Mysore program

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatták. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes elsőt és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán.

A hagyományos oktatási módszerhez az is hozzátartozik, hogy mindenkinek heti hatszor kell gyakorolnia (a szombatok, illetve a teli- és az újhold pihenőnapok). Ez elsőre nehéznek tűnhet, de természetesen a kezdők fokozatosan építik fel a teljes sorozatot, addig rövidebb a gyakorlásuk. A tanár figyeli az előrehaladásukat, és ha a tanítvány készen áll, akkor újabb ászanákat kap, amelyeket hozzá kell fűznie a többihez.

A gyakorlás időpontja is meghatározott, a Mysore órákat Indiában reggel tartják. Ennek az oka, hogy a jógagyakorláshoz az úgynevezett Brahma muhurta napszak a legmegfelelőbb, azaz a napfelkelte előtti másfél óra. Ekkor a levegő friss, a környezet csendes, és az is fontos szempont, hogy Indiában ekkor van a leghűvösebb. Frissen, kipihenten ébredve még nem nyomasztanak bennünket a benyomások, amelyek a nehéz munkanap során értek minket, az elme könnyebben tud fókuszálni és kevésbé kalandozik el. A test tiszta, a gyomor üres, tehát a körülmények ideálisak a gyakorláshoz. Kezdetben a test kevésbé hajlékonynak tűnhet a hajnali órákban, de gyorsan alkalmazkodik az új rutinhoz.

Természetesen eleinte, főleg, ha sok új ászanát kapunk, problémát okozhat a pontos vinyászaszámolás memorizálása. Ezért a KPJAYI-ban heti két vezetett óra van, pénteken mindenkinek vezetett első sorozat, míg vasárnap az arra felkészült tanítványok vezetett második sorozaton vesznek részt. A Bandha Works Jógaiskolában pedig péntek reggelente van vezetett első sorozat.

Végül következzen a Mysore stílus egyik legfontosabb eleme: az önálló gyakorlás. Indiában a tanárok mindig hangsúlyozzák az önálló, azaz tanár segédlete nélküli gyakorlás jelentőségét, hiszen ez további rejtett problémák megoldásában segíthet, illetve igazán szilárddá teszi a szádhanánkat. Ezért a vasárnap reggel nálunk is az önálló gyakorlásról fog szólni.

A Mysore stílus elemei tehát:

  • egyéni gyakorlás órán, tanár segítségével,
  • napi szintű gyakorlás (a szombatok, illetve a teli- és újhold pihenőnapok),
  • gyakorlás korán reggel, lehetőleg ugyanabban az időpontban,
  • hetente vezetett óra a vinyászaszámolás memorizálásához és
  • önálló gyakorlás jelentősége.

Látszik, hogy szigorúak a feltételek, nagy elkötelezettséget kíván ez az irányzat. Azonban az astanga vinyásza jóga ezen keretek között képes kifejteni teljesen az áldásos hatását. Amellett, hogy a gyakorlás fenntartásához automatikusan egészségesebb életmódra váltanak a gyakorlók (könnyű étkezések, korai fekvés és kelés, rendszeres életritmus), az elme is fokozatosan átalakul. A Mysore gyakorlás szinte rákényszerít minket, hogy őszinték legyünk önmagunkkal, szembesít a hibáinkkal, amelyek akadályt képeznek a spirituális úton, és eszközként szolgál a leküzdésükhöz. A jamákat és nijamákat önmagában hordozza, és kezdetben a gyakorlás során, majd az életünk minden területén megnyilvánítja őket. Először például megtanuljuk, hogyan ne ártsunk önmagunknak az ászanák közben, úgy, hogy figyeljük a légzésünk és test jelzéseit, majd később a megszerzett tapasztalatainkra alapozva ugyanerre képesek leszünk akkor is, ha egy haragos kollégánk áll velünk szemben.

A délutáni vezetett astanga vinyásza órák inkább elméleti órák, céljuk elsősorban a vinyászaszámolás és a dristik elsajátítása, és felkészítés a komolyabb elkötelezettséget igénylő, sokkal mélyebb Mysore stílusú gyakorlásra. Hatásuk inkább fizikai, a mentális változások sokkal lassabban indulnak be. A Mysore stlusú gyakorlás ezzel szemben spirituális gyakorlat, amely nem csak a testet, de az elmét is tisztítja és gyógyítja. Éppen ezért van pár szabály, amelyek betartása szükséges ahhoz, hogy a gyakorlás hatása képes legyen teljes pompájában virágozni az életünkben. A Bandha Works házirendje tapasztalai útmutatásokat tartalmaz, és mindig a gyakorló biztonságát és fejlődését szolgálja.

Ha szeretnéd felfedezni az astanga vinyásza jóga valódi mélységét, csatlakozz a Bandha Works Jógaiskola Mysore programjához!

Bandha Works

Bandha Works

Kedves Olvasóink!

Örömteli hírt szeretnénk Veletek megosztani!

A sors úgy rendezte az életünket, hogy abban a megtiszteltetésben és áldásban részesülünk, hogy 2013. augusztus 25-én megnyithatjuk saját jógaiskolánkat. Szeretnénk a blogon eddig csak írásban átadott értékeket a jógamatracon is közvetíteni, úgy, ahogyan mi kaptuk a tanítóinktól.

Az astanga és vinyásza krama jógarendszer lényege a gyakorlás általi egyéni megtapasztalás, ehhez szeretnénk segítséget és útmutatást nyújtani mindenkinek, aki az önmegvalósítás ezen útján jár. A jógaiskolában ezért nem csak ászanaórák lesznek, nagy hangsúlyt fektetünk majd a filozófiára és az életmódra is Patandzsali Jógai szútráinak szellemiségében. A nyitott hozzáállásért és újabb nézőpontok megismeréséért pedig rendszeresen külföldi vengégoktatókat is hívunk majd.

Az iskola neve Bandha Works Astanga és Vinyásza krama Jógaiskola. Pattabhi Jois szerint a bandhák annyira fontosan a jógikus úton, hogy egész nap tartani kellene őket. Hasonlóan mi is azt szeretnénk, ha a gyakorlás senkinek nem érne véget a jógaórákat lezáró relaxáció után, hanem a nap minden percében fenntartanánk a jógikus elmeállapotot.

Végezetül szeretnénk mindenkinek megköszönni aki segített minket az álom megvalósulásában. Hálánk kifejezéseként mindenki, aki régóta velünk gyakorol ingyen jöhet az első héten az összes órára. Hálásan borulunk le az összes tanítónk lótuszlába előtt, akik feltárják előttünk az Igazság útját, és kigyógyítanak bennünket az anyagi lét okozta mérgezésből!

Köszönettel: István és Dorka

Részletek a Bandha Works Jógaiskoláról:

Amennyiben szeretnéd nyomon követni iskolánk programjait, kedveld a Bandha Works Facebook oldalát:
Bandha Works

A kilenc dristi

Astanga konferencia

Az astanga triszthána (a figyelem három fókusza) egyik fontos eleme a dristi, azaz a tekintet rögzítése egy meghatározott pont irányában. Ebben a jógairányzatban nyitott szemmel gyakorlunk, és minden egyes ászanához tartozik egy pont, ahová a tekintetünket irányítjuk. Ez amolyan pratjáhára technika, segítségével kikapcsolhatjuk a külvilág történéseit, befelé fordíthatjuk a figyelmünket, így még koncentráltabbá téve a gyakorlásunkat. 
A hangos légzés hangjára történő összpontosítás és az alsó két bandha tartása szintén a figyelmünk befelé fordítását (is) szolgálja, ezen három technika együttes használatával lecsendesíthetjük gondolataink áramlását, vagy akár teljesen ki is kapcsolhatjuk azt, és meditatív tudatállapotba kerülhetünk. Ez a koncentráltság, tudatosság akár észrevétlenül megjelenhet a mindennapokban is, így kiterjetszve a jógagyakorlás áldásos hatását.

Általános szabály a gyakorlás alatt az, hogy ha valamelyik ászanában túl “nehéz” a dristi, akkor názágrára (orrcsúcsra) váltunk. Nézzünk erre egy példát is: adhó mukha svánászanában (lefelé néző kutyában) a köldök (nábi) a hivatalos fókuszpont. Ha egy gyakorlónak ez csak úgy megy, hogy közben görbíti a hátát, akkor ajánlott orrcsúcsra váltani (ellazítani a nyakat is) a gerinc egyenesítése érdekében.

A vezetett astanga óra elsődleges célja a helyes vinyászaszámolás és az ászanákhoz tartozó dristik memorizálása. A tanár számolja a ki- és belégzéseket, és azoknál a részeknél, amelyeket öt vagy több légzésig tartunk ki (ászanák) mondja a dristit. Az itt elsajátított tudást a gyakorló beépíti az egyéni vagy Mysore-stílusú gyakorlásába, amikor a saját légzésritmusában végzi a sorozatot.
A dristik haladó gyakorlásának az tekinthető, amikor már nem csak az ászanák alatt koncentrálunk a fókuszpontokra, hanem az átvezető mozdulatoknál is. Ez már olyan érzés, mintha burokban gyakorolnánk, egy pillanatra sem “nézünk ki” az ászanából, semmi és senki sem zökkenthet ki a folyamatos mozgó meditációból.

A kilenc dristi:

  • úrdhvé – felfelé,
  • brumadhjé – harmadik szem,
  • názágré – orrcsúcs,
  • pársvajóh – jobbra,
  • pársvajóh – balra,
  • nábhou – köldök,
  • hasztágré – középső ujj hegye,
  • angusthágré – hüvelykujj hegye és
  • pádágré – nagylábujj hegye.

A dristik használata által a gyakorló egy speciális “astangás vakságba” kerül, ami segíti a koncentrált tudatállapot elérését, (átmenetileg) megszűnnek a mindennapi gondok, bajok (na meg az örömök is), a gondolatok lecsendesülnek. Ezt tökéletesítve jöhet a mozgó meditáció, ami a fizika gyakorláson túlmutatva, már spirituális tevékenység.

Neked mi jár a fejedben gyakorlás közben?

Egyről a kettőre, egykettőre?

jóga csikitsza, nádi sódhana, pásászana

Az astanga vinyásza jógarendszerben fix ászanasorozatokat gyakorlunk, szám szerint hatot, mindenki a számára megfelelő(ke)t, amelyeket változatlan formában végzünk.

Ha tovább szeretnénk lépni a következő szintre (sorozatra), akkor bizonyos feltételeknek meg kell felelnünk, és természetesen a tanárunk jóváhagyása is elengedhetetlen. Hogy mik is ezek a “bizonyos feltételek”, az az adott oktató/iskola tanítói láncolatából hozott hagyománytól függ (jó esetben), és esetenként igencsak eltérő lehet. 

A továbblépés sosem a tanuló egyéni ambícióján alapul – Mester, készen állok a második sorozatra, taníts – hanem a tanítónk instrukciója szerint történik. A guru-sisja (guru-tanítvány) kapcsolat sosem mellérendelt, hanem alárendelt viszony, a tanítvány engedelmességgel tartozik fogadott tanítójának. Nem illik, mi több igen csak nagy tiszteletlenség ászanát (vagy akár sorozatot) kérni, ezzel az oktatónk hozzá nem értését, illetve bizalmatlanságot fejezzük ki. Sharath Jois az újonnan megjelent könyvében még ennél is szigorúbban fogalmaz: az asztéja (nem lopás) elleni vétségnek minősíti, ha olyan ászanát gyakorolsz, amelyet nem kaptál meg a tanítódtól!

A jelenlegi astanga tradíció szerint a következő feltételek szükségesek az elsőről (jóga csikitsza) a második sorozatra (nádi sódhana) való továbblépéshez:

1. A vinyászaszámolás és az ászanák szanszkrit neveinek tökéletes ismerete.
2. Az első sorozat stabil gyakorlása.
3. 3 db drop back önálló végrehajtása (állásból lemenni hídba, majd onnan felállni).
4. Úrdhva dhanurászanában megfogni a bokát.
5. Végső igen a tanár intuíciója alapján.

A Main Shalában heti kétszer kötelező a chanting óra (amely itt szanszkrit kiejtésórát jelent), amely során a tanítványok elsajátítják az ászananeveket, a szanszkrit számokat és néhány fontosabb mantrát. Szintén az első feltételben szereplő másik kritérium, a vinyászaszámolás ismerete pedig kiolvasható a tanítvány gyakorlásából.

A stabil első sorozat annyit jelent, hogy nagyobb erőfeszítés nélkül kell kivitelezni az egyes ászanákat, a megfelelő vinyászaszámolás betartása mellett. A megannyi első sorozatos testhelyzet közül különös figyelmet szentelnek két “core” (kulcs)ászanának: a maricsjászana D-nek és szupta kúrmászanának. Jó hír a hölgyeknek, hogy az előre- és hátraugrásokat nem veszik szigorúan, legalábbis látványra nem, viszont itt is tartani kell az előírt légzésritmust.

Az astangában az egyik leglátványosabb technika a “drop back”, amikor a gyakorló állásból lemegy hídba (úrdhva dhanurászanába), majd innen feláll. Háromszor egymás után kell végrehajtani a mutatványt, természetesen mindezt külső segítség igénybevétele nélkül.

Sokak számára rossz hír (számomra is) a viszonylag új kritérium, a hídból bokafogás (Triyanmuka uttasana). Megfigyeléseim szerint ezt viszonylag lazán kezeli Sharath, ha már valaki megérinti a sarkát az ujjaival ebben a testhelyzetben, azt már el szokta fogadni.

Az alábbi videón meg is tekinthető ahogy Sharath Jois bemutatja az előírt gyakorlatsort:

Az utolsó pont a “végső igen a tanár intuíciója alapján” egy spekuláció a részemről, a Main Shalában tapasztalt “furcsaságokból”, “igazságtalanságokból” és a saját oktatási tapasztalatomból merítve. 
A tanító munkája során komplex ismeretanyagot transzformál át a tanítványra a hatékony fejlődés érdekében. A pozitív változás természetesen nem csak fizikai szintre értendő (a jóga nem sporttevékenység), ide tartoznak a mentális és spirituális rétegek is.

Nézzünk egy példát a jobb érthetőség kedvéért: előfordulhat olyan szituáció, hogy a rendszerre komplex rálátással rendelkező oktató nem engedi tovább diákját a második sorozatra annak ellenére, hogy fizikai szinten készen állna, mivel a tanítvány mentálisan labilis. A második sorozat hátrahajlításai és mély csípőnyitásai intenzív érzelmeket korbácsolhatnak fel, amelyeket a gyakorlónak tudnia kell kezelni. Ezzel ellentétben az is előfordulhat, hogy néhány év odaadó gyakorlás után egy tanítvány akkor is pásászanában (a második sorozat első ászanája) találja magát, ha a testalkata miatt egyes ászanákat nem képes kivitelezni. A tanár az egyéni testi sajátosságokat is figyelembe veszi a döntéshozatalkor, hiszen egyébként a gyakorló talán soha nem léphetne tovább.

A fenti szigorú feltételekből is látszik tehát, hogy ahogyan egy házat is csak szilárd alapokra lehet építeni, ugyanúgy az astanga vinyásza jógában is nélkülözhetetlen az első sorozat stabil gyakorlása a továbblépés előtt. Ez a tanuló érdekét szolgálja, hiszen haladó ászanák megfelelő előkészítés nélküli gyakorlása veszélyes lehet és nem is hatékony. Tartsuk tiszteletben a fizikai testünk határait és sose feledkezzünk meg arról, hogy tradicionálisan a gyakorlás elsődleges célja a spirituális fejlődés és nem látványos Facebook képek létrehozása!

A forrásnál – A Main Shala

Main Shala

A “Main Shala”

Világszinten csak így emlegetik az astangások a rendszer első számú központját: Main Shala. Ez keverék kifejezés (az Indiaiak előszeretettel beszélnek így) az angol “main”  szó fő/legfontosabbat jelent, míg a “shala” szanszkritül iskolát/otthont: A legfontosabb iskola.

Main Shala
Így néz ki 2013-ban az “Old Shala”.

Az ashtanga vinyásza jóga legrégebbi intézményét 1948-ban, Shri K. Pattabhi Jois (Guruji) alapította, akkor még Ashtanga Yoga Research Institute néven, ma a hivatalos megnevezése Shri K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute.
Akkoriban az intézet Guruji kétszobás Lakshmipuram-beli (Mysore egyik kerülete) otthonában volt megtalálható, és mindössze 12-en tudtak egyszerre gyakorolni a jógázásra kijelölt szobában. Valószínűleg innen származik a máig is élő hagyomány, hogy a levezető gyakorlatokat már másik helyiségben kell elvégezni (mysore-stílusú gyakorlás során), hiszen így több diákkal tudott foglalkozni a Mester.

Itt egy kis videó arról, hogy milyen is volt az “Old Shala” (0:54-től indul be előtte reklám van…):

A megnövekedett igényeket a régi intézmény már nem tudta kielégíteni, így 2002-ben megnyílt a körülbelül tízszer nagyobb befogadóképességű új iskola Mysore elit kerületében, Gokulamban. Máig is itt üzemel R. Sharath Jois (Guruji unokája) vezetésével, aki jelenlegi az első számú astanga vinyásza Guru.

New Shala

Jelentkezés az intézménybe

Minimum két, maximum négy hónappal az érkezés előtt kell kitölteni az online jelentkezési lapot. Ezt a megadott érkezés előtt körülbelül egy hónappal visszaigazolják. Vagy elfogadják a jelentkezést vagy nem, általában igen, de főszezonban a régi tanítványok elsőbbséget élveznek az újakkal szemben (főszezon decembertől márciusig). Jelenleg szezon van, és kb. 250 diák van itt a világ minden részéről.
 Egy nappal a gyakorlás megkezdése előtt fel kell keresni az intézményt, kitölteni egy újabb nyomtatványt és leadni egy igazolványképet.

A nyomtatványban van két izgalmas pont, amit alá kell írnod, különben nem nyersz felvételt:

  • amíg ide jársz másnál nem vehetsz részt jóga képzésen. Ha tudomást szerezünk róla akkor azonnal megszűnik a tanulmányi jogviszonyod az intézménnyel (nem szó szerinti fordítás de a lényege ez).

Ez első hallásra sokak számára meglepő, sőt ellenszenves lehet. Engem is igen kényelmetlenül érintett, mivel délutánra már lett volna más programom… Vinay Kumar társaságában évek óta hátrahajlítás (backbending class) órákon veszek részt, ezzel most sajnos megszakadt a hagyomány, mivel aláírtam a papírt. 
Jobban belegondolva viszont abszolút elfogadható és tiszteletben tartandó kritérium. Mivel a jógában “jó” pénz van, itt Mysoreban is egyre több az önjelölt jógaoktató, aki nem megfelelően képzett és ebből számos probléma adódik. Ráadásul az is összezavarhatja a diákot, ha esetleg talál két nagyon jó tanárt. Nincs két Mester, akik pontosan egyformán adnák tovább a tudást, és ez összekuszálhatja a növendéket. Ezt akarják kiszűrni ezzel a kikötéssel.

  • ha a tanár leállít a sorozatban akkor le kell állnod, nem mehetsz tovább.

Ez amolyan “leave your ego outside the shala” pont. Számos történet kering “nagy” jógikról, akik azzal jönnek ide, hogy második, sőt harmadik sorozatot gyakorolnak, majd a Main Shala szigorú követelményei miatt, már az első sorozatban leállítják őket. Ennek a pontnak a koncepciójáról egy következő bejegyzésben bővebben írok, mivel rendkívül tanulságos és hasznos követelmény.

Amint megvolt a papírmunka jöhet a személyes elbeszélgetés (feltéve, hogy aláírtad a dokumentumot). Amikor valaki jelentkezik a Main Shalába, meg kell jelölnie, hogy kinél szeretne tanulni: R. Saraswathinál (Guruji lánya), aki főként a kezdőket oktatja (Marícsjászana
D-ig) vagy Sharath-nál aki az összes többit tanítvánnyal foglalkozik. Persze mindenki Sharath-hoz szeretne bejutni, de ez nem megoldható, és Saraswathi is jó tanár. Így szellemes megoldással szűrik a jelentkezőket anélkül, hogy bármit is  be kéne mutatni. Hiába jelentkeztél Sharathoz, elképzelhető, hogy nem nála fogod eltölteni az elkövetkező hónapo(ka)t, hanem az édesanyjánál, de mindenképpen hasznos lesz. Előttem pont “megbukott” valaki, innen tudom.

Amint megvan a tanárod, kapsz egy belépőkártyát, amely feljogosít az iskola területére való belépésre, és felkerülnek rá az időpontjaid. Külön időpont van a mysore-stílusú órákra és külön a vezetettekre. Érdekesség, hogy a Main Shalának egyedi időszámítása van, amely eltér a helyi időtől, a fali óra 15 percet “siet”, és minden időpontra ennek megfelelően kell megérkezni. Ez a Shala Time.

Egyéb szabályok

Minimum 1 hónapot kell eltölteni az intézményben max. 3-at lehet egyszerre és legkevesebb 6 hónapnak kell eltelni a két látogatás között. Az iskola területén tilos a mobiltelefon használata és mindenféle képrögzítés legyen az mozgó vagy álló.

Órarend

Az oktatás vasárnaptól péntekig zajlik, a szombat és a holdnapok pihenőnapok, a hölgyek a menstruáció első három napjában extra pihenőt tarthatnak.
Hétfőtől csütörtökig mysore-stílusú gyakorlás van, mindenkinek a belépőkártyáján szereplő időpontban kell megjelennie (Shala Time szerint). Amint valaki befejezte a dropbacket a teremben, átmegy az öltözőbe, és egyedül végzi a levezető gyakorlatsort. Ilyenkor felszabadul egy hely, behívják a következő tanítványt.
 Pénteken és vasárnap vezetett órák vannak, pénteken mindenki elsőt gyakorol, vasárnap van vezetett második sorozat (előtte természetesen van még két vezetett első is). Aki már mysore-on másodikat gyakorol azt ide hívják be, a többieket a jóga csikitszára. Az ászanaórákon felül heti kétszer van szanszkrit éneklés óra hétfőn és szerdán, vasárnap pedig konferencia. Ilyenkor Sharath beszél egy témáról, majd kérdéseket lehet feltenni neki.

Költségek

Az első hónap 28.590 INR (kb. 115.000 Ft), ami elég borsos ár a többi Mysore-i iskolához képest, meg úgy általában is. Jó hír, hogy második hónaptól kicsit olcsóbb lesz.
Azt, hogy ilyen magasak az árak egy európai úriembernek köszönhetjük. Amúgy Ö is Guruji tanítványa volt, és elkövette azt a hibát, hogy Indiában magasabb áron tartott workshopot mint a Mester. “Nehogymár” – gondolom így reagált Pattabhi, és jól megemelte az árakat…

Kedvcsináló

Végül egy kis kedvcsináló. A trailert ingyenesen meg lehet nézni, de érdemes megvásárolni az egész filmet is. Inspiráló!

 

Astanga Triszthána: hogy is van ez?

Tristanám

Az Astanga Vinyásza Jóga rendszer lelke az úgynevezett triszthána azaz a figyelem három fókusza:

  • az ászana,
  • a hangos légzés
  • és a dristi (a tekintet fókuszálása).

Ezen három szegmens együttes használata nagyon fontos része gyakorlásunknak, mivel három különálló rendszer tisztításáról gondoskodnak, amelyek a fizikai test, az idegrendszer és az elme. Az előző mondat hangsúlya az “együttes” szón van, ugyanis csakis így tudjuk kihasználni a rendszer maximális hatékonyságát.

Az ászana megtisztítja fizikai testünket a szennyeződésektől, erőssé és rugalmassá teszi azt. A test belső tisztításához ezen felül még két dolog elengedhetetlenül szükséges: levegő és tűz. 
A belső láng belobbantásához és táplálásához a légzés és az alsó két zár (bandha) nélkülözhetetlen. Az egyenletes, hosszú és mély légzés táplálja a tüzet az alsó két zár pedig maga a láng. 
Ezen túlmenőleg az alsó badhák tartása az ászana kivitelezés szempontjából is áldásos, stabillá és biztonságossá teszik azt.
 A dristi (tekintet fókuszálása), megfelelő végrehajtásával nyugodt és tiszta elmével végezhetjük a gyakorlásunk. Az elme tisztításánával kapcsolatban még meg kell említeni a hangos légzés hangjára való koncentrálást is, ami a dristivel egyetemben szintén pratjáhára technika, lecsendesíti a gondolatok folyamát, befelé fordítja a figyelmet.

Ahogy a fenti eszmefuttatásból is látható, minden összefügg mindennel. Lehet gyakorolni az astangát úgy is, hogy csak a fizikai aspektusra, az ászanák helyes kivitelezésére fókuszálunk, de így csak részleges (bár kétség kívül látványos) eredményeket érhetünk el, vagy rosszabb esetben árthatunk is testünknek. Tapasztalatom szerint a kizárólag a testtartásokra koncentráló gyakorlók körében jóval gyakoribb a sérülés, mint azoknál, akik uralkodnak légzésük felett és speciális vakságban “szenvednek”,  vagyis ismerik és gyakorolják az adott ászanához tartózó dristit. A külső szemlélő számára láthatatlan eredményeket csakis a triszthána mindhárom elemére való együttes koncentrációval érhetjük el.

A téma után mélyebben érdeklődő kereső gyakran találkozhat a különböző irodalmakban kissé eltérő trisztána felosztással: bandha, légzés és dristi. Ez pontatlan, bár elsőre logikusnak tűnő változat. Amikor megkérdezték Pattabhi Joist, hogy miért is ezek az elemek alkotják a trisztánát (ászana, hangos légzés és dristi), és miért nem részei az energetikai zárak, akkor Ö azt felelte, hogy azért, mivel egész nap fenn kellene tartani őket (alsó kettőt), nem csak gyakorlás alatt. Ez ismét izgalmas és fontos téma, külön bejegyzést érdemel!

Astanga Vinyásza Jóga

Astanga Vinyásza Jóga

Astanga jóga mysore

„viná vinyásza jógéna ászanádin na kárajét”
Óh, jógi, ne végezz ászanát vinyásza nélkül!
Vámana rishi: Jóga korunta

Az „astanga” szanszkrit szó jelentése – nyolc ág – Patandzsali nyolclépcsős jógarendszerére utal. Patandzsali Maharishi feltehetőleg az i.e. 2. században élt nagy indiai bölcs volt, aki megírta a jóga szútrákat. A tömör aforizmákban nyolc lépcsőből álló módszert javasol a szamádhi (megvilágosodás) eléréséhez, innen kapta nevét az astanga (nyolcágú) jóga.

A rendszer célja tehát a szamádhi állapotába jutás, az ezt elősegítő lépcsőfokok pedig a következők:
• erkölcsi előírások,
• önfegyelem gyakorlása,
• ászanák,
• légzőgyakorlatok,
• érzékek visszavonása,
• koncentráció,
• meditáció és
• szamádhi.

Ezek alapján az ászana csak piciny szelet az egészből, mégis rendkívül fontos szerepe van abban, hogy később tovább tudjunk lépni a további szintek irányába. Ekkor gyakorlatilag a test felkészítése zajlik az akár több óráig tartó stabil, kényelmes ülőhelyzet (lótusz, sziddhászana) fenntartására, amelyre a légző- majd meditációs gyakorlatok során nagy szükségünk lesz. A ma ismert astanga vinyásza sorozatokat Sri Krishna Pattabhi Jois tette világhírűvé, aki a legendás Sri Krishnamacharya tanítványa volt. A vinyásza rendszer a mozgás és a légzés szigorú összhangját jelenti. Lényege az, hogy minden egyes ki- és belégzésre meghatározott mozdulatot végzünk, az ászanákat pedig öt vagy több légzésig tartjuk.

A rendszer lelke az úgynevezett triszthána (a figyelem három fókusza), azaz az ászana, a hangos légzés és a dristi.

Az ászanákat a bandhák teszik könnyeddé, stabillá és biztonságossá. A bandhák fizikai szinten izomzárakat jelentenek, a finom testen belül pedig a prána (életerő) szabályozását irányítják. A légzés hangja olyan, mint a tenger hullámainak morajlása illetve sokan Darth Vader légzéstechnikáját is felfedezni vélik benne. A dristi a tekintet fókuszálása, megfelelő végrehajtásával nyugodt és tiszta elmével végezhetjük a sorozatokat.

Az astanga vinyásza rendszerben fix ászanasorozatokat gyakorlunk, szám szerint hatot, mindenki a számára megfelelő(ke)t, amelyeket változatlan formában végzünk hetente hatszor.

A sorozatokat három csoportba soroljuk:

• Jóga csikitsza (jóga terápia): a fizikai test rendbetételére szolgál.
• Nádi sódhana (nádik tisztítása): az idegrendszer tisztítását végzi.
• Szthíra Bhága A, B, C, D (szilárd erő): az előző hatások elmélyítése a célja.

A szombat, illetve a teli- és újhold napjai hagyományosan pihenőnapok. A sorozat ászanái egymásra épülnek, ezért tradicionálisan a gyakorlás addig tart, amíg el nem jutunk addig a testhelyzetig, amelyet már nem tudunk végrehajtani, ekkor a levezetés után relaxáció következik. Ha elértünk odáig, hogy a sorozat minden ászanáját megfelelően el tudjuk végezni, a tanítónk engedélyével továbbléphetünk a következő sorozatra. Ezzel a módszerrel bármilyen adottságokkal rendelkező gyakorló részesülhet a rendszer jótékony hatásaiból, és nem utolsósorban elkerülhetőek a sérülések. Ezt az ún. Mysore stílusú órákon lehetséges kivitelezni, ahol a vezetett órával ellentétben mindenki a saját légzésritmusára gyakorol, a tanár pedig lehetőséget kap arra, hogy mindenkinek az egyéni állapota szerint nyújtson segítséget. Egy nyugati astanga iskola órarendjében általában két óratípus található: a már említett Mysore- és a vezetett óra. Hagyományosan reggel, még napfelkelte előtt ideális megkezdeni a gyakorlást, manapság ezt (főként kezdetben) nehéz beilleszteni a mindennapokba. Érdekességként megemlíteném, hogy az indiai Mysore-ban, az astanga fővárosában a három legnagyobb jógaiskola közül mindössze egyikben tartanak vezetett órát, ott is csak heti egyszer. A vezetett óra elsődleges célja az ászana sorrend és az őket összekötő mozdulatok precíz elsajátítása. Mindenesetre óratípustól függetlenül ne lepődjünk meg, ha a tanártól finom vagy határozott érintéssel, testtel történő igazításokat kapunk, ez a stílus jellemzője. A tanár szakértő segítségével könnyebb a gyakorlónak megérteni az ászanák lényegét, a haladás irányát és elmélyülni bennük.

Összességében tehát az astanga célirányos, lépcsőzetes rendszert kínál azoknak, akik a szamádhi felé törekednek. Végül kötelességünk mindenkit figyelmeztetni a fellépő mellékhatásokra: testünk és elménk hihetetlen erőssé és egészségessé válik a gyakorlás által!

Mi az a Vinyásza Krama Jóga?

Vinyásza Krama Jóga

Vinyásza krama jóga

„viná vinyásza jógéna ászanádin na kárajét”
Óh, jógi, ne végezz ászanát vinyásza nélkül!
Vámana rishi: Jóga korunta

vinyásza krama a fizikai és spirituális önfejlesztés ősi útja, amely egyesíti a tanulást, a gyakorlást és a tanítást. A szanszkrit vinyásza szó vi előtagja változatot jelent, a nyásza utótag pedig azt, hogy “előírt feltételek között”, tehát a teljes vinyásza szóösszetétel a mozdulat és légzés összhangjára vonatkozik, a krama szó jelentése pedig módszertan. A rendszer egyedi módon közelíti meg a jógászanát (jógapozíciókat). A test, az elme és a légzés működését időben összehangolja, ezáltal a gyakorló megtapasztalhatja az ászanázás valódi örömét.

A stílus jellegzetessége, hogy minden egyes mozdulatot megfelelő vinyászával kell kivitelezni, tehát az ászanákat légzéssel összehangolt összekötő elem fűzi össze. Az elme szintén szorosan követi a lassú, egyenletes és hangos jógalégzést; ezáltal megvalósul a jóga valódi célja: a test és elme leigázása. Talán a legismertebb példa az astanga vinyásza jóga hat sorozata, amelyek szintén a vinyásza krama rendszerbe tartoznak.

vinyásza krama pontosan követi a klasszikus jóga definícióját. A jógát általában kétféleképpen definiálják: egyesülésnek (jukti) vagy belső békének (szamádhi). A légzést igaként felhasználva a vinyásza krama jóga összehangolja a testet és elmét, ezáltal létrejön az egyesülés. Emellett, mivel az elme követi a mély és egyenletes légzést, kitartó gyakorlással végül a legmagasabb szintű béke (szamádhi) is elérhető.

Krishnamacharya hagyatéka

A legendás jógi, Sri. T. Krishnamacharya hozta vissza ezt a jógatípust a köztudatba. Az 1930-as években megírta Jóga Makaranda (A jóga nektárja) című művét, amelyben bemutatja a vinyásza krama rendszert. A többszáz létező vinyászasorozat közül csupán néhányat ismertet benne, de ne gondoljuk, hogy az elnevezés csak ezekre a konkrét sorozatokra vonatkozik. A mester könyvéban megemlíti, hogy tanárától körülbelül 700 ászanát tanult, amiből az következik, hogy a Jóga Makaranda csak egy kis ízelítő a teljes rendszerből.

Spirituális háttér

Krishnamacharya szerint a vinyásza kráma három fő aspektusa a vinyásza csikitszá, a vinyásza sakti és a vinyásza adhjátmiká. A vinyásza csikitszá a jóga terápiás megközelítése, a vinyásza sakti az erőt növeli, a vinyásza adhjátmiká pedig közelebb viszi a gyakorlót kezdetben a finomfizikai elemekhez, később Istenhez. Az utóbbi módszer nem is egy adott technika, inkább a gyakorláshoz való hozzáállás. Tehát az első két technika gyakorlása közben elkezdünk odaadást mutatni a legfensőbb valónk iránt. Ezt bhakti jógának is nevezik, az odaadás jógájának. Ez sosem passzív meghódolás, sokkal inkább pozitív hozzáállás az összes egyéni lélekhez, mindenben és mindenkiben az isteni szikra észrevétele.

A vinyásza krama jellemzői

A jógászanák megvalósításával kapcsolatos feltételek Patandzsali Jóga szútrái alapján a következők:

  • Stabilitás (szthíra): ahhoz, hogy egy testhelyzetet jógászanának nevezhessünk, gyakorlóját képessé kell tennie arra, hogy stabil maradjon, legyen szó akár egyszerű állóhelyzetről (tádászana) akár fejállásról (sírsászana).
  • Kényelem (szukha): az elmét a légzésre összpontosítjuk, ezzel biztosítjuk, hogy rendkívül örömteli és ellazult állapotban maradjunk a gyakorlás során.
  • Egyenletes és lassú légzés (prajatna szithila): ezt a módszert Patandzsali a gyakorlás megkönnyítése érdekében javasolja. A prajatna (törekvés, erőfeszítés) itt a dzsívána prajatnára vonatkozik (élni akarásra), amely itt nem más, mint maga a lélegzés. Ez a feltétel megszabja, hogy a gyakorlás alatt a légzésnek egyenletesnek és lassúnak kell maradnia. Ezért, amikor helyesen jógázunk, nem szabad erősen zilálnunk. Az aerob sportokkal ellentétben (amelyeknek szintén megvan a maga haszna) sem a légzés sebessége, sem a pulzusszám nem emelkedhet. A normál légzés sebessége 15-20 légzés percenként. Mivel a mozdulatok lassúak a vinyásza jógában, ezért a légzés sebességét is csökkenteni kell. Ideális esetben  egy perc alatt legfeljebb ötször, hatszor lélegzünk.

Pulzusszám a vinyásza jógában

vinyásza jóga gyakorlása alatt hangos légzést kell végeznünk, mivel ezzel automatikusan szabályozzuk a légzést. Ha a sorozat számos vinyászájának végzése közben a gyakorló úgy érzi, hogy túlterhelte magát, és nehéz lélegeznie, akkor pár perc pihenőt kell tartania, amíg helyreáll a légzése. A vinyásza rendszerben gyakorlók gyakran azt veszik észre, hogy az idő múlásával egyre lassul a légzésük a mindennapokban is, ezáltal az elméjük is nyugodtabb és derűsebb lesz. Vannak jógik, akik akár egy teljes óráig tartó gyakorlás alatt végig percenként négy légzést tudnak tartani. Számukra még a legnehezebb pózok is mélyen relaxálóak.

Az elme fókuszálása a légzésre

A szanszkrit ana szó légzést jelent (akárcsak a jól ismert svásza szó), a szamápatti pedig a teljes elmebeli koncentráció. Az elménket a légzésre kell fókuszálnunk a vinyásza gyakorlás alatt. Ha az elménk elkalandozna, gyengéden vissza kell vezetni a légzéshez. Szerencsére az emberek többsége könnyűnek találja a légzésre való figyelést, ezáltal élvezi a gyakorlást.

Krishnamacharya mindig a vinyásza krama elveit alkalmazta az ászanatanítás során, soha nem tanított különálló ászanákat vinyásza és légzés nélkül. Ez a kulcsa a vinyásza krama tanításának: a lassú, egyenletes légzés fennartása, és az ászanák széles skálájának ismerete. A jóga terápiás hatása csak megfelelően felkészült tanár segítségével érvényesülhet, aki ki tudja választani az ászanák skálájából a legmegfelelőbbet a gyakorló szükségleteinek megfelelően.

Felhasznált irodalom:

  • Sri K. Pattabhi Jois: Yoga Mala
  • B.K.S. Iyengar: Pránájáma új megvilágításban
  • Swami Satyananda Saraswati: Yoga and Kriya
  • B.K.S. Iyengar: Light on the Yoga Sutras of Patanjali
  • Matthew Sweeney: Vinyása Krama
  • Srivatsa Ramaswami: The Complete Book of Vinyasa Yoga


1456

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved