Ahimszá és szatja, avagy hogyan dolgozzuk fel a gyermekkori traumákat

A jamák és nijamák gyakorlásának megkezdésekor az elsők között merül fel mindenkiben a kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha az igazság fáj. Vajon jobb minden helyzetben őszintének lenni, akkor is, ha megbántunk ezzel valakit? Van olyan helyzet, amikor jobb a kegyes hazugság, vagy ezzel csak halogatjuk a problémák megoldását? Többek között ezekkel a kérdésekkel is foglalkoztunk a Bandha Works Jógaiskola haladó astanga jógatanfolyamának keretein belül, ahol nagy hangsúlyt fektetünk a rendszerhez tartozó jógairodalom, azaz Patandzsali Jóga-szútráinak tanulmányozására is. A résztvevőknek házi dolgozatok keretein belül kellett számot adni az aktuális anyag megértéséről. Íme az egyik tanulságos dolgozat a fenti látszólagos ellentmondásról.

Az ahimszá és a szatja összeütközése

Legtöbbször pontosan tudjuk, mit kellene és mit nem kellene tennünk. Van, hogy jó döntést hozunk, és olykor hibázunk. A szellemi fejlődésünket szolgáló események és történések a tanulási folyamatunk elkerülhetetlen részei. Örömmel kell tekintenünk rá és elfogadni az újabb próbatételeket, mert minden egyes „jól teljesített” feladat segítségével egyet feljebb lépünk a lépcsősoron, és közelebb kerülünk a célunk eléréséhez. Soha nem gondolhatjuk, hogy magunkra maradunk a nehézségekkel. A jóga megmutatja a helyes irányt. Van úgy azonban, hogy a jamak összeütközésbe kerülnek egymással – s ezzel jókora fejtörést okoznak a szádhaka számára, főként ha az első két jama, a nem ártás és az igazmondás kerül a mérleg két oldalára. Különösen nehéz ez a döntés, ha a kérdésben olyan személyek érintettek, akikhez érzelmileg szorosan kötődünk. Az igazság feltárásával fájdalmat okozni annak, akit szeretünk, az egyik leggyötrőbb érzés, de a tudat, hogy elhallgatom az igazságot, még rosszabb. Itt jegyezném meg, hogy minden eset egyedi és megismételhetetlen – legyen szó ártatlan, mindennapi történésről vagy sorsfordító döntéshelyzetekről. Mindig az adott szituációra vonatkoztatva kell mérlegelni. Figyelembe kell venni, hogy az igazmondással hogyan befolyásolom az érintettek helyzetét, ahogyan azt is, hogy az őszinteség által okozott bántás vagy fájdalom később átalakítható-e az esetből levont tanulságként.

14 éves voltam, amikor rájöttem, hogy az Édesapám viszonyt folytat. Nem akartam hinni a szememnek, a megérzéseimnek, de látva a mindennapi családi veszekedéseket, a hétvégi kimaradásokat, ahová néhányszor engem is magával vitt (pl. hivatásos lányok közé), nem maradt bennem kétség. Mivel féltettem a békét (amely csak az én fejemben létezett, mert valójában folyton feszültségben éltünk), és napról napra láttam Anyukám szomorúságát és törődöttségét, időnként cinkossá váltam és falaztam az Édesapámnak. Észrevétlenül csúsztam bele, magam is hazuggá váltam. Nem mondhattam igazat, mert féltem, sőt rettegtem, hogy ha kiderül az igazság, elveszítem valamelyiküket. Így ment cirka másfél évig. Aztán eljött a pillanat, amikor már nem tudtam tovább hazudni. Nehéz időszak következett. Másfél évig tudatlanul is az ahimszá elvét követtem, de a hazugság és a félelem feszültsége ennyi idő múltával elviselhetetlenné vált, csakis a szatja tiszta tüzében tudott feloldódni. Az igazság felszabadít – és még ha olykor fájdalmas is számunkra, mert összetöri az illúzióinkat, belső változásra ösztönöz. Arra kell törekedni, hogy ezeket a változásokat végtelen türelemmel, elfogadással és szeretettel éljük meg. Ha pedig az ahimszá elvét megsértve is, de felvállaljuk az őszinteséget, akkor igazat mondani csakis a legnagyobb szeretettel és együttérzéssel lehet. Abban az esetben viszont, ha minket szembesítenek az igazsággal, kizárólag rajtunk áll, hogy minderre szenvedéssel felelünk-e, vagy eszünkbe jut, hogy mi magunk vagyunk a sorsunk rendezői, és minden a fejlődésünkért történik. Mi választjuk meg a pozitúránkat, a gondolatainkat, és a cselekedeteinket. Tudni kell fogadni azt, ami jön és tudni kell elengedni azt, aminek mennie kell.

Még egyszer hangsúlyozom, minden eset egyedi mérlegelést kíván. A szüleim csatájában nem az én dolgom lett volna az igazmondás, de nem volt más választásom. 19 éves voltam, amikor elváltak. Mindkettejüket végtelen szeretettel támogatom azóta is.
A holnapi gyakorlásomat Nekik ajánlom.

Archívum

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved