Astanga jóga: “Segít a nőknek, hogy erősebbek legyenek”

govinda_interju

Agresszívnak és ijesztőnek tűnik, de az astanga éppen a fájdalom meghaladásáról és a félelmeink legyőzéséről szól, állítja Govinda Kai, a világ egyik legismertebb astanga jógaguruja. A budapesti workshopon jártunk.

„Hagyd kint a cipődet és az egódat!” – olvasom a Bandha Works Jógaiskola ajtaján. Vasárnap reggel 7 óra van. Az utcán még a tegnapi bulikból hazafelé tartó emberek császkálnak, itt viszont olyan sokan vannak a jógateremben, hogy az újonnan érkezőknek várniuk kell, amíg valaki befejezi az egy-másfél órás, önállóan végzett gyakorlást; van, aki hajnali 5 óta jógázik.

Az Egyesült Államokból érkezett jógaguru, Govinda Kai workshopjára jöttem. Csak azt fogadják, aki vállalja, hogy heti hat nap megjelenik a reggeli gyakorláson. Ide teljes elköteleződés kell.

Azt eddig is tudtam, hogy az astanga jóga nem a kisimult vonásokról és a divatos jógaruhákról szól. Mintha nem is egy jógaórára, hanem egy kínzókamrába érkeztem volna. Ritmikus, erős légzés, feszülő izmok, kidülledt szemek, az arcokon fájdalom. A hangok a legijesztőbbek, szinte tapintható az erőfeszítés és a fizikai fájdalom a levegőben.

Govinda Kai

Govinda Kai az egyik gyakorlótól a másikhoz lép. Ha valakit bele kell igazítani egy ászanába, vagy segítségre szorul, azonnal ott terem. Én oda sem merek nézni, mert félek, hogy ketté fog törni egy kb. 45 kilós lányt, aki már így is egy fizikai törvényeket meghazudtoló pózban nyög. „Mit látsz?” – kérdezi tőlem Govinda. Az első szó, ami beugrik: „Fájdalmat!” Meg belső erőt is, teszem hozzá.

Govinda Kai a KPJAYI (K. Pattabhi Jois Astanga Jóga Intézet) legmagasabb szintű képesítésével rendelkező tanára (ezt az elismerést az egész világon mindössze 40-en kapták meg). 1959-ben született San Franciscóban. Élete első jógaórájára 19 évesen ment el, később részt vett Sogyal Rinpoche tibeti buddhizmus kurzusain és elvonulásain. Az 1990-es években talált rá az astanga jógára. Szinte folyamatosan úton van, a világ különböző jógastúdióiban tart workshopokat.

Kívülről ez nagyon ijesztőnek tűnik. Mi az astanga jóga igazi lényege?

Igen, ez így van, az astanga jóga kívülről nézve agresszívnak és nagyon is fizikainak tűnik, mindenki izzad és nyög, fájdalmaik vannak. Nem a fizikai gyakorlásról szól igazán. Ez egy módszer, aminek az a célja, hogy egységet és harmóniát teremtsen az elme és a szív között. Az egység legnagyobb akadálya maga az elme, ezért a gyakorlatok mindenekelőtt az elmére fókuszálnak. Az elme szomorú mintákat követ. Mindig ismétel, ezért alakítanak ki szokásokat az emberek. A szokásokkal az a baj, hogy a legtöbb ember nem tudatos ezekkel kapcsolatban. Amit el akarunk érni, az az, hogy megszakítsuk a mintákat az elmében, és felszabadítsuk az elmét. Az extrém fizikai gyakorlás elvezet a minták megtöréséhez.

Govinda Kai

Hogyan lehet megküzdeni a fizikai fájdalommal?

Védekező álláspontban élünk a hétköznapokban. Megszoktuk, hogy a komfortzónánkban maradjunk, ne kockáztassunk, tartózkodjunk a fizikai és érzelmi fájdalomtól. Az astanga órán azonban minden védelem eltűnik. A minta megtörésének az a legjobb módja, ha egyenesen szembemész a félelmeddel, legyen ez fizikai fájdalom vagy érzelmi-fizikai kényelmetlenség. Menj bele egyenesen! Ha kényelmetlenül érzed magad, és a figyelmed a légzésre koncentrálod, megszakíthatod az elme mintáit. Hajlasz, nyújtasz, izzadsz, lélegzel, ahogy normálisan nem tennéd, de a tisztulás mentális és érzelmi szinten is megindul. Azt hiszed, a fájdalom nagyobb nálad. De a légzéssel rájössz, hogy te vagy a nagyobb.

Mit ad a női gyakorlóknak az astanga?

A nők az astanga gyakorlásával képesek létrehozni egy olyan szintű egyensúlyt és harmóniát, ami elérvezet a férfi minőségükhöz, a férfi energiáikhoz. Ez egy gyönyörű folyamat, amely során erősebbek lesznek, és nem lehet csak úgy a háttérbe szorítani őket. A magyar kultúra macsó kultúra. Azt látom, hogy sok nőnek nagyon sok rossz tapasztalata van a munkahelyén és a férfiakkal, és nem tudják megvédeni magukat. Sokan élnek át traumákat a családon belül és a férfi főnökeik miatt. Ha egy nő tud kapcsolódni a férfi energiáihoz, jobban tud kapcsolódni a női oldalához is. Az eredmény pedig egy olyan figyelemre méltó nő, aki erős, de ugyanakkor tud lágy és nőies is lenni. Az astanga gyakorlás által egyébként a férfiak nőiesebbek, hajlékonyabbak, rugalmasabbak lesznek. Mert azok a férfiak, akik csak erősek, és nem tudnak lágyak lenni, inkább agresszív, kemény pasik, sőt inkább fiúk, akik egy férfitestben élnek. Azok, akik elérik a lágy oldalukat is, sokkal erősebbek, mert nem érzik azt, hogy bármit is bizonyítaniuk kellene.

bandhami

Addiktív az astanga?

Van egy ilyen jellemzője, de nem úgy addiktív, mint például a cukor. Ez egy másfajta függőség, sokkal tudatosabb természetű. A függőség inkább a kezdőkre jellemző nem csoda, ez egy nagyon erőteljes élmény és megtapasztalás. Viszont minél haladóbb szinten van valaki, annál kevésbé határozza meg magát a gyakorlás által.

Amikor kolostorba akartál vonulni, a tanítód, Sogyal Rinpoche tibeti láma azt mondta, hogy fontos, hogy jelen legyél a világban. San Franciscót választottad. Hogy lehetünk guruk a városban?

A város az élet anyagiasabb oldalát jelképezi: beton, keménység, stressz, zaj, forgalom. Ha sok időt töltesz a természetben, a város nagyon rossznak tűnik. Amit Sogyal kért tőlem, az egy magasabb szintű integráció. A kolostorban és a természetben valószínűleg nyugodt életem lett volna, de ha nem vagyok képes ezt az energiát átvinni a városba, akkor nem vagyok teljes. A spirituális életmód arról szól, hogy kifejlesztesz egy belső harmóniát és stabilitást, és ezt fenn is tartod, függetlenül attól, éppen hol vagy. Ez olyan, mint egy teszt, amelyből kiderül, milyen erős a spirituális tudatod. Elvonulni és élvezni a természetet nagyon könnyű. De egy város közepén, a zajban, stressz közepette fenntartani ezt a állapotot, már sokkal nehezebb.

Sting és Gwyneth Paltrow is a magántanítványod volt. Mit tanultál a celebektől?

A legfontosabb, amit megtanultam, hogy ők is normális emberek. Nem jobb az életük, mint bárki másé. Sok pénzük van és híresek, bent vannak az újságokban, az emberek megőrülnek értük, de az életük ugyanolyan. Sőt, több problémájuk van. A túl sok pénz stresszessé és bonyolulttá teszi az életet.

gky

Honnan tudod, hol vannak a gyakorlók fizikai határai? Olyan, mintha belelátnál az emberekbe.

A gyakorlás célja a tisztulás. Ha kitisztítod a tested, sokkal érzékenyebb és kiegyensúlyozottabb leszel. Az intuíciód is erősebb lesz, nem vonják el a figyelmed a gondolataid és jobban tudsz figyelni az emberekre. Érzed az érzelmeiket, a stressz-szintjüket, értelmezed a mikro-arckifejezéseiket. Olyan ez, mintha szavakat olvasnál egy könyvből. Varázserőnek tűnik, de semmi más, mint figyelem, egyfajta érzékenység.

Az Astanga jóga rendszerének megalkotása Sri K. Pattabhi Jois indiai jógamester nevéhez fűződik. A gyakorlás során a mély, tudatos légzésnek központi szerepe van. Az astanga egyik különlegessége a Mysore stílusú óra, ahol az oktató nem vezeti a tanítványokat, nem diktálja a légzést vagy az ászanákat. A résztvevők saját ritmusukban gyakorolnak, közben személyre szabott fizikai igazításokat és verbális instrukciókat kapnak. 

Nézz bele egy astanga jógaórába!

Böjt

g2

„Ha böjtölsz és szervezeted kitisztul, akkor isteni fény fog szétáradni benned.”

Author Photo
Mahatma Gandhi
India

Méregtelenítésre fel!

Már régóta készül ez a bejegyzés, ugyanis a böjt körül igencsak sok a kérdőjel, nagyon sokan kérdeznek engem arról hogyan, miként csinálják, mik az alapszabályok, hogyan fogjanak egyáltalán neki. Most megpróbálok nektek összefoglalni egy rövid tuti kis útmutatást a témában, léböjt formájában.
Egy jó kis böjt az egyik legjobb módja a méregtelenítésnek. Egyrészt mert nagyon hatékonyan visszaállítja az esetleges kibillenéseket a szervezetünkben, másrészt az ily módon helyreállított egyensúlyt viszonylag könnyű megtartani, hosszú távon, ha odafigyelünk magunkra. És persze spirituális szempontból is igen jó gyakorlat.

Néhány alapszabály:

  • Télen tilos böjtölni, tavasszal és ősszel a legideálisabb,
  • 3 napnál hosszabb böjtöt egy évben csak egyszer lehet végezni,
  • A böjtre mindig megfelelően rá kell készülni,
  • A böjt megtörése legalább fele annyi ideig tartson, mint maga a böjt.

Előkészületek

Ez az egyik legfontosabb része a böjtnek, hajlamosak vagyunk elsiklani felette, pedig ezzel tudjuk igazán megalapozni, hogy a kúránk sikeres legyen. Először is gondolatban felkészülünk. Tisztázzuk magunkban, hogy hamarosan böjtölni fogunk, tudatosítsuk, hogy mindezt a testi és lelki egészségünk érdekében tesszük, saját magunkért, és megpróbálunk a lehető legtürelmesebbek lenni magunkkal. Ezután megtervezünk mindent, beszerezzük a szükséges eszközöket, ételeket, átgondoljuk a teendőket. És már kezdődhet is a felkészülés, ami ez esetben 1 hét.

Egy héttel a böjt előtt elkezdjük a mindennapos munkát, odafigyelést, ami a következőkből áll:

  • Elkezdünk meleg és lédús ételeket fogyasztani, nem is akárhogyan,
  • Tudatosan vegyünk magunkhoz minden táplálékot, az elkészítéskor a figyelmünk az elkészítésen legyen. Amikor „eszünk” akkor ne figyeljünk másra, ne menjen zene, ne olvassunk, csak az „evésre” figyeljünk, az étel ízére, színére, illatára, és persze ha lehetőségünk van rá és az étel is olyan, együnk kézzel.
  • Fokozzuk a folyadékbevitelt.
  • Az egész böjt alatt és már a felkészülésnél is csökkentsük a teendőinket, inkább olvassunk spirituális témájú könyveket, meditáljunk, figyelmünket kicsit fordítsuk befelé.
  • Csendesedjünk el.
  • Minden nap masszíroztassuk meg magunkat, vagy ha erre nincs lehetőségünk akkor masszírozzuk magunkat valamilyen jó minőségű hidegen sajtolt olajjal (pl. szezámmagolaj) Az egész testünket alaposan. Ez segít kimozdítani a méreganyagokat a helyéről.
  • Reggel éhgyomorra és este vacsora előtt együnk meg egy tk gyógynövényes gí-t (8dkg gí +1ek ezerjófű +1ek gyömbérpor)
  • Kétszer menjünk el szaunázni vagy gőzbe, ha erre nincs lehetőségünk akkor egy otthoni kiadós forró fürdő is megteszi.
  • Aludjunk eleget, kerüljük az intenzív fizikai, lelki igénybevételt.

A böjt

A következőkben egy tuti receptet találtok, arra, hogy mégis hogyan táplálkozzunk a böjt alatt. Én mégis azt mondanám, hogy befelé, a szervezet jelzéseire figyelve válasszuk meg a táplálékot ezen időszakra, ha valami nagyon nem esik jól, akkor azt hagyjuk el, helyettesítsük mással. Ami itt van nem szentírás, mindannyian mások vagyunk. Ha úgy érezzük idő előtt meg kell törnünk a böjtöt akkor azt a böjt megtörésének megfelelően tegyük (ne nyomjunk be egy egész pizzát egyből).

Miket „együnk”

A frissen facsart vagy préselt zöldség- és gyümölcslevek rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak (dobozos társaikkal ellentétben olyan enzimek is vannak a friss levekben, melyek hamar elillannak), a gyümölcslevek természetes cukortartalmának köszönhetően elűzhető az éhségérzet és az agy is kap elegendő energiát ahhoz, hogy elvégezze mindennapos tevékenységét. 3-4 napos böjt ideális. Ennyi idő elég a méregtelenítéshez.

A napi étkezéseinknél a következőt kövessük: Délelőtt gyümölcs, délután zöldségek levét igyuk.
Sokat segíthet ha a frissen préselt levek mellett zöldséglevest főzünk magunknak és annak a levét isszuk.
Végig a böjt alatt megengedett sőt ajánlott a gyógyteák fogyasztása, ezek közül is a vértisztító teák/teakeverékek.

A böjt megtörése

Mint azt már a bejegyzés elején is írtam, legalább annyi idő legyen, mint a böjt fele. Tehát ha 3 napos a böjtünk, akkor 1,5 nap. Fokozatosan térjünk vissza a szilárd táplálékra. Első körben elkezdhetjük a zöldséglével együtt megenni a levesben főtt zöldségeket. Utána pedig áttérhetünk a nagyon nagyon durván megfőzött rizsre, majd tehetünk bele könnyen emészthető zöldségeket mint pl cukkini. És ezeket az ételeket fűszerezzük valamilyen módon, hogy kellőképpen felélesszük az emésztő tüzünket.
A sadhaka számára a böjt nemcsak azt jelenti, hogy kihagy egy-két étkezést, hanem elsősorban azt, hogy leküzdi rossz szokásait, gondolatait, s hogy testileg és lelkileg megpróbál távol maradni a hiábavaló dolgoktól. A böjt több mint nem evés, egy tudatosan és önzetlenül bemutatott testi-lelki áldozat, illetve felajánlás. A böjtölés az önfegyelem fejlesztésének eszköze és lehetőség a jobb önismeretre. Növeli belső erőnket, ezáltal könnyebben szembe tudunk nézni a mindennapok megpróbáltatásaival. Megismerteti velünk saját gondolatainkat, és céltudatosságra, kitartásra, nevel. A böjt fogékonyabbá, érzékenyebbé tesz, és segítségével fejlődik az intuíciónk. Ilyenkor nyitottabbá válunk a finomabb síkokra, könnyebbé válik befogadni mindazt ami a durva anyagi világon túl van.

Ételfelajánló mantra:

OM BRAHMARPANAM BRAHMA HAVIR, BRAHMAGNAU BRAHMANA HUTAM
BRAHMAIVA TENA GANTAVYAM, BRAHMA KARMA SAMADHINA
Az áldozati cselekedet, a szertartás Brahman (Isten).
A felajánlott áldozat (táplálék) is Brahman.
Aki bemutatja az áldozatot, Brahman.
Az áldozati tűz (emésztés) szintén Brahman.
Aki mindenben (minden művében) felismeri Őt, az éri el Brahmant.

Teakeverék tipp: borsmentalevél, hibiszkuszvirág, csalánlevél, nyírfalevél, gyermekláncfűgyökér levelekkel, Elkészítése: 2 evőkanálnyi teakeveréket 1 liter vízzel forrázz le, hagyd állni 5 percig, majd szűrd le!

Néhány zöldség-gyümölcs tipp:
Gyógyító zöldségek
Cékla: olyan aminosavat, betanint tartalmaz, amely serkenti a májsejtek működését, ezáltal a méregtelenítési folyamatokat is; betanintartalmánál fogva pedig a baktériumok szaporodását gátolja a bélben;
Sárgarépa: illóolajai fokozzák a gyomor és a belek vérellátását, segítve ezáltal az emésztést, valamint sejtvédő, vérzsírszint-csökkentő és méregtelenítő hatással is rendelkezik;
Zeller: lúgos kémhatású, segíti a vizeletelválasztást, s mivel szabályozza a szervezet vízháztartását, hasznos tagja a méregtelenítő programoknak;
paradicsom: vízhajtó, bélműködésserkentő, béltisztító és élénkítő hatású, sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz;
Uborka: e nagyon alacsony energiatartalmú zöldségfélének különös bőrtisztító hatást tulajdonítanak;
Retek: a benne található szulforafinok segítik a bélflóra működését, epeserkentő és nyálkaoldó hatással rendelkezik; kiváló vízhajtó és méregtelenítő;
savanyú káposzta: serkenti a bélműködést, béltisztító, gyulladásgátló és vérképző hatású.

Gyógyító gyümölcsök
Narancs: serkenti az anyagcserét, sok antioxidáns hatású vitamin található benne;
Grépfrút: béltisztító, gyulladáscsökkentő, baktérium- és gombaölő hatással rendelkezik;
Alma: emésztésserkentő, nyugtató hatású;
Ananász: emésztést serkentő.

Kellemes megtisztulást!

Gyógyít Ani

Csak a jóga (karimentes bejegyzés)

KPJAYI
Itt a karácsony. De én nem érzem 😀 Úgy érzem, hogy augusztus van és azon agyalok melyik nap menjünk a strandra. Úgyhogy most nem, a nem létező kari-hangulatomról fogok nektek nyafizni (azt majd a következőben), hanem inkább elmesélem milyen is az életünk itt, ahol egy hónapig nyomulunk bele a világba. Sokan el sem tudják képzelni hogy mit csinálunk itt egész nap ilyen sok napon át. Régen én sem tudtam volna elképzelni, hogy egy hónapig nyaraljak. Gondoltam; addig nem lehet turistáskodni, meg semmit-tenni meg napozni (azt amúgy sem tudok, 2,5 perc után annyira de annyira kellemetlenül érzem magam, mint egy grillcsirke). Hát most meg azt nem tudom elképzelni, hogy egy hétig semmit-tegyek. Ugyanis mi ide nem nyaralni járunk. Hanem telelni 😀 Nem, nem.
Az lesz a legjobb ha a mindennapjainkat írom le, így biztosan megértitek. Szóval minden reggel (kivéve szombatonként, meg teliholdkor meg újholdkor, meg nekem még van pár pihinapom) elmegyünk a shalába REGGELIZNI 😀 Neeeeem. Na jó ez csak nekem vicces, mert számomra egyértelmű, hogy jógázni megyünk reggelente. Szóval bocs :). Ez úgy néz ki, hogy felkelünk nagyon korán, és még itthon felkészülünk rá, hogy jógázunk. Ezt úgy képzeljétek el (azoknak mondom akik MÉG nem kezdték el a mindennapi gyakorlást), mintha valami fontos eseményre készülnél minden egyes nap. Amint megébredsz már eszedbe is jut, hogy ma is egy nagy és csodás napnak nézel elébe. Mint amikor utazol valahova, vagy hoppá, most jutott eszembe, vagy mikor karácsony reggelére ébredsz (és mondjuk, hogy szereted a karit). Amúgy nagyon jó így felkelni, hogy valami fontosat csinálsz már egyből reggel.
Saraswhati Jois

Persze ez még számomra is csak itt Indiában ilyen egyértelmű, a tanárommal Saraswathi Joissal 🙂 (Itt egy videó róla 🙂

Szóval miután felkészültünk arra, hogy jógázni fogunk (értsd: tisztálkodunk, magunkhoz vesszük az indítókávét, gyújtogatunk ((pl füstölőt meg ilyeneket, szeretek tüzeskedni)) és összekészítjük majd még egyszer leellenőrizzük a szükséges cuccokat; jógamatrac, jógaszőnyeg, kis törcsi, shala-belépőkártya) elindulunk. Idén van egy (mostmár) nagyon pöpec kis mocink, Enfike, úgyhogy azzal pöfögünk el a házhoz ahol végezzük a különböző cirkuszi mutatványainkat, ki-ki saját tudása szerint. Általában áll a sor a terem előtt, de én már a motorról is hallom Saraswathi hangját (nem is értem, hogy akik ott állnak az ajtóba miért nem hallják soha, Saraswathinak mindig üvöltöznie kell) “One more!” néha meg “Two more!” Egyesével lépünk be amint van hely. Bemegyek leteszem a matracom, Dani mindig előre enged engem 🙂 aztán irány az öltöző. Majd odaállok a matrackámra, és nyomatom az ászanákat. Naggggyon meleg van a teremben, ezért is kell még egy plusz jógaszőnyeg vagy törcsi, meg még egy kis törcsi. Mert annyira izzadsz mint nyáron a strandon télikabátban. Komolyan, hát nekem annyira ömlik a kis testemről a víz, úgy nézek ki, mintha legalábbis a zuhany alól léptem volna ki. Úgyhogy ezúttal nem csupán trendi kiegészítő a menő manduka törcsim, hanem komoly életmentő felszerelés. Nélküle kitörném a nyakam, mert a legeslegtrendibb matrac is tükörjéggé válik, ha egy tócsa van rajta. De ez egyébként egy jó dolog. Tisztulsz meg minden, de ami engem sokkal jobban érdekel, jobban mennek a különböző pózok ilyen melegben. De ez most már nem azért érdekel, mert bizonyítani akarom a tanáromnak vagy a matracszomszédomnak, hogy mennyire májer vagyok (na jó néha ez is bejátszik, de már csak pillanatokra). Azért annyira jó, mert már annyiszor csináltam ezeket a pózokat, hogy érzem, ha ennyire királyul csinálom akkor valami más is történik, nem csak az, hogy de jól megy. Tudok figyelni a légzésemre meg valahogy kapcsolódok magammal. A mai világban ezt én óriási dolognak tartom. Annyira kifelé élünk, és annyi mindennel kötjük le figyelmünket, hogy általában, ha magunkkal kell lennünk (TV meg internet meg minden nélkül) azt se tudjuk mihez kapjunk, hogy menekülhessünk a helyzetből. (Legalábbis nálam így volt) Hát itt nincs mese, nem futhatok el magam elől, és szembe kell néznem a szörnyecskékkel. És ez mit is takar… hát pl mindenféle szörnyű gondolatot gyakorlás közben persze. Pl olyanok jönnek, hogy mit keresek én itt, meg abba kéne hagyni, meg, viszket a bal fülem, megvakarjam-e vagy ne? Aztán meg a fájdalommal is szembenézek kb minden nap, (ez amúgy viszonylag hamar jön ám, mondjuk az első jógaórán) amiről nem mindig tudom eldönteni, hogy még jóleső, belefér fájás-e vagy annál kicsit több. És ha jön a fájás akkor mit csináljak? Egy idő után nagyjából, körülbelül, hozzávetőlegesen el tudom dönteni, hogy meddig enged a testem. És utána már sokkal de sokkal parább dolgok jönnek, olyanok hogy oké, most már 5 másodperce zsibbad a karom, vajon így marad örökre?! Meg, most egy kicsit nem érzem a lábam?! De én úgy vagyok vele, amíg mozog nem para 🙂 Ha az ember az idegrendszerének meg a kis lelkének mély tisztításába kezd az ne várja azt, hogy ez egy könnyű séta lesz. Ugyanakkor meg egészen izgalmas és fantasztikus a határaim kutatása, és azok a változások amiken keresztül megyek, mindenféle szinten. Sokkal izgibb mint mondjuk egy akciófilm. Szóval tök durva, minden nap, jógázni. Nagyon menő dolog, főleg itt.

Dani

Miután lenyomtam a kis sorozatomat, a friss levegőn megvárom Danit, én mindig jóval előbb végzek. Felpattanunk a mocira és irány a kokóárus (csak én hívom így, amúgy kókuszt árul) Felhörpintjük az isteni nedűt aztán benyomunk pár idlit reggeli gyanánt. Az idli egy ilyen puha fehér valami amit csípős csatnival adnak, a bolt meg egy garázsból kialakított bolt-szerűség, de szerintem az ÁNTSZ biztos bezárná (pont mint a lakótelepen ahol felnőttem, csak lakótelep nélkül). Nagyon népszerű hely. Itt sok az indiai fószer, de mostanság már a nyugati jógikból és jóginákból is akad bőven. Az IdliMan-nél (ez olyan mint valami szuperhős név, nem? :D) van az eddig általam kóstolt legfincsibb chai, ez egy ilyen fűszeres tejes tea. Egyébként nem sok köze van ahhoz a tejukához ami a fejünkben él, ez tök más. Miután mindent felzabáltunk, hazamegyünk és én a nagy riadalomra való tekintettel, hogy már majdnem megvilágosodtam, gyorsan szundítok egyet.

Aztán napközben meg többféle programunk is szokott lenni, van ami kötelező és van amit magunknak találunk ki, nehogy unatkozzunk. Általában énekléssel és szanszkrit szövegekkel kapcsolatos dolgaink szoktak még lenni, amiket néha már-már élvezek, néha viszont nehéz nyitva tartanom a szememet, és tökélyre fejlesztettem az éneklés közbeni észrevétlen ásítást is. Meg aztán van hogy bemegyünk a városba, mert mi amúgy ilyen vidék-feeling helyen lakunk, itt nyugi van. A városban csak pár órát tudok eltölteni, mert iszonyú zajos és sok ember van és por meg dudálás egyfolytába. Mondjuk ez otthon is így van, főleg így kari idején, bemenni mondjuk egy bevásárló központba, vagy csak metrózni is igazi kihívás egy ilyen kis szenzitív lénynek mint én. De gondolom mindenkinek. Csak otthon ilyenkor még a nap se süt (a westendbe meg főleg nem). És itt alapvetően mindenki nyugodt, nem érzed azt a fura kellemetlen vibrálást, mint a teszkóban a sorban állva (amúgy már elég rég nem járok teszkóba, de szerintem ez még mindig megvan). Szóval itt más. Tévedés ne essék, mindent el akarnak neked adni és van pár erőszakos fazon, de valahogy nem az a nagyon kellemetlen fajta egyik se. Olyan tisztelettudóan másznak bele a képedbe. Például nem tisztelik az intimszférát (szerintem csak nem tudják mi az) de soha egy újjal se ért hozzám senki, se véletlenül se sehogy. Csak végzi a dolgát. és ha nem veszel tőle semmit, békén hagy. Ha viszont veszel valamit, hát akkor mosolyognak, és még sokkal kedvesebbek mint előtte. Nyilván mert többszörös áron jutunk mindenhez (bár már kezdünk belejönni). De ha idejössz, akkor jobb ha belekalkulálod a vásárlásba a nyugati-felárat, mert ha rám néznek bizonyos ár alá nem mennek és kész. Megjegyzem még a legmagasabb árak se érik el az otthoni árakat. Úgyhogy mindenki boldog 🙂 Mi kincseket szerzünk áron alul, ők meg továbbfejleszthetik a kis üzletüket a nyereségből, vagy csak vacsoráznak egy jót.
Amiről még mindenképpen mesélni szeretnék, az az itt tapasztalt hihetetlenül magas szinten űzött spórolás. Ezt a trendi országokban manapság környezettudatosságnak meg a biológiai lábnyomunk kicsinyítésének vagy valami hasonló humbuknak hívják. Hát bármelyik green peace-es kutyafa.. akarom mondani kutyafüle ahhoz képest mint amit az itt élő emberek produkálnak. Egyrészt spórolnak, és egyszerűen nem pazarolnak. Így nevelkednek már nagyon nagyon sok éve. Benne van a kollektív tudatban, hogy a lámpát lekapcsolod ha nincs rá szükség. Olyannyira, hogy a boltokban is csak akkor van felkapcsolva ha valami komoly vásárló lép be. És csak annyi kaját veszel amit megeszel. Sok étteremben, nincsenek készletek felhalmozva. Mivel minden sarkon meg lehet kapni mindent az apró boltokban, csak akkor mennek megvenni mondjuk akár egy alapvető hozzávalót is, ha te éppen megrendelted azt az ételt. Pl ha kólát rendelek, az esetek 80%-ban valaki elszalad a boltba kóláért az étteremből. És ez a háztartásokban is így megy. Egyrészt nem kell messzire menni ha kell valami a vacsihoz, olyannyira nem, hogy egész nap körbe járnak pl fűszerárusok, akiktől az itt elengedhetetlen alapanyagot a csilit nagy mennyiségben meg lehet venni (szerintem itt ez olyan alapvető mint az oxigén). Meg persze minden más friss!! fűszert. Ugyanígy árulnak zöldségeket, gyümiket is ilyen mozgó árusok, akik kiabálnak, (már tudom, ha azt hallom, hogy PÓÓÓ vagy SZAPPÓÓÓ, az a fűszeres 🙂 ) Ja igen, és itt az emberek vegák. Nem akarok senkit se megtéríteni, meg bírálni, de többször futottam már bele abba, hogy a vegetarianizmus nem egészséges, beteg lesz aki nem eszik húst… Bocsi de ettől röhögnöm kell 😀 . Ebben a kerületben (Gokulam) kb csak vegák élnek. Nem azért mert úgy döntöttek, meg mert az jött divatba, nem. Egész életükben nem ettek, és nem is fognak húst enni(!) (és elég egészségesnek néznek ki) El sem tudják képzelni, pont úgy ahogy a húsevők se nagyon tudják elképzelni, hogy megesznek egy cuki kiscicát vagy kiskutyát, vagy hörcsögöt. Itt a kutyák is a cicák is és a marhák is biztonságban vannak. Szeretik őket, szabadon szaladgálnak (már amennyire egy tehén tud szaladni) sőt a zöld hulladékot (pl a zöldségek héja meg ilyenek) amiket az állatok megesznek azt szépen összegyűjtik és odaadják nekik. A kutyáknak meg Pl Síva, aki egy ilyen jógi-üzletember (Ő megér egy külön bejegyzést majd) mindennap főz (persze vega kaját, mert a kutyusok azt is szeretik ám, és a vega kutyák tök nyugodtak is). Olyat is rendszeresen látok, hogy a gyümit áruló ember a legszebb gyümölcseiből ad egy tehénkének, és láss csodát, nem vár cserébe semmit. Tök természetes, hogy önzetlen vagy az állatokkal. Na meg a másik, az itt élő húsevő emberek testközelből látják, tudják, hogy honnan jön az a husi. Nem elmennek a “szuper”márketbe és megveszik a rózsaszínű zsugorfóliázott pipicicit. Itt ha pipit akarsz főzni, akkor elmész egy henteshez ahol a húsfeldolgozás minden(!) lépését szépen láthatod. Most megkíméllek benneteket, nem írom le. Én láttam, hallottam, majd sírtam. Egy szó mint száz, a vegaság teljesen egészséges, és biztonságos 🙂 (persze kiegyensúlyozott táplálkozásról beszélek) Nem leszel beteg tőle. Nem ettől leszel beteg.
A másik nagyon durva dolog itten, a víz. Merthogy nem nagyon van. MOST tedd össze a két kezed hogy Magyarországra születtél, ahol a víz olyan természetes mint a levegő. Iszonyú szerencsések vagyunk. Iható a csapvíz, vannak forrásaink, rengeteg, és még termálvizeink is, nem is kevés, amik gyógyítanak. Bevallom őszintén, én meg a vízzel való spórolás az két külön dolog. Szégyenlem is magam miatta rendesen, de csak most, így hogy látom és ami még fontosabb tapasztalom. Ez biza nagyon nagyon nagy kincs. Nem lenne szabad magától értetődőnek venni, hogy van és kész. Na elmesélem hogy néz ki itt. Először is a csapból folyó víz nem iható, főzni se lehet vele, én még fogat se mosok vele. A itteniek se isszák meg, szóval komolyan nem tiszta (tényleg nem az, olyan sárgás). Van egy ilyen, tudjátok, olyan bugyborékolós ballon minden háztartásban amiben iható víz van. Ez pedig azt jelenti, hogy egyrészt azért el kell menni mindig ha kifogy (Dani megy érte, mert ő elég erős, hogy hazacipelje :). Másrészt ez a víz nem olyan mint otthon az ásványvíz, vagy akár a csapvíz, ez kb olyan mint a desztillált víz, nagyon nagyon kevés ásvánnyal. Szóval ha ki vagyok száradva és ezt iszom… nem sokra megyek vele. És mire átállítottam az agyam, hogy ebből a ballonból kell tenni, a kotyogóba, meg a fazékba, meg a fogmosás… Szóval jó kis lecke nekem aki nem valami spórolós a vízzel (akinek inge kérem szépen vegye magára).
Fürdés
És a fürdés 😀 hát az nagyon szórakoztató (problémás). Van egy nagy veder, amibe úgy engeded a meleg vizet, hogy te magad vagy a keverős vízcsap. Vagyis engeded a hideget majd a forrót, addig amíg nem jó a hőfok. (Nekünk szerencsénk van, mert itt mindig van meleg víz, ez se magától értetődő.) Azután, fogod a kiskancsót és te magad leszel a zuhanyrózsa is, vagyis nyakon öntöd magad. Számomra is meglepő, de tökre meg lehet szokni ezt a fürdést, sőt. És valami hihetetlen, hogy ily módon, milyen kevés víz szükséges ahhoz hogy 1 db ember tökéletesen tiszta legyen. (A hajmosás az még szórakoztatóbb :))
Éééééésss a legfantasztikusabb dolog ami azóta történt, hogy februárban itt voltunk. A vezetőség, egyem a szívüket, fogta magát és egész Mysore-ban betiltotta a nájlont(!!!). A szatyrot, a műanyag dobozt, és úgy egyáltalán az összes műanyagot. Nem tököltek, hogy vessünk ki rá adót, meg költsünk plakátkampányra, kérjük meg az embereket… hátha. Fogták és egyszerűen betiltották. Mellette elmondták az embereknek, hogy ezzel az élőlényeknek és a bolygónak tesznek jót. Ami csodálatos, hogy itt az emberek ezt elfogadják, és megértik. Az eredmény: nincs nagyon szemét az utcán (ami eddig elég szembetűnő és undi volt ) és mivel a szemetet az utcán égetik (közte a műanyagot is) ezért olyan szmog sincs, meg égett műanyag szag. Az emberek átálltak a régi régi dolgokra. Banánlevélbe meg hasonló menő lebomló cuccokba csomagolják a dolgokat, és mindenki textilszatyival jár. Hát, ennyi, igenis lehetnek a dolgok ilyen egyszerűek.
Na, ilyenek történnek itt, ilyen az élet India egy csodálatos részén Mysoreban. Rengeteget lehet tanulni, és nem is kell hozzá még a jógaiskolába se bemenni. Még egy előadást se kell meghallgatni, csak figyelni, és megpróbálni úgy élni ahogy azt itt teszik. Így válik a tudás belsővé, tapasztalás útján. Talán ez az amiről a Guruk tanításai is szólnak, hogy fektessünk sokkal nagyobb hangsúlyt az elmélet helyett a valódi gyakorlásra, hogy mindez mélyen beivódjon.

Ui: Boldog Karit mindenkinek 🙂

Az út Mysore-ba, rázós lesz…

And Dani

Csillagidő: -307944.0

Föld bolygó…. azt hiszem (bár sokszor nem tudtam hol vagyunk, akár a Klingon is lehetne)
Vigyázat, ez most hosszú lesz.
Annyira bejött ez az írósdi, hogy folytatom, sokat segít abban, hogy jobb legyek. Jobban Én legyek, és hogy tisztábban legyek magammal. De most csak mesélek, semmi bölcsesség.
Szóval hogyan jutottunk el Mysore-ba: Először is az időutazást követően ugye miután asszem több mint 30 órát töltöttünk különböző járműveken földön és levegőben, megérkeztünk Bangalore-ba. Itt szállt re a repcsi, a második. Na hát igen itt szembesültem azzal, hogy már nem vagyunk Európában, és ekkor én nagyon jól tudtam, hogy valahova megyünk messzire ami tök ellenkező irányba lesz azzal ahol utána egy hónapig leszünk, és még nincsen semmilyen jegyünk se vonatra se buszra, a taxi meg szóba se jöhet mert túl messzire megyünk. Plusz még ugye itt volt a pénz válság (ez amúgy még tart most is, de nem olyan durva). India vezetősége egyik napról a másikra úgy döntött, hogy a két legnagyobb címletet egész egyszerűen visszakéri, és ha abból túl sok van nálad és nem tudod igazolni honnan és hogyan jutottál hozzá, akkor jól megnéznek maguknak. (Talán még egy lehetőségük volt az embereknek, hogy leadózzák vagy ilyesmi, de igazából nem tudom.) És mindez azzal jár hogy egy ember egy nap csak X mennyiségű pénzt vehet fel meg válthat és X=nagyon kevés. Tehát az automatákba nincs pénz, váltani lehet ugyan pár helyen, de maximum keveset és amit ott kapsz pénzt az a legújabb legnagyobb címlet (amúgy nagyon szépi :)) amivel nem nagyon tudsz fizetni mert nem tudnak visszaadni. MI felkészültünk, hoztunk többféle manit magunkkal, meg bankkártyát mindketten azon is manival és még egy pár mantrát elmormoltunk, hogy legyen elég rupink amire éppen kell. Hát ez így lett, mindig csak annyi volt amennyi éppen kellett 😀
Szóval ott állunk a reptérnél, azt szerencsére sikerült leszervezni, hogy a bazi nagy csomagjainkat elvigyék előttünk Mysore-ba. Még a reptéren gyorsan, bőrönd kinyit, télikabát berak, szandi kivesz aztán uzsgyi (meg persze az utazós fertőtlenítő-szettem, ami nélkül egy lépést nem mozdulok) Meg is találjuk a Mr. Daniel WELCOME TO MYSORE feliratot egy ilyen egzotikus fószernél és én közben reménykedem, hogy a csomikákat valóban oda viszi ahova mondja és mikor visszaérünk valóban ott lesznek mindenféle tartalommal amivel megtöltöttük. Igen ez egy komoly gyakorlat! Nekem mint igazán vérből gyanakodó és velejéig bizalmatlan magyar leánynak. Nekem aki ezt hozza otthonról, benne van a földünkbe (azt hiszem a pesti földbe méginkább) és véremmé vált. Engedd el…. aha, de benne van a jógamatracom ami bejárta velem a világot…. Engedd el…… jó jó, de a kedvenc cicanacim….Engedd el… de a télikabátom…… ENGEDD MÁR EL!!! ok jó lesz ez! Gondolatban vizualizálom ahogy mindent megkapunk szépen rendben. A fószer elhajt. Sóhaj, indulhatunk.
Mi meg ott állunk egy-egy nagyon cuki hátizsákkal, pár napra való ruhával és kb 4,5 zacskó az útról megmaradt ropival. Keressük meg a buszt. Az út közepén napozó kóbor kutyák, dudáló autók, gyönyörű színekbe öltözött nők, meg csadoros is van jópár, és egzotikus emberek mindenfele hawaii papucsban (ezt nem rég tudtam meg hogy így hívják), meg sok sok busz. Az emberek akiket Dani megkérdez amolyan kaller-kinézetűek, és meglepetésemre nagyon segítőkészek (otthon nem ez jellemző rájuk), megmutatják hol a busz, felszállunk.

1

Kifizetjük a jegyet, elindulunk, röpke másfél óra és bent is vagyunk a városban. Egy bazi nagy buszpályaudvarra tartunk amely Majestic névre hallgat. Út közben nézelődök, figyelem a forgalom egészen fura és kívülről nagyon félelmetes áramlását. Végig ez az érzésem: Most megy neki! Nem, most, vagyis most. Uram atyám majdnem neki ment… Kicsit hangos kicsit félelmetes, de nagyon szuper kis izgalommal tölt el. Majd megkérdezem Danit, hogy oké oké, megyünk a városba, de ugyan honnan mivel és hova és mikor érünk oda? Az én édesem, nagyon szeretne vonatozni Indiában, és közli, hogy a vasútállomás csak pár percre van gyalog a buszpályaudvartól.. Egy pillanatra feláll a szőr a hátamon, (na jó valójában most is) mert tudom, hogy vonatozni Indiába nem egy leányálom, de bízom a férjemben, és majd ő vigyáz rám, követem bárhová. Ő nagyon szeretne vonatozni, én meg tudom, hogy csak azért félek tőle mert még nem próbáltam és nem tudom, hogy mire számítsak. Valamiért ez a bizonytalanság elég nagy félelemmel tölt el szinte minden élethelyzetben, és ilyenkor jönnek ilyen bórzasztóan irreális gondolataim, mint például, hogy biztosan mindenki azon a vonaton (amit még nem tudunk hogy melyik és megy-e és lesz-e jegyünk) már most azt várja hogy mi felszálljunk és majd jól kirabolnak, meg kiraknak a préri közepén meg ilyenek… Tök para ilyen gondolatokkal menni az ismeretlenbe. De szerencsére nem tudok ebbe elmélyülni igazán mert megérkezünk. Közben besötétedett. Leszállunk a buszról, és halvány lila gőzöm sincs hogy hol vagyunk (ez egyébként nem egy ritka jelenség, általában nem tudom hogy hol vagyok) Mindenfelé klingonok (róluk azt kell tudni, hogy csúnyák és hangosak és nem tisztelik az intim szférádat). Este minden sokkal de sokkal félelmetesebb. Belekapaszkodom Daniba, összeszorítom a fogam és reménykedem, hogy nem ragad magával a hömpölygő tömeg, próbálok láthatatlanná válni, hamár teleportálni nem tudok. Ő elvileg tudja hol vagyunk és hova tartunk, a magabiztossága nagyon sokat segít abban, hogy ne essek kétségbe az ilyen komfortzónámon kívüli helyzetekben. Átsuhanunk egy aluljárón is ami egészen emlékeztet a Blahára, ez furamód némiképp megnyugtat. Majd meglátjuk végre a várva várt vasútállomást. Hát ez olyan vasútállomás kinézetű, csak az emberek vannak nagyon nagyon sokan. És sokan közülük fekszenek, ülnek, vacsoráznak a kövezeten, megfáradva a mindennapok harcaiban várják, hogy továbbállhassanak. A következő órában rájövök, hogy ez itt nem is olyan egyszerű. Itt a vonatra sokan hónapokkal előbb megveszik a jegyet. Mi is próbáltuk még otthon, de ha nincs indiai telefonszámod és indiai bankod akkor esélyed se nagyon van. Szóval beálltunk valami sorszerűségbe, minden ki volt írva(jeee), de csak tamilul (óóó 🙁 ). Én nagyon jól tudok nyomakodni, valamiért olyan kis kicsi vagyok, hogy az emberek észre se veszik ha előre nyomulok, úgyhogy csináltam Daninak helyet. Az, hogy megtegyünk kb 2 métert és az egyik ilyen ablakhoz lépjünk ahol feltehetőleg valami ügyfélszolgálat jellegű dolog zajlik, kellett vagy 15 perc. Na ott vagyunk. Dani tud vele beszélni, kézzel, lábbal, indiai angolul, közben érzem a tekinteteket magamon, de nem rosszallóak, inkább csak nem értik, hogy mit keresek én itt, mégis melyik világból, melyik bolygóközi járattal érkeztem pont most pont ide? Volt egy kósza gondolatom, hogy kiállok a “sorból” mert az intim szférám eléggé elkezdett hiányozni. Megfordultam, de világító szemek sokasága tapadt rám hirtelen. Na jó maradok Danival, mindenkinek jobb lesz. Kiderült, hogy van még hely arra a vonatra amivel menni akartunk ami nem innen megy, hanem 20 percre innen egy másik állomásról. Az is kiderült, hogy nincs a legfelsőbb osztályon hely se (egyébként ezen a vonaton eleve nincs is legfelsőbb osztály) úgyhogy mondtam Daninak, hogy ….(sóhaj) persze vonatozzunk 🙂 (én biztos nem megyek vissza a buszpályaudvarra). Mire megtárgyaltuk, hogy de jó lesz vonatozni, az ügyfélszolga szublimált…. Mellettünk egy szemmel láthatóan másik dologgal foglalkozó ablak volt ahol nem volt olyan tumultus, én a kettő között álltam, mondtam Dani, cseréljünk helyet kérdezd meg ezt a másik fószert, hátha segít. Átnyomtuk magunkat egymáson és segített. Egyébként itt mindenki annyira de annyira segítőkész, hogy komolyan néha eldobom az agyam. Itt ha mosolyogsz, visszamosolyognak, és nem úgy néznek rád mint egy félőrültre. A muki adott nekünk papírt, töltsük ki. Kitöltöttük. Jegyet akarunk Tiruvannámalajba. Oké no para, adom a jegyet, adjátok a manit, mondta, és adott jegyet az azon a vonaton lévő legmagasabb osztályra (belül, nemhogy egy kő, egy egész hegyecske gördült le a kicsi szívemről). Mostmár aztán jöhet bármi, nekünk van jegyünk 😀 Volt még időnk, úgyhogy kerestünk ennivalót. Hát ez Indiában mindig lutri, csak PURE VEG helyekre szabad menni, és jobb vigyázni.

pure veg

Beültünk egy népszerűnek látszó, szuterénben fekvő kis helyre, illetve beálltunk a sorba. Valaki a nagy pénzét akarta felváltani, valaki zacskót akart szerezni, valaki meg éhes volt mint mi. Jó, Danikám kérj nekem egy jó dószát, addig leülök, megpróbálom feldolgozni az elmúlt röpke 2 órában történteket.
Jön Dani és a dósza, gondosan lefertőtlenítem mindkettőnk kezét, (van kanál is, de nem kockáztatunk) mostmár ehetünk. Nagyon finom, persze rohadt csípős a csatni, a szambar is meg a harmadik is ami nem tudom mi. Ja és a dószában is van egy csiliréteg, meg a töltelékben is fel fel bukkannak erősebb fajtájú paprikák. De tényleg finom. Megveregetjük a vállunkat, hogy jó helyre jöttünk. Ennyi csilit a bacik se bírnak ki. A következő program, hogy átjussunk a vasútállomásra ahonnan a vonatka indul. Dani rám néz és fel sem teszi a kérdést, az arcomra van írva, hogy nem sétálunk hanem riksázunk. Az első riksázás, persze a normál ár többszöröséért (utólag már világos, hogy átvertek, de még nem álltunk át, még nem tudunk úgy alkudni). Én meg össze teszem a két kezem, hogy nem kell sétálni. A hűvös menetszél egy kicsit csillapítja a kavargó gondolataimat és a gyomromban hatalmi harcot vívó csilik összecsapását.

Riksa

Megérkezünk, az állítólagos vasútállomásra, körbenézünk. Többször meg kell bizonyosodnunk arról, hogy jó helyen vagyunk, mert az elménk, már másik dimenzióban van, teret váltottunk, nem tudom, hogy a melegtől, a sok utazástól, vagy a csilitől, de még valamiféle zene is felcsendül bennem. Még van időnk, úgyhogy kicsit sétálunk, szerzünk egy indiai telókártyát, amin net is van és valami nevetséges áron jutunk hozzá, egy ilyen telefonos garázsboltba. Eltöltünk ott is vagy fél órát, mert a teló amit Dani hozott nem működik, folyton lefagy pedig nincs hideg (nem a jó amit használ itthon, hanem egy másik amit régen használt, mert egyik sem dualsim-es és kell hogy elérjék a magyar számán is). Indiát nem bírja a Sony. Ott ül egy nő akivel pár szót beszélgetek. Értetlenül néz “Hungary???” mondom hogy EUROPE, mondja, hogy “ohhh”. Kérdezi, hogy munka miatt jöttünk? Mondom, hogy nem turisták vagyunk, utána nincs több kérdése… Ekkor eszembe jut a zene amit mostmár egyre erősebben hallok, és rájövök, hogy nem hallucináció, hanem az utcáról szól. Olyan utcabál féleség van egy kis utcában, de valami irreálisan sok hangfallal. Dani mint a hangok és hangtechnikák nagy ismerője elképed és röhög, én meg mondom, “igen jó nagy”. Visszaindulunk a vasútállomásra.

Dobai Dani

A következő pár órát még eltébláboljuk, mire jön a vonat (20 perc késés, akár otthon) ki is írják melyik vágányra, pont odaérünk, felszállunk. Én aztán nem számítottam semmi jóra eleget utaztam a MÁV különböző nosztalgiajáratain. Hát …. jól tettem…. Nem tudom milyen lehet az alacsonyabb osztály, de ez sem piskóta. Ilyen fekvős helyjegyünk van, és egy csapat kallerra akadunk akik megmutatják hol fogunk aludni ma éjjel. Őszinte leszek, pontosan olyan volt mint a Budapest-Belgrád vonat csak itt több volt a csótány. Én komolyan mondom, hogy egy percet nem aludtam!.(egyébként a belgrádi vonalon se) Szörnyű hangos, mert valamiért itt a vonatokon folyton nyomatják a hajókürtöt, vagy vonat dudát vagy nem tudom mi a neve. És én meg a csótik, egyszerűen nem tudunk barik lenni, én egyszerűen utálom őket (igazából egyet láttam sétafikálni de onnantól kezdve nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy meg akar enni engem!). Hát én gondolatban már megírtam egy könyvet, a végrendeletemet, elmondtam párszor (párszázszor) néhány mantrát, a szorzótáblát, a Himnuszt, és megpróbáltam felidézni a leghaszontalanabb információkat amik elmém birtokában vannak (ez utóbbi elég szórakoztató volt). Majd megszólalt a megváltó ébresztő hangja, Dani telója. Hát ő olyan mélyen aludt szembe (mindketten fent), hogy akrobatikus tudásomat összeszedve, kapaszkodva mindenbe ami kicsit is stabilnak tűnik, kicsit meg kellett rugdosnom, hogy felébredjen és kikapcsolja telót.
Megérkeztünk. Dani rámnéz. Igen riksa! Irány az ashram, ahol pár napot töltünk.
Hajnal van. Minden nyugodt, alig van valaki az utcán. Megérkezünk az ashramhoz ahol valami fantasztikus nyugalom árad szét. A nők sepregetnek, ébredezik mindenki, és lassan elkezdi végezni mindennapi dolgát. Csodák csodájára kapunk egy szobakulcsot is, amiért én annyira hálás vagyok, hogy ha nem lennék ennyire kimerült akkor agyonpuszilgatnám a kedves urat aki fogad minket (nagyon jó, hogy túl fáradt voltam). Megkeressük szépen a szobánkat és meg is találjuk. Kaptunk egy gyönyörűséges, fantasztikusan tiszta, fürdőszobával felszerelt egyágyas(!) szobát. Összekucorodunk a kis ágyon és álomba szuszogom magam. Reggel aztán az ügyintéző aki tényleg szobákat oszt és regisztrál minket, az nevetve mondja, hogy ad egy franciaágyas szobát nekünk. Annyira de annyira kedves, hogy úgy érzem, már ezért a találkozásért megérte ez a hosszú út. Ismerteti a napirendet, majd utunkra bocsájt minket.

R. Maharisi
Egyszerűen nem tudom szavakba önteni amit Tiruvannámalajban, az Arunachala hegy lábánál, Ramana Maharsi ashramjában lehet érezni. Szerintem ilyen lehet a Vulkán bolygó is. Az ember akiről az ashram el van nevezve annyira erősen jó, és annyira szuperkirályul tiszta lélek, hogy érzed, nincs mese. Ott, egyszerűen érzed ezt a fura erőt, amitől azt is érzed, hogy jobb ember vagy egy kicsit csak attól, hogy ott vagy, magadbaszívod az ottani levegővel, és megeszed a finom étellel amit szeretettel adnak neked. Meg azt is érzed, hogy nem fontos semmi, csak az hogy béke legyen a világban, és béke legyen benned is. Az itt eltöltött 3 nap annyira durván beleégett a lelkembe, hogy szerintem még a következő életemben is emlékezni fogok rá. Nem arra amit csináltunk, hanem az érzésre. Valójában semmi nem történ az ég egy adta világon. Hallgattunk gyerekeket és férfiakat mantrákat énekelni, és láttunk rengeteg embert aki ide zarándokol. Láttam egy nőt aki egyedül állt és egy hegynek énekelt olyan átéléssel, mintha csak a gyermekének énekelne hogy megnyugodjék (és ez nem töltött el semmilyen bizarr érzéssel). Voltunk egy barlangban ahol Ramana Maharsi 7 évet meditált, ahol csak attól, hogy ott vagyok, életem legkomolyabb koncentrációja tört rám, már már majdnem nevezhetném meditációnak. Mindkettőnkre nagyon nagy hatással volt az itt eltöltött idő. Dani szemében a csillogás elképesztő, azóta is tart nála.

Om Arunachala Om

Innen is el kellett indulnunk, persze nem tudtuk hogy jutunk Mysore-ba….. Találtunk egy utazási irodát, nem messze az ashramtól (gyakorlatilag egy ólban kialakított iroda).
Dani
Két napba telt mire sikerült buszjegyet intéznünk, vállvetve a utazási iroda főnökével, megharcolva egy makacs nyomtatóval. De végig biztatott minket, hogy no para mert Volvo… Hát gondoltuk, oké, Volvo, de ez vajon miért fontos. Végül sikerült, foglaltunk buszjegyet, hát én a vonat után már tényleg elvárások nélkül indultam a férjecském oldalán neki a nagy útnak, elvégre azt is túléltem, nem? 🙂
Irány a buszpályaudvar. A nyugodalmas zen-ből belecsöppentünk az elképesztő kÁosZbA. Buszok dudálnak egyfolytában, miközben emberek próbálják túlüvölteni, átláthatatlan az egész és sehol egy tábla vagy valami. Irány egy kaller kinézetű, biztos segít. Segít. Annyit mond “woter, woter” amire megfejtem, hogy onnan megy a busz ahol a watert árulják (talán). Közben vélhetően hermafroditák kis táborába futunk. Na ez az egyik ilyen feleslegesnek tűnő infó ami a fejemben van és a vonaton is eszembe jutott… hogy én egyszer láttam egy ismeretterjesztő filmet a hermafroditákról, és arról, hogy Indiában még tisztelik is őket. Hát még élőbe nem láttam ilyen jelenést, annyira meglepődtünk tőlük, hogy egy mukkot nem tudtunk mondani mikor hozzánk beszéltek.
Buszpályaudvar
Sokkolva állunk egy samosa árus és a “woter” között várva a Volvót, de valójában dunsztunk sincs hogy hogyan ismerjük majd fel. Itt a buszok vagy felismerhetetlenségig ki vannak dekorálva, vagy felismerhetetlenségig szét vannak szedve (értsd: se ablak, se ajtó, a horpadások tartják össze). Állunk várunk, majd Dani megszólal, “Ott van!”
És tényleg, mintha a mennyből érkezett volna a hófehér csodabusz. A VOLVO. Szinte vízszintesig dönthető ülésekkel, és légkondival, és ajándék vízzel 🙂 mint egy álom. Ezzel döcögünk el Bangalore-ig, hol utakon, hol utak nélkül. Onnan pedig egy másik majdnem menő busszal Mysore-ba. Ez már tulajdonképpen egy kellemes kis (12 órás) kiruccanásnak tűnt az eddigiekhez képest.
Így utólag visszatekintve, igazán örülök, hogy ennyi mindent sikerült megtapasztalnunk ilyen rövid idő alatt(ugyan még van mit feldolgozni), és büszke is vagyok magamra, hogy ilyen jól viseltem (anya büszke lehetsz rám te is, nem hisztiztem sokat). Ez volt a rövid (hosszú) története kalandos utunknak Mysore-ba, számomra pedig kirándulás a félelmek kicsiny boltjába, ami igazából, tényleg csak a fejemben létezik. Ezt tudom. Tudom az eszemmel és a lelkemmel is, mégis, annyira de annyira nehéz felül kerekedni rajta. Minden bizonytalan helyzetben jön a sötét köd ami elönti a gondolataimat. És már ugyan egyre jobb és jobb vagyok a tudatos “nem engedem magam át a régi berögződéseknek” dologban, de mégis vannak olyan szituk amikor igenis félek, nem vagyok ura a helyzetnek és gyenge vagyok. Ezt nagyon nehéz elfogadnom. De azt hiszem ezzel kell szembenéznem ahhoz, hogy továbbfejlődjek. Talán egyszer a csótikkal is összebarátkozom 🙂

Indiába? Egy hónapra? Minek?

Dani és Ani

Most megpróbálom megosztani veletek az itt töltött napokat, élményeket, tapasztalatokat, meg ilyeneket…. Na jó, másról van szó. Őszintén igazából csak azt érzem, hogy akkor maradok épeszű, ha kiírom, leírom, megosztom, elmondom, lerajzolom, elénekelem és bármi ami segít megélni és feldolgozni azt a rengeteg színes szagos, intenzív, csodálatos, nagyszerű dolgot ami itt ér engem. Amiben biztos vagyok, hogy belőlem ilyen dolgokat vált ki India, és a mindennapos gyakorlás (nem csak ászanákról((fizikai gyakorlás)) van szó!) ez a kettő együtt kicsit (nagyon) feszegeti a határaimat minden téren. Ez talán nem törvényszerű, de legutóbb is és most is ez van, és sok barátom beszámol hasonlóról egy-egy ilyen utazás után és közben. Mindig Govinda Kai szavai csengenek ilyenkor a fülemben, aki rendszeresen gyakorol jógát vagy bármi spiri cuccot az talán megérti: “Egy nap gyakorlás Indiában felér egy hónap otthoni gyakorlással.” Hát igen, pont annyira fáj, annyira örömteli, annyira sikerül minden, és annyira romlik el egy nap alatt mint otthon egy hónap alatt.

Na szóval elkezdem valahol a storyt. Megérkeztünk Indiába. Első dolgok amikkel itt szembesülök:

Huck Ani

MELEG: először is decemberben itt nagyon meleg van, sokkal melegebb mint otthon (30 fok), és anyukám azt mondta hozzak kabátot mert útközbe kell az (nem kellett) meg hazafele is jó lesz az a hidegbe (meglátjuk) és én szót fogadtam…Elég nagy herce hurcákat okozva a bazi nagy téli kabáttal. (Danny Dobai is hozott, ő is jó gyerek) Bocs anya, te vagy a legjobb, leggondoskodóbb, de legközelebb nem biztos hogy hozom a kabátot. Indiába be kell öltözni a nőknek, ha nem akarnak feltűnést kelteni (nem télikabátba de azért rendesen).

Tehát vázolom a helyzetet; rohadt meleg van és izzadsz, cipeled a télikabátot, túl vagy egy időeltolódáson, amit legalábbis egy durva időutazásnak éltél meg, nem érted a napszakot a nyelvet, és hogy mit bámulnak annyira az emberek rajtad.

Ani

NŐ: aztán rájövök, hogy nő vagyok és szőke. Ekkor átfut az agyamon, hogy miért nem fogadtam el anno 10 évvel ezelőtt hogy a szőke tincseim barnába hajlanak (azóta is ragaszkodom a szőkeségemhez, ez volt az első pillanat, hogy felmerült bennem a kétely) és még ráadásul egy nagy darabot ki is nyírtam a világító fejemből, amit itt aztán végképp nem ért senki. Ilyen lényt még nem láttak. A másik dolog, hogy ha valamit el kell intézni, az csakis Daninak megy. Nagy nehezen összeszedem a bátorságomat, hogy mondjuk vegyek valamit, vagy megkérdezzek valakitől valamit. A reakció a következő: 1. nem érti mit mondok és zavartan néz VAGY érti mit mondok és zavartan néz 2. A Danira néz zavartan, hogy én mit akarok, és miért nem ő kérdezi. Hát ez elsőre fura. Meg másodjára is, aztán már nem szólalok meg inkább.

De itt álljunk meg egy pillanatra. Valamiért ez a dolog nagyon nagyon erősen jó érzéssel tölt el. Igen, az hogy nőként nekem itt igenis nőnek kell kinéznem (szoknyát veszek, és csilingelő ékszereket és csillogó bigyókat ragasztok magamra és még élvezem is) és funkcionálnom, az ad egy nagyon nagy megnyugvást amit azelőtt otthon soha nem tapasztaltam (mert én erős nő vagyok…na persze). Valahogy helyre kerülünk ettől. Daninak nyilván férfiként kell viselkednie, hogy mondjuk ne haljunk éhen s legyen hol aludnunk 😀 És istenem micsoda férfi a férjem! <3 Mindent elintéz, mindig, lehet rá számítani, nem hagyja el magát és mindig kitalál valamit hogy valahogy megmeneküljünk a húzós helyzetekből. Erről megintcsak Govi szavai jutnak eszembe: “A jógás pároknak nagyon nehéz, mert a jóga annyira kiegyensúlyozza a női és a férfi oldalt az emberben, hogy egy idő után túl egyformák lesznek és csak barátaivá válnak egymásnak” Kicsit azt érzem, hogy otthon ehhez még jógázni sem kell. Eltorzultak a szerepek, és én elképesztően szerencsés vagyok azért, hogy a világ másik felén ilyen dózisban tapasztalhatom meg a másik oldalt. Ahol a nők nők, és a férfiak férfiak, és nem uralkodás és elnyomás érződik, egyszerűen mindenki tudja hol a helye. (Persze otthon is ismerek végtelenül normális családokat ahol ugyanez megvan de sajnos az én ismertségi körömben ez a kevesebb.)

a3

DHARMA: Hát ez a sztori, ez, ez, ez sokmindent elmond. És akkor megérkeztünk Mysore-ba (az előtte lévő dolgokat majd máskor elmesélem). Szóval Adott Ani és Dani, azaz MI akik egy SZAR motorral próbálnak eljutni A-ból B-be(B ismeretlen). És adott Kiran akit még sose láttunk, átutaltunk neki egy rakás pénzt és nem találjuk, és nincs meg a száma, és adott Appi a rikshás (ami valójában egy Tuk-Tuk) akinél minden csomagunk van felhalmozva a kis járműre. Kerengünk körbe a városrészen ahol gondoljuk, hogy lakni fogunk, de egyszerűen nem találjuk a címet amit kaptunk. A rikshások általában nem tudják a címeket, csak úgy mennek aztán a forgalom valahogy odasodorja őket ahova az utas akar menni. Persze Kiran száma nincs meg, Appi alig beszél angolul, mi meg folyton lerohadunk valahol. MI furcsamód nyugodtak vagyunk (ez azt jelenti hogy Dani nyugodt, ezért én is 🙂 ) Appi elkezd telefonálgatni, és láss csodát, Kiran előkerül. A történet egyszerű, Kiran egy ügynök és egy kicsit nyomi és rossz címet adott meg nekünk, azért kellett rá várni, mert az előttünk lakók nem hagyták el időben a házat és mocskot is hagytak (nagyon nagy mocskot) és a háziakkal is meg velük is kellett veszekedni. Megérkeztünk, betettük a csomagjainkat, és elhagytuk a házat amíg kitakarítanak. Elvoltunk jó sok órán keresztül, ettünk, bevásároltunk, sétáltunk… Visszaértünk. A takarítók még nem végeztek (nem csodálom amúgy). Ekkor a háziasszonyka mondta, hogy menjünk be az ő lakrészükbe amíg végeznek (alul ők laknak, felül MI, meg egy lány egy másik lakrészben aki egyedül van itt már 3. hónapja és ezért szeret nagyon rövid idő alatt nagyon sokat beszélni). Beülünk. Kérünk teát? Kérünk. Közben megsúgom Daninak a titkot amit nyilván még nem vett észre. A háziak keresztények. Szembe az utolsó vacsora, és Jézuska, és mindenféle hímzett ima körös körül, de amolyan indiai módra. Még sose láttunk ilyet, úgyhogy jól körbenézünk. Közben Hilda hozza a finom chai teát nekünk, a legszebb csészéjébe és mosolyog és mesél és kérdez.

És neked mi a DHARMÁD?

Bizonyára sokaknak van róla fogalma, hogy ez mi ez, de ebben a kontextusban ez valami ilyesmit jelent: “Az emberre fejlettsége, adottságai, helyzete miatt más és más egyéni dharma hárul. Saját dharmája egyben kötelessége. Vannak egyetemes általános érvényű dharmák, de vannak személyre szabott egyéni dharmák is, amelyek az egyén tehetségéhez, egyéniségéhez, társadalmi helyzetéhez mérten feladatokat szabnak rá. A Dharma útját járva az egyén, hajlamától, jellemétől, képességeitől függően elindul a törvény szabta úton. A hindu filozófiai rendszer és vallás azt tartja, hogy az ember egyéni dharmáihoz igazodva csatlakozhat leginkább az általános erkölcsi alapelv követelményeihez, azok parancsait beteljesítve juthat el az egységes világtörvény megismeréséhez.”
Valójában a munkánkat kérdezte persze, de itt ez is mást jelent. Az emberek itt feltételezik, hogy a másik emberek a helyükön vannak és azt csinálják az életben ami a feladatuk, amiben kiteljesedhetnek, és nem ébrednek fel életük derekán azzal a gondolattal, hogy úr isten, mit keresek én itt vagy ott, ezen vagy azon a munkahelyen. Egyrészt megelégednek azzal amijük van, amit az élet ad nekik, másrészt olyan hivatást, dharmát végeznek ami a lényüknek megfelelő, amiben kiteljesednek, ahol önmaguk lehetnek. Pl (na jó ez szélsőséges példa lehet hogy csak bolond, de) van egy vigyorgó bácsi aki egész nap vigyorog és kéreget, és akkor is boldog az arca ha nem vigyorog és nem kéreget, és ha semmit nem kap még akkor is. És van egy kókuszárus (akiről egy videót is megosztottam) hát ő nem bolond és mégis boldog egész nap, mindennap. Nyugodt és örömmel végzi a munkáját tényleg minden nap.
Talán ez most így elképzelhetetlen, de azért képzeld el, hogy nyugodt, elégedett, igazán nő/férfi vagy aki a helyén van egész nap minden nap.

Neked mi a DHARMÁD?

Bevezetés az ájurvédába

Huck Ani ayurveda

Ha a jóga útjára lép az ember, vagy az ember lánya, akarva akaratlanul is találkozik ezzel a sokak számára már ismert, de néhányaknak még idegen szóval.

AYURVEDA vagy ÁJURVÉDA.

Mi is ez? És hogyan kapcsolódik egyáltalán a jógához?
A következő bejegyzésben erről lesz szó. Érthetően és élvezhetően próbálom szemetek elé tárni az ájurvéda csodáját nagyon röviden.

Kezdjük tehát az elején. Ez egy tudomány, nem is akármilyen, ez egy holisztikus tudomány, mely azt jelenti: a teljességre, az egészre törekvő, az a gyógyítási mód, melynél figyelembe veszik a beteg értelmi, fizikai és szociális állapotát is. De az ájurvéda még ennél is több, hiszen nem csak a betegekkel, betegségekkel foglalkozik, útmutatást ad a mindennapokban, hogy egyensúlyban legyünk. Eszerint a szemlélet szerint a bennünk lévő mikrokozmosz a minket körülvevő világgal, folyamatos kölcsönhatásban van. Lényünk folyamatosan reagál a minket érő hatásokra, történjenek azok bármilyen síkon. És bizony ezek a hatások kibillenthetnek és ki is billentenek minket egyensúlyi állapotunkból. Ez a tudomány érthető, a mindennapokban alkalmazható tudást ad nekünk, mellyel életminőségünket javíthatjuk, betegségeinket meggyógyíthatjuk, embertársainkkal harmóniában élhetünk, és természetesen spirituális fejlődésünk érdekében is tehetünk. Hiszen az a tudatosság mellyel megajándékozzuk magunkat, nagyban segítségünkre lehet bármilyen úton is járjunk.
Tehát erre a komplexitásra utal a bizonyára sokak számára ismert aforizma melyet az ájurvéda jelentéseként szokás emlegetni:

AZ ÉLET TUDOMÁNYA

Ayurveda-Courses-Kerala-Kannur-Ayurveda-Institute

De honnan is jön?
Indiából. A Védákban már olvashatók az ájurvéda alapjai, melyek a Védák szerint időtlen idők óta léteznek, és kb ie 5000 évvel kezték el lejegyezni. A tudósok pedig úgy ie. 2900 és 3100 közé teszik a legrégebbi Védát a Rig Védát. Meg persze ott van a Charaka Samhita és a Sushruta Samhita a két, az ájurvéda szempontjából mondhatni alapmű melyet kb ie. 1000 és iu. 1000 között jegyeztek le.
Szóval mindenesetre leszögezhetjük, hogy elég régi, bejáratott tudomány.

De miért nyúlnánk az ájurvédához, amikor lemehtünk a gyógyszertárba is?
Véleményem szerint nem kell egyből kidobni a gyógyszereinket, és végleg felmondani a társadalombiztosítást (azért sem mert asszem kötelező), de érdemes megvizsgálni, hogy milyen lehetőségeink vannak ha gyógyulni vágyunk, vagy csak életminőségünket kívánjuk jobbá tenni. A két gyógyítási rendszer között alapvető különbségek vannak, ezen érdemes elgondolkozni egy kicsit.
A nyugati orvoslás az ájurvédához képest gyerekcipőben jár, és a páciensek megközelítése teljes mértékben eltér. A nyugati gondolkodás általában az általánosításon alapul, a megértés kulcsa, a kutatás, elemzés, logika. Átlageredmények, átlgember, átlagsúly… Ezzel szemben keleten az elfogadás, megismerés és tapasztalat az alap. A Keleti kultúrában minden esetben az egyént veszik alapul, és az ő sajátosságaihoz képest alkalmazzák a gyógymódokat. Eszerint a nézőpont szerint nincs két egyforma ember, ami az egyiknek gyógyír a másiknak lehet, hogy méreg.
Másik szempontból pedig nyugaton általában a tüneteket kezelik, sokszor olyan szerekkel, melyek leterhelik a szervezetet, és ne adj isten más tüneteket is okoznak. Ezzel szemben a természetes gyógymódok, alapvető változásokat idéznek elő szervezetünkben anélkül, hogy feleslegesen terhelnék azt. Persze ehhez kitartás kell, hiszen ezeket a természetes szereket az esetek nagy többségében kúraszerűen kell alkalmaznunk, hogy elérjük a kívánt eredményt.

Mégis hogyan jön a kettő egymáshoz? Mármint a jóga meg az ájurvéda?
Ez igazán egyszerű és ésszerű. A két tudomány elég közel áll egymáshoz, azonosak a gyökereik, olyannyira, hogy az ájurvéda alapja a Sankhya filozófia, és mint azt a szorgos jógik tudják, akik meg még nagyon az elején vannak azoknak meg elmondom, Patanjali jóga szútrái is e filozófiai rendszerből szökkentek szárba. A Mac gépünkre se használunk olyan programot amit Windowsra készítettek, mert lehet, hogy nem kompatibilis 🙂 hehe
A jóga illetve a jógi elsősorban az ájurvédát hívja segítségül, ha valamilyen betegség vagy kellemetlen tünet hátráltatja őt a gyakorlásában. Illetve vica-verza, az ájurvéda is előszeretettel hívja segítségül a jóga gyakorlatait, azok köztudott gyógyító mellékhatása miatt.

Végigolvasva ezt a bejegyzést Ani szemüvegén át egy icipici bepillantást kaphattatok a tudományba, mely kéz a kézben jár a jógával, segítve a sadhaka útját 🙂

Folytatása következik…..

Om Tat Sat

Huck Anett

Govinda Kai élménybeszámoló 1. rész

 Govinda Kai BLOG

Scroll down for the English!

Guruji egyik régi tanítványa, Govinda Kai ismét Magyarországra látogatott egy hétvégi workshopra. Azt hiszem túlzás nélkül mondhatom, hogy a résztvevőknek mérhetetlenül intenzív és katartikus élményben volt része, ami még jelenleg is tart. Éppen ezért gyorsan meg is kértük a résztvevőket, hogy még azon melegében osszák meg velünk a gondolataikat, érzéseiket erről az együtt töltött csodákkal teli három napról. Fogadjátok őket szeretettel!

Dorka

Dorka
“Mindenki egy megtestesült csoda, és mindannyian magunkban hordozzuk az isteni ragyogást és eksztázist. Az pedig csakis rajtunk múlik, hogy ezt észrevesszük-e, vagy megtévesztve az egónk által ellenségeket és veszélyt látunk-e mindenütt. Ezen a hétvégén harminc-egynéhány merész ember lelke levetette álruháját, és áttört minden korlátot. Felolvadt az egyének közti különbség, egyetlen Tiszta Szeretet-lényként egyesülve éltük át a varázslatot és az eksztázist, ami maga az élet.”

Krisztina

Kriszti

“Azt mondják, sokszor egy pillanat is elég, hogy megváltozzon az életed… egy „váratlan” fordulat, egy „véletlen” találkozás… Nos, mióta elkezdtem astangázni, szinte mindennapossá váltak ezek az apró csodák. Felerősödött valami vagy csak jobban figyelek? 3 évvel ezelőtt, amikor először járt nálunk Govinda egyáltalán nem terveztem, hogy részt vegyek a hétvégi workshopon… Alig jógáztam pár hónapja, valahogy nem mertem úgy érezni, hogy lenne ott helyem. Szerencsére valaki mégis gondolt rám! Egy hely felszabadult, és Fruzsi, az első jóga tanárom elhívott. „Csak” egy „half led” órára és egy délutáni beszélgetésre csöppentem oda… Bár volt alkalmam Govindával váltani pár szót, akkor bele sem gondoltam, hogy ez a néhány óra mit indíthat el. Életem legkaotikusabb időszakában történt ez, és hirtelen lavina indult. Nem sokkal a workshop után megkaptam álmaim állását álmaim városában és egy teljesen új kaland vette kezdetét; Sydneyben találtam magam és egy éven belül már Ausztrália két legfantasztikusabb tanárával, Eileen Hallal és Mark Robberds-zel jógázhattam. A gyakorlásom mindennapossá vált és szárnyakat adva továbbra is repít az ismeretlenbe. Egyre inkább hiszem, hogy Guruji azzal, hogy felhatalmazta az erre méltó diákjait, hogy tanítsák ezt a csodálatos rendszert nem csak egy „papírt” adott a kezükbe, hanem az erőt, hogy megváltoztassák az emberek élét azáltal, hogy kirobbantják őket a komfort zónájukból és felnyitják a szemüket a gyakorlás és az élet szépségeire.
Ez a mostani találkozás számomra mérföldkő volt. Úgy érzem, egy fejezet lezárult és három év kemény munkájával helyet csináltam az Újnak. Minden értelemben.
Fantasztikus érzés volt látni a csillogást a résztvevők szemében, megosztani egymással ezt a rendkívüli élményt, gyakorolni, beszélgetni, énekelni, táncolni, sírni és nevetni! Úgy érzem, azáltal, hogy Govinda most már másodjára látogatott el hozzánk, mintha „felelősséget” vállalt volna értünk… mintha ezentúl vigyázna ránk… mintha már nem lennénk „egyedül”… mintha mi kis diákok sokkal közelebb kerültünk volna egymáshoz és magához a gyakorláshoz, ami már a matracon túl is tart… Sőt, ott kezdődik csak igazán! Szerintem hatalmas dolog, hogy egy ilyen kicsi országban, ilyen történelmi múlttal egy ilyen különleges közösség formálódik. Vagy pont ezért? Még egy éve sincs, hogy megnyílt az Iskola és szinte olyan, mintha mindig is lett volna. Úgy érzem, ez a hétvége nem csak számomra nyitott új fejezetet, hanem mindannyiunk számára adott útravalót. Hálás vagyok azért, hogy itt lehetek, hogy gyakorolhatok, hogy ezzel az új lendülettel lehetőséget kapok minden eddiginél többet kihozni magamból és a mindennapjaimból, hogy valódi csodaként éljek meg minden percet, minden gyakorlást. Egyelőre még cikáznak a gondolatok és kavarognak az érzések, de egy dologban biztos vagyok: ezt a hétvégét sokszor fogjuk emlegetni még.”

Orsi

Orsi

“Sosem tudom, mire számíthatok. Mindig meglepődöm, hogy a jóga csak úgy megtörténik. Fogalmam sem volt ki Govinda Kai, ami persze az én hibám, hogy nem vagyok elég körültekintő, amikor jelentkezem egy workshopra. Aztán a pénteki első találkozás után olyan hangos lett egy-két gondolata, hogy kíváncsi lettem, ki ez az ember. Honnan tud ő ennyi mindent, honnan a képessége, hogy az egyébként százszor hallott mondatokat, megkockáztatom közhelyeket (amik persze mindig igazak), olyan erővel tudja közvetíteni, hogy hirtelen belém ég, a határaim helyett fókuszálhatok az általam nem tudott tartományra is, hogy az elmémmel megtalált válaszok helyett, feltehetnék a szívemből is kérdéseket, hogy akár útjára engedhetném, sőt elzavarhatnám azt a belső hangot is, amely újra és újra kudarcra ítél, még mielőtt igazán befészkelhetném magamat az álmomba. Több mint 320.000 találatot dob fel rá a Google… ő tényleg a jógatanárok egyik szupersztárja. Úgyhogy nem csoda, hogy elkapott a rémület, mit keresek kezdőként az ő közelében. Egy ilyen hétvégéből mindenki azt tudja elvenni, ahol éppen tart. Mindenkit máshogy szólít meg, mástól érintődik meg. Nem jegyzeteltem, mert arra voltam kíváncsi a sok mindenből amit mond, mi marad meg igazán. Arra kért minket álljunk úgy a gyakorláshoz, mintha az lenne az első. Nem volt nehéz. Életem első Mysore stílusú gyakorlását ő és párja felügyelték. Akkor reggel persze átkoztam magam, miért nem kelek fel soha időben, hogy lehet az, hogy fél év alatt mindig a reggeli gyakorlásokat spórolom meg. Utólag biztos vagyok benne, hogy engem ez a fantasztikus élmény mozdít abba az irányba, hogy a jóga valóban a reggelek élménye is legyen, és ne csak egy fáradt nap utáni zsilipelésre használjam. Az ember nem számít rá, hogy egyszer csak elsírja magát, miközben egy pillanattal korábban még cinikusan az óráját nézte, hogy meddig tart még a mai szeánsz. Az ember nem számít rá, hogy a Govindával töltött workshop után nem győzi mantraként ismételgetni a tőle kapott legfontosabb gondolatokat, miközben vasárnap este alig várja, hogy hazaérjen és aludjon és ne gondoljon tényleg semmire. És ki tudja? Lehetne a jóga valóban az életem is. A gyakorlás valóban megtörténhet a nap minden percében is. Egyelőre még nem számítok erre, de mi van, ha egyszer mégiscsak megtörténik. El tudom fogadni, hogy egyszer így lesz. Azt akkor nagyon fogom értékelni. És egy óriási ünneplésbe csapok majd! Remélem, hogy ezen az úton kísérnek majd azok is, akikkel ezt a hétvégét együtt élhettem át. Hálával és szeretettel gondolok vissza az elmúlt napokra és alig várom a következő találkozást!”

Ildikó

Ildikó

“Guru érzésem volt, úgy éreztem emelkedek a tudatosság irányába, úgy éreztem, egy negyedik vagy sokadik vagy másik dimenziós utazásban vehetek részt, éreztem, ahogy felemelkedem – mind a fizikai gyakorlásban, mind egyéb szinteken.
Fényeket gyuútott, világossabb lett a lét könnyűsége, a most megélése, az egó elengedése és egyéb területeken: elméleti és megvalósítási, megélési szinteken is.
Felemelő és inspiráló volt. Még sok ilyen élményt :-)”

Lívia

Lívi
Úgy gondoltam, egy workshop nem adhat hasonló élményt, mint az elkötelezett napi gyakorlás, ezért félve vállalkoztam egy újabb „jógás hétvégére”, ehhez képest felejthetetlen élményben volt részem. Köszönöm Govinda Kainak, hogy eljött hozzánk és megtapasztalhattuk együtt, mit jelent a spirituális gyakorlás! Köszönöm a Bandha Works tanárainak a szervezést, a bátor jógiknak, akik mertek kérdezni, mert így mind válaszokat kaphattunk kérdéseinkre. Úgy érzem, mintha a táskámból nehéz köveket tettem volna le, így új lendülettel folytathatom tovább az utam…”

ENGLISH

 Govinda Kai BLOG

One of Guruji’s longtime students, Govida Kai , visited us for a weekend workshop in Hungary again. I don’t think I exaggerate when I say the experience has been so intense and cathartic that its effects will last for a long time. We have asked the students to share their feelings and thoughts about these magical three days we spent together. Please welcome them.

Dorka

“Everybody is an embodied miracle, and we all carry the divine light and ecstasy within ourselves. It depends only on us whether we recognize this or misguided by our ego we see enemies and danger everywhere. During this weekend thirty-some fierce soul took off their disguise and broke through all boundaries. The difference between individuals dissolved completely, and we experienced as one united Pure Love-being this magic and ecstasy, which is life itself.”

Krisztina

“It is often said that life can change within a second… by an unexpected twist, by an accidental encounter… Well, ever since I have started to practice Ashtanga Yoga these “little” miracles have become a part of my everydays. Has something gotten stronger or am I just paying more attention? 3 years ago when Govinda was visiting us for the first time I didn’t plan to participate at all. I had only been attending a few yoga classes and I knew very little of the system (well, less then what I know now, I still don’t know much ). Funnily, I just didn’t dare to sign up. Interestingly though, in the last minute somebody had to cancel the very last session and my teacher back then, Fruzsi, thought of me, so fortunately I could join the group still. It was “only” a half led class and a bit of a discussion. I had the chance to speak with Govinda for a few minutes but I never thought that afternoon would initiate such major changes in my life. It was an insanely chaotic period when I felt more lost than ever before. Soon after the workshop though my dream job in my dream city miraculously found me, I ended up in Sydney in a heartbeat and within a year I was already practicing with two of the most amazing teachers of Australia: Eileen Hall and Mark Robberds. My practice has become regular and it’s been getting more and more intense ever since. It’s given me wings and it’s been guiding me to face the unknown. I have seriously started to believe that Guruji hasn’t only given the Certification to their students to go around the world and teach yoga, he’s also given them the power to change people’s lives by pushing them way beyond their illusionary limitations and opening their eyes up to the magic of this Practice and Life itself. Meeting Govinda again has been a milestone for me. A chapter closed and a whole new one has just opened up. It was fantastic to see the spark in people’s eyes and share this incredible experience with each other; to practice, to listen, to talk, to sing, to dance, to cry and to laugh together! Suddenly nothing feels so lonely anymore, like somehow we are looked after, cared for and supported! So much has been shared and the connection has grown a lot stronger – both for the practice and for each other as a community. It’s not going to be enough to show up on our mats each morning anymore, there’s so much more to it. Somehow we all sense that. I do believe that it’s something very special what we have started here and how fast it’s been growing. The school has opened up only a short year ago and it already feels like it’s always been there for us. I think this weekend has not only opened up a new chapter for me, but it has given each and every one of us presents and it’s up to us what we decide to do with them. I’m truly grateful for being a part of all this, for this Practice and for this fresh energy to apply myself like never before and make the most of each moment, each day, each practice. Still hard to express how I feel exactly, but there’s one thing I’m sure of: this weekend is something very extraordinary to be remembered.”

Orsi

“I can never know, what is waiting for me. I am always surprised that yoga just simply happens. I had no idea who Govinda Kai is, which is my mistake completely, because I had not looked him up before I registered to the workshop. Then suddenly after our first meeting on Friday, some of his thoughts became so loud in me that I became curious who he really is. How can he know so much, where does this ability come that he can say well known things (I daresay clichés – which are true of course) with such power, so that they burn in me? After this weekend, instead of my boundaries I can focus on the wide range of things I don’t know; instead of knowing answers by my mind I could ask questions with my heart; or I could even bundle out the voice from my head which doom me to failure before I could start to realizing my dreams. Google gives more than 320.000 hits on him… he really is a superstar among yoga teachers. So no wonder I got really scared: what am I doing here with him as a beginner? During a weekend like this, everyone receives as much as they can take in. Everyone is addressed in a different way, and they are touched by different ideas. I did not take any notes, since I was curious what will really stay with me from the vast amount of information. He asked us to approach every practice as if it was our very first one. I wasn’t hard for me. The first Mysore class in my life was supervised by him and his partner. On that morning I cursed myself why can’t I wake up in time on other mornings to practice, why is that I haven’t come to the morning classes in these six months. Now, after a few days I am sure that this extraordinary event will guide me to the place, where morning practice is part of my life, and I don’t only use yoga as for winding down after a long and stressful day. One would never expect that they suddenly burst into tears just second after they cynically checked their watches waiting for the end of the “séance”. One would never expect that after a workshop with Govinda, they cannot help but repeat as a mantra the most important ideas received from him while waiting to arrive home and go to deep sleep without any thoughts. And who knows? Yoga could really be part of my life. I don’t expect to get there immediately though, but what if it happens someday? I can accept that possibility. I will appreciate it so much then. And will truly celebrate when it happens. I hope everyone I could share this weekend with we’ll accompany me along the journey. I will remember this weekend with gratitude and love, and can’t wait for the next meeting.”

Ildikó

“I had the feeling of being in the presence of a Guru. I felt rising towards higher awareness, like taking a four or multiple dimension journey. I literally felt reaching higher both in my practice and on other levels. He’s lit the torches, light on life, on the beauty of the present moment. The importance of letting go of the ego and so many other aspects have become clearer both on theoretical and practical levels. It was very uplifting and inspiring. I wish for many more similar experiences.”

Lívia

“I thought a workshop could not give similar experience to the dedicated daily practice, so I was a bit afraid of signing up for another 3 day event over a weekend. This experience is unforgettable though. I would like to say thank you to Govinda Kai for visiting us and for sharing how the spiritual practice feels like. Thanks to the teachers of Bandha Works for organizing everything and thanks to the brave yogis who dared to ask, so that we have all been given answers to our questions. I feel like my luggage is lighter now so I can continue my journey at a new pace.”

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved