A hónap bandhája: január

Hónap bandhája: január

Scroll down for the English!

Az astanga vinyásza jógát a gyakorlás intenzitását tekintve többféleképpen lehet gyakorolni. Vannak az impulzus gyakorolók, akik csak akkor állnak matracra, ha az idejük engedi. A rendszeres gyakorlók akár kétszer-háromszor-négyszer is eléneklik a “vandé gurúnámot”. Végül vannak az életvitelszerűen astangázók, akik heti hatszor gyakorolnak reggelente (holdnapok és hölgynapok kivételével). Ez teljesen más világ, hihetetlen önfegyelmet, eltökéltséget és lelkesedést kíván. Az elején rengeteg lemondással járhat, de aztán rájövünk, hogy ez nem is igazán lemondás, inkább a természet rendjéhez való visszatérés. Kelő nappal kelés (vagy akár még előbb is), hogy még elcsípjük a Brahma muhurtá-t, és amikor sötétedik érdemes már készülődni a lefekvéshez, különben gondok lehetnek a másnapi keléssel. Az étkezésre is tanácsos odafigyelni, mivel a nem megfelelő időben elfogyasztott és/vagy nem megfelelő “minőségű” táplálék szintén a reggeli gyakorlás rovására mehet.

Január hónap bandhája is ehhez a “kaszthoz” tartozik, az élete az astanga. A munka mellett, és azt gondolom néha-néha alatt is, az esze a nyolc ág körül forog. Éves szabadsága túlnyomó részét az irányzatnak “ajánlja”, külföldi, nagy tapasztalattal rendelkező tanárok keze alatt képzi magát. Ő Kriszti, a januári hónap bandhája, fogadjátok szeretettel!

BW:
Hogyan találtál rá az astanga vinyásza jógára?

Kriszti: Mondhatnám, hogy teljesen véletlenül bukkantam rá, de ha jobban belegondolok, 26 év „keresgélése” vezetett el végül a jóga matrachoz, majd ahhoz a varázslatos utazáshoz, ami 2010 októberében vette kezdetét. Szerencsésnek érzem magam, mert a családomban mindig is fontos szerepet kapott a rendszeres sport, az egészség és egyfajta „tudatosság”, ami kiváló alapul szolgál a gyakorláshoz. Bevallom a legelső astanga órám egy edzőteremben volt két Spinning után. Egy kedves barátnőm, aki már régóta jógázott ajánlotta, hogy nézzük meg, mert ő már kipróbálta az astangát és nagyon tetszett neki. Tapasztalt astangások azt mondják, jól gondold meg, hogy egyáltalán rálépsz-e a matracra, mert onnan már nincs visszaút. Ez velem is így történt. Bár borzasztó ügyetlennek éreztem magam, azt se tudtam mi történik, de nagyon élveztem és utána annyira boldognak és könnyűnek/szabadnak éreztem magam, hogy egyszerűen nem tudtam nem folytatni. Az elején persze vezetett órákra jártam, ismerkedtem a rendszerrel és csak viszonylag hosszú idő után kezdtem el minden reggel gyakorolni, de most már szinte elképzelhetetlen az életem (astanga) jóga nélkül.

BW: Úgy tudom Te nem is itthon “szoktál” rá a mysore gyakorlásra hanem külföldön! Hogy is volt ez?

Kriszti: Igen, előbb az utazást szó szerint is értettem. Mindig nagy világjáró voltam, de 2010 óta ez különösen igaz rám. Az egy másik interjú témája lehetne, hogy miért és hogyan, de 2011 augusztusától 2013 januárjáig Sydneyben dolgoztam és éltem. Ahogy az életem sok más területe, a gyakorlásom is gyökeresen megváltozott az alatt a közel másfél év alatt. Kezdetben még ott is vezetett órákra jártam heti három-négyszer egy nagyon hangulatos kis stúdióba, Manlybe, ahol laktam. Az akkori tanárom, Sam Woods órái, majdnem 25 éves oktatói tapasztalata, stílusa és közvetlensége nagyon nagy hatással volt rám. Gyorsan fejlődtem, de a sport (futás, szabadtéri edzések, úszás) még mindig sokkal fontosabbnak tűnt, mint a mindennapi gyakorlás és a munkám miatt akkor többnyire csak este vagy hétvégén tudtam órákra járni. Egy helyi workshop alkalmával volt szerencsém találkozni Matthew Sweeney-vel és egy közös nagyon jó barátunk tanácsára bejelentkeztem Mark Robberds egy hetes mysore óráira is. Mark rengeteget utazik, ritkán van Sydneyben, de olyankor egy hetet mindig eltölt a Qi Yoga stúdió lelkes kis csapatával. Az első sorozatot ekkor már jól ismertem, de előtte Budapesten mysore-oztam utoljára, úgyhogy kicsit furcsa volt újra a saját ritmusomban gyakorolni. Mark „csomagolt” be először marícsjászana D-be, szuptakúrmászanaba és ő segített először a dropbacknél is. A mai napig emlékszem, amikor a segítségével felálltam, csak mosolygott és annyit mondott: „Dropbacks are good for your soul.”. Akkor ezt még nehéz volt elhinni… Hatalmas lendületet adott ez a hét és nem sokkal később már Sydney egyik legnagyszerűbb és legnépszerűbb tanáránál találtam magam. Eileen Hall több mint 35 éve tanít, gyakorol, és a közel 30 indiai utazása során Guruji és B.K.S. Iyengar is áldását adta rá, hogy továbbadja azt a tudást, amit náluk szerzett.
Az ő iskolájában, a YogaMoves-ban számomra egy teljesen új fejezet vette kezdetét. Az időbeosztásomat, az életmódomat, mindent, amit tudtam, elkezdtem úgy alakítani, hogy minden reggel ott gyakorolhassak. Ez 2012 szeptemberében volt. Azóta kevés nap telt el úgy, hogy ne a matracomon kezdtem volna.

BW: Úgy tűnik jópár igencsak tapasztalt nemzetközileg elismert astanga tanár keze alatt megfordultál! Kit emelnél ki a sorból, kitől kaptál eddig a legtöbbet, esetleg ki az akitől olyat tanultál, ami gyökeresen megváltoztatta a gyakorlásod?

Kriszti: Nagyon hálás is vagyok ezért. Sokszor gondolkodom rajta, hogy ez vajon az út része vagy csupán „vak szerencse”. Hogy ki vagy mi változtatta meg a gyakorlásomat gyökeresen? Eileen, Mark és az a tradíció, aminek ők a közvetítői, a rendszer maga. Nehéz lenne mindezt szétválasztani. Nekem ők olyanok, mint sokaknak lehet Guruji és Sharath. A velük való találkozás legfontosabb része számomra az az új szamszkára (lenyomat, szokás), amely a mindennapi gyakorlást hozta. Ezt eddig 2013 első negyedéve tette legjobban próbára; amikor hazajöttem Budapestre és nagyon sokáig gyakoroltam teljesen egyedül, ritkán jártam, csak órákra. Nem volt egyszerű, de minden perce megérte. Miután visszajöttetek Indiából, akkor csatlakoztam a budapesti mysore csapathoz és örömmel tapasztalom, hogy egyre többen vagyunk.

BW: Mióta gyakorolsz heti hatszor? Miért fontos az ennyire rendszeres gyakorlás az astangában?

Kriszti: 2012 szeptembere óta. Szerintem az astangában, ahogy minden másban is a gyakorlat teszi a mestert. Guruji is ezt mondta, 99% gyakorlás… és nem csupán heteken, hónapokon vagy pár éven át… Ez egy életre (ha nem több életre) szól. Annyira összetett és végtelen ez a rendszer, hogy ha a fizikai testmozgáson túl is van vele célunk, akkor különösen nagy elkötelezettséget és persze humort is igényel, hiszen minden reggel szembe kell nézned egy valakivel, saját magaddal. Az ászana csak a jéghegy csúcsa, ennél sokkal többről van szó. Engem különösen motivál az, amikor találkozom valakivel, aki már régóta gyakorol rendszeresen; a csillogó fény a szemében, a nyugodt, tiszta energia, és az általános jókedv, ami árad belőle számomra a legjobb garancia. Nincs erőlködés, kétkedés, se letargia, csak a könnyed „utazás”. Ez ad egy olyan biztonságérzetet, hogy bár minden megváltozhat körülöttünk, ahogy változik is folyamatosan, egy biztos pontunk mégis van, a gyakorlás. Ahogy a jóga matracon, úgy az életben is túl kell lépnünk saját határainkon, korlátainkon és ezért bizony nap, mint nap tenni kell.

BW: Milyen változásokat hozott a mindennapi életedben az astanga?

Kriszti: Az első sorozat tisztít, gyógyít. Fizikálisan és lelkileg egyaránt. Az ászanákkal kezdődik, olyan, mint egy terápia. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy az astanga jóga rendszer nyolc ágból áll. Számomra olyan ez a folyamat, mintha az ászanák „nyitnának ki” minden másra… Mint egy számzáras lakat, a kombináció pedig az ászanák adott sorozata, drishti vagy fókuszpont, a uddzsájí légzés és a bandhák. Kívülről befelé haladva mindezen keresztül kapcsolatba kerülsz önmagaddal, megtanulsz figyelni arra, ami benned zajlik. Segít az eddig megszokott automatikus reakciókkal szemben tudatosabb döntéseket hozni, a jelenben lenni, koncentrálni… Megváltoznak az étkezési és alvási szokásaid, sokszor a környezeted, a munkahelyed, a barátaid. Az én életemben ez pontról pontra meg is változott, teljesen új értelmet kapott minden. Hosszú még az út, de egy valamiben biztos vagyok, nekem az astanga az egyik legtökéletesebb eszköz ahhoz az átalakuláshoz és önismereti folyamathoz, amin keresztül kell mennem, hogy valóban azzá válhassak, aki lenni szeretnék. Olyan érzés, mintha rátaláltam volna valamire, amit régóta kerestem.

BW: A mindennapi astangára valót egy bank dolgozójaként keresed meg. Volt már arra példa, hogy a jógini Kriszti, összeütközésbe került a bankos Krisztivel?

Kriszti: Érdekes, hogy eleinte, amikor még nem gyakoroltam minden reggel, ez sokkal több fejtörést okozott. Sok olyan embert ismerek, aki elkezdett jógázni és viszonylag hamar végleg feladta a munkáját, amit addig csinált. Többen kezdtek jógát tanítani, egy barátnőm Sydney-ben nyers vegán kávézót nyitott, van olyan ismerősöm, aki a világot járja… Mindez persze nagyon csábító és rám is hatással volt. Az előző és a mostani munkahelyem között volt egy kis időm gondolkodni és arra jutottam, hogy nekem most ebben a látszólagos „kettősségben” kell megtalálnom az egyensúlyt, jelenleg ez a dharmám, a feladatom, hiszen részben ennek a hivatásnak is köszönhetem Sydney-t és azt, hogy ennyit utazhatok és nemzetközi workshopokra járhatok. David Swenson mindig azt mondja, hogy egy jógi(ni) jobbá teszi a környezetét. Igyekszem mindazt a szeretetteljes nyugalmat és fókuszt, amit reggel a jóga matracomon találok továbbvinni a mindennapi teendőimbe és az emberi kapcsolataimba. Sokszor nem könnyű, de nem is lehetetlen. Szerencsésnek érzem magam, mert a munkahelyemen egy szuper vidám csapat vesz körül, akikkel nagyon szeretek együtt dolgozni, mert szakmailag és emberileg is fel tudok nézni rájuk. Persze időnként viccelődnek és furcsán néznek rám, amikor Gurujiról vagy a holdnapokról magyarázok és a vegetáriánus étrend is örök téma, de arra is volt már példa, hogy egy kolléganőm eljött a Bandha Worksbe órára. Sőt, a szülinapomon egy Bandha Worksös ajándékutalvány volt tőlük a meglepetés, ami hihetetlenül jól esett és számomra komoly jelzésértéke van. Fantasztikus érzés, hogy figyelnek rám és arra, ami ennyire fontos nekem. Szóval, én úgy gondolom, hogy sokszor nem csak az a fontos, hogy mit csinálsz, hanem az is, ahogy csinálod. Hitelesség, jelenlét, dedikáció és türelem, szerintem ez a lényeg. Minden más pedig jön, amikor itt az ideje.

BW: Kriszti! Melyik a kedvenc ászanád és melyik amelyiket legkevésbé kedvelsz?

Kriszti: „Szthira szukham ászanam”… A Jóga-szútrák szerint az ászanáknak stabilnak és kényelmesnek kell lenniük. Ez a cél, így válik a gyakorlás igazi meditációvá. Eddig nekem egy ászana sem jött könnyen és eleinte egyiket sem mondtam volna kifejezetten kényelmesnek. Sosem táncoltam, nem vagyok egy tornász alkat és a sok sport miatt elég kötöttek (voltak) az izmaim. Ez persze folyamatosan javul, de eddig is majdnem minden ászanáért külön meg kellett dolgoznom, fizikálisan és mentálisan egyaránt. A kérdésedre úgy válaszolnék, hogy van két olyan része most a gyakorlásomnak, amit azért szeretek, mert még egyáltalán nem kellemes és ezért maximális koncentrációt igényel. Az egyik a hátrahajlítás (úrdhva dhanurászana, drop-back, bokafogás – vagyis a bokafogáshoz vezető út), a másik pedig a pásászana. Gyakorlatilag egész nap ülök az irodában, ami nem a legideálisabb testhelyzet és ennek hatását érzem is minden reggel. Pont ezért tudom milyen fontos, hogy rugalmas és erős legyen a gerincem. Mivel a hátrahajlítás stimulálja a központi idegrendszert, ezért sokszor érdekes érzeteket is hoz. Fura álmokat, nyugtalanságot, régi, feldolgozatlan érzelmeket. Mindezzel együtt jó tudni, hogy tisztul a szervezetem. A pásászanát egyrészt azért szeretem, mert teljesen váratlanul kaptam, sose gondoltam volna, hogy valaha elkezdhetem a második sorozatot, másrészt pedig egy teljesen új kihívás. Két hónapja folyamatosan izomlázam van és délutánöt-hat óra után biztos nem merek enni, különben esélyem sincs, hogy sikerüljön. Nagyon erős csavarás, fokozza a méregtelenítést és hihetetlenül erősít, ami más ászanáknál sokat segít. Jóval trükkösebb, mint amilyennek látszik. Zseniális.

BW: Elérkeztünk az interjú legfontosabb részéhez! Kriszti! Melyik a kedvenc bandhád, melyik legyen a hónap bandhája? És miért?

Kriszti: Ezt az évet nem is indíthatná más, mint a múla bandha! Bár a múla bandha a legkevésbé kézzelfogható, szerintem mégis ez a legfontosabb; az egész rendszer alapja. A múla bandha folyamatos tartásával érhetünk el teljes kontrolt az elménk és a testünk fölött. Legalábbis Guruji és Sharath ezt hangsúlyozza. Ehhez rengeteg gyakorlás kell, viszont, ha a bandhák erősek, akkor szárnyakat kapunk. Erre térjünk vissza pár évtized múlva. Remélem, akkor már többet tudok mondani minderről.

BW: Köszönöm az interjút!

ENGLISH

The intensity of practicing Ashtanga Vinyasa Yoga varies depending on the individual approach of the students. There are the “hobby” practitioners who only step onto their yoga mat when they conveniently have time for it; some people practice more regularly and they try to chant the opening and the closing mantra at least 3-5 days a week; and there are those students who organize their whole life according to the practice. They habitually practice 6 times a week (except the traditional Moon Days and “ladies’ holidays”). It is a completely different lifestyle; it requires incredible self-disciple, determination and enthusiasm. Initially it involves sincere surrendering, faith and letting go of everything that doesn’t support our new routine. However soon we realize it’s not about restriction but returning to our natural state; waking before sunrise to catch Brahma Muhurtham and retiring to bed early otherwise getting up again the following morning could be difficult. Being concerned with our diet is highly recommended also since our eating habits and the quality of our food significantly influence our daily practice.
The Bandha of January belongs to the latter group; her whole life is about Ashtanga Yoga. Besides her daily job and I believe sometimes even during work she’s contemplating the Eight Limbs. She also dedicates her annual holidays to the practice; she frequently travels abroad to study extensively with experienced certified teachers. Please welcome the Bandha of the month, Kriszti.

BW: How did you happen to find Ashtanga Vinyasa Yoga?
Kriszti: I could say that I accidentally came across it but I think it’s more like the result of a 26-year research that led me to my yoga mat and to that magical journey that began in October 2010. I’m very fortunate because I’m from a family where a healthy and balanced lifestyle, including regular exercise and a sort of awareness, has always been important. This provides excellent basis for yoga practice. I must admit that my first Ashtanga class was in a gym after two hours of Spinning. A lovely friend, who had been doing yoga for quite a while and tried Ashtanga also, offered that we should go and check out the new class together. Experienced Ashtangis say that you have to be careful because once you step onto the yoga mat you’re hooked, there’s no turning back. This is exactly what happened to me too. In the beginning I was clumsy, I had no idea what was going on but I enjoyed it very much and felt light and happy afterwards so that there was no way I wouldn’t continue it. I began with led classes, I wanted to get familiar with the system and it was only after a relatively long time that I started practicing every morning in Mysore style. Now I can’t imagine my life without (Ashtanga) Yoga anymore.

BW: As I know you didn’t take up practicing in Mysore style in Budapest. How was it exactly?
Kriszti: Yes, my yoga journey involves lots of physical travelling too. I’ve always loved visiting new places but since 2010 it’s particularly typical for me. Long story short in 2011 I got a fantastic new job, so I moved to Sydney, Australia. I worked and lived there for about a year and a half. Like most other aspects of my life my practice changed radically. At first I was attending led classes in a lovely little studio close to my home in Manly 3-4 times a week. I was incredibly impressed by my teacher, Sam Woods’ classes – 25 years of teaching experience, style and friendliness. I was improving quickly but I was still very obsessed with intensive sport (running, outdoor training, swimming). Besides my daily job and training I could only make it to yoga classes in the evenings and at the weekends. At a local workshop I had the pleasure to meet Matthew Sweeney and a close mutual friend of ours suggested that I should sign up for Mysore classes with Mark Robberds. Mark teaches workshops, retreats and as a guest teacher internationally, so it’s quite rare that he is in Sydney. When he is around though, he always spends a week with the enthusiastic yogis of Manly. To some extent I was familiar with the Primary Series but I hadn’t been practicing in Mysore style since I left Budapest, so it was a bit weird to do it again at my own pace. Mark was the first one who encouraged me to try Marichyasana D, Suptakurmasana and the Dropbacks. I had no clue back then but that week really opened up a new chapter. After this workshop a kind yogi friend of mine offered to take me to his teacher. Soon after, I found myself practicing with the most amazing teacher in Sydney. Certified by Ashtanga master Sri K Pattabhi Jois as well as Sri BKS Iyengar, Eileen Hall is one of Ashtanga’s most respected teachers. Her centre, Yoga Moves, established in Sydney since 1995 has been a thriving space for the ancient but dynamic form of asana. As a student, Eileen has been devoted, with over 30 trips to India for study and she has spent years exploring all aspects of yoga philosophy. It was all decided in an instant. I quickly reorganized everything in my life to be able to attend her Mysore classes each morning. It was in September 2012. Not many days have passed without me practicing ever since.

BW: Apparently you’ve had remarkable hands-on experience with internationally respected and certified teachers. Who has been the most influential, have you received anything particular that has fundamentally changed your practice?
Kriszti: Indeed, and there are no words to express how grateful I am for that. Sometimes I’m wondering if it all was meant to be or it was pure luck. Who or what has changed my understanding about my yoga practice? Eileen, Mark and the tradition they represent and transmit, the system itself. Would be hard to pick only one of these. This is how I imagine Guruji and Sharath must be to many students. The most vital part of meeting them is the new Samskara (imprint), like a sacred seed the daily practice has been planted into my life. First quarter of 2013 was really testing this, when I had to move back to Budapest I was practicing by myself for a while; I just didn’t feel like attending any other classes. It wasn’t very pleasant but looking back every minute of it was worth it. I joined your Mysore classes after you came back from India and it’s great to see that it’s getting more and more popular.

BW: How long have you been practicing six times a week? Why is it so important in this system?
Kriszti: Since September 2012. I believe in Ashtanga, like in everything else, practice is the key. Guruji used to say it’s 99% practice… Only a few months or a few years… no use. It takes a lifetime, if not many more lifetimes. I don’t think there’s a bottom to the end of the practice of yoga in so many areas and if we intend to discover this system beyond its physical aspects then we really need to apply ourselves, it requires profound dedication and discipline. It also takes courage to face your own self every day, so keep a sense of humour. It is strength beyond all measure. In a recent article David Garrigues says that „Asana can be thought of as the root limb that forms the foundation for all the other limbs”, and I also think it’s only the tip of the iceberg. It truly inspires me when I meet someone who has sincerely been practicing for a long time; the spark in their eyes, their calm and loving energy and their radiant personality are the best guarantees for me. To quote Eileen: “You get a sense of harmony, there’s no striving, no lethargy, it’s just a nice easy path and I think in the end of the day we all try to look for that in all areas in our lives”. Everything keeps changing around us but our practice is a great support to keep us emotionally centred. In life as well as on the yoga mat, we have to overcome our fears and push beyond our limitations but it requires constant effort each day.

BW: What sort of changes has Ashtanga brought into your life?
Kriszti: The Primary Series purifies and heals the body and the mind. It begins with the Asanas and it’s like a therapy. There are 7 more limbs in this system though. For me it’s like a combination lock; it’s a set sequence and the correct order of the Asanas is opening up my body and my mind to everything else. Also through the Dristhis, Ujjayi Breath and the Bandhas I’m able to connect with my centre, which gives a kind of empathy and willingness to be open to myself, leads me to relate to and work to understand everything that occurs within me. It also guides me to make more conscious choices, to change eating and sleeping habits, friends and often environment. I’m going through this massive transformation at the moment, still lots of work to be done but in one thing I’m absolutely positive: Ashtanga is the most perfect tool for me in this journey of self-investigation which brings me closer and closer to the person I truly wish to become. I think I’ve found the path I’ve been looking for for such a long time.

BW: You also work in a bank full time. Has there ever been a conflict between the “yogini Kriszti” and the “banker Kriszti”?
Kriszti: Interestingly I was more confused about this in the beginning when I didn’t practice every day. I know many people who soon after starting to practice yoga changed their career completely. Some of them have begun to teach, a lovely friend of mine has opened up Sydney’s first raw vegan café and there are a few who are still looking and travelling the world in the meanwhile. It’s all very inspiring and impressive of course. I had some time to think after my previous job and I decided to find balance in this “duality”, this is my duty, Dharma at the moment. I should never forget that this profession led me to Sydney where I met my teachers, allows me to travel so much and attend all those international workshops. David Swenson’s definition of a yogi(ni) is one who leaves a place a little nicer than when they arrived. My intention is to carry that loving kindness I find during practice each morning throughout the whole day and apply it in my daily tasks and personal relationships. It’s not always easy of course but it’s not impossible either. I’m grateful for the lively and cheerful team I am a part of, because working with them is rewarding and fun. Not only are they very professional but they are wonderful people too. Sometimes when I’m sharing stories about practice, Moon Days or Guruji, they have a few funny comments and they still haven’t understood that I do enjoy my vegetarian diet. There also have been a few occasions when somebody from the office has come to yoga class to Bandha Works. On my birthday the best surprise was a gift card from them to the school, which made me very glad. It showed me that they are actually paying attention and care for what’s so important to me. So, I think it’s not just what you do, but how well you do it too. Genuineness, awareness, dedication and patience; these matter the most. Everything else comes when the time is right.

BW: Kriszti, what’s your favourite Asana and which one do you like the least?
Kriszti: “Sthira sukham asanam”… According to the Yoga Sutras the Asanas should be stable and comfortable. This is the aim of the practice to become a moving meditation. To me no Asana has come easily so far and in the beginning I didn’t think they were comfortable at all. I’ve never danced and I’m not a gymnast either; I used to be very stiff due to so much sport and lack of proper stretching. It’s got a lot better but still I’ve had to work for each Asana both physically and mentally. To answer your question I would say that there are two parts of my practice now which I really like because they are not pleasant hence they require exceptional concentration. One part is back bending (Urdhva Dhanurasana, Dropbacks and catching the ankles – I mean the approach towards them) and the other one is Pashasana. Usually I’m sitting in the office all day, which isn’t the most ideal position for the body. Every morning reminds me of that. This is exactly why I focus on back bending so much, my spine has to be strong and flexible. Back bends have many benefits and they cleanse the nervous system. I’m also quite fond of Pashasana, one reason because it was given to me very unexpectedly. Maybe I should trust myself a bit more but I never thought I was going to start Intermediate Series in this lifetime. It’s a completely new challenge. I’ve been so sore in the past few weeks and I’m really watching my dinners now. It’s such a strong twist, boosts the endurance levels, improves blood circulation in the body as well as enhances the digestive system. It’s so much trickier than it looks. Brilliant.

BW: Now we have come to the most important part of the interview. Kriszti, which one is your favourite Bandha, which one shall be the Bandha of the month and why?
Kriszti: This year can only start with Mula Bandha, no doubt about that. Mula Bandha is the root lock, the “master key”. Guruji and Sharath always emphasize the importance of practicing and performing Mula Bandha. They say that Mula Bandha leads to mind control and must be practiced 24/7. It takes tremendous amount of practice but “When your bandhas are strong you will be flying”. Now that was the 1% theory. Let’s get back to this in a few decades. Hopefully I’ll have a lot more to say about that.

BW: Thank you very much for the interview.

Archívum

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved