A hónap témája – december

2013-dec-header_0

A Jivamukti jógairányzat alapítói, Sharon Gannon és David Life az ászanagyakorlás mellett nagy hangsúlyt fektetnek a jóga egyéb aspektusainak (erőszakmentesség, odaadás, meditáció, spirituális hangvibrációk, szentírások tanulmányozása) megvalósítására, amelyeket egyedülálló módon az órarendi órákba is beépítenek. Minden hónapban megadnak egy központ témát, amelyről Sharon ír egy esszét, és a tanárok a világ minden pontján az aktuális üzenet köré komponálják a Jivamukti órákat. Következzen tehát az aktuális, decemberi téma:

Időgazdálkodás

tyaktva karma-phala-asangam / nitya-tripto nirashrayah
karmany abhipravritto ‘pi / na-eva kimchit karoti sah

“Akinek minden törekvése mentes az érzékkielégítés vágyától, arról tudhatjuk, hogy teljes tudással rendelkezik. A bölcsek azt tartják róla, hogy a tökéletes tudás tüze már felégette tetteinek visszahatásait.”*
Bhagavad Gítá IV.20.

Sokan küszködünk az idővel. Próbálunk mindent belesűríteni a napunkba, és azon aggódunk, hogy nem sikerült tökéletesen időzítenünk – ha időben elkészültem volna, akkor mindenre jutott volna idő; ha több időm lett volna, akkor jobban el tudtam volna végezni a feladatot; nincs idő mindent megcsinálni; és még folytathatnánk a sort…

Számos könyv és tanfolyam foglalkozik az időgazdálkodás témájával, és valóban adhatnak is pár hasznos ötletet. De mi, jógik az elégedetlenségünk okait keressük, amely ebben az esetben a csalódás és az öngyűlölet – azt gondoljuk, hogy nem vagyunk elég jók, valami hiányzik és többet kellene letennünk az asztalra. Bizonyos szintig mindannyian küszködünk ezekkel a kétségekkel, senki nincs egyedül ezzel a problémával.

De hogyan oldhatnánk meg ezt a problémát? Úgy, hogy igyekszünk minél jobban kihasználni az időnket, de ugyanakkor azt is tudjuk, hogy mikor kell felengedni, és elismerni, hogy megtettünk minden tőlünk telhetőt, és tudjátok mit? Holnap reggel is felkelek, és újra megpróbálok megtenni minden tőlem telhetőt. Ez a gyakorlás lényege – hogy megújítjuk az elhatározásunkat, hogy mindent megteszünk, miközben nem ragaszkodunk semmilyen eredményhez. Ha az erőfeszítéseink közben folyamatosan gyötör minket az érzés, hogy nem nyújtjuk a maximumot, hogy csalódást okozunk önmagunknak, hogy lenne ennél jobb módszer is, amelyet ha megtalálnánk, akkor minden rendben lenne, akkor az idő okozta szenvedés tapasztalatában részesülünk. Azonban valójában már megtaláltuk a megoldást. Amit éppen ebben a pillanatban teszünk, és ahogy tesszük, az pontosan úgy történik, ahogy történnie kell – nincs semmi jobb vagy más út megtenni! És ebben az adott pillanatban kellene teljesen elmerülnünk ahelyett, hogy kételkedünk, és azon jár az agyunk, hogy talán ezt így mégsem… nem is tudom… talán nem is… csak hát az van, hogy én… ez történik… hát, én inkább nem… Csak belégzés majd kilégzés, szépen egyik láb a másik után.

A savászana (hullapóz) gyakorlat nagyon hasznos ebben a munkában. Segít, ha nem is túljutni, de legalább elkezdeni mélyebben megérteni ezt a problémát, mivel felhívja a figyelmünket az élet múlandóságára és a halál közelségére. Valójában ez a „meghalás” gyakorlása. Lefekszünk, és azt mondjuk magunknak, hogy ennyi volt, nem tehetek mást, nincs több elvégzendő projekt, nincs kit felhívni, nincsenek e-mailek, nincs semmi más… csak annyi maradt, hogy belenyugodjunk ebbe az állapotba. És mi, jógik ezt minden nap gyakoroljuk. Ez a gyakorlat készít fel minket a halálra, nem úgy, mint a kultúránkon belüli neveltetés – hogy kétségbeesetten és mindenáron tegyünk meg annyi dolgot, amennyit csak tudunk. A meditáció szintén mélyreható módszer, amely itt is a segítségünkre lehet: általa csatlakozhatunk a bennünk rejlő örök és sosem változó igazsághoz, és megérthetjük azt, hogy ezek a küzdelmek és kétségek önmagunkkal szemben nem az igazi önvalónk részei. Ez a jóga művészete: felfedezni, hogyan részesülhetünk ebben azáltal, hogy olyan kérdéseket teszünk fel, mint ki ez az én, aki cselekszik? Ki ez az ahamkára, ez az öntudat vagy egó? Ki is itt a valódi cselekvő? A jógi azáltal törekszik arra, hogy felhagyjon a cselekvéssel, hogy meghódol Isten előtt, és azt kéri, hogy váljon Isten akaratának eszközévé. Találnunk kell egy olyan módszert minden reggel, vagy legalább valamikor napközben, amely által felajánljuk magunkat az Isteni Akaratnak, mivel ha mi – azaz a korlátolt személyiségünk – azt gondoljuk, hogy nekünk egyedül kell mindent véghezvinnünk, akkor a nyomasztó teher súlya alatt biztosan kudarcra leszünk ítélve. De ha képesek vagyunk átadni magunkat a határtalan energiának, ha rábízzunk magunkat Istenre és az ő csatornájává válunk, akkor bármire képesek leszünk!

Írta: Sharon Gannon

*A fordítás forrása: A Bhadavad Gítá úgy, ahogy van, Bhaktivedanta Book Trust 2006. második kiadás.

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved