Astanga fogalomtár 1. rész

Danny and GuruJi

Gyakran hallhatunk szakmai vitákat az astanga jóga világában azzal kapcsolatban, hogy milyen a tradicionális gyakorlás, vagy a tradicionális sorozatok. Az egyértelmű, hogy például az első sorozat is számos változáson ment kereszül az utóbbi 50 évben, és a nyugati tanárok, akik a ’60-as években utaztak Mysore-ba tanulni egészen másképp oktatnak, mint a jelenlegi Sharath tanítványok. Tehát könnyű belebonyolódni a kérdésbe, hogy milyen is a tradicionális gyakorlás?!

Ezért érdemes bevezetni néhány új kifejezést, amelyek segítenek eligazodni az útvesztőben.

Jelenlegi tradíció: az a mindenkori gyakorlási mód, ahogyan éppen a Mysore-ban található K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute-ban oktat Sharath Jois, az intézet vezetője. Híres képviselők többek között Kino MacGregor és Govinda Kai. A regisztrált oktatók teljes listája megtalálható az Intézet honlapján.

Old school tradíció: elsősorban Pattabhi Jois korai tanítványinak oktatási módszerére használhatjuk a kifejezést, akik ma is úgy tanítanak, ahogyan annak idején Gurujitől tanulták. A sorozatok részben eltérnek a jelenlegi tradíciótól. Ebbe a csoportba tartozik például David Swenson vagy Richard Freeman.

Freestyle módszer: az astanga sorozatok módosításokkal történő oktatása (kihagy vagy beilleszt bizonyos ászanákat, mozdulatokat), vagy szélsőséges esetben bátran keveri más módszerekkel, hagyományokkal. Véleményünk szerint ezt a módszert nem is helyes astangának nevezi, szerencsésebb a vinyásza jóga kifejezés használata. A legjobb példa rá nagy kedvencünk, a sámándobos Danny Paradise.

A Gangesz jógája

Gangesz jógája

Bár Rishikesht már minden irányból körülölelik a Himalája még barátságosan lankás vonulatai, a város hangulatát mégis leginkább a Gangesz tiszta zöld vize határozza meg. Az utcák pontosan követik minden apró kanyarulatát, a házak pedig úgy épültek, hogy bárki öt perc alatt elérhesse a szent folyó vizét, ha éppen a bűneit szeretné lemosni magáról.

A szokás az, hogy mielőtt bárki belépne a Gangesz vizébe, először a kezét mártja bele, majd vizet ajánl az Istennőnek, végül a fejére is hint pár cseppet. Amit eleinte különösen érdekesnek tartottam ebben a tiszteletteljes szertartásban az volt, hogy a Gangesznek saját vizét, önmagát ajánljuk fel. Számtalan idős bölcs választja a folyó partját otthonául életük befejezéséhez, akiknek már semmije sincs a ruhán kívül, amelyet hordanak, de még ők is megfelelően leróhatják tiszteletüket, hiszen maga az Istennő biztosítja az áldozati kellékeket. Nincs szükség másra, csak az őszinte odaadásra.

Sajnos azonban nem élhet mindenki a Gangesz partján, de vajon ez azt jelenti, hogy nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen egyszerű módon áldozzon a Legfelsőbb előtt? Értékes felajánlásokra és aranytálcára van szükség a világ többi pontján? Vagy másképp, az astanga gyakorlójának szemszögéből nézve: vajon a gyakorlásunk csak akkor válik valódi felajánlássá, ha nagyon magas szintet értünk el az ászanák terén?

Az odaadás őszintesége sosem attól függ, hogy milyen értékes a felajánlásunk. A Bhagavad Gítában is ezt olvashatjuk:

“Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.” (Bh.G. 9.26.)

Minden a szándékon és a hozzáálláson múlik. Az ászanagyakorlás célja, hogy felkészítse a testünket a szamádhihoz vezető útra, amelynek kulcsfontosságú eleme a stabil, kényelmes ülőhelyzet. A napi rutinunk végrehajtása során fontos tisztában lenni a végcéllal, de természetesen az adott, jelen állapotunknak megfelelően kell végezni a gyakorlatokat. Még ha csak pár Napüdvözletet vagyunk képesek végrehajtani, azt is teljes odaadással végezzük, tudva, hogy ezáltal is közelebb vagyunk a felszabaduláshoz. Ahogyan a Gangesz is az odaadást értékeli, és nem az áldozat anyagi értékét, éppúgy a gyakorlásunkban is a legnagyobb fejlődést a megfelelő hozzáállás kialakításával érhetjük el.

A forrásnál – A Main Shala

Main Shala

A “Main Shala”

Világszinten csak így emlegetik az astangások a rendszer első számú központját: Main Shala. Ez keverék kifejezés (az Indiaiak előszeretettel beszélnek így) az angol “main”  szó fő/legfontosabbat jelent, míg a “shala” szanszkritül iskolát/otthont: A legfontosabb iskola.

Main Shala
Így néz ki 2013-ban az “Old Shala”.

Az ashtanga vinyásza jóga legrégebbi intézményét 1948-ban, Shri K. Pattabhi Jois (Guruji) alapította, akkor még Ashtanga Yoga Research Institute néven, ma a hivatalos megnevezése Shri K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute.
Akkoriban az intézet Guruji kétszobás Lakshmipuram-beli (Mysore egyik kerülete) otthonában volt megtalálható, és mindössze 12-en tudtak egyszerre gyakorolni a jógázásra kijelölt szobában. Valószínűleg innen származik a máig is élő hagyomány, hogy a levezető gyakorlatokat már másik helyiségben kell elvégezni (mysore-stílusú gyakorlás során), hiszen így több diákkal tudott foglalkozni a Mester.

Itt egy kis videó arról, hogy milyen is volt az “Old Shala” (0:54-től indul be előtte reklám van…):

A megnövekedett igényeket a régi intézmény már nem tudta kielégíteni, így 2002-ben megnyílt a körülbelül tízszer nagyobb befogadóképességű új iskola Mysore elit kerületében, Gokulamban. Máig is itt üzemel R. Sharath Jois (Guruji unokája) vezetésével, aki jelenlegi az első számú astanga vinyásza Guru.

New Shala

Jelentkezés az intézménybe

Minimum két, maximum négy hónappal az érkezés előtt kell kitölteni az online jelentkezési lapot. Ezt a megadott érkezés előtt körülbelül egy hónappal visszaigazolják. Vagy elfogadják a jelentkezést vagy nem, általában igen, de főszezonban a régi tanítványok elsőbbséget élveznek az újakkal szemben (főszezon decembertől márciusig). Jelenleg szezon van, és kb. 250 diák van itt a világ minden részéről.
 Egy nappal a gyakorlás megkezdése előtt fel kell keresni az intézményt, kitölteni egy újabb nyomtatványt és leadni egy igazolványképet.

A nyomtatványban van két izgalmas pont, amit alá kell írnod, különben nem nyersz felvételt:

  • amíg ide jársz másnál nem vehetsz részt jóga képzésen. Ha tudomást szerezünk róla akkor azonnal megszűnik a tanulmányi jogviszonyod az intézménnyel (nem szó szerinti fordítás de a lényege ez).

Ez első hallásra sokak számára meglepő, sőt ellenszenves lehet. Engem is igen kényelmetlenül érintett, mivel délutánra már lett volna más programom… Vinay Kumar társaságában évek óta hátrahajlítás (backbending class) órákon veszek részt, ezzel most sajnos megszakadt a hagyomány, mivel aláírtam a papírt. 
Jobban belegondolva viszont abszolút elfogadható és tiszteletben tartandó kritérium. Mivel a jógában “jó” pénz van, itt Mysoreban is egyre több az önjelölt jógaoktató, aki nem megfelelően képzett és ebből számos probléma adódik. Ráadásul az is összezavarhatja a diákot, ha esetleg talál két nagyon jó tanárt. Nincs két Mester, akik pontosan egyformán adnák tovább a tudást, és ez összekuszálhatja a növendéket. Ezt akarják kiszűrni ezzel a kikötéssel.

  • ha a tanár leállít a sorozatban akkor le kell állnod, nem mehetsz tovább.

Ez amolyan “leave your ego outside the shala” pont. Számos történet kering “nagy” jógikról, akik azzal jönnek ide, hogy második, sőt harmadik sorozatot gyakorolnak, majd a Main Shala szigorú követelményei miatt, már az első sorozatban leállítják őket. Ennek a pontnak a koncepciójáról egy következő bejegyzésben bővebben írok, mivel rendkívül tanulságos és hasznos követelmény.

Amint megvolt a papírmunka jöhet a személyes elbeszélgetés (feltéve, hogy aláírtad a dokumentumot). Amikor valaki jelentkezik a Main Shalába, meg kell jelölnie, hogy kinél szeretne tanulni: R. Saraswathinál (Guruji lánya), aki főként a kezdőket oktatja (Marícsjászana
D-ig) vagy Sharath-nál aki az összes többit tanítvánnyal foglalkozik. Persze mindenki Sharath-hoz szeretne bejutni, de ez nem megoldható, és Saraswathi is jó tanár. Így szellemes megoldással szűrik a jelentkezőket anélkül, hogy bármit is  be kéne mutatni. Hiába jelentkeztél Sharathoz, elképzelhető, hogy nem nála fogod eltölteni az elkövetkező hónapo(ka)t, hanem az édesanyjánál, de mindenképpen hasznos lesz. Előttem pont “megbukott” valaki, innen tudom.

Amint megvan a tanárod, kapsz egy belépőkártyát, amely feljogosít az iskola területére való belépésre, és felkerülnek rá az időpontjaid. Külön időpont van a mysore-stílusú órákra és külön a vezetettekre. Érdekesség, hogy a Main Shalának egyedi időszámítása van, amely eltér a helyi időtől, a fali óra 15 percet “siet”, és minden időpontra ennek megfelelően kell megérkezni. Ez a Shala Time.

Egyéb szabályok

Minimum 1 hónapot kell eltölteni az intézményben max. 3-at lehet egyszerre és legkevesebb 6 hónapnak kell eltelni a két látogatás között. Az iskola területén tilos a mobiltelefon használata és mindenféle képrögzítés legyen az mozgó vagy álló.

Órarend

Az oktatás vasárnaptól péntekig zajlik, a szombat és a holdnapok pihenőnapok, a hölgyek a menstruáció első három napjában extra pihenőt tarthatnak.
Hétfőtől csütörtökig mysore-stílusú gyakorlás van, mindenkinek a belépőkártyáján szereplő időpontban kell megjelennie (Shala Time szerint). Amint valaki befejezte a dropbacket a teremben, átmegy az öltözőbe, és egyedül végzi a levezető gyakorlatsort. Ilyenkor felszabadul egy hely, behívják a következő tanítványt.
 Pénteken és vasárnap vezetett órák vannak, pénteken mindenki elsőt gyakorol, vasárnap van vezetett második sorozat (előtte természetesen van még két vezetett első is). Aki már mysore-on másodikat gyakorol azt ide hívják be, a többieket a jóga csikitszára. Az ászanaórákon felül heti kétszer van szanszkrit éneklés óra hétfőn és szerdán, vasárnap pedig konferencia. Ilyenkor Sharath beszél egy témáról, majd kérdéseket lehet feltenni neki.

Költségek

Az első hónap 28.590 INR (kb. 115.000 Ft), ami elég borsos ár a többi Mysore-i iskolához képest, meg úgy általában is. Jó hír, hogy második hónaptól kicsit olcsóbb lesz.
Azt, hogy ilyen magasak az árak egy európai úriembernek köszönhetjük. Amúgy Ö is Guruji tanítványa volt, és elkövette azt a hibát, hogy Indiában magasabb áron tartott workshopot mint a Mester. “Nehogymár” – gondolom így reagált Pattabhi, és jól megemelte az árakat…

Kedvcsináló

Végül egy kis kedvcsináló. A trailert ingyenesen meg lehet nézni, de érdemes megvásárolni az egész filmet is. Inspiráló!

 

Sharath konferencia 2013. január 20.

Astanga konferencia
Sharath Jois a Mysore-ban található Shri K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute vezető jógaoktatója. Az intézet az astanga jóga világközpontja, a legismertebb gyakorlók többsége Sharath tanítványa. A jógaoktatás főként Mysore-stílusban zajlik, tanítványok százai gyakorolnak minden hajnalban a shálában. Az ászanatanítás mellett az elméleti alapokra is nagy hangsúlyt fektetnek, ezért vasárnap délelőttönként az összes tanítvány összegyűlik a teremben, és kérdés-felelet formában tanulhatják a gurujuktól az astanga jóga tudományát.

Ezeken az úgynevezett konferenciákon az astanga jóga minden aspektusa szóba kerül: vannak kérdések konkrét ászanákkal vagy a sorozatokkal kapcsolatosan; a jamákkal és nijamákkal, illetve a tágabb értelemben vett jógikus életmóddal; sőt mélyebb filozófiai témák is felmerülnek. Természetesen a leghasznosabb az, ha a gyakorló a teremben ülve, közvetlenül a tanító szavait követheti végig, de nagyon tanulságos az elhivatott tanítványok jegyzeteit is elolvasni. Ezért időről időre mi is megjelentetjük néhány érdekes konferenciajegyzet fordítását.

„A mai konferencia üdítő, felemelő, mókás és tanulságos volt. Sharath számos témát említett meg, megválaszolt néhány kérdést, bemutatott pár egyszerű légzőgyakorlatot, beszélt az áldozatokról, az elhivatottságról és arról, hogy mi a jóga, sőt még viccekre is jutott idő.

Egy tanítvány azt kérdezte, hogy miért van különbség a rangidős tanárok (akik Gurujitől, azaz Srí K. Pattabhi Joistól* tanultak évekkel ezelőtt) oktatási módszere és a mai tanítás között. Sharath nem tudta visszafojtani a nevetést, majd megpróbálta elmagyarázni, hogy a jóga nem a testhelyzetekről szól; a testhelyzetek azért vannak, hogy segítsenek megszilárdítani a testet és az elmét – ez minden. A tanítvány újra és újra feltette ugyanezt a kérdést, mivel nem kapta meg a várt választ… Nem értette a lényeget… A jóga nem a testhelyzetekről szól, és nem is arról, hogy néhány úgynevezett rangidős tanár azt tanítja, hogy magunk előtt emeljük a karunkat szamaszthitiből, Sharath pedig azt, hogy oldalt vigyük őket… a jóga arról szól, hogy jövünk és gyakorlunk annak érdekében, hogy megszilárdítsuk a testet és az elmét, semmi más nem lényeges. A tanítvány újra kérdezett, ezúttal egy példát is hozott: ezek a rangidős tanárok azt mondják, hogy Guruji annak idején megengedte nekik, hogy elkezdjék a második sorozatot akkor is, ha nem tudtak felállni hídból, akkor ez most miért nincs így? Sharath elmagyarázta, hogy ez másképp van, mivel a testünknek készen kell állnia, és ha nem tudunk hátrahajlításból felállni, akkor a rendszer még nem készült fel a második sorozat ászanáira; nem lenne biztonságos. Az nem jóga, ha azért végzünk egy haladó gyakorlatot, mert mi azt akarjuk. Ennek a jógarendszernek az a lényege, hogy a lényegünkig hatoljon, megváltoztasson minket, éppen ezért ehhez időre és elhivatottságra van szükség, valamint arra, hogy képesek legyünk meghódolni amikor a változás elindul bennünk. Ugyanez a tanítvány kitartóan próbálkozott, hogy másik választ kapjon, ami kissé elkezdte zavarni Sharathot, így végül elmagyarázta, hogy az, hogy valaki eljött Mysore-ba három hónapra tanulni a 60’-as vagy 80’-as években, még nem szükségszerűen teszi őt rangidős tanárrá, és ha ezek a tanárok azzal büszkélkednek, hogy ők másképp tanítanak, úgy ahogy Guruji tanított, akkor ők sem értik a jóga lényegét. Röviden megemlítette, hogy számos ún. rangidős tanár sosem tanulta meg megfelelően az ászanákat, ők maguk sem tudják helyesen végezni őket, és ráadásul túl sok ászanát adnak a tanítványaiknak egyszerre mindössze azért, hogy szeressék őket, vagy azért, mert a tanítvány ezt akarja, függetlenül attól, hogy készen áll-e rá vagy sem. Ez nem jóga. Sharath elmagyarázta, hogy ő azért tanít így, mivel azt szeretné, hogy a tanítványai megértsék a jóga lényegét, a filozófiát, az ászanákat, azt, hogy mit jelent jógázni. Az, hogy a tanítványok tökéletességet érjenek el az ászanákban azért fontos neki, mivel ez bizonyítja, hogy elkötelezték magukat annak érdekében, hogy ezzel a jógával mélyre jussanak, hogy több legyen számukra, mint pusztán mozdulatok sorozata. Ez nagyon fontos, mivel a testnek készen kell állnia a soron következő testhelyzetre, és a tanár igazságtalanságot követ el a tanítvánnyal, ha túl sok ászanát ad neki, akár készen áll, akár nem. Sharath azt is megemlítette, hogy amikor Guruji fiatal volt, nagyon szigorúan tanított. Néhány ember, akik már nem ismerik el az intézetet, azzal büszkélkedik, hogy ők rangidős tanárok, sőt talán azzal is, hogy jobbak, mint Sharath, de lehet, hogy pont a jóga lényegét nem értik. Sharath gyönyörűen kifejezésre juttatta, hogy ő sem tud mindent; annyi mindent kell még tanulnia.

Ezután egy tanítvány azt kérdezte, hogy mit tegyünk, ha nem engedhetjük meg magunknak, hogy Indiába jöjjünk tanulni, de mégis szeretnénk elhivatott gyakorlást fenntartani. Nagyon tetszett a válasz a kérdésre. Azt megengedhetjük magunknak, hogy legyen mobilunk, finom ételünk, szép ruháink, stb. de a jógát már nem? Arról beszélt Sharath, hogy mennyi tanítványa van, akik hatalmas áldozatokat hoznak azért, hogy minden évben eljöhessenek tanulni tőle, hozzák a gyermekeiket, számos dolgot feladnak, hogy előkerítsék a pénzt az indiai útra és a tanulmányaikra, mivel az igazságot akarják tanulni arról, hogy mi a jóga, megfelelően akarják a gyakorlást elsajátítani az ő felügyelete alatt. Ha ennyi ember képest ezt megtenni, akkor bárki képes rá. Sok család jön gyerekekkel együtt, feladják az életüket, hogy megfelelő gyakorlást tanuljanak, hogy megértsék a jógát, hogy kifejezzék elkötelezettségüket a tanítói láncolat iránt – ha a szülők ilyen óriási áldozatra képesek, és elhozzák a gyerekeket, akkor ez bárki számára lehetséges. Kuncogott, és azt javasolta, hogy minden nap hagyjanak ki egy étkezést addig, amíg összegyűlik a pénz az útra.

Valaki azt kérdezte, hogy mit tegyünk, ha az emberek szidják a tanárunkat. Sharath egy pillanatra hátradőlt a székében, majd azt válaszolta: “A kutyák ugatása nem hallatszik fel a Mennybe.” Sokan sok mindent szidalmaznak. Nekünk figyelmen kívül kell hagyni a szavaikat.

Arról is beszélt, hogy lesznek olyanok, akik hiába jönnek gyakorolni, nem segít majd rajtuk, mivel nem akarják igazán őszintén, vagy lehet, hogy nem állnak rá készen… Ez olyan, mintha egy gyémántot adnánk egy majomnak. Nem fogja megérteni, hogy milyen értékes drágakövet kapott, és arra fogja használni, hogy krikettet játsszon vele. Ugyanígy vannak olyanok, akik gyakorolnak, de nem értik a lényeget, és nem arra használják a módszert, hogy stabillá tegyék az elméjüket és a testüket. Ez annak is lehet az eredménye, ha nem megfelelő módszerrel tanulnak. Ha valaki túl sok olyan ászanát kap, amelyre még nem áll készen, akkor ennek negatív hatása lesz a testre és az elmére, inkább felfújja az egót, nem pedig puhítja azt. Tehát nem csak a test számára fontos, hogy valóban mesterévé váljunk egy ászanának, így adva időt a testnek , hogy stabillá és kényelmessé tegye azt mielőtt tovább haladna a következőre, hanem az elme számára is létfontosságú.

Egy tanítvány azt kérdezte, hogy hogyan változott ez a módszer az évek alatt, ahhoz képest, ahogy Guruji tanította a korai években. Sharath azt válaszolta, hogy nem változott, egyáltalán nem. A jóga az idők kezdete óta jelen van, a Védák létezése óta. A jóga semmit sem változott, de az előfordulhat, hogy néhány ember próbálja megváltoztatni. Manapság vannak, akik már nem arra használják, amire szolgál – az elme és test megszilárdítására. Néhányan inkább arra használják, hogy YouTube videókat töltsenek fel a gyakorlásukról és számos rajongót szerezzenek, és megmutassák az embereknek, hogy képesek végrehajtani ezt vagy azt az ászanát. De nem ez a jóga célja. Ezek az emberek bizonyos módon megváltoztatták a jógát, de csak azt, hogy ők miért jógáznak, maga a jóga nem változott.

A pránájámával kapcsolatban Sharath elmagyarázta, hogy nem szabad tanulni addig, amíg az ászanák mesterévé nem válunk, ahogy a jóga szútrák is leírják. Szintén nem szabad könyvekből tanulni, mivel ezt tanártól tanítványnak kell átadni, és CSAKIS akkor, ha a tanítvány készen áll. Máskülönben nagyon rossz hatással lesz az elmére. Arra is szánt időt a konferencián, hogy bemutasson egy egyszerű váltott orrlyukas légzőtechnikát kumbhaka (légzésvisszatartás*) nélkül. A demonstráció után megkért mindenkit, hogy végezzék vele a gyakorlatot. Megmutatta a helyes kéztartást, és mindannyian vettünk öt lélegzetet a bal orrlyukon keresztül. Majd a következő belégzéskor átváltottunk a jobb oldalra és ott is ötször lélegeztünk. Azt tanácsolta, hogy ne tartsuk vissza a levegőt, engedjük szabadon áramolni. Ez segít az ászanagyakorlásban, a meditációban és a prána áramoltatásában.

Sharath arról is beszélt, hogy milyen fontos jó tanárnak lenni. Bárki képes az ászanákat helyesen végrehajtani, de a tanításhoz már tanulni és tanítani is megfelelően kell, ami nagyon nehéz, mivel minden ember más, és a testünk sem egyforma. Emberek vagyunk, de különböző helyekről jöttünk, másképp nézünk ki, ezért másképp is kell gyakorolnunk. Néhányunknak a kapótászana egyszerű, másoknak hosszú ideig kell rajta dolgoznia. Az ászanatanulásba fektetett kemény munka lényege az, hogy megtanuljuk a helyes módszert és tiszteljük a tanításokat. Ha valaki nem képes végrehajtani egy ászanát, akkor a tanár nem adhat neki többet csak azért, mert a tanítván többet akar. Elmesélt egy vicces történetet Rameshről, Guruji fiáról, aki már régen elhunyt. Sharath nagy szeretettel beszélt arról, hogy Ramesh milyen elkötelezett gyakorló és tanár volt. Nagyon spirituális volt, és rendíthetetlen a helyes módszer átadásában. Guruji nagyon szigorú tanár volt akkoriban, ezért Ramesh is úgy tanított, ahogy Guruji tanította őt. Volt egy indiai tanítvány, aki minden nap új ászanát akart! Egy napon Ramesh tartotta az órát, és ez a tanítvány azt mondta neki, hogy újabb ászanát kér. Ramesh tudta, hogy még nem áll készen erre (sem a teste, sem az elméje), ráadásul nem akart Guruji módszerével ellentétben új ászanát adni neki. Ehelyett azt mondta a tanítványnak, hogy ma egy nagyon különleges ászanát fog tanítani, a Rangászanát. Azt kérte a tanítványtól, hogy feküdjön az oldalára miközben a kezeivel a fejét fogja, majd végezze ezt a másik oldalra is, és ismételje ötször. A tanítvány nagyon izgatott volt, hogy új ászanát kap. Ekkor Guruji belépett a terembe, és megkérdezte a tanítványtól, hogy mit csinál, aki boldogan újságolta neki, hogy új ászanát kapott Rameshtől, a Rangászanát. Guruji felnevetett… hiszen nincs is ilyen ászana! Ranganátha valójában egy Dél-Indiában jól ismert istenség, az Úr Visnu pihenő formája.

A jegyzet forrása: http://www.theyogashala.org/2013/conference-notes-january-20-2013/

*a fordító megjegyzése

A guru parampará

Astanga parampara

A jóga ősi út az önmegvalósítás felé. Nehéz, sőt lehetetlen megmondani, hogy honnan is származik, sok tanítás forrása a homályba veszett, amint a Bhagavad Gítá 4.2. verse is megerősíti:

“Évam parampará-práptam
imam rádzsarsajó viduhu
sza kálénéha mahatá
jógó nastah parantapa”

(E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncolaton keresztül szállt alá, s a szent királyok így értették meg azt. Idővel azonban megszakadt e lánc, ezért tűnik az eredeti tudomány elveszettnek.)*

Vajon miért van az, hogy a jóga tudományát több ezer évesnek mondják az indiai tanítók, de az ismert írásos emlékek, mint például Patandzsali Jóga szútrái jelen tudásunk szerint alig több, mint kétezer évesek?

Nézzük először arra a kérdésre a választ, hogy mi az oka egyes jógairányzatok visszanyomozhatatlan eredetének. Régen a jóga tudományát a guru hagyományosan személyesen, szóban adta át a tanítványoknak. A tudásra vágyó keresők felkutatták a tanító általában nyugodt, eldugott helyen lévő lakóhelyét. Ezután először bizonyítaniuk kellett, hogy valóban őszinte a szándékuk: nem önző vágyak vezérlik őket, valamint hajlandóak keményen tanulni és engedelmeskedni a tudás megszerzéséért. Ekkor a guru elfogadta őket tanítványnak. Együtt éltek vele az otthonában, segítettek neki a mindennapi feladatokban, és közben a bölcs tanította őket. A gyakorlati elemeket és az elméletet egyaránt közvetlenül oktatta, azaz a tanulók figyelték a guru minden szavát és tettét, amelyeket azonnal meg is jegyeztek, nem kellett leírniuk, hogy később memorizálják. Ezt a tanítói hagyományt, amely generációról generációra pusztán szóban adta át a tudást srúti paramparának nevezzük. A parampará tanítói láncolatot jelent, a tanuló számára ismert volt a tanítójának a tanítója, a tanítójának a tanítójának a tanítója… és így tovább akár évezredekig visszamenően. A folytonosság tehát adott volt, és ez, illetve az alkalmas tanítványok gondos kiválasztása biztosította a tiszta tudás fennmaradását.

Miután a tanító áldásával a tanítványok is elkezdték továbbadni a megszerzett tudást, ugyanezt a hagyományt követték. Láthatjuk, hogy ehhez a rendszerhez néhány tulajdonság elengedhetetlenül szükséges: kiváló memória, tiszta szándékok és tisztelet a tanítónk iránt.

Természetesen az alkalmas tanítónak is egyedülálló tulajdonságokkal kellett rendelkeznie. B.K.S. Iyengar a következő jellemvonásokat tartja elengedhetetlennek a Pránájáma új megvilágításban című könyvében:

  • kifogástalan az észrevételeiben és ismereteiben ,
  • rendezettség a személyes gyakorlásában,
  • szilárd és eltökélt a tanulásban,
  • mentes a tettek gyümölcse utáni vágytól és
  • igaz szívű abban, amit annak érdekében tesz, hogy tanítványait a tudás igazi lényegét illetően eligazítsa.

A mi korunkban a fent említett magas követelmények miatt már nagyon ritkán alkalmazzák ezt a tanítási módszert, de azért találhatunk rá példát: az astanga jógában a pránájáma oktatást az én Tanítóm a mai napig így végzi. Ha felkészültnek találja a tanítványt, akkor egyénileg tanítja őt. Nincsenek jegyzetek vagy csoportos tanórák, csak a tanár példája és szavai. Ezeket a kivételesen értékes gyakorlatokat ugyanis így a leghatékonyabb és legbiztonságosabb átadni, hiszen megfelelő útmutatás nélkül akár árthatnak is a jóhiszemű gyakorlónak.

Egy másik példa az astanga vinyásza jóga eredetéhez kötődik. Tirumalai Krishnamacharya 16 évesen álmában utasítást kapott Nathamunitól, hogy keresse fel Alvar Tirunagari városát. A fiatal jógi engedelmeskedett, és mikor elért a céljához transzba esett. Ekkor megjelent előtte három bölcs, köztük Nathamuni is. Meghallgatta tőlük a rég elveszett legendás könyv, a Jóga Rahaszja verseit, amelyeket azonnal memorizált, és ébredése után is emlékezett rájuk. Írásban is rögzítette, így az ő kegyéből számunkra is elérhetővé vált a remekmű. Később tanulmányai befejezése után zarándokútra indult a Himalájába, ahol  egy barlangban rátalált mesterére, Srí Ramamohan Brahmacarira. Hét és fél évet töltött vele és családjával, mialatt ászanát, pránájámát és jógafilozófiát tanult a bölcstől. Mikor véget értek a tanulóévei, megkérdezte a tanítóját, hogy mit kér fizetségül. Srí Ramamohana Brahmacari azt válaszolta, hogy “keress magadnak feleséget, alapítsatok családot és tanítsd a jógát”. Krishnamacharya nem csak eszményi jógamester volt, hanem tanítvány is, hiszen a kérést tökéletesen teljesítette.

Sajnos az idő múlásával a srúti parampará továbbfűzéséhez szükséges jellemvonások gyengültek az emberiségben, és a tudás lassan kezdett eltorzulni. Az astanga jóga** esetében is eljött az a pont, ahol a tanítók és tanítványok alkalmatlansága miatt már nem lehetett tisztán fenntartani a hagyományt a srúti parampará útján. Alighanem ez volt az az időpont, amikor a nagy bölcs, Patandzsali Maharishi színre lépett; látta, hogy a tanítványok már nem tudják pontosan továbbadni a tanítójuk tudását, sőt az is elképzelhető, hogy addigra már teljesen eltűnt az astanga jóga tradíció, megszakadt a tanítói láncolat. Viszont mivel rendkívül értékes és hasznos tudásról van szó, ezért a nagy bölcs úgy döntött, hogy igazodik a kor igényeihez, és írásban rögzíti az astanga jóga legfontosabb elemeit.

A szútra műfaját választotta, azaz rendkívül rövid és tömör aforizmákban foglalta össze az önmegvalósítási út leglényegesebb pontjait. A Tanítóm, prof. Narasimhan találó hasonlatot használt a műfaj jellemzésére, amely szerinte olyan, mint a rövid vázlatpontok, amelyeket a modern kor előadói vetítenek ki előadásuk során. Meg lehet-e érteni például egy tantárgy előadását csupán a prezentáció szövegéből? Valljuk be, meglehetősen nehezen. Félremagyarázások táptalajaként szolgálna, ha mindenki csak olvasná a kivetített szöveget, de nem hallaná az előadót. Ezért feltétlenül szükséges mellé a szóbeli magyarázatot is nyomon követni. De ha például az előadó tanár gyakornoka már meghallgatta az előadást, és meg is valósította a benne foglaltakat, akkor számára elegendő, ha a tanára átadja neki a prezentáció diasorozatát, és a segítségével ő is megfelelően elő tudja adni az anyagot a diákoknak.

A példából látszik, hogy ma is változatlanul fontos találni egy megfelelő tanítót, aki az ő tanárai tudását átadja nekünk. A különbség annyi, hogy nekünk szerencsére már rendelkezésünkre állnak az irányadó pontok, amelyekhez lehet viszonyulni, és ezért végtelen hálával tartozunk Patandzsali Maharishinek.

*A fordítás forrása: A Bhadavad Gítá úgy, ahogy van, Bhaktivedanta Book Trust 2006. második kiadás.
**Nyolcágú jógarendszer

Bernoulli mester és a légzés fizikája

Bernoulli astanga legzes

A jóga gyakorlása éppen olyan, mint amikor egy finom narancsot eszünk. A gyümölcs tele van hasznos tápanyagokkal és vitaminokkal, amelyek táplálják és gyógyítják a testünket. Vajon ismernünk kell-e a biokémiai műveletek pontos mechanikáját ahhoz, hogy megfelelően végbemenjenek? Természetesen az emésztési és felszívódási folyamatok működése nem csak a biokémikusok testének kiváltsága, hanem mindenkiben automatikusan lezajlanak. Éppen ezért, a vinyásza krama jóga rendszeres gyakorlói minden bizonnyal tapasztalták és jól ismerik a hosszú, mély és egyenletes hangos légzés hatását, de érdekességként nézzük meg, hogy milyen fizikai folyamatok adják a jelenség hátterét!

Miért van szükség a belső tűzre?

A vinyásza krama rendszer (astanga vinyásza jóga is ide tartozik) gyakorlása során a test és az elme intenzív tisztulási folyamaton megy keresztül. Ennek egyértelmű tünete az izzadás, később pedig ennek eredménye a ragyogó bőr, egészséges emésztőrendszeri működés és tiszta tekintet. Ahhoz, hogy az izzadás meginduljon természetesen hőre van szükség, akárcsak a finomabb szintű tisztulási folyamatokhoz. De hogyan is tudjuk feléleszteni a belső tüzet? Egyszerűbben, hogyan lehetséges a testünkön belül hőforrást létrehozni? A jóga elmés megoldást kínál: megfelelő légzéssel.

A hangos légzés kivitelezése

Az alkalmazott technika eltér a mindennapokban használt természetes légzésünktől, mivel a gégefedőt (amely megakadályozza, hogy étel vagy folyadék jusson a légcsőbe) részben le kell zárnunk (kb. 70%-ban). Emiatt keletkezik a jellegzetes sziszegő hang. Közben figyelni kell arra, hogy a hangszalagok lazák maradjanak, így elkerülhető, hogy “morgó” hangot adjunk ki, és felesleges feszültséget tartsunk fenn.

A következő rávezető technika segítségünkre lehet, amennyiben nehézségeink adódnának a kivitelezéssel: orron keresztül belélegzünk, lentről felfelé megtöltjük a tüdőt oxigénnel. Majd szájon át lassan ki, miközben suttogó “h” gégehangot hallatunk. Ha ez már stabilan megy, lassan váltunk a szájon való kilégzésről orron keresztülire úgy, hogy a légzés hangja megmaradjon. Figyeljünk arra, hogy a be- és kilégzések egyenlő hosszúak legyenek, a kiadott hang pedig minél egyenletesebb. Valójában azonban sohasem fogunk azonos hangot kapni ki- és belégzéskor. A belégzés mindig “sziszegőbb”, a kilégzés pedig inkább zöngétlen “h”-hoz hasonló. Fontos, hogy a ki- és belégzés között nincs légzés kint- illetve benntartás, folyamatosan vegyük a levegőt. A légzéshossz legalább négy másodperc irányonként, amit fejlődésünk előrehaladtával egyre inkább növelhetünk.

Bernoulli és a hangos légzés

Ennek a légzéstechnikának további előnye, hogy szabályossá teszi a levegő áramlását, ezáltal sokkal mélyebben tudjuk megtölteni oxigénnel a tüdő mindhárom szakaszát. A gégefedőt úgy lehet elképzelni, mint egy áramlásszabályzót a légcső bejáratánál. Mély lélegzet során a levegőáram elindul a tüdő felé, és elérkezik a gégefedőhöz, amely fojtásként viselkedik. A keskenyebb átmérőjű csőszakaszon nő az áramlási sebesség, és a Bernoulli-törvénynek megfelelően nyomásesés következik be. Az energiamegmaradás elve szerint egy rendszer összenergiája mindig állandó. Ha tehát a nagy áramlási sebesség miatt a mozgási energia megnő, egy másik energiafajtának csökkennie kell. Ebben az esetben a nyomóenergia alakul át mozgási- és hőenergiává. A keletkezett hő egy része pedig a rendszeren kívülre kerül, azaz mintegy belső kályhaként fűti a testünket. Innen ered tehát a hangos légzés fűtő hatása.

keplet

Látszik tehát, hogy fizikailag alátámasztott tény, hogy a hangos légzés felmelegíti a gyakorló testét. Azonban meg kell említeni, hogy a közvetlen hatás mellett számos egyéb olyan folyamatot is támogat, amelyek szintén részt vesznek a gyógyító folyamatokban. Éppen ezért az egyik legfontosabb elem az ászanagyakorlás során az egyenletes, mély és hangos légzés folyamatos fenntartása.

Astanga Triszthána: hogy is van ez?

Tristanám

Az Astanga Vinyásza Jóga rendszer lelke az úgynevezett triszthána azaz a figyelem három fókusza:

  • az ászana,
  • a hangos légzés
  • és a dristi (a tekintet fókuszálása).

Ezen három szegmens együttes használata nagyon fontos része gyakorlásunknak, mivel három különálló rendszer tisztításáról gondoskodnak, amelyek a fizikai test, az idegrendszer és az elme. Az előző mondat hangsúlya az “együttes” szón van, ugyanis csakis így tudjuk kihasználni a rendszer maximális hatékonyságát.

Az ászana megtisztítja fizikai testünket a szennyeződésektől, erőssé és rugalmassá teszi azt. A test belső tisztításához ezen felül még két dolog elengedhetetlenül szükséges: levegő és tűz. 
A belső láng belobbantásához és táplálásához a légzés és az alsó két zár (bandha) nélkülözhetetlen. Az egyenletes, hosszú és mély légzés táplálja a tüzet az alsó két zár pedig maga a láng. 
Ezen túlmenőleg az alsó badhák tartása az ászana kivitelezés szempontjából is áldásos, stabillá és biztonságossá teszik azt.
 A dristi (tekintet fókuszálása), megfelelő végrehajtásával nyugodt és tiszta elmével végezhetjük a gyakorlásunk. Az elme tisztításánával kapcsolatban még meg kell említeni a hangos légzés hangjára való koncentrálást is, ami a dristivel egyetemben szintén pratjáhára technika, lecsendesíti a gondolatok folyamát, befelé fordítja a figyelmet.

Ahogy a fenti eszmefuttatásból is látható, minden összefügg mindennel. Lehet gyakorolni az astangát úgy is, hogy csak a fizikai aspektusra, az ászanák helyes kivitelezésére fókuszálunk, de így csak részleges (bár kétség kívül látványos) eredményeket érhetünk el, vagy rosszabb esetben árthatunk is testünknek. Tapasztalatom szerint a kizárólag a testtartásokra koncentráló gyakorlók körében jóval gyakoribb a sérülés, mint azoknál, akik uralkodnak légzésük felett és speciális vakságban “szenvednek”,  vagyis ismerik és gyakorolják az adott ászanához tartózó dristit. A külső szemlélő számára láthatatlan eredményeket csakis a triszthána mindhárom elemére való együttes koncentrációval érhetjük el.

A téma után mélyebben érdeklődő kereső gyakran találkozhat a különböző irodalmakban kissé eltérő trisztána felosztással: bandha, légzés és dristi. Ez pontatlan, bár elsőre logikusnak tűnő változat. Amikor megkérdezték Pattabhi Joist, hogy miért is ezek az elemek alkotják a trisztánát (ászana, hangos légzés és dristi), és miért nem részei az energetikai zárak, akkor Ö azt felelte, hogy azért, mivel egész nap fenn kellene tartani őket (alsó kettőt), nem csak gyakorlás alatt. Ez ismét izgalmas és fontos téma, külön bejegyzést érdemel!

Ricinusfürdő – Astanga szombati gyakorlás

Ricinusfürdő – Astanga szombati gyakorlás

Ha Pattabhi Joistól megkérdezték a tanítványai, hogy miért nem gyakorolnak szombaton, akkor mindig azt válaszolta, hogy: „ha szombat van, akkor ricinusfürdőt kell venni”. Éppen ezért ez a gyakorlat az astangások körében „szombati gyakorlásként” híresült el.

Története az egész világon

A ricinusolaj az ájurvéda egyik legkedveltebb gyógyolaja, bár nyugaton főként hashajtó hatása miatt ismert. Külsőleg, masszázsolajként alkalmazva gyors és hatásos gyógyír a sérült, túlterhelt szövetekre.

A középkori Európában a növényt Palma Christinek (Krisztus keze) nevezték csodás gyógyító hatása miatt. Az olaj csípős, nehéz és édes, emellett fűtő hatással rendelkezik. Külsőleg alkalmazva fájdalomcsillapító és regenerálja az idegszöveteket. Kínában ízületi fájdalmakra alkalmazzák. Jó hatással van az ízületekre, izomkra, a kötőszövetre és a bőrre.

Astanga Vinyásza Jóga

Astanga Vinyásza Jóga

Astanga jóga mysore

„viná vinyásza jógéna ászanádin na kárajét”
Óh, jógi, ne végezz ászanát vinyásza nélkül!
Vámana rishi: Jóga korunta

Az „astanga” szanszkrit szó jelentése – nyolc ág – Patandzsali nyolclépcsős jógarendszerére utal. Patandzsali Maharishi feltehetőleg az i.e. 2. században élt nagy indiai bölcs volt, aki megírta a jóga szútrákat. A tömör aforizmákban nyolc lépcsőből álló módszert javasol a szamádhi (megvilágosodás) eléréséhez, innen kapta nevét az astanga (nyolcágú) jóga.

A rendszer célja tehát a szamádhi állapotába jutás, az ezt elősegítő lépcsőfokok pedig a következők:
• erkölcsi előírások,
• önfegyelem gyakorlása,
• ászanák,
• légzőgyakorlatok,
• érzékek visszavonása,
• koncentráció,
• meditáció és
• szamádhi.

Ezek alapján az ászana csak piciny szelet az egészből, mégis rendkívül fontos szerepe van abban, hogy később tovább tudjunk lépni a további szintek irányába. Ekkor gyakorlatilag a test felkészítése zajlik az akár több óráig tartó stabil, kényelmes ülőhelyzet (lótusz, sziddhászana) fenntartására, amelyre a légző- majd meditációs gyakorlatok során nagy szükségünk lesz. A ma ismert astanga vinyásza sorozatokat Sri Krishna Pattabhi Jois tette világhírűvé, aki a legendás Sri Krishnamacharya tanítványa volt. A vinyásza rendszer a mozgás és a légzés szigorú összhangját jelenti. Lényege az, hogy minden egyes ki- és belégzésre meghatározott mozdulatot végzünk, az ászanákat pedig öt vagy több légzésig tartjuk.

A rendszer lelke az úgynevezett triszthána (a figyelem három fókusza), azaz az ászana, a hangos légzés és a dristi.

Az ászanákat a bandhák teszik könnyeddé, stabillá és biztonságossá. A bandhák fizikai szinten izomzárakat jelentenek, a finom testen belül pedig a prána (életerő) szabályozását irányítják. A légzés hangja olyan, mint a tenger hullámainak morajlása illetve sokan Darth Vader légzéstechnikáját is felfedezni vélik benne. A dristi a tekintet fókuszálása, megfelelő végrehajtásával nyugodt és tiszta elmével végezhetjük a sorozatokat.

Az astanga vinyásza rendszerben fix ászanasorozatokat gyakorlunk, szám szerint hatot, mindenki a számára megfelelő(ke)t, amelyeket változatlan formában végzünk hetente hatszor.

A sorozatokat három csoportba soroljuk:

• Jóga csikitsza (jóga terápia): a fizikai test rendbetételére szolgál.
• Nádi sódhana (nádik tisztítása): az idegrendszer tisztítását végzi.
• Szthíra Bhága A, B, C, D (szilárd erő): az előző hatások elmélyítése a célja.

A szombat, illetve a teli- és újhold napjai hagyományosan pihenőnapok. A sorozat ászanái egymásra épülnek, ezért tradicionálisan a gyakorlás addig tart, amíg el nem jutunk addig a testhelyzetig, amelyet már nem tudunk végrehajtani, ekkor a levezetés után relaxáció következik. Ha elértünk odáig, hogy a sorozat minden ászanáját megfelelően el tudjuk végezni, a tanítónk engedélyével továbbléphetünk a következő sorozatra. Ezzel a módszerrel bármilyen adottságokkal rendelkező gyakorló részesülhet a rendszer jótékony hatásaiból, és nem utolsósorban elkerülhetőek a sérülések. Ezt az ún. Mysore stílusú órákon lehetséges kivitelezni, ahol a vezetett órával ellentétben mindenki a saját légzésritmusára gyakorol, a tanár pedig lehetőséget kap arra, hogy mindenkinek az egyéni állapota szerint nyújtson segítséget. Egy nyugati astanga iskola órarendjében általában két óratípus található: a már említett Mysore- és a vezetett óra. Hagyományosan reggel, még napfelkelte előtt ideális megkezdeni a gyakorlást, manapság ezt (főként kezdetben) nehéz beilleszteni a mindennapokba. Érdekességként megemlíteném, hogy az indiai Mysore-ban, az astanga fővárosában a három legnagyobb jógaiskola közül mindössze egyikben tartanak vezetett órát, ott is csak heti egyszer. A vezetett óra elsődleges célja az ászana sorrend és az őket összekötő mozdulatok precíz elsajátítása. Mindenesetre óratípustól függetlenül ne lepődjünk meg, ha a tanártól finom vagy határozott érintéssel, testtel történő igazításokat kapunk, ez a stílus jellemzője. A tanár szakértő segítségével könnyebb a gyakorlónak megérteni az ászanák lényegét, a haladás irányát és elmélyülni bennük.

Összességében tehát az astanga célirányos, lépcsőzetes rendszert kínál azoknak, akik a szamádhi felé törekednek. Végül kötelességünk mindenkit figyelmeztetni a fellépő mellékhatásokra: testünk és elménk hihetetlen erőssé és egészségessé válik a gyakorlás által!

Mi az a Vinyásza Krama Jóga?

Vinyásza Krama Jóga

Vinyásza krama jóga

„viná vinyásza jógéna ászanádin na kárajét”
Óh, jógi, ne végezz ászanát vinyásza nélkül!
Vámana rishi: Jóga korunta

vinyásza krama a fizikai és spirituális önfejlesztés ősi útja, amely egyesíti a tanulást, a gyakorlást és a tanítást. A szanszkrit vinyásza szó vi előtagja változatot jelent, a nyásza utótag pedig azt, hogy “előírt feltételek között”, tehát a teljes vinyásza szóösszetétel a mozdulat és légzés összhangjára vonatkozik, a krama szó jelentése pedig módszertan. A rendszer egyedi módon közelíti meg a jógászanát (jógapozíciókat). A test, az elme és a légzés működését időben összehangolja, ezáltal a gyakorló megtapasztalhatja az ászanázás valódi örömét.

A stílus jellegzetessége, hogy minden egyes mozdulatot megfelelő vinyászával kell kivitelezni, tehát az ászanákat légzéssel összehangolt összekötő elem fűzi össze. Az elme szintén szorosan követi a lassú, egyenletes és hangos jógalégzést; ezáltal megvalósul a jóga valódi célja: a test és elme leigázása. Talán a legismertebb példa az astanga vinyásza jóga hat sorozata, amelyek szintén a vinyásza krama rendszerbe tartoznak.

vinyásza krama pontosan követi a klasszikus jóga definícióját. A jógát általában kétféleképpen definiálják: egyesülésnek (jukti) vagy belső békének (szamádhi). A légzést igaként felhasználva a vinyásza krama jóga összehangolja a testet és elmét, ezáltal létrejön az egyesülés. Emellett, mivel az elme követi a mély és egyenletes légzést, kitartó gyakorlással végül a legmagasabb szintű béke (szamádhi) is elérhető.

Krishnamacharya hagyatéka

A legendás jógi, Sri. T. Krishnamacharya hozta vissza ezt a jógatípust a köztudatba. Az 1930-as években megírta Jóga Makaranda (A jóga nektárja) című művét, amelyben bemutatja a vinyásza krama rendszert. A többszáz létező vinyászasorozat közül csupán néhányat ismertet benne, de ne gondoljuk, hogy az elnevezés csak ezekre a konkrét sorozatokra vonatkozik. A mester könyvéban megemlíti, hogy tanárától körülbelül 700 ászanát tanult, amiből az következik, hogy a Jóga Makaranda csak egy kis ízelítő a teljes rendszerből.

Spirituális háttér

Krishnamacharya szerint a vinyásza kráma három fő aspektusa a vinyásza csikitszá, a vinyásza sakti és a vinyásza adhjátmiká. A vinyásza csikitszá a jóga terápiás megközelítése, a vinyásza sakti az erőt növeli, a vinyásza adhjátmiká pedig közelebb viszi a gyakorlót kezdetben a finomfizikai elemekhez, később Istenhez. Az utóbbi módszer nem is egy adott technika, inkább a gyakorláshoz való hozzáállás. Tehát az első két technika gyakorlása közben elkezdünk odaadást mutatni a legfensőbb valónk iránt. Ezt bhakti jógának is nevezik, az odaadás jógájának. Ez sosem passzív meghódolás, sokkal inkább pozitív hozzáállás az összes egyéni lélekhez, mindenben és mindenkiben az isteni szikra észrevétele.

A vinyásza krama jellemzői

A jógászanák megvalósításával kapcsolatos feltételek Patandzsali Jóga szútrái alapján a következők:

  • Stabilitás (szthíra): ahhoz, hogy egy testhelyzetet jógászanának nevezhessünk, gyakorlóját képessé kell tennie arra, hogy stabil maradjon, legyen szó akár egyszerű állóhelyzetről (tádászana) akár fejállásról (sírsászana).
  • Kényelem (szukha): az elmét a légzésre összpontosítjuk, ezzel biztosítjuk, hogy rendkívül örömteli és ellazult állapotban maradjunk a gyakorlás során.
  • Egyenletes és lassú légzés (prajatna szithila): ezt a módszert Patandzsali a gyakorlás megkönnyítése érdekében javasolja. A prajatna (törekvés, erőfeszítés) itt a dzsívána prajatnára vonatkozik (élni akarásra), amely itt nem más, mint maga a lélegzés. Ez a feltétel megszabja, hogy a gyakorlás alatt a légzésnek egyenletesnek és lassúnak kell maradnia. Ezért, amikor helyesen jógázunk, nem szabad erősen zilálnunk. Az aerob sportokkal ellentétben (amelyeknek szintén megvan a maga haszna) sem a légzés sebessége, sem a pulzusszám nem emelkedhet. A normál légzés sebessége 15-20 légzés percenként. Mivel a mozdulatok lassúak a vinyásza jógában, ezért a légzés sebességét is csökkenteni kell. Ideális esetben  egy perc alatt legfeljebb ötször, hatszor lélegzünk.

Pulzusszám a vinyásza jógában

vinyásza jóga gyakorlása alatt hangos légzést kell végeznünk, mivel ezzel automatikusan szabályozzuk a légzést. Ha a sorozat számos vinyászájának végzése közben a gyakorló úgy érzi, hogy túlterhelte magát, és nehéz lélegeznie, akkor pár perc pihenőt kell tartania, amíg helyreáll a légzése. A vinyásza rendszerben gyakorlók gyakran azt veszik észre, hogy az idő múlásával egyre lassul a légzésük a mindennapokban is, ezáltal az elméjük is nyugodtabb és derűsebb lesz. Vannak jógik, akik akár egy teljes óráig tartó gyakorlás alatt végig percenként négy légzést tudnak tartani. Számukra még a legnehezebb pózok is mélyen relaxálóak.

Az elme fókuszálása a légzésre

A szanszkrit ana szó légzést jelent (akárcsak a jól ismert svásza szó), a szamápatti pedig a teljes elmebeli koncentráció. Az elménket a légzésre kell fókuszálnunk a vinyásza gyakorlás alatt. Ha az elménk elkalandozna, gyengéden vissza kell vezetni a légzéshez. Szerencsére az emberek többsége könnyűnek találja a légzésre való figyelést, ezáltal élvezi a gyakorlást.

Krishnamacharya mindig a vinyásza krama elveit alkalmazta az ászanatanítás során, soha nem tanított különálló ászanákat vinyásza és légzés nélkül. Ez a kulcsa a vinyásza krama tanításának: a lassú, egyenletes légzés fennartása, és az ászanák széles skálájának ismerete. A jóga terápiás hatása csak megfelelően felkészült tanár segítségével érvényesülhet, aki ki tudja választani az ászanák skálájából a legmegfelelőbbet a gyakorló szükségleteinek megfelelően.

Felhasznált irodalom:

  • Sri K. Pattabhi Jois: Yoga Mala
  • B.K.S. Iyengar: Pránájáma új megvilágításban
  • Swami Satyananda Saraswati: Yoga and Kriya
  • B.K.S. Iyengar: Light on the Yoga Sutras of Patanjali
  • Matthew Sweeney: Vinyása Krama
  • Srivatsa Ramaswami: The Complete Book of Vinyasa Yoga


1171819

Archívum

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved