetű termékek elkerülése nem csak az egyik legegyszerűbb módja az étel és más források okozta megterhelés csökkentésének, hanem a legegyszerűbb módja kiállni a szakszerűtlen táplálkozási rendszerek ellen is, melyek aránytalanul nagy hatással vannak a legszegényebb emberekre az egész világon. Itt olvashatsz többet arról, hogy a vegán étrend hogyan segíthet az embereken.

Miért nem elég ha vegetariánus vagyok?
Az a szenvedés, amit a tej- és a tojásipar okoz az állatoknak, kevésbé kap nyilvánosságot mint a gyárilag tenyésztett állatok nehéz helyzete. A tejtermékek előállítása miatt szükségszerű számos hímivarú borjú halála, mert haszontalan a tejet termelő földműves szempontjából, ahogy a lemészárolt tehenek idő előtti halála is, tejtermelésük lecsökkenésének következményeként. Hasonló módon a tojásiparban, még az ‘etikus’ vagy ‘szabad tartásból származó’ tojások esetében is előfordul, hogy a ‘haszontalan’ hímnemű csibéket egynaposan megölik.

Etikus hús?
Szép, hogy el akarjuk hinni, hogy a hús, amit elfogyasztunk etikus, vagyis az ‘ételnek szánt állatunk’ teljes, boldog életet élt, és hogy nem érzett fájdalmat vagy félelmet a vágóhídon. A szomorú igazság viszont az, hogy minden élőlény (még azok is melyeket ‘szabad tartásból származó’-nak vagy ‘organikus’-nak nevezünk) fél a haláltól, ahogy mi is. Mindegy hogyan bántak velük életükben, ugyanazt a félelmet tapasztalják lemészárlásukkor.

Kedvenc vegán jógiaim: David Robson (CAN), David Life (USA), Sharon Gannon (USA)

A jó hír
A jó hír az, hogy TEHETÜNK VALAMIT. Ha ételt vásárolunk vagy rendelünk az étteremben – vagyis minden alkalommal, ha eszünk – választhatjuk azt, hogy segítünk ezeken az állatokon. Minden alkalommal, ha az állati terméket vegánnal váltjuk ki, minden tenyésztett állatért kiállunk. A vegánná válás könnyebb most mint bármikor, a veganizmus egyre inkább főárammá válik, mivel az élet minden területén egyre több ember fedezi fel ennek az életmódnak az előnyeit.

Itt az idő, hogy feltegyük a kérdést magunknak: Ha most lehetőség van arra, hogy olyan életet éljünk, melybe beletartoznak az isteni ételek és italok, az egészségesebb élet, a kisebb szénlábnyom és más lények lemészárlásának elkerülése – akkor miért nem ezt követjük?

Aki esetleg arra vetemedne, hogy kipróbálja ezt a táplálkozási/életmód rendszert számíthat a környezete esetleges rosszallására. Az objektivitás kedvéért hallgattassék meg a másik oldal is!

Izgalmas dokumentumfilmek a témában (előzetesek)

Unity

Speciesism: The Movie

Fat, Sick & Nearly Dead

Simply Raw: Reversing...

Forks Over Knives

COWSPIRACY

Peaceable Kingdom

Live And Let Live

Vegucated

Earthlings

Kedvenc vegán éttermeim

Mysore pack
napfény
Jivamuktea

Felhasznált irodalom: TheVeganSociety
Fordította: Szabó Nóra

Ahimszá és szatja – erőszakmentes kommunikáció

ab

Amikor elkezdjük tanulmányozni az astanga jóga első két ágát , azaz a jamát és nijamát, a legtöbben egyből fennakadunk az első két jama látszólagos ellentétén. Nem-ártás és igazmondás – na de mi a helyzet akkor, ha az elmondani kívánt szavaink megbánthatják a hallgatóságot? Kimondjuk-e a fájó igazságot, vagy ragaszkodjunk az erőszakmentességhez, és inkább válasszuk a kegyes hazugságot?

Fontos már a legelején tisztázni, hogy az Igazság sosem fáj, az Igazság vagyis a helyes tudás a boldogsáunk elsődleges forrása. Hogyan is fájhatna rájönni arra, hogy örök lelkek vagyunk, hogyan okozhatna szenvedést a határtalan öröm, a boldogság és annak a megvalósítása, hogy mindannyian egyek és egyenlőek vagyunk? Amíg azonban sikerül ezt megvalósítani, addig a mindennapi életben számos kihívással teli helyzettel találhatjuk magunkkal szembe.

A probléma ezért valójában valahol ott gyökerezik, hogy mi mit gondolunk igazságnak. Patandzsali szerint a  tudatunkat ötféle állapotban találhatjuk: helyes tudás (pramána), helytelen tudás (viparjaja), képzelődés (vikalpa), mélyalvás (nidrá) és emlékezés (szmritajaha). Ezek közül egyedül a helyes tudás az igazság (illetve természetesen az igazságra történő emlékezés), ha helytelen tudással kapcsolatos információt mondunk, akkor az nem lesz szatja, még akkor sem, ha meg vagyunk győződve az igazunkról. Mivel pedig nem az igazságot mondjuk ilyen helyzetekben, ezért előfordulhat, hogy ártani fogunk vele még akkor is, ha nem ez volt a szándékunk. Ezért az első dolog, amit mérlegelnünk kell mielőtt megszólalunk, hogy vajon helyesek-e a közölni kívánt információink. Az igazság származhat közvetlen megfigyelésből, logikus következtetésből, megbízható személytől vagy tiszta forrásokból (szentírásokból). Legyünk ezért mindig kritikusak a vélt tudásunkkal kapcsolatban, ne feledjük, hogy  nem hihetünk mindig a szemünknek.

Gyakorta felvetődik az a kérdés is, hogy “akkor mostantól mindenkinek vágjam az arcába, amit gondolok róla? Például mondjam meg a szomszéd lánynak, hogy szerintem borzasztó csúnya a cipője? Hiszen ez az igazság!” Ha azt vesszük észre, hogy magunkban kritizáljuk mások tetteit vagy akár kinézetét, akkor azt kell végiggondolnunk, hogy kivel kell őszintének lenni? A véleményünk nyilván szubjektív és valószínűleg téves is, hiszen beszennyezik az érzelmeink és a múltbeli események emléke. Ezért ilyen esetekben fontos az igazság kimondása és a szembesítés: önmagunk szembesítése azzal a ténnyel, hogy ítélkezünk és másokat bírálunk. Ha azon kapjuk magunkat, hogy valakit nem kedvelünk vagy nem tetszik rajta valami, akkor azonnal álljunk meg, mondjuk ki az igazságot, és szembesítsük magunkat a ténnyel, hogy megint régi szokásaink rabjaivá váltunk, majd bocsássunk meg magunknak együttérzéssel és lépjünk tovább. Ebben a folyamatban pedig semmi szerepe nincs a személynek, aki az aktuális érzelmeket kiváltotta belőlünk, ezért neki nem is kell semmit mondanunk. Hálával tartozunk neki, hogy segített jobban megismerni magunkat.

Hasonló kérdés, hogy vajon rávilágítsunk-e mások hibáira, ha ők maguktól nem veszik azt észre, különösen ha ezzel a szokásával árt magának. Ezzel kapcsolatban megszívlelendő tanácsot kaptam Sri Lakshmishtól a Jóga-szútra magyarázatai közben: ha olyan emberről van szó, aki nem igazán áll közel hozzád, akkor egyszer finoman felhívhatod a figyelmét a problémára, míg ha közeli családtagról vagy igaz barátról van szó, akkor kétszer is szólhatsz neki. Ha viszont ezek után sem fogadják meg a tanácsot, akkor nem kell újra és újra hangoztatnod a véleményed, hiszen te mindent megtettél, a többi rajtuk múlik.

A másik fő típusa a szenvedést okozó szavaknak az, amikor valamilyen bűnös tettünket kell beismerni valakinek, vagy elmondani azt, ha valaki másról tudjuk, hogy rosszat követett el az adott személy ellen. Elmondjuk-e például, ha nem tettünk meg egy fontos dolgot, amit kértek tőlünk? Az első eset egyértelmű: nem az igazság kimondása okozza a szenvedést, hanem a tettünk, amely nem áll összhangban a többi jamával és nijamával. Az igazság beismerésének következménye ebben az esetben még a mulasztásunknak a visszahatása, nem az igazság kimondásának. Ezért ha szenvedést okozunk a tetteink beismerésével, akkor nem az a megoldás, ha  eltitkoljuk az igazat, hanem az, ha lelkiismeretesen elkerülünk minden olyan tettet, amellyel szenvedést okozhatunk másoknak. Lesz természetesen egy átmeneti állapot, amikor már elkerüljük az ártó tetteket, de a múltbeli cselekedetek beismerése még szenvedést okoz. Ezt el kell fogadnunk, és meg kell próbálni a lehető legtöbb együttérzéssel és segítő szándékkal kommunikálni.

De mi a helyzet akkor, ha nem mi követtük el a bűnt, csak a szemtanúi voltunk? Vajon elmondjuk a sértettnek, ha például tudjuk, hogy megcsalta a párja? Ez már összetettebb helyzet, és mindig figyelembe kell venni a körülményeket: a helyet, az időt, a szereplőket és a köztük lévő kapcsolatot. Ne ártsuk magunkat semmi olyanba, ami nem a mi dolgunk, de ha mégis belekeveredünk két ember viszályába, akkor igyekezzünk segíteni, támaszt és vigaszt nyújtani, és elkerülni a további károk okozását. Csak azt mondjuk el, ami valóban ránk tartozik, hiszen ha például olyan dolgot láttunk meg, amelyet el akartak előlünk rejteni, az akaratlan lopás, vagyis az asztéja megszegése,  ezért gyakorolnunk kell a nem-birtoklást, azaz el kell engednünk a megszerzett információkat anélkül, hogy visszaélnénk velük.

Ha tehát valóban erőszakmentesen szeretnénk kommunikálni, azt csak úgy tudjuk megtenni, ha a többi jamát és nijamát is integráljuk az életünkbe. Továbbá mindig figyeljük, hogy valóban igazság-e az, amit ki akarunk mondani, vagy csak az elménk és az érzékszerveink tréfájáról van szó. Figyeljünk rá, hogy a szavaink mindig jobbá és tisztábbá tegyék a környezetüket, még ha hatásuk átmenetileg kellemetlen is, hosszú távon segítőek legyenek. Kövessük mindig az igazságot, és előbb-utóbb az igazság fog követni minket!

Ahimszá és szatja, avagy hogyan dolgozzuk fel a gyermekkori traumákat

Gyermekkori traumák

A jamák és nijamák gyakorlásának megkezdésekor az elsők között merül fel mindenkiben a kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha az igazság fáj. Vajon jobb minden helyzetben őszintének lenni, akkor is, ha megbántunk ezzel valakit? Van olyan helyzet, amikor jobb a kegyes hazugság, vagy ezzel csak halogatjuk a problémák megoldását? Többek között ezekkel a kérdésekkel is foglalkoztunk a Bandha Works Jógaiskola haladó astanga jógatanfolyamának keretein belül, ahol nagy hangsúlyt fektetünk a rendszerhez tartozó jógairodalom, azaz Patandzsali Jóga-szútráinak tanulmányozására is. A résztvevőknek házi dolgozatok keretein belül kellett számot adni az aktuális anyag megértéséről. Íme az egyik tanulságos dolgozat a fenti látszólagos ellentmondásról.

Az ahimszá és a szatja összeütközése

Legtöbbször pontosan tudjuk, mit kellene és mit nem kellene tennünk. Van, hogy jó döntést hozunk, és olykor hibázunk. A szellemi fejlődésünket szolgáló események és történések a tanulási folyamatunk elkerülhetetlen részei. Örömmel kell tekintenünk rá és elfogadni az újabb próbatételeket, mert minden egyes „jól teljesített” feladat segítségével egyet feljebb lépünk a lépcsősoron, és közelebb kerülünk a célunk eléréséhez. Soha nem gondolhatjuk, hogy magunkra maradunk a nehézségekkel. A jóga megmutatja a helyes irányt. Van úgy azonban, hogy a jamak összeütközésbe kerülnek egymással – s ezzel jókora fejtörést okoznak a szádhaka számára, főként ha az első két jama, a nem ártás és az igazmondás kerül a mérleg két oldalára. Különösen nehéz ez a döntés, ha a kérdésben olyan személyek érintettek, akikhez érzelmileg szorosan kötődünk. Az igazság feltárásával fájdalmat okozni annak, akit szeretünk, az egyik leggyötrőbb érzés, de a tudat, hogy elhallgatom az igazságot, még rosszabb. Itt jegyezném meg, hogy minden eset egyedi és megismételhetetlen – legyen szó ártatlan, mindennapi történésről vagy sorsfordító döntéshelyzetekről. Mindig az adott szituációra vonatkoztatva kell mérlegelni. Figyelembe kell venni, hogy az igazmondással hogyan befolyásolom az érintettek helyzetét, ahogyan azt is, hogy az őszinteség által okozott bántás vagy fájdalom később átalakítható-e az esetből levont tanulságként.

14 éves voltam, amikor rájöttem, hogy az Édesapám viszonyt folytat. Nem akartam hinni a szememnek, a megérzéseimnek, de látva a mindennapi családi veszekedéseket, a hétvégi kimaradásokat, ahová néhányszor engem is magával vitt (pl. hivatásos lányok közé), nem maradt bennem kétség. Mivel féltettem a békét (amely csak az én fejemben létezett, mert valójában folyton feszültségben éltünk), és napról napra láttam Anyukám szomorúságát és törődöttségét, időnként cinkossá váltam és falaztam az Édesapámnak. Észrevétlenül csúsztam bele, magam is hazuggá váltam. Nem mondhattam igazat, mert féltem, sőt rettegtem, hogy ha kiderül az igazság, elveszítem valamelyiküket. Így ment cirka másfél évig. Aztán eljött a pillanat, amikor már nem tudtam tovább hazudni. Nehéz időszak következett. Másfél évig tudatlanul is az ahimszá elvét követtem, de a hazugság és a félelem feszültsége ennyi idő múltával elviselhetetlenné vált, csakis a szatja tiszta tüzében tudott feloldódni. Az igazság felszabadít – és még ha olykor fájdalmas is számunkra, mert összetöri az illúzióinkat, belső változásra ösztönöz. Arra kell törekedni, hogy ezeket a változásokat végtelen türelemmel, elfogadással és szeretettel éljük meg. Ha pedig az ahimszá elvét megsértve is, de felvállaljuk az őszinteséget, akkor igazat mondani csakis a legnagyobb szeretettel és együttérzéssel lehet. Abban az esetben viszont, ha minket szembesítenek az igazsággal, kizárólag rajtunk áll, hogy minderre szenvedéssel felelünk-e, vagy eszünkbe jut, hogy mi magunk vagyunk a sorsunk rendezői, és minden a fejlődésünkért történik. Mi választjuk meg a pozitúránkat, a gondolatainkat, és a cselekedeteinket. Tudni kell fogadni azt, ami jön és tudni kell elengedni azt, aminek mennie kell.

Még egyszer hangsúlyozom, minden eset egyedi mérlegelést kíván. A szüleim csatájában nem az én dolgom lett volna az igazmondás, de nem volt más választásom. 19 éves voltam, amikor elváltak. Mindkettejüket végtelen szeretettel támogatom azóta is.
A holnapi gyakorlásomat Nekik ajánlom.

Sharath konferencia 2014. március 23.

Sharath: Ebben a szezonban ma van az utolsó konferencia, ezért várom kérdéseiteket, ha bármivel kapcsolatban kételyetek merült volna fel. Hiszen ha sosem kételkedünk, akkor válaszokat sem fogunk kapni.

Kérdés: Próbáljuk a nap minden percében gyakorolni az ahimszát, de a legnagyobb igyekezetünk ellenére akaratlanul is ártunk élőlényeknek pusztán azzal, hogy lélegzünk, közlekedünk, étkezünk stb. Ennek pedig visszahatásai lesznek ránk. Tudnál erről kicsit beszélni?
Sharath: Csak akkor nem ártunk senkinek, ha nem csinálunk semmit, úgy viszont nehéz lenne életben maradnunk. Éppen ezért mérlegelnünk kell: ha nem szándékosan ártunk valakinek, akkor nem tehetünk semmit, azonban egyéb esetekben használjuk az intelligenciánkat. Itt a sálában például sosem öljük meg a csótányokat: ha látunk egyet, akkor egy papírdarabon kivisszük őt az utcára, és szabadon engedjük. Azért kaptuk a eszünket Istentől, hogy használjuk is, például arra, hogy próbáljuk a segítségével elkerülni az erőszakot. Ha valaki meg akar minket támadni, akkor keressünk módot arra, hogy közömbösen továbbmenjünk. A jógával ez a fajta bölcsesség automatikusan kialakul bennünk, megtanuljuk a himszát, aszatját stb. elkerülni.

További példa az ahimszára az utcai koldusokkal szembeni magatartás. Ha pénzt adunk nekik, azzal nem segítünk, hanem csak elkényeztetjük őket. Delhi utcáin például gyakran látunk fiatal lányokat karjukon kisbabával koldulni. Azonban ezeket a gyerekeket folyamatosan nyugtatózzák, hogy aludjanak, és többen adjanak az aranyos kisbabának pénzt.

Patandzsali azt mondja, hogy:
“jógángánusthánád-asuddhiksajé-gjánadíptirévivékakjátéhé”
/Jóga-szútrák II.28./

A jóga nyolc ágának gyakorlásával a test és elme tisztátalanságai eltűnnek, és felragyog bennünk a spirituális tudás. Éppen ezért ahelyett, hogy az időnket vesztegetjük pletykálással, vagy azzal, hogy másokkal foglalkozunk, inkább nézzünk magunkba. Milyen hibáim, tisztátalanságaim vannak? Hogyan tehetnék szert spirituális tudásra? Ha ezek a kérdések merülnek fel bennünk, akkor kezdődik a jóga, nem az ászanákkal. Az ászanák csak belépők a jógába, de önmagában nem jelentenek semmit. Mivel ti nem Indiába születtetek, ezért a legtöbben nem is hallottatok gyerekkorotokban az ahimszáról vagy a jógáról. Viszont elkezdtetek ászanákat gyakorolni, és természetesen merült fel bennetek az igény, hogy ezekről a témákról halljatok, és éppen ez az ászanák célja.

Kérdés: Holdnapokon, szombaton, illetve hölgyeknek a pihenőnapjain mit gyakoroljunk, ha nem ászanázhatunk?
Sharath: Dzsapázzatok, minden héten elmondom, hogy dzsapázzatok.

Kérdés: Az astangások körében gyakori, hogy beleerőltetik magukat ászanákba, vagy túlhajtják magukat. Szerinted hol van a határ, meddig erőltethetjük a gyakorlást?
Sharath: Fájdalomig. A testünk nagyon okos, ellen fog állni, ha túlfeszítenénk, ezért figyelnünk kell a jelzésere. De sajnos az elménk nem hallgat a testre, inkább ránéz a többi gyakorlóra, és azt gondolja “hiszen neki is megy, akkor én is erőltetem még egy kicsit”, és így sérülünk meg. Inkább a testünkre hallgassunk. Továbbá azt is tudom, hogy sokan reggel gyakorolnak velem, aztán délután mindenféle csípőnyitő és hátrahajlító gyakorlatokat végeznek. Erre semmi szükség, sőt inkább károsak. Elég napi egy gyakorlás.

Kérdés: Milyen történek lapul a “Shala time” mögött? (megjegyzés: a mysore-i Main Shalában 15 percet siet az óra)
Sharath: Nem akarjuk, hogy ellustuljanak a tanítványok. (nevet) Természetesen ez is a paramparán szállt alá, Gurujitől. Az ő órája mindig sietett, és sosem késett sehonnan. Sőt, ha megbeszélt valakivel egy találkozót, akkor ő már öt perccel korábban odaért.

Kérdés: Beszélnél a bandhákról?
Sharath: Mióta gyakorolsz?
Kérdező: Fél éve.
Sharath: Akkor kérdezz meg két év múlva, most még korai ez a kérdés, nem értenéd meg a választ. Röviden: három fő bandha, azaz zár van, a múla bandha a végbélzáró izmok környékének összehúzását jelenti, és ha gyakoroljuk, az automatikusan aktiválja az uddijána bandhát, az alsó hasizmokat. A harmadik bandha, a dzsálándhára, amelyet főleg pránájáma közben, illetve néhány ászanában alkalmazunk.

Kérdés: Mikor alkalmazzuk a krijákat?
Sharath: Amikor betegek vagyunk. Például ha megfázunk, akkor a neti segíthet, ha pedig székrekedésünk van, akkor a baszti. De ha rendszeresen gyakorlunk, akkor minderre nincs szükség, mert a sorozatok sok betegséget meg tudnak gyógyítani.

Kérdés: Az első sorozat úgy látom, hogy főként az előrehajlításokról és a csípő nyitásáról szól. Mi emögött a koncepció?
Sharath: Ahogy a sorozat neve, jóga csikitszá is mutatja, a célja a belső szervek gyógyítása. Aktivizál, megszépít és növeli az életerőt. Például az ardha-baddhapadma-pascsimatánászanában a sarkunk mályen a hasüregbe fúródik, aminek erőteljes terápiás hatása van. Az előrehajlítások erősítik a hátat, és szintén jót tesznek a belső szervekre. Ha pedig egészségesek a szerveink, és erősek vagyunk, akkor könnyű lesz a második sorozatot gyakorolni. Sok túlsúlyos ismerősöm kérdezi, hogy mit csináljon, hogy visszanyerje az egészségét. Nekik mindig előrehajlításokat tanítok, amelyek segítenek lefogyni a has környékéről, hiszen a deréktáji túlsúly előbb-utóbb betegségeket fog okozni. Ezen kívül az első sorozat kiválóan erősíti a bandhákat is.

Kérdés: Mikor kezdhetjük el a drop-back gyakorlását?
Sharath: Azután, hogy a teljes első sorozatot gyakorlod, különben túlságosan hajékonnyá tenné a hátat. Ennek pedig az lenne a hatása, hogy a mély előrehalító ászanakát, mint a kúrmászana nem tudnátok kivitelezni. Vannak olyanok, akiknek extrém módon jó a hátrahajlításuk, nekik általában a kúrmászanával vagy az ékapáda sírsászanával problémáik vannak. Nálam is ez volt a helyzet: hátrahajlítások mindig jól mentek, viszont mikor Guruji elkezdte tanítani az ékapáda-sírsászanát, akkor néha napokig nem tudtam járni, annyira fájt a derekam.

Ezért nagyon helytelen, mikor sokan kezdőknek tanítanak kézenállást, egyensúlytalanságot okoz a testben. Kérj meg valakit, akinek nagyon könnyen megy a kapótászana, hogy mostantól fél évig minden nap álljon kézen. ha letelt az idő, nézd meg újra a kapótászanáját: hidd el, az már nem ugyanaz az ászana lesz. Ezért törekedjünk mindig az egyensúlyra.

Kérdés: Mit gondolsz a gyakorlás közbeni/utáni fájdalomról? (megjegyzés: sajnos nem hallottam jól a kérdést)
Sharath: A test változik, ez pedig fájdalommal jár, mint például nekem az ékapáda sírsászana. De kitartóan gyakoroltam, és a testem alkalmazkodott. Azt tanácsolom, hogy ahelyett, hogy mindenféle “célzott nyújtásokat” és gyakorlatsorokat végeznétek délután, inkább a reggeli órák után alaposan dörzsöljétek be a fájó területeket kókuszolajjal, majd forró vízzel mossátok le. Ez jót tesz az ízületeknek, és lazítja őket.

Kérdés: Miért balra kezdjük a pásászanát, és miért nincs vinyásza a két oldal között?
Sharath: Melyik vállat viszed a térded mögé először? A jobbat. Vannak olyan ászanák, ahol egyből a másik oldalt végezzük, és nem ugrunk hátra. Mellesleg a pásászana egy csapda, ezt is jelenti: hurok, csapda.

Kérdés: Mit tanácsolsz a gyakorlás utáni reszkedés, rázkódás ellen?
Sharath: Ha gyakorlás közben remegsz, azt a félelem okozza. Sok félelem van bennetek. Ha gyakorlás után, azt a gyakorlás közben keletkezett többlet energia okozza, amellyel nem tud mit kezdeni a test, illetve az állóképesség hiánya. Ez különösen igaz itt, Mysore-ban, ahol sokkal intenzívebb a gyakorlás, mint otthon. A test pedig nem tanulta meg kezelni, és levezetni a keletkezett energiát. Ezért előfordulhat, hogy feszült vagy ideges leszel a hatására. Ugyanez igaz azokra is, akik túl sok, számukra nem megfelelő ászanát gyakorolnak: idővel ideges, agresszív természetűvé válnak.

Kérdés: miért kell hátrahajlításban megfogni a bokánkat?
Sharath: Nézd meg a régi idők nagy jógijait: mindig egyenes háttal ültek, sosem györnyedtek. Guruji még nyolcvan évesen is gyönyörűen ült. A mély előre- és hátrahajlításoknak az a célja, hogy megerősítsék a gerincet, és ne okozzon gondot a hosszú ideig tartó ülés. A további célját pedig akkor fogod megérteni, a gyakorlod: azonnali szamádhi (nevet). Olyan erősen kell koncentrálni, hogy megszűnik a külső világ, és teljesen eggyé válsz a koncentráció tárgyával: az ászanával.

Kérdés: Akkor is szükséges a hölgyeknek havi pihenőnapot tartaniuk, ha semmilyen panaszuk nincsen a menstruáció alatt? Nem elég csak a fordított helyzeteket kihagyni?
Sharath: Nagyon fontos három teljes pihenőnapot tartani. Ilyenkor teljesen megváltozik a belső szervek működése, és nagyon nagy károkat okozhattok, ha gyakoroltok. Aki még szeretne a jövőben kisbabát, arra ez különösen igaz, visszafordíthatatlan következményei lehetnek a gyakorlásnak.

A konferencia végén Sharath megköszönte a munkánkat, és áldását adta a tanítványokra. Közben megjelent a porondon a kisfia, Sambhav is, aki egy nagy NAMASZTÉval zárta az eseményt.

sambhav

Sharath konferencia 2014. február 9.

konferencia_02_09

Élő közvetítés a Main Shalából. A Vinyasakrama.hu tudósítója jelenleg Mysore-ban tartózkodik, így minden vasárnap délután négy órakor “élőben” olvashatjátok a beszámolókat a konferenciáról.

Sharath Jois a Mysore-ban található Shri K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute vezető jógaoktatója. Az intézet az astanga jóga világközpontja, a legismertebb gyakorlók többsége Sharath tanítványa. A jógaoktatás főként Mysore-stílusban zajlik, tanítványok százai gyakorolnak minden hajnalban a shálában. Az ászanatanítás mellett az elméleti alapokra is nagy hangsúlyt fektetnek, ezért vasárnap délutánonként az összes tanítvány összegyűlik a teremben, és kérdés-felelet formában tanulhatják a gurujuktól az astanga jóga tudományát.

prāpya puṇya-kṛtāḿ lokān
uṣitvā śāśvatīḥ samāḥ
śucīnāḿ śrīmatāḿ gehe
yoga-bhraṣṭo ‘bhijāyate
atha vā yoginām eva
kule bhavati dhīmatām
etad dhi durlabhataraḿ
loke janma yad īdṛśam

“A sikertelen jógi sok-sok évig fogja a jámbor élőlények bolygóin élvezni az életet, majd becsületes emberek családjában vagy gazdag, előkelő családban fog újra megszületni. Az is lehet (ha azután válik sikertelené, hogy hosszú ideig gyakorolta a jógát), hogy nagy tudású transzcendentalisták családjában születik meg, ami ebben a világban bizony ritka dolog.”*
Bhagavad Gítá VI.41-42.

A Bhagavad Gítá szerint a jóga gyakorlása közbeni erőfeszítés eredményét átvisszük a következő életünkbe. A gazdagság itt nem azt jelenti, hogy mindenféle anyagi javakat birtokolnak, hanem tudásban gazdag családról van szó. Az ilyen környezet segíti a spirituális fejlődést. Tehát így működik a karma; lehet jó vagy rossz, a következő életbe továbbvisszük a cselekedeteink következményeit. A testünk olyan, mint egy ruha, időnként le kell cserélni, különben büdös lesz. Az átmá örökéletű, de időnként lecseréli a testet, amelyben lakozik, és ezt nevezzük újjászületésnek. Éppen ezért fontos, hogy mit teszünk, mert a karma ragaszkodik az átmához, azaz a következő életünkbe is tovább visszük tetteink következményeit. Olyan a karma, mint amikor fokhagymát sütünk egy edényben: hiába dobjuk ki belőle, a szaga akkor is benne marad, és sokszor kell elmosni, mire teljesen távozik belőle.

Ebben az életben jó karmát jelent a jógagyakorlásunk, a jamák és nijamák követése, és jó születés  lesz az eredménye.

A jógát mindig a paramparához kapcsolódva kell megismerni, nem lehetséges könyvekből, videókból tanulni. Természetesen nagyon szórakoztatóak a látványos videók, és lehet őket nézni, de az csak olyan, mintha a moziban ülnénk. A konferencia is ilyen, ha csak ülünk, és nézzük, mint egy filmet, abból nem lesz spiritualitás. Így van ez itt, Mysore-ban is. Kevés olyan ember jön, aki valóban megérti a jóga lényegét, de általában éppen ők azok, akik nem népszerűek. Persze aki tud kézenállni, az nagyon népszerű a tanítványok körében, bár sajnos sokszor ő az, aki nem érti, mi a jóga.

Ezért a szórakoztatás és a valódi jóga nagyon különböző: az átalakulás belül történik. Fokozatosan megváltozik az életszemléletünk a jóga által Az életünk már nem csak az evés-munka-tévé-társasági élet-alvás ciklusból fog állni, hanem rájövünk, hogy van valami mindezek mögött. Ez a spiritualitás, ráébredünk, hogy kik is vagyunk valójában, és ez a jóga valódi célja. A Bhagavad Gítá azt mondja, hogy kapsz száz évet, ez alatt az idő alatt legalább egyszer próbálj meg elgondolkodni azon, hogy ki is vagy valójában.

A jóga tehát nem arról szól, hogy ilyen-olyan workshopokra szaladgálunk. Miért tennénk? Mit keresünk? Miért nem elég egy tanár? Miért kell folyton új ászana, azt hiszed, ettől leszel jobb jógi? Nem, ehelyett rá kell jönnünk, hogy kik is vagunk valójában: örök lelkek!

Miért jöttök ide? Fittebbek akartok lenni? A fittség mentális fittséget is jelent, amit csak spirituális úton érhetünk el. Ez pedig nem azt jeleni, hogy templomokat látogatunk, tilakát meg bindit viselünk a homlokunkon és sáfrányszínű kurtát veszünk fel. Ennek belülről kell fakadnia.

Kérdés: Elmagyaráznád, hogy mi a dharma?
Válasz: Azt jelenti, hogy helyesen kell cselekednünk, és fel kell ismerni, hogy mi helyes és mi nem. Nekem például a tanítás a dharmám, ezt kaptam feladatomul. Ezért az én kötelességem, hogy őszintén tanítsak és ne vezessek senkit félre, mert az adharma lenne. A Bhagavad Gítá azt mondja, hogy

yadā yadā hi dharmasya
glānir bhavati bhārata
bhyutthānam adharmasya
tadātmānaḿ sṛjāmy aham

“Óh, Bharata leszármazottja! Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban s kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én Magam.”*
Bhagavad Gítá IV.7.

Tehát nehéz időkben megjelenik egy inkarnáció, az isteni energia a világban, hogy helyreállítsa a dharmát, és elpusztítsa a gonoszságot.

A dharmára nagyon jó példa Gandhi is. A tettei eredményeképpen bár a teste meghalt, a munkája gyümölcsére még ezer év múlva is emlékezni fognak, sosem felejtik el. Az ahimszáért küzdött, és ez a nagy jógivá teszi őt, halhatatlanná. Vagy vegyük Sri T. Krishnamacharyát és K. Pattabhi Joist, akik elhozták nekünk ezt a gyakorlást, így amíg mi gyakorlunk, addig az emlékük nem hal meg. Krishnamacharya évekig élt egy barlangban a gurujával, Ramamohana Brahmacarival, más biztosan azt mondta volna, hogy ez nekem túl sok! Vannak olyanok is, akik idejönnek, és azt mondják, hogy egy hónap túl sok! Nem vagytok elég elkötelezettek, össze vagytok zavarodva.

A nagyapámnak csak három rúpiája volt, amikor Mysore-ba érkezett, és brahminok otthonában kellett ételt koldulnia. A Maharaja fenntartott egy ingyenkonyhát a diákok számára, de csak az ehetett ott, akinek volt engedélye, amit nehéz volt megszerezni. Azonban egyszer a főiskola igazgatójához bejelentkezett Pattabhi Jois, és bemutatta neki a jógatudományát. Teljesen lenyűgözte az igazgatót, hiszen előtte azt hitte, hogy a jóga csak szannyásziknak és szádhuknak való. Egyből el is intézte neki, hogy ehessen a diákok konyháján. Látjátok, a nagyapámnak semmije sem volt, mégis jógázott, nekünk pedig mindenünk megvan, mégis folyton a kifogásokat keressük.

Kérdés: Az probléma, ha a nők túl erősek lesznek a gyakorlás miatt?
Válasz: Először is, te nem vagy túl erős. Komolyra fordítva a szót, a jóga mindenkinek való, ferfiaknak és nőknek egyaránt. Ha körülnézel, akkor láthatod, hogy több nő gyakorol, mint férfi, és egyre több indiai hölgy érkezik.

Természetesen nem azért gyakorlunk, hogy erősek legyünk, és bárkit le tudjunk győzni, itt másféle erőről van szó. A nőknek több kötelessége van, mint a férfiaknak: feleségek, anyák, vezetik a háztartást, emellett dolgoznak. De mindebben segít a jóga, nem csak még egy kötelesség. Hiszen annyi minden történik körülöttünk. Az élet olyan, mint San Francisco utcái: emelkedők és lejtők követik egymást folyamatosan. Ahhoz pedig, hogy ilyen hepehupás utakon biztonságosan tudjunk menni négykerék meghajtású autóra van szükség. Ilyen autó a jóga.

Viszont figyeljünk rá, hogy ne váljunk aggresszívvá a gyakorlástól, ami megtörténhet, ha túl sok ászanát gyakorlunk. “Óh, én Guruji első tanítványai között voltam, én mindent tudok. Amikor én gyakoroltam a Shalában, akkor egyszerre csak négyen lehettünk bent”. Nem számít ki volt itt először, a méhek sem versenyeznek, hogy ki találta meg először a nektárt, hanem mindannyian odarepülnek békésen gyűjtögetni.

Minden jóga. Ha én meghalok, a jóga akkor is itt lesz, nem miattam feljődtök a gyakorlásban, hanem a jóga miatt. Ezt szerettem a nagyapámban, ő mindig a jógáról beszélt, sosem magáról.

1893-ban Szvámi Vivékánanda megérkezett Amerikába, hogy tanítsa a jógát. Persze akkor az emberek semmit nem értettek az egészből. Most mindenhol jógáznak, mégsem értenek belőle továbbra sem sokat. A jóga az, ahogyan a gyakorlás megváltoztat.

Kérdés: A legelső születésünkkor milyen arányban volt a jó és a rossz karmánk?
Válasz: Ez nem számít. Az emberi élet esély az önmegvalósításra. Természetesen az állatok is megvilágosodhatnak néha, de az embereknek jobbak a lehetőségeik. A moksa után megszűnik az ismétlődő születés és halál körforgása. Életünkben csökkentenünk kell a rossz karmát, és növelni a jót. Természetesen mindannyian emberek vagyunk, senki sem tökéletes, ezért teljesen nem lehet megszüntetni a rossz karmát, de jógikus tudással minimálisra kell szorítani.

Kérdés: Guruji milyen karmával született?
Válasz: Mindig egyensúlyban volt. Bármi történt is, sosem pánikolt, nem zavarta semmi. Mindig mantrázott és tökéletesen stabil volt. Az ellentétek, mint a szukha és duhkha nem hatottak rá.

Kérdés: Ha ászanákat gyakorlok az jó karma, ha pedig megsérülök az rossz karma?
Válasz: Nem szabad túlzásba vinni az ászanákat. Hagyni kell, hogy a maga tempójában változzon, formálódjon a test. A régi tetteink (biciklizés, futás és egyéb sportok) karmája a sérülés, hiszen annyira kötötté teszik az ízületeket, hogy sok idő kell, mire újra kilazulnak. Ha ehhez nincs türelmünk, akkor viszont megsérülünk. Sajnos ez egy gyors világ, senki sem türelmes. Régebben a pizzasütés szertartás volt és órákig kellett várni rá, ma pedig percek alatt megkapjuk a gyorséttermekben. Ilyen lett a jóga is, gombamódra szaporodnak a stúdiók és irányzatok (fel is sorol jópárat). Három nap alatt instant szamádhit ígérnek, ha elvégzed a kurzusukat, és erről igazolást is adnak együtt egy jógaoktató bizonyítvánnyal. Hát ilyen lett a jóga.

*A fordítás forrása: A Bhagavad Gítá úgy, ahogy van, Bhaktivedanta Book Trust 2006. második kiadás.

A hónap témája – november

523263_10151267547211177_328798669_n

A Jivamukti jógairányzat alapítói, Sharon Gannon és David Life az ászanagyakorlás mellett nagy hangsúlyt fektetnek a jóga egyéb aspektusainak (erőszakmentesség, odaadás, meditáció, spirituális hangvibrációk, szentírások tanulmányozása) megvalósítására, amelyeket egyedülálló módon az órarendi órákba is beépítenek. Minden hónapban megadnak egy központ témát, amelyről Sharon ír egy esszét, és a tanárok a világ minden pontján az aktuális üzenet köré komponálják a Jivamukti órákat. Következzen tehát az aktuális, novemberi téma:

Haladjunk a kedvesség felé

samniyama-indriya-gramam / sarvatra sama-buddhayah
te prapnuvanti mam eva / sarva-bhuta-hite ratah

“De akik az érzékek szabályozásával s azáltal, hogy egyenlőek mindenkivel szemben, teljes szívükből az Abszolút Igazság személytelen aspektusát, a megnyilvánulatlant imádják, amely túl van az érzékek felfogásán, s amely mindent átható, felfoghatatlan, változatlan, szilárd és mozdulatlan — az ilyen emberek, akik mindenki jólétéért fáradoznak, végül is elérnek Engem.”*
Bhagavad Gitá XII.3-4

Néha kétségek és negatív gondolatok uralkodnak felettünk, különösen olyankor, amikor a hírek is tragédiákkal vannak tele: az iskolai lövöldözések és értelmetlen háborúk, bántó politikai szónoklatok, a kapzsi bankok ügyletei és olyan atrocitások, amelyeket mi emberek követünk el önmagunk, más állatok, az óceánok és az erdők ellen. Ilyenkor a bolygónk teste visz minket egyre közelebb egy környezeti, fiziológiai és pszichológiai összeomláshoz. Bizonyos szemszögből nézve a dolgok egyre rosszabbak. De vajon valóban ez az egyetlen nézőpont, és ha igen, van-e erőnk változtatni rajta?

Ha meg akarjuk érteni, hogy mi zajlik a pszichénkben, hogy milyen félelmek és vágyak rejtőznek a tudatalattinkban, akkor érdemes megfigyelni a szórakoztató kultúrát. Például ha 18-19. századi irodalmat olvasunk, akkor mindenütt osztályharcot és érzelmi kielégületlenséget látunk. A szereplők általában elégedetlenek, és úgy érzik, hogy a társadalom áldozatai. De alig tesznek említést a rendszer valódi rabszolgáiról – a lovakról, akiket arra kényszerítenek, hogy az embereket kocsikon húzzák egyik helyről a másikra; vagy a tehenekről, akiket szűk istállókba kötnek, és erőtlenül termelik a tejet. A többi állat csak statisztaként szerepel, jelentéktelenek a fontos emberi történetekben.

Az ’50-es években nőttem fel, amikor a háborús és a science fiction/szörny/űrlény filmek voltak igazán népszerűek. A hihetetlenül zsugorodó ember sztori hőse másfél centiméteresre ment össze, és óriási pókokkal küzdött egy varrótű segítségével. A korszak szinte összes filmjét nagy bizalmatlanság jellemzi a természettel szemben, és az emberek törékenységét és sebezhetőségét mutatják be. A főhős megsemmisít és győzedelmeskedik, ahelyett, hogy kommunikálna, együttműködne és megállná a helyét. Végig a „mi mindenki ellen” nézet uralkodik.

Manapság az olyan filmek és könyvek, mint a Mátrix vagy a Felhőatlasz a valóság természetéről tesznek fel kérdéseket. Feltárják a karma és a reinkarnáció törvényét, és olyan szereplőket mutatnak be, akik felhatalmazottak arra, hogy a valóságon belül munkálkodjanak, miközben megoldják a problémáikat és javítják a helyzetüket. Ezeket a műveket aligha értették volna meg az ’50-es években, mivel túlmutatnak az akkori felfogáson. Ezért én azt gondolom, hogy jó irányba haladunk. Az üzenet már nem az, hogy „mi mindenki ellen”, inkább több hangsúlyt helyeznek a sunjatára (ürességre) – a problémák okát az egyénben keressük az „arctalan többiek” helyett, és leleplezzük a vállalatok/kormányok valódi természetét: a bennünk felébredő kapzsiság és unalom hatalmas megtestesülését. Tehát ebből a szemszögből nézve úgy tűnik, valóban elindult a kulturális fejlődés, sokakra azonban még nincs hatással, ezért ők továbbra is elégedetlenek. Vajon hogyan tudnánk az egyre mélyebb megértésünket a világról összhangba hozni az érzelmi és spirituális rétegeinkkel? A válasz: kedvesség által.

Amikor az állatok jogairól beszélek, az emberek gyakran kérdezik tőlem, hogy: „Minek ennyit foglalkozni az állatkínzással, mikor annyi ember szenved a világban?” Én azért törődöm az állatokkal, mert mindannyian állatok vagyunk, és úgy döntöttem, hogy nem zárom be magam az előítéletes rendszerbe, amely szerint egyik állat értékesebb, mint a másik. Az emberi lények is állatok – ez biológiai tény – és a nem-emberi állatok szisztematikus és megkérdőjelezhetetlen kínzása olyan kulturális környezetet teremt, amelyben a bántalmazás elfogadott jelenség, és ezért az emberekre is kiterjed. Ha szeretnénk ezt a problémát megoldani, akkor a gyökerét kell megtalálni, máskülönben az erőfeszítéseink csak a felszínt fogják súrolni, és a probléma kétségtelenül újra megjelenik majd. Ahogy a szent tanárom, Swami Nirmalanda mondja: „Ha szelektálunk, hogy kit szeretünk és kit nem az előítéletekhez vezet, és ahhoz az érzéshez, hogy különállóak vagyunk az élet teljességétől. Inkább kozmopolitának kellene lennünk, az egész teremtés állampolgárának és mindenki barátjának.” A kedvesség éppen ebbe az irányba vezet.

Mindannyian sikeresek akarunk lenni. A jóga azt tanítja, hogy a siker azokhoz jön, akik barátságosak és kedvesek másokkal. Ahhoz, hogy a jóga megtörténhessen (Shri Brahmananda Sarasvati jellemzése szerint ez azt jelenti, hogy felszabadulunk az anyagi javak fogyasztásától, a Föld és a többi állat kiirtásától, átéljük az örömét annak, hogy nincs szükségünk semmire és így is teljesek vagyunk) fel kell fedeznünk a kedvességet. Nem viselkedhetünk görcsösen és fösvényen, hogy csak azokkal vagyunk kedvesek, akiket kedvelünk és minket is kedvelnek, vagy akiktől várunk valamit. Mikor kiterjesztjük a kedvességünk határait, akkor elkezdjük megérteni, hogy valójában határtalan lények vagyunk. Ez valóban nagyszerű kaland: szétszakítani az én-központú láncainkat, amelyek a saját szívünkhöz kötnek minket, és elkezdeni másokat úgy látni, mint önmagunkat. Az elme ilyen mértékű nyugalma végül elvezet Isten megvalósításához.

Írta: Sharon Gannon

*A fordítás forrása: A Bhadavad Gítá úgy, ahogy van, Bhaktivedanta Book Trust 2006. második kiadás.

Szárovi Szent Szerafim és az ahimszá

St.Seraphim

Az astanga jóga első két ága a jama és nijama, vagyis azok az etikai és erkölcsi szabályok, amelyeket önmagunkkal kapcsolatban, illetve a másokkal való érintkezés során érdemes betartani, ha szeretnénk spirituális fejlődést elérni.  Patandzsali a Jóga szútrák második fejezetében, a Szádhana pádahában ismerteti ezeket az elveket, és mindegyikhez hozzárendel egy áldást vagy képességet, amelyre szert lehet tenni, ha nagyon magas szintre fejlesztjük magunkban az adott tulajdonságot. Sőt, a bölcs azt is hozzáteszi, hogy a jama elvei egyetemesek, minden emberre vonatkoznak, nem csak a rádzsa jóga útját követő eltökélt aszkétákra. Viszont akkor joggal gondolhatjuk, hogy az általuk elérhető, ígért áldásokban is bárki részesülhet, akinek sikerül szert tennie az elvekben foglalt jellemvonásokra vallástól, világnézettől függetlenül. Bizonyítandó, hogy a rishi valóban igazat állított, ismerkedjünk meg egy XVIII. századi orosz szenttel, Szerafimmal, aki az erőszakmentességben, azaz ahimszában ért el tökéletességet.

Szárovi Szent Szerafim 1759-ben született Kurszkban. Tíz éves korában halálos beteg lett, ám álmában megjelent előtte Szűz Mária, és megígérte neki, hogy meggyógyítja őt. Nem sokkal ezután Theotokosz egyik híres ikonja a városukban tartózkodott, és az édesanyja elvitte a fiút, hogy láthassa az képet. Amint megpillantotta a Mária-ábrázolást a kis beteg, azonnal meggyógyult. Mély hitet is kapott egészsége mellé, így tizennyolc évesen szerzetesnek állt. Huszonöt évet töltött istentestvérei között, majd úgy döntött, hogy remeteként folytatja életét, és az erdőbe költözött. Az aszkéta csak növényeket fogyasztott, és szigorú böjtöket tartott (ezért a böjtölők védőszentjévé is vált). Az erőszakmentességét támasztja alá az is, hogy egyszer a békés erdei kunyhóját rablók támadták meg, akik a szentet sem kímélték, és félholtra verték őt. Szerafim nem átkozta őket, hanem felépülése után ezer napig térdepelt sziklákon, miközben Theotokoszhoz imádkozott.  Ezáltal látnoki és gyógyítói képességekre tett szert, így élete utolsó tizennyolc évében számos zarándok látogatta meg őt áldás és gyógyulás reményében.

01-01-11 FF B

De mit mond Patandzsali, mi az ismertetőjele a valódi erőszak nélküli szenteknek?

ahimszápratisthájám tatszannidhau vairatjátagah
(Patandzsali: Jóga szútrák II.35.)

A jelenlétükben mindenki elveszíti erőszakos hajlamait. A bölcs az élete során az ahimszá teljes spektrumát megvalósította, ezt támasztja alá az egyszerű táplálkozása, és a bűnös rablókkal szemben mutatott viselkedése is. Számos legenda maradt fenn Szerafimról azzal kapcsolatban, hogy az erdő állatai rendszeresen látogatták őt, élelmet fogadtak el a kezéből még a medvék is. Ezt a jelenetet örökíti meg az fent látható ikon is. A jelenség nem ismeretlen, számos legenda él híres erdei jógikról is, akikkel hasonló események történtek, például bengáli tigrisek látogatták barlangjukat barátságos szándékkal. Tehát egy keresztény aszkéta pontosan abban az áldásban részesült, amelyet az indiai bölcs megfogalmazott majdnem kétezer évvel korábban. Ha ennyi idő után, ilyen távol a szútrák szülőföldjétől beteljesültek a szavak, akkor miért ne lenne érvényes az üzenet ránk is?

A jama szabályai tehát valóban egyetemesek, mindenki képes megvalósítani őket a saját életében kortól, földrajzi helyzettől függetlenül, és törekednünk is kell erre. Még csak az sem szükséges, hogy ismerjük a Jóga szútrákat, ezek a szabályok, mint például a nem-ártás, igazmondás, nem-lopás belénk vannak kódolva, ezek tesznek minket emberré. Az Ísvara pranidhánának nincs hivatalos nyelve, ha nem szanszkritul hangzanak el az imák, akkor is minden bizonnyal eljutnak a címzetthez.

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved